Kelet Magyarország, 2011. november (68. évfolyam, 256-280. szám)

2011-11-26 / 277. szám

2011. NOVEMBER 26.. SZOMBAT KEEET Sikeres nők 5 Gumicsizmában a hírnév felé Bódi Margó fotó:magánarch(vum Emberség, derű, jó könyv... Mindig talál új kihívá­sokat, s partnereket is a nagy és nemes célok megvalósításához. nyíregyháza. Dr. Biha­ri Albertné, Gólya Jolán Nyírbogáton született. Hamar ráérzett az olvasás „ízére”, a könyvek szeretetére. Máig őrzi a Kelet-Magyarországnak azt a megsárgult oldalát, ahol világ­gá kürtölték, hogy Gólya Jo­lán Nyírbogát legolvasottabb tanulója. Falta a könyveket, ennek ellenére nem ez alapján akart pályát választani, a pszi­chológia és a régészet vonzotta leginkább. Érettségi után még­is szülőfaluja könyvtárában helyezkedett el, ahol egy élet­re megszerette ezt a hivatást. A könyvimádó gyermek­ből idővel profi könyvtáros, mára elismert szaktekintély, a könyvtári élet megbecsült sze­mélyisége lett. A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban eltöl­tött több évtizedes, magas színvonalú elméleti és gya­korlati tevékenységével, or­szágosan is elismert szakmai módszerek kidolgozásával és alkalmazásával a gyermek­könyvtári munka területén, Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gye és Nyíregyháza kulturális életében betöltött meghatáro­zó szerepével, illetve a megye és a megyeszékhely neves írói, költői (Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Váci Mihály, Bes­senyei György) szellemi ha­gyatékának ápolásával számos rangos elismerést, kitüntetést érdemelt ki az idők során, legtöbben mégis különleges személyisége, segítőkészsé­ge, kulturális és karitatív te­vékenysége miatt értékelik igazán nagyra megyénk egyik legsikeresebb hölgyét. Mindmáig élethivatásának tekinti azt a kulturális misszi­ót, amely a gyakorlatban olva­sótáborok és közművelődési programok szervezésében, író­olvasó találkozók, könyvna­pok és könyvbemutatók száza­inak létrehozásában, szakmai és közismereti publikációk megjelentetésében, kiállítások szervezésében és számtalan egyéb variációban ölt formát. Ú| kihívások Az egyre magasabbra építke­zés filozófiáját vallja, soha­sem elégedett az elért ered­ményekkel, mindig talál új kihívásokat, s partnereket is a nagy és nemes célok megvaló­sításához. - A ’70-es években én voltam a kezdeményezője a ma is működő „Könyvet ház­hoz szolgálat” létrehozásának Nyíregyházán, melynek révén a betegeknek és a házhoz kö­tött mozgássérülteknek hely­be viszik a könyvtárosok az olvasnivalót. Létrehozója és je­lenleg is vezetője vagyok a Sza- bolcs-Szatmár-Beregi Gyer­mekkönyvtáros Műhelynek, de nevemhez fűződik a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület megalapítása is, ahol titkár­ként tevékenykedem, s alapító tagja vagyok a Váci Mihály Tár­saság Kulturális Egyesületnek is. Szabadidőmben a Nyíregy­házi Hölgykoszorúban éneke­lek, de hűséges maradtam éle­tem első, ha nem is egyetlen szerelméhez, a könyvekhez is - mesélte dr. Bihari Albertné. KM-PI A megszöktetett roma lány karrierje a zenében teljesedett ki. nagyecsed. Kevés ember él az országban, aki Nagyecsed vá­ros nevének hallatán ne vág­ná rá kapásból, hogy Fekete Szemek. A Bódi Guszti vezette családi együttes, a roma folklór hagyományait ápolva vívta ki magának a rajongók elismeré­sét, amit 14 arany-, 8 platina, 2 dupla és egy tripla platina­lemez bizonyít. És ha Fekete Szemek, akkor természetesen Bódi Margó, aki nemcsak tán­cosként és előadóművészként, hanem feleségként és család­anyaként is sokat tett és tesz a sikerekért. Bódi Margó 1962. május 23-án született Nagyecseden romantikus körülmények kö­zött, a mezőn, ahonnan tehén által vontatott szekéren vit­ték be a szülői házhoz. Nehéz gyermekkora volt, amire nem­csak a szegénység, hanem édesanyja korai elvesztése is rányomta a bélyegét. Olyan házban laktak, amelyben sem víz, sem áram nem volt. Innen szöktette meg későbbi férje, gyermekeinek apja, Bódi Gusz­ti, akivel már a családalapítás előtt elkezdték zenei karrier­jüket a nagyecsedi művelődési házban. A Nagyecsedi Fekete Szemek zenekar népszerűsége egyre inkább felfelé szökött, amit a mai napig begyűjtött számtalan arany- és platinale­mez száma is bizonyít. Négyfelé osztott kereset Bódi Margó szerint annál hi­telesebben nem lehetne leírni mindazt, hogy honnan indul­tak és hová érkeztek, ahogy férje önéletrajzi könyve, a „Nagyecsedtől Afrikáig” címe hirdeti. Az ecsedi, komfort nélküli „félházból” jutottak el odáig, hogy az egyik keres­kedelmi televíziós csatorna mulatós showműsort forgatott velük a forró kontinensen. Ezzel együtt saját mércéjük szerint nem élnek fényűző módon, de megbecsülik mind­azt, ami körülveszi őket. A nagyecsedi házukat lecserélték 1987-ben egy kis pesterzsébeti lakásra, azóta családi házban élnek, de medence azért nincs az udvarban. Gusztinak és Margónak is külön autója van, a fiúk családot alapítottak, két- két gyermekükkel ugyancsak családi házban élnek. A zenéléssel megkeresett pénzt igazságosan négyfelé osztják, de a szülők köteles­ségüknek érzik, hogy ezen felül is segítsék gyermekeiket. A luxust pedig az képviseli, hogy minden januárban eluta­zik valahová pihenni a Bódi- házaspár. Végezetül pedig azt mon­dattuk el Bódi Margóval, mi mindenre büszke, és csak úgy ömlött belőle a szó: a cigány­ságára, a művészetre, amit képviselnek, a Gusztihoz fű­ződő 36 éves szerelmére, a tisztességes emberré vált fia­ira, a szakácskönyveire - ami­ből nem hiányozhatnak az otthonról hozott ízek (mint a szabolcsi töltött káposzta vagy a cigánykenyér) sem -, büszke arra, amit elértek on­nan, hogy az ecsedi Berek­sortól elindultak egy szál gu­micsizmában a fővárosba - a hírnév felé. km-bt Dr. Bihari Albertné fotó: sipeki Péter Felelősség a növényekért Ha nincs célja, keres egyet A munkához fontos volt az otthonról hozott egészség, hit, s kellett egy jövőkép is. NYÍREGYHÁZA. Csodálatos tró­pusi tündérrózsák, lótuszok, színpompás vízijácintok, amerikai gömbkaktuszok és japán liliomfák között éli az életét immár több évtizede, amikor azonban arra a kér­désre kell válaszolnia, hogy melyik a kedvenc növénye, természetes egyszerűséggel így válaszol: a búzavirág. S már sorolja is az indokait: kék színével a végtelen ten­gert idézi fel. Túlélő növény, amely minden körülményhez tud alkalmazkodni, legyen az éppen az út széle vagy a bú­zatábla közepe, s ezért a sza­badság jelképe is. Szívósan ragaszkodik az életciklushoz, a születésétől a terméshozá­sáig, és színe halála után is megmarad. A búzavirág tu­lajdonságai azt az örökséget ötvözik, amely az ősöktől, a porosz katona és a tirpák gazdálkodó leszármazottaitól valók: tűrni, akarni, bizonyí­tani. Boronkay Ferencnében ma is eleven él a nagymama életfelfogása, útmutatása. A példakép: a nagymama A még 90 évesen is dolgozó nagymama szőlőjében, gyü­mölcsösében tanulta meg, hogy vállalni kell a felelősséget a nö­vényekért, legyen szó metszés­ről, permetezésről, betakarítás­ról. Életszemlélete, az örökölt tulajdonságok az elszántságtól az akaraterőig mind kellettek Boronkay Ferencné fotó: racskó tibor ahhoz, hogy a Nyíregyházi Fő­iskola botanikus kertjének lel­kes szervezője, később sikeres vezetője legyen.- A botanikus kert 1972-ben elkezdett kialakításához sok támogatás kellett a felső veze­tés részéről is. Mindig ahhoz mentem, aki a beosztása révén segíteni tudott. Még a minisz­terhez is elmentem a botani­kus kert érdekében. Jó érzés volt, hogy a főiskola vezetői megbíztak bennem - elevení­ti fel a régi éveket Boronkay Ferencné. - Úgy gondolom, ehhez a munkához fontos volt az otthonról hozott fizikum, egészség, hit, s kellett egy el­képzelés, egy jövőkép is. Erőt adott az is, hogy hittek ben­nem a munkatársaim. Húsz éven keresztül, 1986- tól 2006-ig volt a Tuzson János Botanikus Kert vezetője, köz­ben biológiatanári diplomát is szerzett. Fáradhatatlan és áldozatkész, eredményekben gazdag munkáját a nyíregyhá­zi önkormányzat is elismerte, 1996-ban díszpolgára lett a városnak. Bár 2007-ben nyug­díjba vonult, a Kaktuszház Alapítvány révén a mai napig kapcsolatban áll az intézmény­nyel. 2007-ben búcsút intett „nagy szerelmének”, hogy aztán rátaláljon az újabbra: a Nyíregyházi Állatparkban hoz­zájárult munkájával többek között a dél-amerikai ház, a Zöld Piramis növényvilágának kialakításához.- Sok-sok munka kell a si­kerhez, ugyanakkor szeretni is kell, amit csinálunk. Sze­rencsés a helyzetem, hiszen elmondhatom: a munkámat és a családomat tekintve bol­dog ember vagyok, km-mml FOTÓ: SIPEKI PÉTER Duleba Lívia Csak arra vágyik, hogy legyenek mindig lehe­tőségei, és hogy megbe­csüljék a munkáját. nyíregyháza. Duleba Lívia Nyíregyházán született, pár órával karácsony napja előtt, ezért gyakran mondják rá: a Jézuska hozta - s mintha rá is erősítene erre lelkületével, művészetével a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem klas­szikus-fuvola előadóművész szakos hallgatója. A kemecsei Arany János Általános Isko­lában különösebb zenei kép­zésben nem részesült, de lec­kéket vett zongorázásból. A nyíregyházi Kodály Zoltán Ál­talános Iskolában aztán olyan csodában részesült, mely „megpecsételte a sorsát”. A miskolci Bartók Béla Zene­művészeti Szakközépiskolá­ban kötelezte el magát a fuvola mellett, s tökéletesítette tudá­sát Budapesten, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépis­kola és Gimnáziumban. A sok befektetett munka meghozta a gyümölcsét, hi­szen az első versenyén, 2007- ben a VII. Elek Tihamér Orszá­gos Fuvolaversenyen az I. díjat és a Különdíjat is ő nyerte el. Felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, s tanulás mellett jöttek a ver­senyek, jöttek sikerek, győ­zelmek. Ez év januárjától a Magyar Állami Operaház I. fu­volása. Nincs hiányérzete- Hátrány? - csodálkozik rá a kérdésre, s cáfolja is rögtön, neki csak előnye származott abból, hogy a szebbik nemhez tartozik. Amikor Luxemburg­ban, az Európai Szólisták Zene­karában a fúvósokkal játszott, egyedül ő volt nő, ráadásul fel­tűnően fiatal. Rácsodálkoztak, figyelmesek, kedvesek voltak vele. A koncert végén pedig a férfiak odamentek hozzá, gra­tuláltak, s megköszönték neki, hogy együtt játszhattak vele.- Mindig van kisebb-na- gyobb, illetve rövidebb és hosszabb távra szóló célom, s ha épp nincs, nem érzem jól magam, rögtön keresek. Tudatosan készülök a legkö­zelebbi koncertre, de közben már magam előtt látom az egy évvel későbbi versenyt is, és keményen dolgozok azért, hogy ott is a lehető legjobb teljesítményt nyújtsam. Nincs hiányérzetem, sőt, csak egyre többet fogok dolgozni, tanul­ni, hiszen ahogy eljutok egy- egy magasabb szintre, úgy tá­rulnak ki újabb kapuk, nyílnak meg újabb utak. Jelenleg itt tartok, rengeteg tervem és el­képzelésem van a jövőt tekint­ve, és csak remélni merem, hogy a sors vagy a szerencse kitart mellettem, és még ennyi nemes lelkű, nagyszerű em­bert ismerhetek meg a továb­biakban is. Csak annyira vágyok, hogy legyenek mindig lehetősé­geim, és hogy megbecsüljék a munkámat. Ez közhelynek tűnik, de valójában ezek olyan alapvető dolgok, amelyek­re minden értékteremtő élet épül - lep meg végül korát meghazudtoló bölcsességgel a Kemecséről indult fuvola- művész. Talán nem merész a jóslat: sokat fogunk még róla hallani. km-nyzs

Next

/
Oldalképek
Tartalom