Kelet Magyarország, 2011. augusztus (68. évfolyam, 178-203. szám)

2011-08-24 / 197. szám

20n. AUGUSZTUS 24.. SZERDA KELET Fórum 7 <§> SAJÁT VERSÉT ADTA ELŐ TÁKOSON Gazdag Ivett A Tisza 2001 címmel mondta el saját versét Tákoson az árvíz 10. évfordulója alkalmából. Az ifjú hölgy elő­adása meghatotta a jelenlévőket. fotó: berki károly © LAKÓHELYEM ­Olvasson, tájékozódjon településérőn SZENT Á605T0N Tisztelt Olvasóink! Bizonyára sokan ismerik és böngészik lapunk internetes portálját, a Szabolcs Onlinét (www.szon.hu). A nyomtatott újság mellett az interneten, megyei hírportálként is fontos­nak tartjuk, hogy településeinkről minél több információ jusson el az ott élő emberekhez, ezért indultak el a „lakóhelyem" aloldalak. A Szabolcs Online portálján belül létrejöttek azok a kis „alportálok", melyeken az olvasók megtalálhatják a saját településükről szóló híreket. Egy helyen van összegyűjtve mindazon információ, mely valamilyen formában kötődik a településhez, a kulturális eseményektől kezdve egészen a sportig. A Szabolcs Online-on jelenleg 21 település. Kisvárda, Nyírbátor, Záhony, Fehérgyarmat, Nagyecsed, Vásárosnamény, Csenger, Dombrád, Ópályi, Nagyszekeres, Máté­szalka, Tiszavasvári, Nagykálló, Újfehértó, Baktalórántháza, Demecser, Ibrány, Máriapócs, Nagyhalász, Rakamaz és Tiszalök aloldala szerepel. Terveink szerint ez a szám folyamatosan bővülni fog, további települé­sek csatlakoznak majd hozzá. Ezek a felületek interaktívak: azaz bárki feltölthet rá képeket, cikkeket, információ­kat, amelyeket meg akar osztani lakóhelye közösségével, illetve kereshetik az oldalak „felelőseit", akiknek elérhetőségeit feltüntet­jük az oldalakon. Kellemes böngészést kívánunk! Rábai Gyöngyi KÓTAJ. Kicsivel több mint tíz esztendeje olvassa napi rend­szerességgel lapunkat a kótaji Rábai Gyöngyi és családja. Hű­séges előfizetőnk kislányával érkezett szerkesztőségünkbe, hogy átvegye a hűséges előfi­zetőinknek járó ajándékcso­magot.- Általában csak késő dél­után vagy este jutok el odáig, hogy elolvassam a Keletet, reg­gelente ugyanis korán indulok dolgozni. Ä szüléimé a „meg­tiszteltetés”, hogy elsőként végiglapozhatják az újságot. Én legszívesebben a kertészet­tel és a növényvédelemmel foglalkozó írásokat olvasom, a kislányom viszont odavan az állatkerttel kapcsolatos szöve­ges-képes beszámolókért, nem beszélve a babafotókról. Érde­kel a sport is, imádom a teniszt és a Forma-l-et, ezekkel sosem tudok betelni. Örömmel ven­ném, ha még többet foglalkoz­nának ezekkel a sportrovatban - mondta hűséges előfizetőnk. KM-TG Terdik Ferenc nyíregyházi olvasónktól: ■ ■ Ha Isten a nőt a férfi urává + w akarta volna tenni, Ádám fejéből vette volna. Ha rabszolgájává, a lábából. Ámde oldalából vette, mert élettársává, egyenlő párjává akarta. A nyaranta megrendezett nagyszülő-unoka találkozó célja a generációk közelebb hozása fotó: km Családi nap az Idősek Kertjében Kerítésvita kertelés nélkül Nyolcvanhét éves apagyi kisnyugdíjas vagyok, aki csak az igazságra törekszik, így éltem le az életem, soha nem ártottam senkinek, és nem csaptam be senkit. Egy 30 éve húzódó telekvitának igyekszem pontot tenni a végére, de eddig sajnos még nem sikerült. A falu jegyző­jének tanácsára földmérővel mérettem ki, hogy jogsze­rűen hol húzódik az én és a szomszédom telekhatára. Mint kiderült, 1,5 méterrel több terület illet meg, ami miatt ő neheztel rám. A hely­zetet bonyolítja, hogy egy engedély nélkül épített pajta is „átlógott” a portájáról a te­rületemre, amit később rész­ben visszabontott. Mivel a házam háta mögött lévő régi kerítést is bontani kellett, hogy a megfelelő nyomvo­nalon felhúzhassuk az újat, megegyeztünk, hogy szól, amikor arra kerül a sor. Nem szólt. Egyik nap döbbenten vettem észre, hogy felhúzott egy hullámpalából készült kerítést az enyém helyére, így akadályozva meg a sajá­tom folytatását, s ha ez még nem lenne elég, az én régi kerítésoszlopaimat arcátlanul beépítette az általa készített­be. Újra a jegyzőnőtől kértem tanácsot, segítséget, aki ki­küldte a megbízottját, és azt ígérte, minden rendben lesz, csak legyek türelemmel. Nem történt semmi, mindössze annyi, hogy belebetegedtem ebbe a pokoli hercehurcába, nem mozdulok ki itthonról, s miközben a jog és az igazság mellettem áll, a szomszédom megöléssel fenyeget. Mondja meg valaki, mit tegyek ebben a helyzetben? Tanúkkal nem Augusztus 17-én családi napot tartottunk a má­tészalkai Idősek Kertjé­ben, ahol gondozottjaink unokáit, dédunokáit láttuk vendégül. A gyerekekre és az idősekre egész napos programcsokor várt, amely­ben volt játékos mozgás, közös alkotás, ebéd, majd délután a délelőtt készített sárkányok felengedése, na tudom igazolni a szóbeli megállapodásunkat, sem a hivatal, sem a rendőrség nem véd meg. Ha öngyilkos leszek, akkor is csak a szom­széd jár jól, mert nem kell agyonütnie. Sok pénzembe és idegeskedésembe került már ez a telekvita, ezért eltö­kéltem, hogy nem könnyíteni meg a dolgát: nem halok meg addig, amíg ügyem meg­nyugtatóan nem rendeződik! ÖZV. TÓTH TAMÁSNÉ, APAGY és persze citeramuzsika. Végül a Dorcas Alapítvány által nyújtott adományból ajándékcsomagot kaptak a fiatalok. Az étkeztetést az Ezüstkor Egyesület vállalta magára, ifjú vendégeinkkel pedig önkéntes segítők foglalkoztak. A nagyszülők­nek, dédszülőknek idén is maradandó, szép emléket szerzett ez a nap, a gyere­Táncórák és név­napok Mandán A Bokortanyák Lakosságáért Egyesület Mandasi klubja ebben a negyedévben sem feledkezett meg a névnapju­kat ünneplő örök fiatalokról. Augusztusi ünnepségünkön kilenc tagot köszöntöttünk, a zenés, jókedvű délutánon még a táncgyakorlásra jutott időnk. GYEBRÓSZKI JÁNOS ELNÖK kék pedig feltöltődve, vidá­man tértek haza. Egyikük megjegyezte, hogy számára ez volt a nyár legcsodálato­sabb napja. Mi, szervezők a jövőben is örömmel áldo­zunk pénzt és energiát arra, hogy a családból kiszakadt időseinkhez közelebb kerül­jön a jövő nemzedéke. SZABADOS ZOLTÁNNÉ, FOGLALKOZTATÁSSZERVEZŐ Évfolyam találkozó A Kisar-Tivadari Általános Is­kola 1971-ben végzett tanulói 40 éves évfolyamtalálkozót tartottak Kisarban, a Kölcsey Ferenc Általános Iskolában. Kegyelettel emlékeztünk elhunyt tanárainkra és osz­tálytársainkra, és felidéztük a múltat. A szervezők Molnár Sándorné, Siti Ferencné és Nagy Ferencné voltak. MOLNÁR SÁNDORNÉ, TIVADAR © TISZTELT OLVASÓNK! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármi­lyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefon­számmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. ® EGYÜTT VELED A PARKFÜRDŐBEN A nemrégiben felújított sóstói Parkfürdőben tettek élménydús látogatást nemrégiben az Együtt Veled Alapítvány fiataljai. A veröfényes napsütésben és az égszínkék medencében ragyogó­an jól érezték magukat a gyerekek. fotó: olvasónktól Hiba volt rászoktatni az ukrán vámosokat a „kávépénzre” BEÜT Nem nyaralni, vásárolni mennek ^ Néha kérik ugyan a százast a vámosok, de amint visszakérdezünk, „mire is?”, nem tudnak jogszerű választ adni. BEREGSURÁNY. Palicz István „Határeset, elfogadom” című, a Kelet-Magyarország 2011. július 18-ai lapszámában megjelent Nézőpontjára sze­retnék reagálni néhány mon­datban, amelyben az újságíró a magyar-ukrán benzin- és bevásárlóturizmus, illetve az ukrán vámosoknak fizetendő (?) 100-200 forintos „kávé­pénz” témáját járta körül. Családunkban két személy­autó van. Először 2005. júli­usában mentünk Ukrajnába tankolni, azóta autóink ma­gyar benzinkúton nem álltak. Szóval „megrögzött vissza­esőnek” számítunk, útlevele­inkben már 13 oldal van tele ukrán pecséttel. Legtöbbször Beregsuránynál lépjük át a ha­tárt, mindössze pár alkalom­mal vettük az irányt Tiszabecs felé. Nem jókedvünkből tesz- szük ezt, mint ahogy a bevá­sárló és üzemanyag-túristák túlnyomó része sem. De amíg egy-egy tankolással 5-15 ezer forintot tudunk spórolni (az árak és árfolyamok függvé­nyében), amihez hozzáadódik a kint kapható egyéb árucik­keken nyert kisebb-nagyobb megtakarítás, addig a jövőben is át fogunk járni, átlagosan másfél-kéthavonta. Vagyis egyetértek a „gazdasági kirán­dulások” létjogosultságával, s úgy vélem, nem a kisembernek kell emiatt szégyenkeznie! Jogszerűtlen és felháborító Ami levelem megírására késztetett, az voltaképpen a problémákat elsimító „bor­ravaló” kérdése. Hat év alatt mi soha egyetlen forintot sem fizettünk sem az ukrán vámo­soknak, sem a határőröknek! Néha kérik ugyan, de amint visszakérdezünk, hogy „mire is?”, nem tudnak elfogadha­tó, jogszerű választ adni, és motyogva elfordulnak. Sem­mi jogalapjuk nincs ugyanis a „kávépénz” szedésére! Értelmetlen pénzkidobás Az sem igaz, hogy aki ad, az a vizsgálatok, papírmunkák során bármiféle előnyt élvez­ne. Se előre nem engedik a sor­ban, se gyorsabban nem halad. Eddig semmi hátrányunk nem volt abból, hogy nem fi­zettünk. Az más kérdés, hogy azok a határátlépők, akiknek „vaj van a fülük mögött”, és szeretnék elkerülni, hogy a ko­csijukat tüzetesen átnézzék, rendszeresen j áttolnák az uk­rán egyenruhásoknak... Ismerősi és baráti kö­römben is sokan bevásárló­turistáskodnak. Amikor megkérdezem, miért adnak „kávépénzt”, általában azt fe­lelik, hogy „azt hallottam, így kell” vagy „mert így szokás”, „ezt tanácsolták mások”. Ez bizony felháborító! Kezdetben csak azok az ügyeskedők ad­tak pénzt, akik túl szűkösnek érzeték a vámszabályokat, és így akarták elhomályosítani az ukrán szervek látását. Ez idő­vel úgy került át a köztudatba, hogy mindenkinek kötelező jattolni, holott ez totális félre­vezetés, értelmetlen pénzki­dobás (legalábbis annak, aki­nek nincs rejtegetnivalója). Nem csúszópénz kérdése Ha az ukrán egyenruhások „bal lábbal kelnek fel”, tel­jesen mindegy, ki hány száz forintot csúsztat a markukba, üyen-olyan elektromos- és rendszerhibára hivatkozva úgyis lassítani fogják az át­kelések ütemét, máskor meg rohamléptekben engedik az autókat. Ez nem csúszópénz kérdése, kizárólag a határőrök kénye-kedvének függvénye! Örülök, hogy kedvenc napi­lapom, a Kelet-Magyarország egyre gyakrabban foglalkozik üyen és ehhez hasonló, so­kakat érintő, közérdekű té­mákkal. ígérem, továbbra is hűséges olvasójuk, s ha úgy adódik, rendszeres levélíró­juk leszek! NAGY KATALIN, NYÍREGYHÁZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom