Kelet Magyarország, 2011. szeptember (68. évfolyam, 204-229. szám)

2011-09-20 / 220. szám

375850 319661 2011. SZEPTEMBER 20- KEDD KELET Fórum 7 ßt'" Széles Lászlóné, tiszaberceli olvasónktól: W Hálásak lehetünk barátunk-.,, nak, ha miután nagy kegybe jutott, még ismerősünk marad. nmmmm Simon János KISNAMÉNY. Már legalább 20 éve hűséges előfizetője a Ke- let-Magyarországnak Simon János, aki születésétől kezdve Kisnaményban él. Igazán büsz­ke lehet három gyermekére és öt unokájára 60 évesen. A fele­sége még szakácsként dolgo­zik. Nyugdíjasként bőven van ideje az újság tüzetes átnézé­sére. Olvasói tapasztalatait szí­vesen megosztotta velünk is:- A reggeli „koffeinadag” mellett a legfrissebb hírek is nélkülözhetetlenné váltak a mindennapokban. Elősze­retettel olvasom a kül- és belpolitikai történéseket, re­mélve, hogy kishazánkban is kedvezően alakul a helyzet. A komolyabb témák után az olvasó levelekhez lapozom, hiszen szívesen tájékozódom a különböző települések ren­dezvényeiről, vagy egyéb hasznos észrevételekről. A feleségem is kézséggel lapoz­gatja a napilapot és rendsze­resen félreteszi a megjelenő recepteket is. Mindketten imádunk ker­tészkedni, így örülünk a növényekkel kapcsolatos tanácsoknak. A hírek után kikapcsolódás gyanánt a rejt­vényeké a főszerep, melynek megoldásait gyakran eljut- j tatjuk a szerkesztőségbe. I Összességében mindennel elégedettek vagyunk, bár egy-két Kisnaményról írt cikk méginkább közkedveltté ten­né körünkben az amúgyis nagyszerű újságot - árulta el olvasónk. @ ELTELT HARMINC ÉV Szeptember 17-én 30 éves osztálytalálkozón emlékeztek a régi szép időkre, azok a volt Budais diákok, akik 1981-ben végeztek Nagykállóban, az akkori Óvónőképző Szakközépiskolában. FOTÓ: OLVASÓNKTÓL © LAKÓHELYEM - Ön is lehet szerkesztő! Bizonyára sokan ismerik és böngészik lapunk internetes portálját, a Szabolcs 0nline-t (vyww.szon.hu) is. Megyei hírportálként fontosnak tartjuk, hogy tele­püléseinkről minél több információ jusson el az ott élő emberekhez, ezért indultak el a „lakóhelyem" aloldalak, melyeken az olva­sók megtalálhatják a saját településükről szóló híreket. A Szabolcs Online-on jelenleg 21 település aloldala szerepel. Ezek a felületek interaktívak: azaz bárki feltölthet rá képeket, cikkeket, információkat. Kisiparosok ÁRNYÉKOLNI SZERETNE? Tovább ne is keresse Redőnyök, reluxák, harmonikaajtók, szalagfüggönyök, szúnyoghálók, küszöbborítások nagy választékban! A megyében Ingyenes felmérés! Állok szolgálatára, hívjon bizalommal! Orbán Tibor 20/9185-490 Ács, bádogos munkát, lemezelést, tetőfelújítást, anyagbeszerzéssel, takarítással, szemét- szállítással vállalok! ® 06-20/421-2129 A tombolasorsolás izgalmas pillanatai fotó: a szerző Szüreti bál határőr módra Egy szívvel, egy lélekkel II. Tiszakóródi Énekkari Találkozójára a Szatmári Református Egyházmegye nyolc énekkara gyűlt össze. Az immár másodszor meg­rendezett testvéri találkozó­nak a tiszakóródi templom adott otthont nemrégiben. Lélektől lélekig hatott minden ének, akárcsak az igehirdetés, amit Lucskiné .- Krokavecz Márta lelkipász­tornőtől hallottunk. Az Istentől jövő üzenet meg­hallgatása után következett a találkozón megjelent ének­karok rövid bemutatkozó szolgálata. Többek között fel­lépett a szatmárcsekeiek öku­menikus vegyes kara Maczi Ernő karnagy vezetésével, a Mátészalka-Kertvárosi Re­formátus Gyülekezet kórusa Szilágyi Istvánná karnaggyal az élén, nagy meglepetés volt a Rozsályi Református Gyü­lekezetben idén nagypénte­ken szerveződött felnőtt és ifjúsági kórusok szolgálata, akiket Borbélnyné N. Haj­nalka nagytiszteletű asszony tanított be. A tunyogiak Béni Sándor iskolaigazgató úr vezénylésével énekeltek el egy eddig sokunk számára ismeretlen kánont. A fellépők sorát a házigazda zárta, az öltözékében is színességét megjelenítő Tiszakóródi Református Énekkarral. Csodálatos volt érezni a bennünket szerető és kegyel­mébe fogadott Úr jelenlétét. Talán soha ilyen szépen nem zengett a közös kánon, amit több mint 230-an énekeltünk egy szívvel és egy lélekkel. Az alkalmat a helyi gyüleke­zet vendégszeretetének és az egyházmegye anyagi támo­gatásának köszönhetően egy egyszerű és családias hangú­Kutyabaj nyíregyháza. A Toldi utcából, vasárnap 10 óra körül eltűnt egy palotapincsi (jobb sze­me fáj) lány kutya. Egy idős néni nagyon várja vissza! Aki tud róla valamit, hívja a 06- 70/3l7-8l27-es számon. EGY OLVASÓ Hiányzik fotó: olvasótól Táncos összejövetellel ünne­pelte a betakarítást, a szüret milliókat új erővel és hittel eltöltő eseményét a Nyír­bátori Határőr Igazgatóság Nyugdíjasai Egyesület tag­sága. Kezdésként a tisztelet- adás megható pillanataként, a „Darumadár útnak indul...” kezdetű búcsúdallal emlé­latú szeretetvendégség zárta. A vendégkönyv tanúsága szerint mindenki jól érezte magát és várja a folytatását ezeknek a találkozóknak. Isten áldja, hogy így legyen! EGRESI LÁSZLÓNÉ Lesz-e még nyaram? Van egy kis ház Kálmánházán, árnyat adó hűs tornácán pihengetve gyakran bizony elmerengek régi nyarak idejéről visszaté­rő emlékekről. Volt közöt­Ezen az oldalon a Kelet-Magyaror- szághoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetősége­inkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az oldalon csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszám­mal is ellátott leveleket közöljük. keztünk meg az időközben elhunyt bajtársainkról. A hangulatot gyönyörű határőr nóták éneklésével oldottuk fel. Az ízletes vacsora utáni tombolasorsoláson gazdát cseréltek a résztvevők által felkínált ajándéktárgyak. A fődíj ezúttal is az Orbán László, népművész-határőr tűk mindenféle. Mosolyt megszépítő, bárányfelhős, pillangókkal kergetőző és gondokkal keserítő. Gyakran jöttek kis fellegek, könnye­ket kicsaló helyzetek. Azok is leperegtek, s az idő mint megszáradt virághelyek, megőrzik az emlékeket. Úgy szeretném még, ha volna, a harang is ismét szólna. Tarka lepkék kergetőzve, a fecske­pár is csivitelne. A kakukkszó is felhangozna, kiáltása mesz- sze szólna. Verőfényes nyár, ha volna. Mert a nyár oly csodálatos, a sokadik is örö­bajtársunk által felajánlott karikás ostor volt, melyet a nyertes Bücs János nagy sikerrel, hangosan cserdített meg. Éjfél utánig roptuk a táncot, melyhez a talpalá- valót Pásztor István zenész szolgáltatta valamennyiünk megelégedésére. VINCZE ISTVÁN, ELNÖKSÉGI TAG met hordoz. S én újra megint gyönyörködnék, de sok mindent másképp tennék. Várjatok még, ne menjetek, adjatok még időt lényemnek. Közben felzúg a harangszó, mindenért megszólaló. Bim- bam-bim-bam harangozik, este lesz már, alkonyodik. A kisportának cseresznyefás tornácán ül egy asszony, ki nyáron elmerengve, két kezét ölébe vetve, akaratlanul is azon vette magát észre, hogy könnycseppek gördülnek megfáradt kezére. GUNYECZ JÓZSEFNÉ “FINOMSÁGOK A gulácsi Nőszövetség tagjai Tarpán, a Kuruc étkek fesztiválján babgulyást és tarkedlit kínáltak jó szívvel a közönségnek. A lányok, asszonyok szeptember 25-én, a gulácsi Szüreti Feszti­válon is finomságokat készítenek. fotó: racskó tibor Emléktábla a kenyeres pajtásnak Az elődök fogadták be ezeket a gyerekeket, ételt-italt és szállást adtak az éhezőknek. kisrozvágy. Ratkó József szü­letésének 75-, s elhunyténak 22. évfordulóján, 2009. szep­tember 20-án emléktáblát avattunk Kisrozvágyon. „Itt töltöttem gyermekkorom leg­szebb napjait” - írta önéletraj­zában a költő. Nekem nagy­mamám lakott itt, minden nyarat, telet, karácsonyt és ta­vaszt, húsvétot itt töltöttem. Ma is itt élnek rokonaim. Itt nyugszanak A kis falunk katolikus templo­mát nagymama építtette, több mint 80 évvel ezelőtt. Ő volt a főtámogató, nagy telket adott, s vállalta a költségek oroszlán részét, de a falu lakosságának áldozatkészsége is megmu­tatkozott, mert vállalták a földmunkákat, a messzi kő­bányából a kövek, s minden más építőanyag szállítását. Később családi kripta is épült a templom háta mögött. S itt nyugszanak a forrón szeretett nagyszülők, bátyám és felesé­ge s családtagjai. Tehát a múlt és jelen, élők és holtak kötnek e kis faluhoz... Éheztek az emberek Én Nyíregyházán születtem, de nekem mégis e kis falu ma­rad a vágyaim netovábbja. A sok emlékezetes itt tartózko­dásomból kiemelkedik 1945 nyara. Pár hete fejeződött be a II. világháború, az ország ro­mokban, nagy volt az éhínség, a nagy városok ipari térségei­ben éheztek az emberek, kü­lönösen a gyerekek. Döntött az ideiglenes kormány az egy­házakkal összefogva, hogy az éhező gyerekeket szervezet­ten, vidéki falvakba küldi, mert ott még található egy kevés élelem. Ekkor érkeztek kis falunkba a csontsovány, „vézna” (ahogy Ratkó, a költő említi) gyerekek, s egy sző­ke kisfiú, a szomszédunkba került Kohánékhoz. Hamar összebarátkoztunk, hiszen közel egykorúak voltunk. Fő tevékenységünk a játék volt, rúgtuk a rongylabdát a közeli Domókuson. Aztán a libák, s tehenek legeltetését is ránk bízták. Ezernyi élmény kava­rog szívemben-lelkemben, Józsival igazi barátok, a szó­szoros értelemben „kenye­res pajtások” lettünk. Hamar elröpült a nyár, évtizedekre elkerültünk egymástól, s csak már felnőtt korban találkoz­Ne feledjétek, a legnagyobb dolog, em­bernek ma­radni! PETRASKO ZOLTÁN tunk újra. Még kollégák is let­tünk, mert Józsi a Nagykállói Járási Könyvtár igazgatója lett, én meg a megyei könyv­tár könyvtárosa, így hivatali kapcsolat is alakult ki közöt­tünk, de megmaradt a régi gyermekkori barátság is. Kövessék példájukat Az emléktábla természete­sen, s elsősorban Ratkó József „József Attila-díjas” költőnek állít emléket, de egyben em­léket állít az itt élt kisrozvágyi lakosoknak, a most itt élők elődeiknek (szülőknek, nagy­szülőknek és dédszülőknek). Egy boldog nyarat biztosítot­tak számukra, ezért elismerés illeti őket, legyenek büszkék a most itt élő leszármazottak elődeikre, kövessék példáju­kat, s ne feledjék az életben a legnagyobb, legnemesebb dolog embernek maradni az embertelenségben! PETRASKÓ ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom