Kelet Magyarország, 2011. december (68. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-19 / 296. szám

2011. DECEMBER 19.. HÉTFŐ KELET KM-extra 11 írják meg nekünk legszebb karácsonyi élményüket! nyíregyháza. Karácsonyhoz közeledve arra kérjük olva­sóinkat, írják meg legszebb karácsonyi élményüket, leg­feljebb 1500 karakterben. A legszívhezszólóbb története­ket a karácsonyi időszakban lapunkban megjelentetjük, de szerkesztőségünk fenntartja magának a rövidítés jogát. Az élményeket a kelet@inform. hu e-mail címre várjuk. Egy fehér boríték Az egyik történetet Lupsa Józsefné küldte be, ezt közöl­jük: „Sűrű pelyhekben hullt a hó. Egy ember bandukolt a hófödte úton: zsebében borí­ték lapult, benne egy bizonyos pénzösszeg. Egy családhoz igyekezett, akikről tudta: az édesapa beteg, a gyerekek és az édesanya szerényen készü­lődtek a karácsonyra. Lassú léptekkel haladt, fejében gon­dolat gondolatot kergetett: Mit mondjon, ha odaér? Hogy ér­tesse meg velük az ismeretlen ajándékozó szándékát, hogy meg ne sértse őket? Odaért a házhoz. Félve tette rá ujját a csengő gombjára, melynek dallama jelezte a látogatót. Szélesre tárult a bejárat, utat engedve kintről beáramló friss téli hidegnek. A feleség fogadta, mellette két oldalról megjelentek a gyerekek is. A nagyobb érthető, tiszta be­széddel, a kicsi csak inkább utánozva, selypen, csibészes mosolygással. A vendéget szí­ves szóval fogadták és vára­kozóan tekintettek rá, miért is jött. Előkerült a boríték, s akadozó beszéddel, a könnye­ket visszatartva megtörtént az átadás. A csendet a nagyobbik gyerek csengő hangja törte meg. - Vajon kinek jutott eszé­be, hogy megajándékozzon bennünket? A kicsi selypítve folytatta: a jó Iszten meghall­gatott ész küldött ajándékot. Beszélgetéssel, jó hangulat­ban múlt el a családnál eltöltött idő. A látogató a tekintetükből olvasott: ennél jobb helyre nem is kerülhetett volna a bo­ríték, amely nem volt üres. Azóta eltelt húsz év. A meg­ajándékozott családfőnek ez volt az utolsó karácsonya, pár éve elhunyt az ajándékhozó is, aki talán tudta, kinek jutott eszébe, hogy örömet közvetít­sen az év legszebb ünnepén. Azóta minden karácsonykor a fenyőfa alá, az ajándékok mellé egy fehér borítékot is teszek: emlékeztetőül életünk legszebb karácsonyára”. «... . Egy 2000-es karácsonyi képeslapot küldött be Bogár Andrásné A varjaknak királya lett a gyerekek nagy kedvence Az első nagyon emlékezetes karácsonyom 1955-ben volt Nábrádon. Nézegettük a dí­szeket, bontogattuk a vásárfi­ákat, amikor nagy csoszogás közepette bejött nagyapó. Lelkendezve mutogattuk neki a kapott holmikat, és kérdően tekingettünk felé, mert mindig hozott valami érdekes dolgot. Közben bejött édesanyám és azt kérdezte, „megköszönté- tek-e nagyapónak a különleges ajándékát?” Mit hoztál nagy­apó nekünk, hogy sehol sem találjuk? Édesapánk is bejött és észrevétlen ráintett egy fe­deles kosárkára. Körbefogtuk és megszeppenve hallottuk, hogy valami mocorog benne. Lekaptam gyorsan a kendőt róla: egy nagy fekete madarat takart a keszkenő, aki erősen csapdosott a fél szárnyával, míg a másik bénán lógott mel­lette. Édesanyám kezelésbe vette a madarat, aki ugyancsak feléledt a zsivajunktól, és me­nekülni próbált. Otthagytuk ajándékainkat és körbeültük a varjaknak a királyát, mert nagyapó azt mondta hogy leta­szították a többiek a trónról. És ő lett a kedvencünk, próbáltuk etetni is, de nem fogadott el semmit sem tőlünk. A szárnya sohasem gyógyult meg telje­sen. Az udvaron együtt járt­kelt a tyúkokkal, kacsákkal, még a kiscsirkéket is megtűrte maga mellett, egyedül a kotló- val perelt olykor. Mikor végleg elszenderült, sírt ástunk neki a kertben és virágokkal borítot­tuk be a „ varjúkirály” végső nyughelyét. e. nagy István Az '50-es éveket idézi Kozák Sándorné lapja Az 1970-es képeslapot Jánószki Jánosnétól kaptuk Karácsonyi lapokat várunk Arra kérjük olvasóinkat, hogy küldjenek régi képeslapot, s karácso­nyi fotót. nyíregyháza. Közelednek az ünnepek, amire lapunk is ki­emelt figyelmet fordít. Rajz­pályázatunkra az óvodások és iskolások alkotásait vár­tuk, de természetesen nem feledkezünk meg a felnőtt korosztályról sem. Mivel a régi fotókat bemutató soro­zatunk évek óta töretlen nép­szerűségnek örvend, így most arra kérjük olvasóinkat, hogy küldjenek be régi karácsonyi képeket vagy képeslapokat. A képek küldésének többféle módja van: az egyik a postai (4400 Nyíregyháza, Pf. 25., a borítékra, írják rá: Régi kará­csonyi fotó). A másik: a digi­talizált változatot küldik el Az 1980-as üdvözlőlapot Fecske László küldte be e-mailben a kelet@inform.hu be (Dózsa Gy. u. 4-6.), és mi A legszebbeket a karácsonyi címre. A harmadik: behozzák azokat digitalizáljuk, az ere- időszakban lapunkban megje- a lapokat szerkesztőségünk- detiket visszaküldjük tulaj- lentetjük, így téve még ünne­donosuknak. pibbé ezt az időszakot. Egy 1991-es karácsonyi fotót kül­dött be Vajáról Nagy Géza Révész Istvánnétól egy 1960-ban feladott karácsonyi lapot kaptunk Szanyiné Rubóczki Ilona 1950-es karácsonyi képe Zsóder László 1980-as üdvözlőla­pot küldött Gábor Imréné 1990-es üdvözlőlapja Nagy Béla Szabolcsveresmartról küldte ezt az 1930-as lapot Kaposvári Károly karácsonyi képeslapja 1938-ból Boldog uj évt Bocskai István karácsonyi üdvözlete 1929-ből Kállai Zoltánná 1940-es karácso- Gregus Janka egy 1997-es képesla- nyi képeslapja pót küldött nekünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom