Kelet-Magyarország, 2011. július (71. évfolyam, 152-177. szám)
2011-07-18 / 166. szám
2011. JÚLIUS 18- HÉTFŐ RÉCÉT Háttér Nem nyaralni, vásárolni mennek A hazai áremelkedések hatására újra virágkorát éli a magyar-ukrán benzin- és bevásárlóturizmus. aEBBOSUBÁi** Reggel hétkor indultam útnak Nyíregyházáról a beregsurányi határátkelő felé, hogy idegen földön, barátságosabb áron tankoljam tele az autómat, s ha már ott vagyok, vásároljak ezt-azt, feltérképezve egyúttal: „mire éheznek” a szűkpénztárcájú, élelmes magyarok. Útközben, a rádiót hallgatva, már csak mosolyogtam az újabb benzinár-ingadozás hírén, abban a biztos tudatban, hogy még az oda-vissza 150 kilométernyi utazás ellenére is több marad a pénztárcámban annál, mint amit a hazai kuta- kon szenzációként beharangozott pár forintos csökkenés jelentene. A magyar határszakaszon öt perc alatt (és „ingyen”) átjutok, csak egy kis adatlapot kell kitöltenem. Az első ukrán vámos 100, az őt követő ügyintéző már 200 forintot kér, amire nem illik nemet mondani, hacsak nem akarja az ember az indokoltnál hosz- szabb ideig élvezni az egyenruhások vendégszeretetét. Alkunak helye nincs Még kilenc óra sincs, amikor beállók az első kúthoz, és bakra állva, onnan jó nagyon „piálva”, 34 liter 95-össel töltöm csurig a kis Swift gyomrát. Mikor már torkig van, a magammal hozott 10 literes kannát sem vagyok rest „lefegyverezni” a pisztollyal. A 44 liter benzinért (literje 10,15 hrivnya, azaz 253 forint) összesen ll 200 magyar forintot perkálok le az ukrán kutasnak, aki jó néven veszi a szerény borravalót. Idehaza 16 800 forintba került volna az itatás. A pár kilométerre lévő szabadtéri piac és az emeletes vásárcsarnok árukban és vásárlókban gazdag, mint mindig. Sokan beszélnek körülöttem magyarul, ami megnyugtató, s egyben megkönnyíti a vásárlást is.- Sok tisztítószert adok el a bevásárlóturista magyaroknak - feleli érdeklődésemre a napbarnított Éva, majd fejből sorolja, melyik mosogató- és mosószer mennyibe kerül nála, illetve a magyarországi nagyáruházakban. Majd szomszédja is bekapcsolódik a beszélgetésbe, akinek asztala cipőkkel, nadrágszíjjal, ajándéktárgyakkal és rengeteg édességgel van tele. - Nagyon felbőszít, amikor az olcsó árakból még alkudozni próbálnak. Mindennek van egy határa! - mondja. Márkás holmik fél áron A csarnokban főképp ruházati termékeket találunk, igaz, néhol festményeket, piperéket és elektromos háztartási gépeket is látni. A világmárkás cipők, papucsok, pólók, farmer-, szövet- és fürdőnadrágok egymást érik az üzlethelyiségekben, nagy minőségi és árkülönbség nincs köztük, hogy ne rontsák egymás forgalmát a kereskedők. - Ha valaki vásárol tőlem például egy cipőt (igy tettem én is, 3200 forintért vettem egy fehér „pipás”, fekete lábbelit), akkor a további termékekből adok egy kis kedvezményt - meséli Ildikó, figyelmembe ajánlva boltja felsőruházati kínálatát is. - Karácsony előtt szinte zsákszámra viszik a ruhákat, cipőket a magyarok, FOTÓ: KM-ILLUSZTRÁCIÓ szekerébe - mesélte nevetve Viktória. A fél napot igénybe vevő „gazdasági kirándulás” mindent összevetve is kifizetődő volt, több ezer forinttal költöttem kevesebbet, mint idehaza tettem volna, s mindezt a vámszabályok szigorú betartása mellett, legálisan. A határátlépés ezúttal problémamentesen zajlott, mindössze 200 forintba és egy kis adminisztrációba került, hogy újra magyar földön rójam az aszfaltot a Suzukimmal, aminek immár ukrán „vér” csörgedezett az ereiben. km-pi A határátkelőnél mindennapos az üzemanyag vámvizsgálata mert jóval olcsóbb, mint náluk, így ugyanannyi pénzből sokkal több ajándékra telik - teszi hozzá. A legkisebb is számít Utam ezután egy épületgépészeti szakáruházba és egy bútorboltba vezet, majd benézek a szomszédos méterárushoz is, de rá kell jönnöm: az árversenyben ezúttal alulmarad az ukrán kereskedelem a nyíregyházi szakáruházakkal szemben. Nem így az élelmiszer áruházban, ahol egy huszonéves eladólány, Viktória segít eligazodnom az idegen ár- és termékcímkék világában. A forró pékárutól a hideg sörig sok minden a kosaramba kerül, az étolaj, a kristálycukor, az édességek, a szeszes italok, de még a vegyi áruk is verik a hazai akciókat, mert szó, mi szó, „a legkisebb is számít”. - Gyakran kérnek segítséget tőlem a magyarok, akiknek az ukrán nyelv nem az erősségük. A múltkor példáiul az utolsó pillanatban derült ki, hogy a vásárló - akaratlanul - barna sör helyett alkoholmenteset, tej helyett kefirt, csokoládé helyett pedig tortabevonót tett a fémÜnnepeljünk a művészekkel! Harminc éve gördült fel a függöny az új, önálló társulat előtt. —fclinii 1« Javában tart a nyár, ám a Móricz Zsigmond Színház munkatársai már az új feladatokra készülnek. A 20ll/20l2-es évad ünnepinek számít: harminc éve, 1981 októberében gördült fel a függöny először az önálló társulattal rendelkező nyíregyházi teátrum nagyszínpadán. Az évforduló alkalmából ismertetjük a bemutatandó előadásokat, így szeretnénk segíteni a leendő bérleteseket, illetve a reménybeli publikum tagjait: jöjjenek és ünnepeljenek együtt a művészekkel! Az ügynök halála, dráma. Rendező: Koltai M. Gábor, nagyszínpad. Az ügynök halála a dráma- irodalom egyik kiemelkedőbb tragédiája, melyben Arthur Miller az 1950-es évek Amerikájának társadalmát mutatja be. Főhőse a hatvanon túli Willy Loman, az örök kisember, aki nap mint nap keserű sorsát cipeli bőröndjeiben. Egész életében a sikert hajszolta, hogy egzisztenciát és jobb életet biztosíthasson feleségének és két fiának. Willy képtelen szembenézni a valósággal, amelyben harmincnégy éves pályafutása során sohasem jutott egyről a kettőre. Abban bízik, hogy idősebbik fia, Bili hazatértével minden jóra fordul. A felemelkedés mellett egy vágya van még: elnyerni gyermekei nagyrabecsülését és szeretetét. Minden küzdelme ellenére élete csődbe jut, márpedig „Aki csődöt mond az üzleti életben, az csődöt mond a társadalomban, és annak nincs többé joga az. élethez.” Willy a rögeszméjévé vált pénz, azaz a kapitalizmusa áldozatává lesz. Az öngyilkosságot választja, gondolván, hogy az életbiztosítótól kapott összeg majd megoldja övéi életét. Willy Loman tragédiájában nemcsak a múlt század esendő emberére, hanem korunk ellehetetlenülő alakjaira is ráismerhetünk. km-ej *> BÚCSÚDUL! Az Emmausz együttes zenés tanúságtétete és sportdélután mellett került sor a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekeinek búcsúztatására szombaton, a sóstóhegyi Munkás József templom udvarán. fotó: sipeki Péter Határeset, elfogadom zázötven kilométer, néha több. Valamiért mégis mindig eljövök... - dúdol- gattam „alkalomhoz illően” a P. Mobil Miskolc című dalának sorait, bár úti célom nem az acélváros, hanem a határ túloldalának meglátogatása volt. Az ok: nyereségvágyból elkövetett tankolás és élelmiszer-beszerzés. Immár másodszor került ukrán pecsét az útlevelembe, így „visszaesőnek” számítok. Őszintén szólva, a minap tett rendhagyó kirándulásra nem csak az ösztönzött, hogy megspóroljak pár ezer forintot. Munkálkodott bennem a kíváncsiság is, és egyfajta dac, ha úgy tetszik, polgári engedetlenség, hogy - válaszul az itthoni, égbe szökő vagy már jó ideje plafont verdeső árakra - forintjaimmal ez alkalommal ne a határtalan étvágyú magyar államkasszát gyarapítsam. Elszomorító volt látni, hogy az emberek ott is teszik a dolgukat, güriznek napról napra, mégsem jutnak ötről a hatra, sőt, jelentős lépéshátrányban vannak hozzánk képest. Sokat dolgozhatnak az ukrán vámosok is, hiszen minden magyar autóstól 100-200 forint „kávépénzt” kérnek éberségük megőrzése érdekében. Csodálkozom, hogy nem kaptak még koffeinmérgezést... Ahogy azon is, hogy ezt a lehúzást hosszú-hosszú évek óta engedik és tűrik a gördülékeny határátlépésben bízó, nyugalmukat megvásárló átutazók. Kell ez nekünk? Amíg cselekedeteivel (vagy éppen tétlenségével) erre kényszeríti polgárait a magyar állam, azt hiszem, igen. Álszent dolog mindig csak ellenzékben felháborodni a növekvő élelmiszer- és benzinárakon, majd hatalmon ülve, passzívan nézni az eseményeket. Ennél még az ukrán egyenruhások korrupt viselkedése is elfogadhatóbb. lstvan.patia@inform.hu £ KELET KV 1981-tenu 1970-es árvízben elpusztult Nagygéc községet a trlepűtfl IrilTtgargat^d bezcsatották. a) Csengerhez b) Csengersimához c) Szamosbecshez d) Komlódtótfaluhoz wtHtÉiiannfc auuuáir Megújí- fbtismu Külföld? Az unokám rendszeresen tóm az útlevelem, és én Legfetlebb nyaralási |ár tankolni és vásárolni, is „beállók a sorba”. célból! a All 11 111 Maxi- SÓvácácsUJk Én a MCteEMRA: Biztosan műm Debrecenig uta- neten vásárolok, áfán- érdekes kirándulás zok, hogy vásároljak. lom mindenkinekl lenne...- Úgy fáj a lábam, hogy örülök, ha a sarki abc-be eltudok jutni, nemhogy külföldre! Az egyik unokám azonban rendszeresen jár Ukrajnába tankolni és vásárolni, ott valóban olcsóbbak az árak - válaszolta Vincellér Ferencné. - Évek óta lejárt az útlevelem, de erősen fontolgatom, hogy megújítom, és én is „beállók a sor-' ba”. Az árak elszabadultak, a fizetésekből és a nyugdíjakból alig lehet kijönni hazánkban, az ember ott spórol, ahol tud!- mondta Garai János. Fehér Dóra így válaszolt: - Külföld legfeljebb nyaralási célból jöhet szóba. A nagyáruházakban vásárolunk, mert nagy a kínálat és elfogadhatóak az árak. A nyíregyházi Rádi Eszter így felelt: - Néhány szép, divatos ruháért szívesen kimozdulok itthonról, de nem a határon túlra, csak Debrecenbe, a Fórumba. Sóvágó Csilla olykor külföldről, de nem külföldön vásárol. - Rendeltünk pár jó ruhát interneten keresztül. Megbízható és megfizethető, ráadásul ki sem kell mozdulni otthonról, szóval ajánlom mindenkinek! - mesélte. Barátnője, Bogár Edina így válaszolt: - Ha valóban olyan jó holmikat kapni „odakint”, és szinte féláron, kirándulásként felfogva a dolgot, szívesen átugranék egy napra a szüleimmel. Kiesett a fészekből egy fiatal gólya Alakon, ám összefogással megmentették: az ajaki és kisvárdai tűzoltók emelkedtek a magasba, míg az elektromos művek szakemberei áramtalanították a villanyoszlop vezetékeit. fotó: pusztai Sándor
