Kelet-Magyarország, 2009. november (66. évfolyam, 256-280. szám)

2009-11-06 / 260. szám

2009. november 6., péntek POLCRAVALÓ Kétéltűek és hüllők Magyarországon Dr. habil. Juhász Lajos tanszékvezető egyetemi docens - DE AMTC Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék A Mezőgazda Kiadó által útjára bocsá­tott 88 színes oldal sorozatban már sok külön­leges élőlénnyel megismerkedhetett az Olva­só, hazánk- és a nagyvilág növényeivel, állata­ival egyaránt. Kétéltűekről és hüllőkről azon­ban még e sorozatban nem jelent meg kötet, pedig ezek az állatok legalább annyira érdeke­sek, különleges a testformájuk, az életmódjuk, a szaporodásuk. A csupasz tapintású béká­kat és a hideg tekintetű kígyó­kat kevesen ismerik, vélhe­tően még keve­sebben tisztelik bennük a védett állatokat. Még a magyar közmon­dásban is rosszat jelent, ha vala­kire azt mond­ják: „Kígyót- békát kiált rá". Pedig ezek az állatok az ember­re nézve teljesen ártalmatlanok, a keresztes vipera kivételével nem jelentenek semmilyen veszélyt. Ez a faj is csak végszükségben támad, ha már más választása nem maradt az élete védelmében. Mind a kétéltűek, mind a hüllőfa­jaink ragadozók, a biológiai tápláléklánc fontos részét képezik. Egyes mezőgazdasági kultúrák­ban (pl.: zöldségeskertekben) akár mint a bio­lógiai védekezés fontos tagjaiként is számítha­tunk több kétéltű vagy hüllőfajra. Több olyan faj is akad a hazai herpetofaunában, amelyik ritkasága, szűk elter­jedése révén hazánkban bennszülöttnek vagy az előző klimatikus időszakok hírmondójának számít. Ezek biológiai és tudományos értéke különösen jelentős, hiszen nálunk még meg­maradtak állományai szemben más régiókkal. A hazánkban élő őshonos 18 kétéltű és 15 hül­lőfaj igazi értéket.jelent. Olyan értéket, amely­nek egyes fajait még sokfelé felfedezhetjük, megfigyelhetjük és akár hallhatjuk is ezeket. A beköszöntő tavasz békakórus nélküli olyan, mint madárdal nélkül az erdő. Reméljük, köny­vünkkel hozzájárulunk ahhoz, hogy hazánk­ban a békakórus még sokáig jelezze a tavasz, a természet megújulásának beköszöntét! TUDTA-E ÖN? Akácos Út... Győri Judit doktorandus? hallgató - DE AMTC Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék Az erdősávok, utak erdősítése több szem­pontból is igen fontos. Szerepe van a növény­zet és az állatvilág védelmében, ökológiai folyosóként funkcionál számos olyan élőlény számára mely vándorló életmódot folytat. Az alföldi sík területeken, ahol a szél és eső sokszor romboló erőitől semmi nem védi a területeket, e fásítások oltalmat nyújtanak. Az erdősávokban az utóbbi másfél évszá­zadban egyre inkább az idegenhonos aká­cot telepítették. Az Alföld azon területein, ahol a lesüly- lyedt talajvízszint miatt igen gyér növény­zet tudna csak megélni az utóbbi évszázad­okban az akác egyre nagyobb jelentőségű, így például a Nyírség faállományának közel felét teszi ki az akác, ahol a faj számára ked­vező adottságok miatt jobb minőségű, mint az amerikai őshazá­ban. Az akácot Európá­ban kezdetben par­kok, utak fásítására használták. Magyar- országon ezzel szem­ben az akáctelepítés nagyobb mérete- Mezövédő erdősáv két öltött az alföld- (Fotó: Archív) társítási program beindulásával, és a homoktalajok megkötése céljából. Jelenleg erdőterületeink jelentős részét alkotja (20% felett) e fafaj. 1827-ben telepítettek először akácot mező­védő erdősávként Pusztavacs környékén és 1923-ban törvényben is rögzítették az Alföld fásítására vonatkozó intézkedéseket. KELET ÉRTÉK ÉS TUDÁS / III Ismét nyírfajdok a Nyírségben! Az érzékeny madarak elfogadták új lakóhelyüket (Fotó: Archív) Kaknics Lajos vezérigazgató, Nyíredö Zrt. Dr. habil. Juhász Lajos tanszékvezető egyetemi docens, DE AMTC Pluhár Dóra doktorandus? hallgató Mintegy másfél évszázaddal ezelőtt a nyírfajd még bőven lak­ta a Nyírség tisztásokkal moza­ikos kies táját, a nyír- és égerli­getek, a nyírvízlaposok lábvíz­ében álló tölgyerdeinek terüle­teit. Ahogy változott a táj, úgy fogyott a nyírfajd, végül a szá­zadfordulóra teljesen kiveszett a faj nemcsak az utolsó mentsvá­rából, a Nyírségből, hanem ezzel együtt az egész mai országunk területérőLk Egy évszázad után a jó szán­dék és az akarat, a természet- védők, az erdő- és vadgazdák együttes gondolatai nyitották meg a lehetséges jövőt a múltra emlékezve: nyírfajdot a Nyírség­be! 2004-ben a Hortobágyi Nem­zeti Park és a Nyírerdő Zrt. a közös cél megvalósításáért a Gúthi Erdészet területén kiala­kítják az első voliereket, amelyek ma a Gúthi I-es telepet jelentik. Visszatelepítés A nyírségi program első madarai Németországból érkez­tek 2005-ben. Ezeket további madarak követték, létrejött a törzsállomány, melyek szaksze­rű elhelyezésére törzstelepek létesültek a Nyírerdő Zrt for­rásai felhasználásával. Bekap­csolódott a szakmai munká­ba a Nyírerdő Zrt megbízása alapján a Debreceni Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kará­nak Természetvédelmi Állatta­ni és Vadgazdálkodási Tanszé­ke, elvitte a program hírét a világ sok részébe a Safari Club International magyarországi szervezete, megismerhette ezt 2007-ben a Vadbiológiai Világ­konferencián, Svédországban a vadbiológusok szakmai közös­sége. Közben mi történt a nyír­fajdokkal? Az érzékeny mada­rak elfogadták új lakóhelyü­ket, és sajnálatosan elkerülhe­tetlen kisebb veszteségek mel­lett 2007 tavaszán a nyírfajd dür- gés varázslatos hangja keretez­te az elsőként benépesített Gúthi telep voliereit. A később érke­zett madarak is elfogadták az új telepek kínálta feltételeket és a következő évben már törzse- sítésre is került az állomány a dürgési szezon előtt Ahhoz, hogy ne csak azok éljék a fajddürgés varázsát akik naponta gondoskodnak ezekről, hanem a visszatelepítési prog­ramot minél többen megismer­jék, a Nyírerdő Zrt a Debrece­ni Erdészeti Igazgatóság Bán­ki Arborétumában egy nyír­fajd bemutatót kíván kiépíteni. Itt közvetlen közelből minden látogató láthatja majd ezeket a csodálatos madarakat, átélheti a dürgés fázisait, megismerheti a faj visszatelepítési programjá­nak mozzanatait. Nyírfajdbemutató A program akkor zárulhat sikerrel, ha az anyagi, szakmai háttér biztosításán túl lesz annyi M..................... A program akkor sikeres, ha lesz annyi életké­pes madár, ame­lyeket kienged­ve, kis türelemmel viszontláthatunk Kaknics Lajos ..............................................M életképes madár a tenyésztés eredményeképpen, amelyeket a Nyírség még kevéssé háborított élőhelyeire kiengedve, kis türe­lemmel viszontláthatunk. Az előretekintés időszaka A termesztés sikere a kiváló ültetési anyag (Fotó: Archiv) ■ Fontos feladat a jó termést megalapo­zó tápanyag-utánpótlás megtervezése. Dr. Gonda István intézetvezető egyetemi tanár, DE-AMTC Kertészettudományi Intézet November hónapban az évek többségében már bekövetkezik vagy legalábbis előrehaladott állapotban van a gyümölcsfák lombjának lehullása. Ennek összegyűjtésén és komposztálá­sán kívül fontos feladat a követ­kező év illetve évek jó terméseit megalapozó tápanyag-utánpót­lás, vagyis trágyázás megterve­zése és a nagyobb fagyok beáll­ta előtti elvégzése. Talajvizsgálat Célszerű legalább 3-4 éven­ként az illetékes Növény-és Talajvédelmi Állomás labora­tóriumaiban egy talajvizsgá­latot végeztetni, amely elősegí­ti a szükséges mennyiségű (és csakis annyi, nem több) szer­ves- és műtrágyák megállapí­tását. A három szintből (0-20, 20-40, 40-60 cm mélység) vett talajminták jó információkat nyújtanak a legfontosabb táp­elemek (foszfor, kálium, kalci­um, magnézium) és a nitrogént folyamatosan biztosító humusz tartalomról, a talaj szerkezetét reprezentáló kötöttségről, továb­bá más, a növény szempontjá­ból fontos elemekről (cink, man­BékakirályoK ­Dr. Antal Zsuzsanna PhD egyetemi tanársegéd - DE AMTC Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék Hazánkban két varangyfaj él: a barna és a zöld varangy. E két faj közül a zöld varangy ismertebb, ez a békafaj ugyan­is Magyarországon mindenütt előfordul. A hegyvidékeken ritkábban, azonban sík vidé­ki lakott településeken, első­sorban az Alföldön, különö­sen gyakori. A kétéltűek közül szokatlanul jól tűri az ember közelségét, ezért nem véletlen, hogy gyakran találkozhatunk vele. Sajnálatos módon azonban gán, bőr stb.). Ezek mennyisé­ge alapján lehet meghatározni a szükséges trágyadózisokat, és a rendszeres vizsgálatokkal a tápelemek talajban történő lefe­lé mozgásának dinamikáját. A vizsgálatok nem túl magas ára is visszatérülhet az esetleg feles­legesen túlzott mértékben ada­golt műtrágyák ésszerű csök­kentésével, amelyre vonatko­zóan az állomások munkatár­sai szaktanácsot is szolgáltat­nak. Az ősszel kiadagolt műtrá­gyákat feltétlenül be kell dolgoz­ni a talajba, úgy hogy közben a gyümölcsfák gyökérzetét ne károsítsuk. Telepítés Ebben az időszakban van a telepítés időszaka is, amely- lyel kapcsolatban a faiskolák király békák éppen emiatt, az oktalan irtás, az emberi tudatlanság leggya­koribb áldozata. A már emlí­tett jó alkalmazkodóképesség­hez pedig társul a békákkal, leg­inkább a varangyokkal szem­ben tapasztalható általános féle­lem, irtózat. Pedig a varangyok a többi békafajjal együtt jelen­tős mennyiségű rovart fogyasz­tanak el, így a mezőgazdasági területeken, különösen kisker­tekben, üvegházakban ingyen napszámosunk. A békák védel­me ugyanakkor kötelességünk is, mivel a hatályos természet- védelmi törvény erejénél fog­va minden hazai fajuk védett. Vigyázzunk rájuk, hiszen kiszol­igen széles választékot biztosí­tanak. Termesztési tapasztala­tok alapján megfogalmazható, hogy a csonthéjas gyümölcs­fajok és ezek közül is elsősor­ban az őszi-és kajszibarack legkedvezőbb ültetési időszaka inkább a tavasz. Ezek a hőigé­nyes gyümölcsfajok ugyanis a késői (novemberi) telepítéskor a már lehűlő talajban igen mér­sékelt vagy teljesen megszű­nő gyökéraktivitást mutatnak, amely gyakran a kiábrándítóan rossz eredésben nyilvánul meg. Ezeknél tehát kedvezőbb a kora őszi (október esetleg november elejei) vagy a tavaszi telepítést elvégezni. Őszi telepítést követő­en feltétlenül végezzük el a fák felkupacolását a fagyok, és ha indokolt a törzsvédelmet a vad­károsítások ellen. gáltatott állatok az emberrel szemben, viszont akár szolgá­lók az embernek! Barna varangy (Fotó: Archív) MMMMi Télpiros pogácsa (Fotó: Archív) Hazai fajtákat is! Vaszily Barbara okleveles kertészmérnök PhD hallgató Kertészettudományi Intézet A globalizáció informá­cióáramlást, árumozgást felgyorsító folyamatai és az értékesíthetőség felté­teleként nagy tételeket és fajtaazonosságot követe­lő kényszere miatt sajnos csökken a nemzeti, a regi­onális fajták piaci szerepe, az ún. világfajták dominan­ciája miatt. Ä nem áruter­melő illetve saját hasznú kiskertekben azonban cél­szerű a hagyományokhoz, a helyi tájjelegű fajtákhoz is hű maradni. A faiskolai vásárlás során ne hagyjuk ki az utánozhatatlan ízű hazai/ honosodott gyü­mölcsfajtáinkat. Alma ese­tében a ’Jonathan’, cseresz­nyénél a ’Margit’, a ’Soly­mári gömbölyű’, a meggyek közül az ’Érdi bőtermő’, a ’Kántorjánosi’, a fehérhúsú és igen lédús ’Champion’ őszibarack, az utánozhatat­lan zamatú ’Magyar kajszi’ valamint a mézédes ’Deb­receni muskotály’ szilva­fajták fáiból érdemes 1-2 fát megőriznünk illetve telepí­tenünk. Járuljunk hozzá a hazai értékek megőrzésé­hez, esetleg unokáink elbű- völéséhez, akik a mai/jövő- beni piacok polcain már nem találkozhatnak ezek­kel a csodálatos ízvilágú,. lassan elfeledésbe kerülő gyümölcsökkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom