Kelet Magyarország, 2010. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-18 / 14. szám
2010. január 18., hétfő KIÜT FÓRUM /7 ÜZENET Á'ÁÍÜ • <| Somogyi Józsefné, nyíregyházi olvasónktól: Ha nem érezték volna kötelességüknek némelyek, hogy a hamisságot, csak mert J, egyszer kimondták, mindegyre ismétel- / jék, más lenne ma az emberiség, o* Goethe >> A hitelező „fogságában" Sosem gondoltam volna, hogy egyszer én is „benne leszek az újságban”, ráadásul a Segítünk rovat egyik levélírójaként. Nem panaszkodni akarok, csupán elmondani Önöknek a tényeket és megoldást találni a problémánkra. A nejem és én is becsületesen dolgozunk, mégsem tudunk „kikecmeregni” önhibánkon kívül keletkezett adósságunkból. Nyíregyháza- Butykán lakunk, én 64 éves vagyok, a feleségem 60, és van egy 16 éves szakközép- iskolás lányunk. Az Aegon Zrt-nél vettünk fel néhány éve jelzáloghiteit, amiből egy családi kisvállalkozást hoztunk létre. Erőfeszítéseink ellenére a virágkertészet sajnos nem bizonyult virágzónak, ráadásul a nejemet 2008-ban és 2009-ben is baleset érte, ami miatt hónapokra kiesett a napi munkavégzésből. Ezekben a vészterhes hónapokban fizetési nehézségeink adódtak, mintegy 200 ezer forint tartozásunk halmozódott fel. Amint lehetett, újra fizetni kezdtük az aktuális törlesztőket, ám az elmaradásunkat jelenleg képtelenek vagyunk letenni a hitelező cég asztalára. 2010. január 31-e az utolsó határidő a befizetésre, különben jön a végrehajtó, s elárverezik házunkat a fejünk fölül. Nem adományt kérünk, csupán egy hosszú futamidejű kölcsönt, hogy rendezni tudjuk az összeget. Utolsó szalmaszálként abban bízunk, hogy valaki kisegít bennünket a szükséges 200 ezer forinttal, amit természetesen az utolsó fillérig visszafizetünk. Soraimat névvel, arccal felvállalom, hiszen nincs takargatnivalóm. Pozsonyi László, NyIregyháza-Butyka Pozsonyi László Nagypofájú. Balogh Csaba ezt a nagypofájú csukát késő ősszel fogta a gulácsi Holt-Tiszán. (Fotó: Berki Károly) —__------- .. Lm ■ —___V OLVASÓINK ÍRJÁK Rokkantak lába Siralmas a helyzete az elszegényedett embereknek. Főleg akinek még autója is van. Gondolok elsősorban az életszínvonali létra legalsó fokán élőkre. Ők a kisnyugdíjasok, a rokkantak, akiktől már jóformán minden kedvezményt megvontak, sok esetben a gyógyszert sem tudják kiváltani. Kikapcsolják a villanyt, a gázt. Sokan kényszerülnek uzsorásra. Az autó sok esetben a rokkantnak a lába, de az is sokszor lepusztult, mások által lestrapált. Gondoljunk bele, ha vesz egy járművet, pláne lízingre: kell az átírás, eredetvizsga, biztosítás, súlyadó, műszaki, zöldkártya és nem utolsó sorban, benzin. Képzeljük el, ha az illetőnek 50-60 E Ft a nyugdíja. Ha a közüzemi számlákat sem tudja kifizetni, ha még gyereke is van, ha elmúlt 70 éves és 2 éves az orvosija, most már az is 6300 Ft. Mi értelme van egyáltalán az életnek? Nem is merem a felsoroltakat összeadni, hány forint lenne. Még, hogy téli gumit vegyek? Rágondolni sem merek arra, ha sérülés vagy betegség következik be. A gyerekeimmel sem láthatjuk így egymást. Soha az ország alsó rétege ilyen szegénységbe nem élt. Ekkora kátyúba nem volt még az ország szekere, ki fogja ezt kihúzni? Gondolom, a millión felüliek, meg a 60-100 milliós végkielégítést kapók. Aki szegény a legszegényebb. Lukács József, Nyírpazony Poór Péterrel nosztalgiáztak Nyugdíjas találkozóra kaptunk szívélyes meghívás, Nyírlugos város polgármesterétől nemrégiben. Külön, személyesen is meghívtak bennünket a hivatal dolgozói nagy szeretettel. A szívélyes fogadás, s a polgármester úr köszöntése után az óvodás- és iskolás gyerekek kedveskedtek szép és csodálatos műsorukkal. Majd Nyírlugos város hagyomány- őrző néptánccsoportja következett, majd a nyugdíjas egyesület népdalkörének műsora szórakoztatta a nyugdíjasokat. Ráadásként Poór Péter énekes nosztalgiázott, visszahozta fiatalságunkat, nagyon színvonalas műsort adott elő. Végül Féki András képviselő úr szolgáltatta az élő zenét, jó hangulatban. A műsor alatt finom pogácsát kínálgattak a vendégeknek, és mindenféle italokkal kedveskedtek. Ezenkívül is köszönjük a házhoz szállított csomagot is. Ezúton kívánunk mindannyiuknak és a hivatal dolgozóinak családjukkal együtt: eredményekben gazdag, békés, boldog új évet, munkájukhoz további sok sikert. K. József és felesége Köz(nem)világítás Egy évek óta fennálló problémát szeretnénk megosztani a Kelet-Magyarország olvasóival, remélve, hogy az illetékesek fülébe is eljut panaszunk. Hogy kik az illetékesek? Például a nyíregyházi polgármesteri hivatal és az E.ON karbantartó csoportja. A gondunk a Szántó Kovács János 4-16. és a Kert utca 6-18. számú sorlakásoknál lévő köz(nem)világítás. Gyakran borul sötétségbe ez a szakasz, például karácsonykor is sötétben kellett botorkálniuk az embereknek, január első hetében néhány napig „ragyogó” volt a helyzet, aztán újra beköszöntött a sötétség. Szeretnénk, ha tennének valamit az ügyünkben, mert unjuk már, hogy mi vagyunk a város fekete pontja. Buoai Csaba és sok bosszankooó lakótársa Ismerték és elismerték munkájukat: Bársony János, Bellus Anita és Gerhard István Simán megérdemelték Három oklevelet nyújtott át a napokban a bűnmegelőzben tett erőfeszítések elismeréseként Somogyi János, a megyei polgárőrség elnöke a Felsősimái Polgárőrség tagjainak a simái volt általános iskolában rendezett évértékelő találkozón. Bár munkánkat köztudottan önként és ingyenesen végezzük, az elismerés - történjen szóban vagy írásban - felbecsülhetetlen értékű számunkra. Jómagam, Bársony János, a helyi polgárőrség vezetője egyike voltam a kitüntetetteknek, a másik két megajándékozott a 22 éves Bellus Anita és a negyvenes éveiben járó Gerhard István lett. A tanulóéveit töltő Anita - édesapjához és bátyjához hasonlóan - évek óta magára ölti a szolgálati egyenru(Fotó: Palicz Anita) hát, és a könnyed szórakozás helyett a kitartó járőrözést választja szabad idejében. István buszsofőrként dolgozik a Szabolcs Volánnál, pár éve az egyre siralmasabb országos és megyei közbiztonsági helyzet miatt döntött úgy, hogy polgárőrként a helyi lakosság szolgálatába áll. Munkájukhoz és kitüntetésükhöz egy emberként gratulál a simái polgárőrség valamennyi tagja. Bársony János, Felsősima Tiszteit Oivasóink! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarország- hoz érkező olvasói leveleket, fényképe- ketközöljük.Lehetőségeinkhezmérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mon dandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kivánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. Kiállítás ■ Sietőné Fitos Éva festményeiből nyílt kiállítás Nyíregyházán, a megyei könyvtár kamara-galériájában. További fotók: wwu ^zoahu (Fotó: Sipeki Péter) VENDÉGSOROK i \Éhező rockerek N Angyal Sándor kelet@kelet.szon.hu Azt hittem, menten megszakad a szívem, amikor arról értesültem a héten, hogy bár aranylemezek és felejthetetlen dalok fűződnek a nevükhöz, mégis éheznek egyes magyar rockerek. Merthogy tessék elképzelni, az egyik országos hírű dalnokunk, most valamivel túl a hatvanon, autóját, könyvtárát és személyes tárgyait volt kénytelen áruba bocsátani, mert képtelen kifizetni a számláit, nem tudja eltartani a családját. Ám nem ő az egyetlen - írja a közismert újság aki a csőd szélén áll, hiszen a gyér hajáról közismert zenészünk, aki életének 70 évéből harmincat töltött el egy nemzetközileg is /!/jól ismert zenekar élén, miközben 20 lemezt adtak ki, valamennyi arany lett, de emellett másoknak is sok slágert írtak, most katasztrofális helyzetben van. Tizennyolc éve ment nyugdíjba 4 ezer forinttal, ez mára Közel 50 ezerre nőtt, de hát mi az a mai világban? Ha az egykor nyomdász felesége nem kapná az övének csaknem a dupláját nyugdíjként, nem tudja, mitévők lennének. Most születésnapjára is a gyerekei dobtak össze egy négy napos nyaralásra valót, mert ezt ő már nem engedhetné meg magának. Vannak olyan régebbi rockzenészek, akik karácsonykor a szakszervezethez tömegével küldték a segélykérő leveleket, de akad olyan is közöttük, aki ingyenkonyhára jár enni. Micsoda szégyen ez, barátaim! Amíg a 1 iskolában gyermekkorukban bukdácsoló kis nimandokból milliomos vállalkozók, címlapokon szereplő politikusok, súgógépről pöszén hírolvasó tévésztárok lettek, addig ezek a valaha imádott művészemberek lassan elsüllyednek a mélybe. Akárcsak a Kossuth- díjas vezető színész, meg a primadonna vagy az ünnepelt táncdal- énekes, akikről már volt szerencsém kifejezni mély sajnálatomat ezeken a hasábokon. Falra hányt borsó - kaptam válaszul és lám igaz: a helyzet mitsem változott. Most sem tehetek mást, miközben együttérzésemet hangsúlyozom. Igaz, az irigykedőkkel együtt megkérdezhetném, de hát hova lett annak a húsz aranylemeznek a temérdek honoráriuma, hol landolt a dalénekes fellépéseinek, haknijainak a gázsija, mire fordította a Kossuth-díjjal kapott nem kevés milliót a sokoldalú művész úr? - de hát manapság ez csak a demagóg gondolkodókra jellemző, azokra, akik úgy hiszik, hogy a művészember csupán kenyéren meg vízen él. Olyan az ő jövedelmük, mint a kutya vacsorája, nem fix a havi bevétel, ami után könnyű kiszámolni a nyugdíjjárulékot. Bizonyára ők ilyennel nem értek rá vesződni minden alkalommal, amikor kézen-közön zsebbe kapták azt a nyavalyás pénzt. Az a néhány kivétel pedig, aki erre is odafigyelt, most nyugdíjat kap rendesen, meg a 200 sláger, film- és színdarabzene jogdíja is minimum évi félmilliót hoz a konyhára, na ők még elvannak valahogy. De az öreg rockerek már nem kellenek a kereskedelmi rádiók és tévék műsorába, fellépésre invitáló levél helyett is csak a számlákat kapják. Hát ők idáig jutottak ebben a kegyetlen, elzüllött világban. Igazságos ez, tisztelt publikum?
