Kelet Magyarország, 2011. január (68. évfolyam, 1-25. szám)

2011-01-08 / 6. szám

2011. JANUÁR 8., SZOMBAT mir Fórum 7 Nagyon félünk Nádasy Csaba, nyíregyházi olvasónktól: ■ ■ Csak két dolog végtelen, a < w w világegyetem és az emberi buta­ság, de az elsőben nem vagyok biztos. WILHELM INA MENDES Emmsinm Szaniszló Lajos pap. Szaniszló Lajos szinte beleszületett a Kelet-Magyar- országba. Már a szülei is járat­ták, ő maga közel ötven éve előfizetője lapunknak. Két fia és négy unokája van.- A lap kézbesítése hibát­lan. Hat órakor már megyek az újságért, ha reggel kevés az időm, akkor csak a címsza­vakat nézem át, majd délután részletesen elejétől végéig minden cikket áttanulmányo­zok. Már gyermekkoromban megszerettem az újságot. Ak­koriban még volt benne mese, megfejthettük a gyermekrejt­vényeket. Szeretem a lapnak a függetlenségét, remélem to­vábbra is megőrzi azt. Érdekel a politika, a túlzásokat nem szeretem, a valóságot igen. Jónak tartom, hogy az egész megye történéseiről olvasha­tunk. Örülök a Fórum oldalon gyakran megjelenő nyugdíjas találkozóknak, jó látni, hogy nem felejtik el az idősebb volt kollégákat. A feleségemmel megvitatjuk a cikkeket, örül az ízvilág oldalaknak, szereti a tanácsokat és a recepteket. Kö­zösen megfejtjük a rejtvénye­ket. Összegyűjtjük az újságot, s ha hazajönnek a gyerekek, átnézik ők is. Az egyik fiam az Autós oldalt kedveli, a kiseb­bik a Mikor hová oldalt bön­gészi. De mi is szívesen elme­gyünk egy-egy rendezvényre. Az unokáim az utolsó oldalon az állatokat és a Garfieldot szeretik. Örülök annak, hogy nem felejtik el a hűséges elő­fizetőket, nem az ajándéknak, hanem a gesztusnak. Azért kö­szönöm az ajándékot! Fateknők A régi időkben az emberek a fából készült teknőket használták a portákon több­féle módon. A különböző alakú és nagyságú teknőket mosáskor, tésztagyúráskor, húsok sózásakor - tárolása­kor vették igénybe, emellett a kisebbeket mérőedényként is használták. BERKI KÁROLY Elveszett kedvenc kutyusok Még tavaly, december 25-én eltűnt egy kaukázusi juhász­kutya Nyíregyháza-Oros, Friss utcából. Kétéves, ivar- talanított szuka, B'eki névre hallgat. Aki látta, kérem ■■■■ A gulácsi Kerekes Bállnték teknői FOTÓ: A SZERZŐ jutalom ellenében értesítsen bennünket a 42/480-377, vagy a 06-20/953-9792-es telefonszámon. 2010. október 4-én eltűnt Ajoker nevű, fekete-fehér, barna szemű, kan husky kutyánk. A megtalálót juta­lomban részesítem. Elérhető­ségem: 06-20/343-7445­A TULAJDONOSOK „Ne ily halált adj Istenem/ Ne ily halált adj én nekem!” December 22-én Pannikát meggyilkolták (56 éves volt). A fenti idézet foglal­koztat bennünket, amióta Nyírmadán, a barátnőnket véreskezű, alattomos, brutá­lis, embernek nem nevezhe­tő, gyilkos saját otthonában megölte. Diódarálás közben támadtak rá, megkötözve, vérbe fagyva hagyta a tettes vagy tettesek. Tűzről pattant, aranyos, okos, egyszerű asszonyka volt, nem így kellett volna bevégezni az életét. Tudjuk, hogy egyszer meg kell halni! De így?! Mi a nyomozás eredménye? Csak találgat a lakosság, senki nem tud semmit. Ahogy mi, magányos öregek félünk, az nem kifejezés. A VÁROS NYUGDÍJAS EGYESÜLETÉNEK TAGJAI Ha lenne munkahely? A január 5-én megjelent L. Tóth Lajos Siralmas énnököm írására szeretnék reagálni. Megmondom őszintén, hogy nagyon meghatott a cikk. Sajnos Ököritófülpösön is jóformán az önkormányzat az egyedüli munkáltató. Az elmúlt évben nagyon sok ember jutott közmunkához, ami bizony nagy segítség volt a családoknak. Én is felteszem a kérdést, hogy mi lesz azokkal az embe­rekkel, családokkal, akik 28 500 forintot kapnak. Ebből hogy lehet megélni, vagy netán családot eltartani, vagy gyereket vállalni a fiatalok­nak? Mert hiába járták ki az iskolát és tanultak szakmát, sajnos Ököritófülpösön és környékén nem sok munka­A kitüntetett óvónők FOTÓ: A SZERZŐ Nemzedékek a kezük alatt Ópályiban Svéda István igazgató a három nyugdíjba vonuló óvónőt bensőséges ünnepségen búcsúztatta el nemrégiben. PappJánosné 38 évig, Gáspár Istvánná 40 évig, Szolnok Zoltánné 30 évig dolgozott óvónőként a település óvodájában. Az ópályi gyerekek fejlődése, felzárkóztatása, nevelése érdekében végzett ered­ményes munkájukért dr. Réthelyi Miklós a Nemzeti Erőforrás Minisztérium minisztere Pedagógus Szolgálati Emlékérmet adományozott a búcsúzó óvónőknek. Ugyancsak nyugdíjba vonult falunk egyik védőnője, Gellér Attiláné. Őt, 38 éves kima­gasló munkájáért miniszteri dicsérő oklevélre terjesz­tettük fel. Az ünnepségen résztvevő önkormányzati és intézményi dolgozók nagy tapssal köszöntötték a kitüntetetteket. ERDÉLYI MIKLÓS hely van, ahová felvennék az embereket. Nem úgy van, mint régen. Voltak termelő- szövetkezetek, szövetkeze­tek, mindenki dolgozhatott. Szerintem az emberek ma is dolgoznának, ha lennének munkahelyek, mert ebből a segélyből nem lehet meg­élni. Ahogy a cikkíró is írta, egy vidékit egyébként sem érdekli, hogy „mikor leszön jó Budában lakásom”, nekem az a legfontosabb, hogy a csa­ládomat el tudjam tartani. GÁL SÁNDOR, ÖKÖRITÓFÜLPÖS Kikapcsolják a gázt a lakásban Egy Nyíregyháza közeli falu­ban dolgozom védőnőként. Egyik gondozottam részére szeretnék segítséget kérni. Januárban fog megszületni a második házasságából a har­madik gyermeke. Előző férje anyagilag egyáltalán nem támogatja, és sajnos a szülei sincsenek olyan helyzetben, hogy segíteni tudnák. Kérem önöket, akinek anyagi helyze­te megengedi, segítsék ezt a családot, hogy mire gyer­mekük megszületik, nehogy kikapcsolják a gázt náluk. Tel.: 06-20/4182-996. Éremgyűjtők Az Éremgyűjtők Sz.-Sz.-B. Megyei Egyesülete követke­ző foglalkozását január 9-én (vasárnap) 8-tól 11 óráig tartja Nyíregyházán, a Zrínyi Ilona Gimnáziumban (Széchenyi u.). A szervezők várnak min­den érdeklődőt! © TISZTELT OLVASÓNK! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mér­ten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tar­talma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. VENDÉGSOROK Angyal Sándor © LAKÓHELYEM - On is lehet szerkesztő! Beki FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Ajoker FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Tisztelt Olvasóink! Bizonyára sokan ismerik és böngészik lapunk internetes portálját, a Szabolcs Online-t (www.szon.hu) is. Megyei hírpor­tálként fontosnak tartjuk, hogy települé­seinkről minél több információ jusson el az ott élő emberekhez, ezért indultak el a .la­kóhelyem" aloldatak, melyeken az olvasók megtalálhatják a saját településükről szóló híreket. A Szabolcs Online-on jelenleg 21 település aloldala szerepel. Ezek a felületek interaktívak: azaz bárki feltölthet rá képe­ket, cikkeket, információkat, amelyeket meg akar osztani lakóhelye közösségével, illetve kereshetik az oldalak „felelőseit", akiknek elérhetőségeit feltüntetjük az oldalakon. A következő generáció nyugdíja ez w Az országban elterjedt az a hiedelem, hogy a most dolgozók fizetik a nyugdíjasok nyugdíját. csaroda. Több hatalmas, mindenre és mindenkire kiterjedő ügy borzolja a ke­délyeket, osztja meg az em­bereket mostanában: a nyug­díjak helyzete és ezzel együtt a magánnyugdíjpénztárak, valamint az elszámoltatás kérdése, illetve ehhez jött most a médiatörvény. A két utóbbival most nem kívánok foglalkozni, de a nyugdíj ügyet szeretném tár­gyilagosan megközelíteni, hozzátéve, hogy senki nincs az abszolút igazság birtoká­ban, így én sem. Az országban elterjedt az a hiedelem, hogy a most dolgozók fizetik a nyugdíjasok nyugdíját. Hogy ez nem így van, azt kapásból meg lehet cáfolni. Vissza kell mennünk 1945-ig, amely után ajelentősvagyonnalrendelke- ző magánnyugdíjpénztárakat államosították és vagyonukat bevitték az állami nyugdíj­alapba. Mivel teljes volt a foglalkoz­tatottság, ebből is hatalmas pénzek kerültek az állami nyugdíjalapba egészen 1989- 90-ig, a munkanélküliség kez­detéig. Mégis az akkori kor­mány nulla forinttal adta át a nyugdíjkasszát, elköltötték a pénzt. Vagyis se én, se más nem tehet róla. Sehogy sem tudom elfogadni azt, hogy a most dolgozók fizetik a nyug­díjamat a hozzám hasonló korúakkal együtt. Én 42 évig fizettem a nyugdíjjárulékot, az akkor dolgozó több millió emberrel együtt. Az átlagélet­kor pedig inkább csökken, a férfiaké még a 70-et se éri el. A számítások szerint tehát az ember úgy 30 évet hagy a kasszában, hozzájárulva ez­zel a következő generáció nyugdíjához. Ami a kötelező ■ ■ A számítások w w szerint az em­ber 30 évet hagy a nyug­díjkasszában. DARVAS IVÁN magánnyugdíjpénztárakat il­leti: ez az évszázad egyik leg­jobb üzlete volt. Több millió embertkötelezőenbeléptettek a magánnyugdíjpénztárakba, a pénzzel úgy gazdálkodtak, ahogy akartak, mert állami garancia volt. Semmi felelős­ség, mert ha baj van, akkor jön az állambácsi és fizet he­lyettünk. Hatalmas pénzek úsztak el, amelyekből némelyek bu­sás hasznot húztak. A vége a történetnek: a nyugdíjas és a dolgozó egymást marja, mert egymásra vannak uszítva, a pénzek haszonélvezői viszont nevetnek rajtunk. Magyaror­szágon ez a nyugdíj szomorú, de igaz története. DARVAS IVÁN, CSARODA Hol lehet élni? özépiskolás koromban tapasztaltam elő­ször, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon. Akkoriban még nem volt divat hétvégeken hazautazni, megtörtént, hogy szeptemberben beköltöztünk, s csak a téli szünetre mentünk haza. Nyilván emiatt is volt nagy honvágyunk, s ezért tűnt otthon minden jobbnak, mint a városban. Pedig odahaza se fürdőszoba, se külön ebédlő, ilyen célra a pitvart hasz­náltuk, egy helyiséget fűtöttünk vaskályhával, ott aludt az egész család. Hol a legjobb élni Magyarországon? - tette fel a kérdést nemrég önmagának a statisztikai hivatal, s vá­laszolt is rá. Eszerint bizony nagy eltérések vannak a ré­giók között, amiben szerepet játszik a csigalassúan múló gazdasági és pénzügyi válság is. Az egy lakosra jutó bruttó hazai termék tekintetében ugyan szűkebb hazánk, az Észak-Alföld megelőzte Észak-Magyarországot, de a főváros vonzáskörébe tartozó területnél ez a szám csaknem háromszorosa a miénkének is. így aztán azon sem kell csodálkozni, hogy míg a Közép- Magyarország-i régióban az egy lakosra jutó havi kiske­reskedelmi forgalom ugyanott 76 ezer forint, addig itt az északkeleti részeken 49-49 ezerrel dicsekedhetnek többek között a borsodiak meg a szabolcsiak. A keresetek is ha­sonló képet mutatnak: főként „középen” bruttó 195 ezret kaptak az alkalmazásban lévők havonta, míg a Dunától keletre, ha volt egyáltalán munkaalkalom, ennek csupán a töredéke jutott... Szorgalmas törvényalkotóink előtt bizonyára nem ismeretlen mindez, akárcsak az ár- meg a hatalmas belvíz, ami már évek óta tizedeli az itt élők reményét. Mégis újra figyelmükbe ajánlanám és biztatnám őket, hogy annyi hátrány elszenvedése után fordítsák mifelénk js gyakrab­ban a tekintetüket, hiszen ha nem is a legjobban, de itt is szeretnének egy kicsit jobban élni, otthon érezni magukat az emberek. De otthon voltunk, együtt és így még a zsíroskenyér is finomabb volt, mint a városi szalámi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom