Kelet Magyarország, 2010. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-26 / 21. szám

2010. január 26., kedd SÉTA /8 SAJTÓ ÉS TANULÁS Síeltünk! No és néha ültünk is a hóban - mondhatják el magukról az Eöt­vös diákjai. (Fotó: Kocsis Diána Csilla) A gyűjtés szenvedélye Mi lehet a közös a következő dolgok­ban? Plüssfigura, szalvéta, régi pénz, bélyeg, műanyag figurák, gombfocijátékosok, hűtőmágnes, kitűző, képeslap. Többek között ezeket a dolgokat gyűjtjük szívesen össze az évek során. Először csak egy-két darabbal kez­dődik, aztán már szenvedélyünkké válik a gyűjtésük, és amikor lomtalanításkor arra kerül a sor, hogy meg kellene tőlük szabadulni, az emberek nem szívesen, sőt egyáltalán nem adnak túl rajtuk. Azt is mondhatnánk, hogy hozzánk tartoz­nak. És ez egyáltalán nem baj. Talán mások kérdezgetik, hogy mikor dobod már ki őket, de biztos lehetsz benne, hogy nekik is van valami a szekrény tetején. Azt hiszem, bátran kijelent­hetjük, hogy nincs olyan ember, aki ne gyűj­tene valamit, csak az a baj, hogy ezt nem min­denki ismeri el. Nekünk, mint embernek kel­lenek olyan tárgyak, amik a régi szép idők­re emlékeztetnek minket. Minden apró dolog hatalmas örömet tud szerezni, amikor sok-sok év elteltével újra elővesszük és a régi szép dol­gokra emlékezünk. Székely Sára Emlékezés. A magyar kultúra nap­ja alkalmából műsorral és koszorúzás­sal emlékeztek névadójukra a Kölcsey Ferenc Gimnázium tanárai és diákjai január 22-én, hiszen a reformkori ifjúság példaképe ezen a napon fejezte be nemze­ti énekünk, a Himnusz megírását. (Fotó: Kelemen Dániel) ; DIÁK ÚISÁGÍRÓINK Kocsis Diána Csilla (fent) Iskola: Nyíregyházi Főis­kola Eötvös József Gya­korló Általános Iskola és Gimnázium Felkészítő tanár: Moravecz Marianna Hennel Adrienn DOC Váry Emil Gimnázi­um, Demecser ___________ A felkészítő tanár: Prescsák Enikő Fazekas András Bánki Donát Műszaki Szakközépiskola, Nyír­egyháza _________________ Felkészítő tanár: Dr. Zombori Tiborné Székely Sára (lent) Vásárhelyi'Pál Építő­ipari és Vízügyi-Kör­nyezetvédelmi Szakkö­zépiskola és Kollégium, Nyíregyháza Woj-K. ■ ■ ■ ■■ m m m m Gyermeknek lenni igenis jo! Amíg gondtalan az élet, sok mindent ki lehet próbálni, így akár az íjászkodást is (illusztráció: Nyéki Zsolt) ■ A gyerekkor minden ember számára megha­tározó korszak, hiszen csak egy van belőle. No és amit ekkor teszünk, az az egész életünkre kihat! Min­den ember érzi azt a képzelet­beli határt, amit átlépve már elmondhatja magáról, hogy elin­dult a felnőtté válás rögös útján. Ilyen határ például a 18. élet­évünk. Sokak számára ez nem jelent semmit, mert attól, hogy valaki papíron már nagykorú, még nem biztos, hogy szellemi­leg is elmondhatja ezt magá­ról. Ekkor mindenki egy kicsi­vel több joggal fog rendelkezni, mint eddigi élete során. Példá­ul aláírhatja a saját hivatalos dokumentumait vagy - aki él vele - a néhány embernél már szenvedéllyé váló egészségká­rosító szeréket is megveheti a sarki közértekben. A gyerekkornak nagyon sok kellemes és természetesen ez­zel együtt kellemetlen része is van. Jó az, hogy egy gyerek rengeteg időt tölthet a család­jával, a barátaival, a szerette­ivel, hiszen nincsenek olyan komoly feladataik, mint a fel­nőtteknek. Nem kell munká­ba sietniük, persze eltekintve attól, hogy egy gyerek számá­ra az iskola a munkahely, ahol ugyanúgy elvárják tőlük a jó tel­jesítményt, mint egy pénzkere­ső munkahelyen a dolgozóktól a munkaadók. A gyerekkor egyik szépsége az ellentmondások ellenére is az iskola. Itt születnek az első szerelmek, akár az életre szóló barátságok is. Ha gyerekként ■ Mi végzősök megje­gyeztük, hogy jövőre is szívesen visszajönnénk az iskolánkkal ide. A síelés szerelmeseinek örö­mére idén az Eötvös József Gya­korló Általános Iskola és Gim­názium Ausztriába szervezett sítábort. Persze a kezdőknek sem kellett aggódniuk, hisz Petzen 26 km hosszú sípálya rendszere szá­mukra is biztosította a megfele­lő sítudás elsajátítását. Termé­szetesen ebben segítségükre vol­tak kísérő testnevelő tanáraink is, akik lehetővé tették a jóked­vű, ám olykor igen nehéz alapok megtanulását. Az igazán profik kiélvezhet­ték a piros pálya egy izgalmas az iskolában helyt állunk, az nagyon nagy segítséget nyújt számunkra a jövőnkben. Játékos reménysziget A gyerekeknek nincsenek a felnőttekhez hasonló gondja­ik és így ők nem törik azon a fejüket, hogy miből lesz más­nap vacsora vagy miből tankol­juk meg az autót vagy éppen hogy hogyan és miből fizessük ki a három éve felvett hitel törlesztőrészletét! Az életük ezért minden tekintetben köny- nyebb. Az ő dolguk mindössze fekete szakaszát, de akik nem vállalkoztak ilyen merész útra, azoknak is tartogatott meg­lepetéseket a csodás, hófedte erdőben kanyargó, 12 km hosz- szú kék pálya. A vadregényes túrára vállalkozók akár 2000 méter magasból síelhettek le a hegy lábáig, a pálya nekik tetsző szakaszán. Aki elfáradt, fázott vagy éppen csak egy kis speci­ális osztrák csemegére vágyott, több melegedő barátságos kíná­latából is választhatott. A sípályától nem túl messze lévő bájos kis osztrák falucska, St. Kanzian nyújtott nekünk meleg és barátságos otthont hat napon át. A 125 embert profiz­mussal és kedvességgel kiszol­gáló személyzet csak még köny- nyebbé és kellemesebbé tette ott­annyi, hogy a tegnap kapott piros pöttyös labdával elindul­janak a közeli tisztásra fociz­ni vagy bármilyen más játékot játszani. Természetesen ennek a kor­nak is rengeteg árnyoldala van. A sok szép és jó mellett néha beüt a krach, és a boldog­ság egy csapásra borzalommá válik. Ilyen borzalmat okozó tényezők például a rossz jegyek az iskolában, a rossz félévi és év végi bizonyítvány. Néhány családban egy gyerek számára az élet nemcsak játék és szóra­tartózkodásunkat. A tábor végét egy kis zenés bulival zártuk, ami ugyan nem tartott túl sokáig, de így is nagyon élveztük. A hazafe­lé vezető úton már kevésbé volt virgonc a társaság, ki a buli, ki a négy napi friss, hegyi levegőn való síelés miatt, de fáradt volt. Az ausztriai vendégszeretet­nek, a szép időnek, a csodás sípályának és a remek szer­vezésnek köszönhetően zökke­nőmentesen zajlott le a sítúra. Habár már bujkált bennünk a honvágy, a család, az itthon lévő barátok után, azért vissza­vágyunk. Hatalmas élménnyel lettünk gazdagabbak és mi vég­zősök megjegyeztük, hogy jövő­re is szívesen visszajönnénk az iskolánkkal ide. Kocsis Diána Csilla kozás, hanem kemény fizikai munka is. Mindent összevetve: a gyermekkor szép, de valami­kor nem „piskóta”. Néhány fel­nőtt számára a gyerekkor már csak a gondolataikban van jelen és ehhez menekülnek az élet problémái elől. Úgy működik náluk a gyerekkor felidézése, mint egy reménysziget a gon­dok tengerén. Hennel Adrienn Kf.ljú kmfippefc.szon.hu • Diákcikkek. A diák írásai teljes terjede­lemben és további diákcikkek olvashatók (PDF, 24 kB) Léceket fel! Ezek örök életre szóló táborok az osztálytársakkal! • (Fotó: Kocsi Diána Csilla) Csodák a hófödte erdőben Egy kis információ arról, amin utazunk ü Gonduljunk arra, hogy a magyar busz­gyártás egyik remekével jutunk el célunkhoz! Sajnos az Ikarus buszgyár már bezárta kapuit, mellyel egy több évtizedes szakasz zárult le az autóbuszgyártás történelmé­ben. Azonban a magyar autó- buszgyártás nem zárult le. A Szabolcs Volán Zrt., valamint az ország összes Volán társasá­gánál fellelhető az új autóbusz­csoda, a Credo. A társaságok közkedvelt típu­sa az EC 12-es, mely kedvező üzemeltetési költségeinek, ala­csony vételi árának és megbíz­hatóságának köszönheti sikerét. A Credo autóbuszokat a Kühne Zrt. mosonmagyaróvári és a Kravtex Kft. győri üzemeiben gyártják. Az autóbuszok vázát Mosonmagyaróváron készítik el, majd Győrbe szállítva válik igazi busszá. A cégnek széles típuspalettája van, melyben megtalálható elővárosi, távolsá­gi, városi, midi, szóló és csuklós típus egyaránt. Említésre mél­tó még, hogy a cég igyekszik a magyar alkatrész beszállítókat előnyben részesíteni. Tekintsük meg a Szabolcs Volán által is üzemeltetett EC 12-es típust, melyből a társaság mára már több mint 30 darabot üzemeltet. A járművön összesen 96 fő szállítható, melyből 44 fő a kényelmes ülések egyikén, míg 52 fő állva utazhat. A buszon a második ajtóval szemben egy peron rész került kialakításra, ezáltal növelni lehetett a szállít­ható utasok számát, valamint a kerekesszékkel utazók számára megoldható az utazás. A jármű­vezető munkahelye a mai kor követelményeinek maradékta­lanul eleget tesz. A járműben, a nyári idő­szakban a friss levegőt négy darab, a busz tetején elhelyezett légbefúvó biztosítja. A nagymé­retű visszapillantó tükröknek köszönhetően szinte kizárt a holttér. Végül a busz külleméről, a járműveket a társaság szín­terve szerint, azaz sárga alap­színnel, illetve zöld felirattal és háromféle zöld árnyalatból álló hullámos matricákkal rendel­te. Ha utazásuk során egy ilyen busszal találkoznak, gondolja­nak arra, hogy a magyar busz­gyártás egyik remekével utaz­hatnak. Fazekas András A busz a diákok hétköznapi közlekedési eszköze - és sokan büszkék arra, hogy magyar gyártmány! (illusztráció: RacskóTibor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom