Kelet-Magyarország, 2011. május (71. évfolyam, 101-126. szám)

2011-05-23 / 119. szám

2011. MÁJUS 23. HÉTFŐ KELET Fórum 7 Kucsera Andrásné nyíregyháza, a Kucsera há­zaspár negyven éve előfizető­je a Kelet-Magyarországnak. A férj a MEZŐGÉP-től, Marika pedig a Fodrász Szövetkezet­től jött nyugdíjba, manikű­rösként dolgozott.- Egy lányom és egy uno­kám van, aki már megaján­dékozott egy dédunokával is. Mindenki Nyíregyházán la­kik, és mindenki olvassa a Ke­letet. Reggel kávézás mellett nézzük át az újságot felvált­va, a férjem a sporttal kezdi, én meg nagyon szeretem a régi fényképeket, az ízvilágot. Elégedettek vagyunk a lappal az elejétől a végéig. Frissen, hűen tájékoztat az esemé­nyekről. Meglepett az aján­dékcsomag, amelyet szívből köszönünk. További jó egész­séget kívánok a Kelet minden dolgozójának. ■ ■■ // / W Jövőépítés Harmadik alkalommal gyűltek össze az Ópályi Teleházban a helyi civil szervezetek képvi­selői, az egyházak vezetői, a hivatal dolgozói, a közműve­ELBÚCSÚZTAK A TANÉVTŐL A fülesdi óvodások május 13-án évzáró ünnepséggel búcsúztak el a tanévtől, és köszöntötték az édesanyákat, nagymamákat, amely nagy tetszést aratott. fotó: bányai tamásné Király Ferenc közigazgatási szakértő vezette a műhelymunkát FOTÓ: OLVASÓNKTÓL lődésben, gyermekjóléti szol­gálatnál dolgozók, valamint az intézmények képviselői, és a falu sorsáról tanácskoztak. Az Ópályiak Baráti Köre finanszí­rozta a rendezvény költségeit a Nemzeti Civil Alaptól nyert támogatás segítségével. Fagyasztóládát kérnek a húsnak! Az Állatbarát Alapítvány nagy mennyiségű húsado­mányt kapott, azonban gondot jelent a tárolás. Ezért sürgősen szükségünk lenne fagyasztóládára a nagy mennyiségű hús lefagyasztásához. Az Állat­barát Alapítvány arra kéri a lakosságot, ha van olyan fagyasztóládájuk, amit már nem használnak, de még használható állapotban van, ajándékozzák az alapítvány­nak. A szállítást Nyíregyháza és vonzáskörzetében meg tudják oldani! Bővebb infor­máció: Állatbarát Alapítvány, Nyíregyháza, Csatorna utca 2. sz. Telefon: 42/727- 736, 42/726-524 DANKÓ DÓRA, AZ ÁLLATOTTHON VEZETŐJE Szívemig ért Évekkel ezelőtt kapott a lá­nyom egy spontán írt levelecs- két, amely egy virágcsokorba volt rejtve. A levél tartalma a szívemig ért. Elkértem a lányomtól, megőriztem, sőt még be is kereteztem: „Rend­kívüli tanárnő, minden gyerek szereti! Figyelmes, segítőkész, jóakaratú. A gyerekek az óráját nagyon várják. Kedves, felfe­dezi a tehetséges gyerekeket. Zömök külseje szinte babás. Haja barna, kicsit göndör, de nagyon megnyerő. Nagyon szereti a gyerekeket múzeum­ba vinni és képkiállításra. Az osztály nevében szeretném megköszönni az 5-, 6., 7. évi fáradozását.” Ezek a gyerekek akartak tanulni. Szüleik által motiváltak. Érzelmileg gazda­gok. Bele tudnak látni a tanár leikébe, s érzik, hogy az ő fej­lődésükön fáradoznak, meg is tudják köszönni. A pedagógu­Klkapcsolódás a tekepályán FOTÓ:OLVASÓNKTÓL Meghazudtolták a korukat A Vásárosnaményi Esze Tamás Nyugdíjasklub a múlt évi sikeres balatonfüredi kirándulását az idén is meg­ismételte. Nagy izgalommal készült a lelkes csapat, hogy fogják-e olyan jól érezni ma­gukat, mint az első alkalom­mal. Bátran kijelenthetem, hogy még eseménydúsabb és felejthetetlenebb 5 napot töltöttünk a Hotel Marina kényelmes és vendégszerető szállodájában, mint tavaly. Néhány tagunknak ez volt az első szállodában töltött pihenése. Jó volt látni a vidám, felszabadult tekin­teteket, és hallani a hangos nevetéseket, amelyet a közös játékok, rögtönzött ki mit tud, a tekézés verseny- izgalma váltott ki. Nem hagytuk ki a Beach Partyt, ahol korunkat meghazudtoló vidám, táncos estét töltöt­tük. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, és élvezhettük a Balaton hullámait a tihanyi hajóút alkalmával. A helyi kisvonattal végig jártuk Ba- latonfüred utcáit, és közben hallgattuk az éppen elénk tárult nevezetes épület, vagy létesítmény ismerte­tését. Szívesen gondolunk vissza a közös, esti, asztal melletti beszélgetésekre, melyek még közelebb hoztak bennünket egymáshoz. Sápi Istvánná elnökünk szervező- készségének köszönhetően mindenki jól érezte magát, s várjuk a jövő évi kirándulást. VASSJÁNOSNÉ, KLUBTAG sok álma, vágya egy inteligens gyerekekből álló, békés osztályban taníthassanak, nevelhessenek. Ezt kívánom minden pedagógusnak. Akkor szárnyalnak az oktató-nevelő munkájukban, s a gyerekek rengeteget fejlődnek, oko­sodnak. Ehhez a szép, nemes feladathoz kívánok még sok erőt, kitartást. Jó egészséget, s Isten áldását. KNÉ, NYUGDÍJAS PEDAGÓGUS Épület és tér Cégénydányádi Nyugdíjas­klub ünnepséget tartott május elején. A klubtagok elhatároz­ták, hogy a településen lévő régi víztároló épületét saját maguk közadakozásból fel­újítják. Sikerült megvalósítani a tervet, ünnepség keretében Kelemen Róbert polgármester úr adta át a település idősei­nek az épületet és a teret. Az ünnepségen a nyugdijasklub nótázással köszöntötte a ven­dégeket. A fiatalság szavalt és a helyi Nőszövetség is adott műsort. Utána megtekint­hették a klubban a kézimun­ka-kiállítást, amit szintén az időseink készítettek, majd szeretetvendégséggel, ebéd­del zártuk a napot. Köszönjük mindenkinek a munkáját, adományát. ÁCSZOLTÁNNÉ © TISZTELT OLVASÓNK! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. A levél megje­lentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. A leveleket az élvezhe­tőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendel­kező leveleket közöljük. O LAKÓHELYEM - On is lehet szerkesztő! VENDÉGSOROK Angyal Sándor Közös teher Bizonyára sokan ismerik és böngészik lapunk internetes portálját, a Szabolcs Online-t ( www.szon.hu ) is. Megyei hírportálként fontosnak tartjuk, hogy tele­püléseinkről minél több Információ jusson el az ott élő emberekhez, ezért indultak el a .lakóhelyem" aloldalak, melyeken az olva­sók megtalálhatják a saját településükről szóló híreket. A Szabolcs Ontine-on jelenleg 21 település aloldala szerepel. Ezek a felületek interaktívak: azaz bárki feltölthet rá képeket, cikkeket, információkat. Ha lehet, mindig magyar árut keresek! Előírások vannak rá, hogy egy üzletben a külföldi áruk aránya mennyi lehet. nyíregyháza. Magyar árut keresek! Ha hazai árut ve­szünk, biztosabbak vagyunk abban, hogy azzal a magyar termelőket hozhatjuk hely­zetbe, segíthetjük munká­juk megtartásában. Egyrészt ezért, másrészt, mert bízunk az áru minőségében és az ára­kat is alacsonyabbnak, vagy legalább is azonosnak gon­doljuk a külföldivel. Azért azt nem árt tudni, hogy mióta az Európai Unió tagja vagyunk, az árucikkek szabad áramlá­sát nem lehet akadályozni. Nálam is, de gondolom má­soknál is, fontos a minőség. Nem elég csak azt írni rá, hogy ez magyar áru. Bevallom, hogy találkoztam olyan tejjel, ahol a doboz is nemzeti színű, de a benne lévő, a szavatosság lejártának utolsó napján már förtelmes volt. Nem is azért, mert megsavanyodott. Tejes viz volt, benne pid túrószerű uszadékok. Lehet, hogy a bolt rosszul hűtötte, de a benne lévőnek akkor sem szabad ilyennek lenni. Pedig a dobo­zon ott volt, hogy „magyar termelőtől, magyar fogyasz­tónak.” Előnyben részesítem Az is igaz, hogy a gyártó is meg volt jelölve. Ekkor gon­dolkodtam el. Ezt a tejet nem fejték a tehenekből, mert hisz’ oda van írva, hogy gyártották! Nekem pedig nem gyártott tej kellene! Reklámozni a magyar tejet nem illik ezzel. Azt meg, hogy „magyar fogyasztónak”, tényleg nem értem. Ha éppen erre jár valaki Kassáról, ő mi­ért ne vegye, ha akarja. Ne legyen ez is politika. Tejnél nagyon naiv vagyok, hiszek abban, ami oda van írva. A nyíregyházi csarnokban már több mint egy éve árul egy gazda tasakos tejet, mint a sa­ját teheneinek tejfeleslegét. Rendszeresen vásárolok tőle. A gazda zacskós teje ugyan kicsit hosszú idő után alszik meg, de üsse kő, kivárom, ha igazi aludttejet akarok inni. A bolti viszont nem alszik meg, még csak nem is szundikál. Maradjunk abban, hogy helyes előnyben részesíteni a magyar terméket, ha annak minősége és az ára is lekörözi a külföldit, vagy azonos azzal. Arra biztatni viszont másokat, hogy ne vásároljanak a kül­földi áruházláncok üzletei­ben, akár politikai indítékból Döntse el hol vásárol! JÍSf DOMBÓVÁRI ISTVÁN ■LMÉé is, helytelen. Nélkülük csak rosszabb lenne, hiszen mun­kahelyek szűnnének meg, a bevételre az országunknak ezen üzletektől szüksége van. Döntse el mindenki maga, j hogy hol vásárol inkább. Ez, szerintem így működik min- | den EU-s országban. Mind- i ezeket csak azért írom, hogy mikor azt próbáljuk sulykol­ni, hogy magyar terméket vegyünk, akkor tegyük hozzá azt is, de nem minden áron. A fent említett „magyar tej” is j megérdemelne egy minőségi j ellenőrzést, mint ahogy a piac is. Hozzáértés kell A piacon belátom, hogy figye­lem és a hozzáértés kell, meg az, hogy ott se legyen silány áru, ha már az árak sem azok. Legyen a szlogen: „Jó magyar j árut a boltokba és a piacok­ra is.” DOMBÓVÁRI ISTVÁN ok minden nem szeretnék lenni mostanság, például: tűzoltó, katona, de még csak sarki rendőr H sem. Mert azt még jobban nem szeretném, hogy ; i akárcsak velük, velem is szórakozzék a hata­lom. Mármint a nyugdíjammal, amit ugye ezek az emberek - bár törvényesen - de túl korán, még erejük teljében vesznek fel. Na ennek vége! Nincs tovább lébe- colás, irány vissza a munka világa, kártyacsatákból nem lehet megélni. Ijedtemben két dolog jut eszembe. Fiam korú ismerősöm rám köszön, s dicsekszik: mert megvan a szükséges idő, ő negyven valahány évesen elment bizony nyugdíjba a rendőrségtől, W több pénzért, mint amennyi a fizetése volt, de már be is állt őrző-védőnek, jól jön az a kis mellékes... A másik eset: szemtanúja voltam egy karambolnak, amikor tűzol­tók lángfűrésszel vágták ki a volán mögül a nyakig véres fiatalembert, aki a kezük között halt meg. Nem tudták visszatartani könnyeiket az egyenruhások... Most meg jött a lesújtó hír, hogy egy megyénkbeli fiatal katona a messzi Afganisztánban hunyt el... Akkor hogy is van ez? Mit lehet egy kalap alá venni? Nemcsak szerintem: jobban körül kellene nézni egy-egy törvény megalkotásánál, hogy lássuk, megvannak-e a minimális indokok és feltételek a végrehajtáshoz. Mert az egyenruhások világa sem egyfor­mán veszélyes, az viszont közös az esetükben, hogy nincs visszaút, mert nincs munkahely a „munka vüágában”. Ott most csak leépítések, elbocsátások, kirúgások vannak. Százezrek kerültek az utcára, akik legfeljebb azért „lézen­genek” ott, hátha akad valami teendő, amiből aztán élni is lehet. Többdiplomás emberek hiába reménykednek, a munkahelyeken csak széttárják a kezüket... „Tanár úr, jöjjön velünk utcát seperni.” Igaztalan volna mindezt az éppen hatalmon lévők számlájára írni, több kurzusnak sikerült ezt így tető alá hozni. Ám, ebben a pillanatban levelező nemzeti konzultációval sem lehet kikapaszkodni ebből a gödörből. Talán egy valódi közteherviselés segíthetne. Mert most ez mintha hiányozna!

Next

/
Oldalképek
Tartalom