Kelet Magyarország, 2010. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

2010-02-10 / 34. szám

2010. február 10., szerda FORUM /7 ÜZEMET Kozma Lászlódé, baktalórántházi olvasónktól A zsenialitás alig több mint képesség arra, hogy ne a megszo­kott módon nézzünk a dolgokra. William James Mi ma a művészet? Óriási színes fotó az újság első oldalán; egy ismeretlen fiatalember kezében két kisebb faszobor, alatta szöveg: szarkofágokat is farag, érdekli az ókori kultú­ra. Most hallunk róla elő­ször. De ez nem is volna baj. Ami baj ebben, az a demok­rácia álszent és fals dimen­zióvesztése: valami nagyobb hangsúlyt kapott, mint ami. Mert ezek a faragások nem H. Németh Katalin különösebben jók, de örül­ni lehet, hogy a fiatalem­ber ezt csinálja szabadidejében, és nem valami mást. Mert mi történt? Egy alkotás értékéhez képest nagyobb teret és helyet kapott. Semmi bajom az amatőr alkotóval, a szemlélettel van bajom: hogy egy véletlenszerűen kiragadott két kis szobor azt üzeni az olvasónak: bármi lehet műalkotás, pedig nem. A műalkotás több mint megcsinálás. A műalkotás és a művészet szakma. Megítéléséhez értés kell! Demokrácia van, amely egy oldalról jelenti azt is, hogy joga van mindennek és mindenkinek megmutatnia magát, aztán ki-ki eldönti, neki mi jelenti az értéket. És a dologban éppen ez a nehéz: „Min­den korban az számít művészetnek, amit az emberek annak tartanak” - mondja egy igaz­ság. Ez a jelenség pedig azt mondja: biztos van benne valami, amivel kiérdemelte, hogy az újságba kerüljön. És ebben még az is baj, hogy ez a fiatalembert is megtéveszti: hogy itt már meg lehet állni! H. Németh Katalin, grafikusművész A vendég diákok (Fotó: olvasónktól) Diákok Dél-Amerikából Február elején érkezett Nyíregyházára két cserediák: Nicolas Cannas Cornejo Kolumbiá­ból és Mirtha Estigarribia Gauto Paraguayból. Az országok közötti csereprogramot az AFS Magyarország (budapesti székhelyű) cég hoz­ta létre, akinek szervezésében ebben a hónap­ban 14 diák utazott Magyarországra Dél-Ame- rikából, közülük ők ketten kerültek megyénk­be. A gyerekek helyi családoknál laknak, akik igyekeznek segíteni a beilleszkedésüket. Isko­lai tanulmányaikat a Vasvári Pál Gimnázium­ban fogják folytatni, mivel a gimnázium szí­vesen fogadta őket. (Annál is inkább, mert mindkét tanuló nagy sportbarát.) Részt vesz­nek majd az iskola kulturális és sportéletében, és reményeink szerint inspirálják majd a gim­názium tanulóit is az angol nyelv elsajátítá­sában. Ebben a szaktanárok is nagy segítsé­günkre lesznek. Ezúton is szeretnénk megkö­szönni a Vasvári Pál Gimnázium igazgatónőjé­nek és tantestületének, hogy a két diák befoga­dásához nyitottan viszonyultak, így lehetősé­get teremtettek a két eltérő kultúra találkozá­sához, kölcsönös megismeréséhez. Szondi Kristóf, Vasvári PAl Gimnázium Öt évesek. Február 7-én ünne­pi alkalomra gyülekeztek a Nyírteleki Református gyülekezet tagjai és a meg­hívott vendégeik. Most öt éve, hogy meg­alakult a gyülekezet. Igét hirdetett dr. Gaál Sándor esperes úr. (Fotó: Szűcs Lívia) OLVASÓINK ÍRJAK Segélyen Ötvenegy éves, építőipa­ri szakmát végzett vállalkozó vagyok. Amikor a vállalkozást kezdtem (10 éve), akkor még reménykedtem, hogy 51 éves koromra nem lesznek anya­gi gondjaim. Sajnos ez nem így lett. Két fiam van. Az egyik pályakezdő munkanélküli, a másik egyetemista és kitű­nő tanuló. Félek, hogy anya­gi okok miatt nem tudja befe­jezni az egyetemet. Nekem decembertől nincs mun­kám, ezért januártól fel kel­lett fügesztenem a vállalkozást (szüneteltetem). Most egyetlen forint jövedelmem sincs. Hiába fizettem a munkavállalói járu­lékot, nem kapok munkanélkü­li segélyt, csak ha visszaadom a vállalkozóit. Közben fizetni kell a tb-járulékot, mert külön­ben nem kapok orvosi ellá­tást, de táppénzre nem vagyok jogosult. A feleségem közalkal­mazott, kevesebb fizetést kap, mint 2009-ben. Az a baj, hogy a fiataloknak nincs munkájuk, nem tudnak lakást vásárol­ni, nincs az embereknek pénze lakásfelújításra. Nagyon sokan napi megélhetési gondok­kal küzdenek. Engem sajnos rákényszerítenek, hogy visz- szaadjam a vállalkozást, hogy kapjak legalább egy kis mun­kanélküli segélyt. Az is több a semminél! Én szeretném a leg­jobban, ha nem így lenne. Egy reményvesztett vállalkozó a sok közül Hallgatott a telefon Köszönettel tartozom mind­azoknak, akik gyors és szak­szerű munkájukkal, a hely­színre érve segítettek a Suzu- kiban ülő drága öcsémnek, de Autókulcs. Biztosan nagyon hiányzik valaki­nek a képen látható autó kulcs, amit szombaton talált olvasónk Nyíregy­házán a jósavárosi piac parkolójában (a Profinál). A kirándulók csapata Kastélyok nyomában A nyíregyházi Júliások egykori kastélyok nyomába eredtek. Lelkes és fiatalos csapatunk most a Békés megyei Füzesgyarmaton kuta­tott, gróf Blankenstein Pál kastélya után. A gróf 1868- ban született Morvaország­ban, majd császári és kirá­lyi kamarás volt. 1905-ben gyönyörű kastélyt építtetett füzesgyarmati birtokán. Az (Fotó: olvasónktól) épület a II. világháború áldo­zatául esett, a kastélypark­ban 1965-ben gyógyfürdő léte­sült. A pusztulást csak a kis kápolna élte túl, mely közked­velt úti célja az erre kirándu­lóknak. Orosz József sajnos mégis meghalt. Elbe­szélésekből tudjuk, hogy még próbálták újraéleszte­ni, de kórházba szállítás után elhunyt. Sajnos, mire a kór­házba értünk, már tovább szállították Nyíregyházára majd Debrecenbe. Mindezt is csak a portástól (ki jó barátja volt) tudtuk meg, amikor ott álltunk kétségbeesésünkkel. Nyomozásba kezdtünk, így jutottunk el a temetkezési vál­lalathoz, akik felvették a kap­csolatot a debreceni kórház boncolási osztályával, mivel még szerettük volna látni és elbúcsúzni a drága öcsém­től. A boncolást követő kora reggeli 5 órakor indult a gyá­szoló családunk, köztük a 82 éves édesanyja, hogy a ham- vasztás előtt valóban megbízó Tisztelt Olvasóink! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarország- hoz érkező olvasói leveleket, fényképe- ketközöljük.Lehetöségeinkhezmérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik ér­vényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogo­kat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részlete­ket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szer­kesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szer­kesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvas­hatóság érdekében általában rövi­dítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. nyosodjunk arról, hogy ő ült-e a volánnál. Mindent nekünk kellett kinyomozni, hogy hol vannak a személyes holmijai is, melyek a rajta lévő ruhájá­ban voltak. Azon a héten nem volt egy nyugodt pillanatunk sem, hogy megpróbáljunk egy kis fényt deríteni a történtek­hez. Mindezekből csak azt sze­retném érzékeltetni, és hoz­záteszem, nagyon finoman, hogy nem volt egy ember, aki felvette volna a telefont, hisz meghalt egy EMBER, és hogy nem kellett azonosíta­ni?! Nem egy kóbor kutyát vagy macskát vittek el, csak­hogy az űt meglegyen tisztít­va. A mai napig mind ez nem történt meg. Milyen emberek vagyunk, milyen törvények­kel élünk? A jogosítványában, Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha sze­mély szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasó­ink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, termé­szetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, tele­fonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval ren­delkező leveleket közöljük. a forgalmijában, a személyi igazolványában minden adat olvasható volt. Milyen erköl­csi emberi morálban élünk? Azt a fájdalmat csak az tud­ja átélni, aki mind ezt megél­te. Nem is azt képzelem, hogy igazán osztozik valaki is a fáj­dalmunkban, csak azt az egy­szerű gesztust, értesítsék az embert, hogy láthassa még szerettei köztük a 82 éves édesanyja. Úgy hiszem, hogy minden jóérzésű ember, külö­nösen akikkel hasonló eset történt, vagy sajnos történni fog, egyet ért velem. Nekünk már sajnos késő az a bizonyos telefonhívás, .de remélem vala­hol elgondolkoznak ezen, és időben megszólal az a telefon. A GYÁSZOLÓ CSALÁD Jelnyelvtanulás Jelnyelv tanfolyam indul február 17-én és március 5-én Nyíregyházán. A tanfolyam célja, hogy a társadalom leg­különbözőbb területeiről, a legeltérőbb szándékkal érke­zőket (a halló embereket) meg­tanítani a siket anyanyelvé­re, annak használatára. Segít­séget és biztonságot kívánunk nyújtani a diákoknak, szü­lőknek, tanároknak,óvónők­nek, egészségügyi dolgozók­nak, állami hivatalok alkal­mazottainak, egyszóval min­denkinek, aki szeretne illet­ve kapcsolatban áll a hallássé­rültekkel. A tanfolyam helye: Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár. Fazekas Dóra, tanfolyam vezető POSTÁNKBÓL Ezzel nem törődik senki! ■ Némely területen már a ráfordított költségeket sem fedezi az éves ter­més. A változások kezdetén, a kár­pótlási jegyek beváltásakor sokan az elvett földet (földjüket) vásárolták vissza, bízva abban, hogy valamikor a ’60-’70-es évekhez hasonlóan, meg fog­nak belőle élni. Nem is gondol­tak arra, hogy ez még sok gon­dot fog majd okozni. Kárpótláskor a szövetkezetek egyes vezetői (tisztelet a kivé­telnek) azokat a földterülete­ket „adták le”, melyek valami­lyen formában terhes volt szá­mukra (pl.: homok, domb, futó­homok, időnként belvizes terü­let, rét, legelő, sarok földek, gép­pel nehezen művelhető vagy ala­csony aranykorona (Akr.) érté­kű föld, bozótos, köves stb.). Mindenki lelkesedett, de nem sokáig. Még 1995-ben valami­lyen formában hozott egy kis hasznot a föld, de 2002-től már egyre jobban ráfizetéses, mert a művelési költség egyre drá­gább lett. A terményértékesítés­nél azok a „lobizó kereskedők” veszik el a hasznot, akik a rak­tárak építésére „vissza nem térí­tendő” hitelt kaptak az állami költségvetésből. Ők benne van­nak abban a „termelési és keres­kedelmi láncban”, mely a válto­zás előtti mezőgazdasági multik által kialakított közösséget kép­viselik. A kárpótoltak az árverezés­kor azokat a terhet is megkap­ták, mely mai napig ügy tűnik, mint egy „bújtatott adó”. Ugyan­is örököltük az ország 83 (víztár­sulatok) Vízgazdálkodási Társu­latok fenntartási költségeinek fedezését, melyet az eddigi FM Minisztériumok nem támogat­tak. El vannak szegényedve, de azért magas fizetésű igazgatók­ra jut pénz! A földtulajdonosok ma Magyarországon 1-10 vagy 10-40 Akr. földeken termelnek értéket, melyek művelési költ­sége nagyban megegyezik. A víztársulatok a belvizet elveze­tő csatornák fenntartási költsé­M .............................................. Ezt a törvényt az ügyintézésében járatlan, tapasztalatlan tulajdo­nosok érdekében visszamenőleg vonják vissza! Jakab Sándor ...............................................M gét minden földterületre (tulaj­donosra) kivetnek, nem törőd­ve azzal, hogy a homokdombon vagy belvizes területen gyenge minőségű és mennyiségű ter­mést ad. Figyelem, gondolkozzanak! Pl.: a homokdombra sok víz kell, a másikon sok van és nincs hová levezetni, nincs csatorna, ha van, nincs kitisztítva. Az 1. és 10. Akr. értékű földön ala­csony minőségű rozs terem, vagy a kukorica kiscsövű, a szá­raz és vizes területeken hason­ló a helyzet. A 20; 30; 40 Akr.-ás jó minőségű területen pedig a búza és a kukorica termése ará­nyosan nagy mennyiségű és jó minőségű. A víztársulat által kiszabott csatorna fenntartá­si díj egyformán van kivetve, a földalapi támogatást minden­ki egyformán kapja. Akkor hol az igazság és ki jár jól? Gondol­kozzanak! Ez a díj igazságtala­nul van kivetve a (gyenge minő­ségű) alacsony Akr. értékű föld­területekre! Sokan ezt a fenn­tartási díjat ezek után nem tud­ják kifizetni, ezért is nem fize­tik és a többéves adósság ezért gyűlt össze. Ezek után állandó stresszben élnek, mely a nyu­galmukat, idegeiket, egészségü­ket megviseli. Jakab Sándor, 42/312-147

Next

/
Oldalképek
Tartalom