Kelet Magyarország, 2010. február (67. évfolyam, 26-49. szám)
2010-02-09 / 33. szám
2010. február 9., kedd FORUM n BELEI ÜZENET Horváth Gáborné, jándi olvasónktól: Ha kétfelé húz a ló, árokba borul a szekér. Közmondás A NAP ELŐFIZETŐJE Bányász Pálné Nyírtelek (KM - Cs. A.) - Bányász Pálné huszonöt esztendeje előfizetője lapunknak, hűségét nemrégiben a Kelet- Magyarország süteményreceptjeinek gyűjteményével köszönte meg szerkesztőségünk.- Reggelente az az első dolgom, hogy egyetlen oldal kivételével elolvasom a napilapomat az elejétől a végéig. A gazdaságról és politikáról szóló cikkek nem érdekelnek, így a második oldalt általában csak átfutom. Kedvenc rovataim közé tartozik a ízvilág, de előszeretettel böngészem az olvasói leveleket. A megye kulturális és társadalmi életéről szóló Írásokat mindig elolvasom, valamint a tavasztól őszig megjelenő, kertészettel kapcsolatos jegyzeteket sem hagyom ki soha - mondta el lapunknak a 72 éves Marika néni, aki szabadidejében szívesen olvas, és gondozza kertjét.- Nagyon örülök a receptkönyvnek, öt unokám van, akik szeretik az édességet, szívesen készítem el a kedvenc süteményeiket. Bízom benne, hogy az eddigi választékot új ötletekkel egészíthetem ki. Várja gazdáját a madár (Fotó: olvasónktól) Szelíd, mint a galamb Szelíd, mint a galamb! - mondja a mondás. Nos, a múlt héten Nyíregyházán, a lakásom bejáratánál találtam egy legyengült galambot. Bevittem, etetgettem, s mára egészen jól van. Ami csodálatos, kiderült a galamb nagyon szelíd, emberhez szokott, s a külsejében is elég különleges. Biztosan nagyon hiányzik valakinek. Amennyiben ráismer a gazdája, hívja a 06-30/3272-451-es telefonszámot! Gyarmati János, erdész Havas táj. A tél egyik öröme a hóesés, s ezzel együtt jár a hóemberkészítés. (Fotó: Molnár Krisztina) Tűzifára se jut már Két kiskorú gyermekem (3 illetve 2 éves fiúk) nevelem egyedül. Családipótlékból és GYES-ből élünk. Az OTP-t és a számlákat ebből lehetetlen fizetni. A nyáron kikapcsolták a gázfűtésünket, mivel nagyobb összeggel tartoztunk. A villanyról is megkaptuk a felszólító levelet. Van egy cserépkályhánk, ezzel fűtünk, de már ott tartunk, hogy tűzifára se jut. Bármilyen segítséget elfogadok (fa, anyagiak, ruhanemű stb.), ill. ha valaki tud valamilyen nekem való állást, értesítsen. Nevem és címem a szerkesztőségben megtalálható. Önhibámon kívül lettem munkanélküli 54 évesen. Munkát találni szinte lehetetlen, s már a villanyunkat is kikapcsolták. Kérném, aki tud valamiben segíteni, jelezze! Telefonszámom: 06-20/499-7614. OLVASÓINK ÍRJAK(Fotó: Sipeki Péter) Borítékos ráfizetés A helyi postahivatalból hazafelé, 5 db sima boríték vásárlása után elgondolkodtam az alábbiakról. A médiából értesülve kb. nyolcníillió választópolgár van. A szavazásra ennyi borítékot kell beszerezni a szavazólapok urnába dobásához. Ez szerény matematika tudásom szerint 80, azaz nyolcvan millió forintba kerül. Már most, mivel a jó példát szorgos bogaraimtól a méhecskéktől veszem és tanító mesteremtől, a néhai id. Szűcs Józseftől, akitől az alábbi közmondást hallottam: „Sok kicsi sokra megy, homokszemekből van a hegy!” - jutott eszembe, hogy közre adjam javaslatomat. Minek az a fránya boríték? (Csak a bosszúságot okozza a szavazatszedő bizottságnak, megnehezítve munkájukat.) Már 1989. óta is felesleges volt. Számításom alapján hozzávetőlegesen, különböző népszavazásokat is beleszámítva, talán nem túlzás, ha ez az összes az egy milliárd forintot is elérte az erre kiadott pénz. De ne keseregjünk az elmúltakon, most mentsük meg az „elveszett fejsze nyelét”, hagyjuk el azt a fránya borítékot és az így megtakarított összeget inkább fordítsák pl. a falusi háziorvosi rendelők korszerűsítésére. Ezen kívül ezer helye lenne ennek a pénznek, nem beszélve az ezen kívül kidobott milliárdoknak. Szintén egy közmondással támasztom alá fenti állításomat, amit a szülői háznál sokat hallottam, és életem során a mai napig is alkalmazok. „A takarékosság a legnagyobb bevétel.” Sok jó és hasznos javaslat van a faluNyújtózkodás a szőnyegen Ovitorna Nyíregyházán, az örökösföldi Kikelet Óvodában nagy hangsúlyt fordítanak a si emberek tarsolyában, amit érdemes lenne az illetékeseknek meghallgatni és hasznosítani. A szorgos méhecskékről még annyit, hogy „azért van mézünk, mert nincs központi bizottságuk!” A boríték nélküli szavazólapokat pedig egy átlátszó urnába dobják be, mind a nyolcmillióan, mert a választójoggal való élés, hazafias kötelességünk. Szabó József, Aranyosapáti Várja gazdáját Február 7-én Nyíregyháza- Nagyszállás, Karéj utcán találtunk egy fajtatiszta, vörös angol cocker spániel kutyát. Nyakában zsemleszínű bolhairtó nyakörv van, farka nincs csonkolva. Nem tudtuk befogadni, de enni és inni adtunk gyerekek mozgására. Rendszeresen tartanak tornaórát a gyerekeknek, ahol különböző ügyességi játékokkal serkentik az apróságokat mozgás neki. Nagyon várja a gazdája, vagy ideiglenes befogadója jelentkezését! G. Esher Ki fizet? A Tisza körüli újabb és sokadik „elmélkedésről” lehet olvasni. Akik ott vannak, sokadszor mondják el, hogyan kellene a Tiszát óvni, kihasználni pozitív értelemben. Amit nem értek: ki és mikor fizeti a ciánszennyezés kapcsán keletkezett kárt? Milyen nemzetközi bíróság az, ahol 10 év elteltével sem hoznak elmarasztaló ítéletet? És végül a leúsztatott piszokért ki a felelős? Fizetett már ezért valaki Magyar- országnak? Ezekre a kérdésekre jó lenne választ kapni! D. István ra. Az óvoda jól felszerelt tornatermében a kicsik örömmel végzik a gyakorlatokat, melyek bemutatásában segítenek az óvó nénik is. A mester Van egy régi órám, még a férjemtől kaptam lány koromban. Nagyon kedves emlék. Mivel nem járt, szerettem volna megcsináltatni. Tudtam, nincs nagy baja. Az egyik órásnak megmutattam, ránézett, s kijelentette 560 forint. Úgy gondoltam, ennyit nem adok érte, ezért visszakértem. Utána elmentem Ámos Lászlóhoz egy elemcsere miatt, s kértem, nézzen már rá az órámra. Megnézte, igazított rajta valamit, s csodák csodája újra működni kezdett. Megkérdeztem, mennyibe kerül. Ő kijelentette, semmibe. Nagyon megköszöntem, örültem, hogy vannak még ilyen rendes mesteremberek. T. Györgyné Tisztelt Olvasóink! ___ Ezen az oldalon a Kelet-Magyarország- hoz érkező olvasói leveleket, fényképe- ketközöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mon- dandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, igy telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. YiSW *- * > Vvü __ Átadták. Január 29-én nyitotta meg kapuját Nyírkárászon az új egészségügyi komplexum. (Fotó: olvasónktól) POSTÁNKBÓL Gondolatok a kultúra napja után ■ Bárhol is felcsendül a Himnuszunk, nemzetünk bánata, öröme szólal meg benne. Hogy miért éppen Himnuszunk születéséhez kötjük a kultúra napját? Nemzeti karakterünk, történelmi múltunkkal, viharos századainkkal, s dicsőségünkkel, és egy közös fohász a nemzetért száll az ég felé, ha együtt énekeljük, összefogó erő, amikor érezzük, hogy együtt vagyunk, bármely részén élünk, is a világnak. Meg kellene állni egy órácskára ezen a napon, legalább az iskolákban, egy irodalomórán, minden templomban megemlékezni róla a gyülekezettel, legalább civil klubokban időt szentelni a megemlékezéshez, hogy felébresszük a nemzeti érzéseket, arra a történelmi korra is emlékezni, amelyben született, a reformkor óriásaira, küzdelmeikre a nemzet felemeléséért. Rá kell döbbenjünk, mennyire fontos nemzeti kultúránk megőrzése, hiszen csak kulturált nemzet tudja kihúzni ebből a bajból ezt a szétszakított országot. Több helyen versenyt hirdettek, ki tudja legszebben elszavalni a Himnuszt. Lehet-e verseny témája az, ami belülről kell, hogy megszólaljon? Mint ahogy nem a szívre tett kéz dönti el az érzést az éneklése közben, hanem az őszinte magyarságtudat: „Kicsit lehajtani a fejet, de a szívet azt föl, föl, barátaim” - idézem rendszerváltásunk első miniszterelnökét. Inkább ismerjük meg megírásának történetét, s a kort, amelyben született! Napjainkban így fogalmazódhatott meg a kérdés az Interneten: Ön kedves állampolgár egyetért-e jelenlegi Himnuszunk szövegének és dallamának megváltoztatásával, mert több ponton ellentmond a kor igényének? 70 százalék igen, 30 pedig az új himnusz megírása mellett tette le voksát a múlt évben a kultúra napjára. Felteszem a kérdést a kultúra napján: hol a nemzeti kultúránk megbecsülése? Látnok volt Márai, az „És a haza” című versében. 99 .............................. Ne engedjük, hogy magyarságunkat, nemzeti múltunkat elmossa a globalizáció! Proksa Jánosné ..............................99 Kiszorulhatott az eskütételekről a Szent Korona, s lehet akár zálogba adható; így merik eltörölni az Unióba lépve is a magyar nyelv használatát a magyarnak ott, ahol magyar történelmi földön magyarként született. Pedig nincs ember, akiben ne anyanyelven szólalna meg az érzés, vagy az utolsó fohász. Nem választhat szabadon, milyen nyelven szólaljon meg az anya, ha vajúdik, s az orvos, aki megnyugtatná egy kórházban? „Hol vagy otthon? Csak a nyelvben,/ Minden más fonák, zavaros, homályos.” - írta Márai. És most hol tartunk? Ha az erkölcsöt vissza nem hozzuk a pénz züllesztő világából, és hagyjuk, hogy polgáraink nagy része szakértelem nélkül, szakmát feledtetve, betanított munkásként, mint rabszolga dolgozhat hazájában, mint gyarmatokon, mert más munkát nem kap. Ahol a média tudás helyett a sztárságot állítja mintának az ifjúság elé, a „celebet”, hol a szellemi elit, a tudás, a kultúra fejlesztése? Aktuális kérdések voltak ezek a kultúra napján. Hisz a kultúra a nemzeti hovatartozás fundamentuma. Ne engedjük, hogy magyarságunkat, nemzeti múltunkat elmossa a globalizáció! Proksa JánosnE, Nyírbogdany
