Kelet-Magyarország, 2009. október (66. évfolyam, 230-255. szám)

2009-10-01 / 230. szám

2009. október 1., csütörtök Mónusné Bojtor Zita nyíregyházi olvasónktól: Elvárni a világtól, hogy igazságos legyen veled, mert jó vagy, ugyanolyan, mintha azt várói egy bikától, hogy ne támadjon meg, mert vege­táriánus vagy. Dennis Wholey Koska István Nyíregyháza (KM ­P. I.) - Koska István és családja több mint három évtizede előfizető­je lapunknak.- Emlékszem, nem sokkal a fiam születése után fizettünk elő a Kelet-Magyarországra a Toldi utcán. Gyermekem immár 34 éves... Első utam reggelente a földszinti posta­ládához vezet. Mindig elolvasom a politi­kai, gazdasági és sporttal foglalkozó cik­keket, de kedvelem a Fórum és a Köz- biztonság oldalt is. Nejem, Erika ki nem hagyná az ízvilág oldal átböngészését egy- egy szombaton, a hétköznap megjelenő (de korántsem hétköznapi) lapszámok több­nyire csak munka után, este kerülnek a kezébe. A fiam Budapesten dolgozik, de amikor hazalátogat, mindig magával viszi az összegyűjtött Kelet-Magyarorszá- gokat, hogy elmélyedve az itthoni hírek­ben a fővárosban is otthon érezze magát! - mesélte előfizetőnk. NÉVNAPMENG 01. csütörtök: Malvin _____________________________ 02. péntek: Petra_____________________________________ 03. szombat: Helga___________________________________ 04. vasárnap: Ferenc _________________________________ KEKET Jókívánságait születésnap, névnap, évforduló alkalmából SMS-ben a 90/612-222-es, emelt díjas (162 Ft+áfa) telefonszámra küldheti. Amennyiben 13 órá­ig ezt megteszi, a másnapi Kelet-Magyarországban megje­lenik jókívánsága. „Rázós-gázos" számlák Nem az első és nem is az utolsó eset, hogy alig győzzük fizetni az egyre magasabb rezsi­számlákat. Szolgáltatnak, ám közben mi, ügy­felek is ki vagyunk szolgáltatva. Néhol indo­kolatlanul is kikapcsolják az áramot, a gázt, a fogyasztónak pedig őrült utánajárásba telik, mire újra helyreáll minden. A legutóbbi vil­lanyszámlámat kezembe véve elkerekedett a szemem. Az elhasznált energia díja alig több mint háromezer forint, az összes nyakate- kert díjtétellel együtt azonban a végén össze­sen közel 6500 forintot kell fizetnem a mono­polhelyzetben lévő szolgáltatómnak. Miért fizetek dupla annyit, mint a fogyasztott villamosenergia ellenértéke? És akkor a gáz­ról, annak áráról és fűtőértékéről még nem is beszéltem. Egy 4 literes lábasban reggel 6 órá­tól negyed nyolcig főtt meg közepes lángon a lecsóm. Az óra persze pörgött, mintha kerget­ték volna. Egyedül élek, télen a szüleimtől örö­költ spóron főzök, hogy így takarékoskodjak a gázfogyasztáson. Múlt hónap elején, mikor még javában tombolt a nyár, több mint 10 ezer forintot számlázott ki nekem a szolgáltató. Ez valóban nagy gáz(mennyiség)! Lukács József, Nyírpazony AZ Óra pörög, a számla hízik... (Fotó: Palicz István) KELET FÓRUM, KULTÚRA /8 OLVASÓINK ÍRJÁK Az a zsúp- fedeles házikó... A nevem Földváry József, nem álnév, 85 éves nyugdíjas vagyok. Végzettségem közép­iskolai tanár, 35 éven át igaz­gattam Jármi, később Jármi- Papos kulturális ügyeit. Már több mint két évtizede Szé­kesfehérváron lakom, de a Kelet-Magyarországot szabol­csi ismerőseim jóvoltából most is gyakran olvasgatom. Tet­szik a lap tárgyilagossága, igé­nyes fogalmazása, ahogy híre­ket közöl, eseményeket mutat be, a vidék életéről tudósít. Átlagembereket is megszólal­tat, és közli az olvasók leveleit. Színes képet tár elénk a hét­köznapok gondjairól, történé­seiről. Pár napja Jármiban és Paposon sétáltam a családom­mal. Csodának nevezhető vál­tozások tárultak elénk: sok új épület, tiszta udvarok, járda, vízvezeték dicséri az ott mun­kálkodó embereket, a közsé­gek vezetőségeit. Paposon a régi református iskola közelé­ben már egy tiszta vizű halas­tó díszeleg. A parton egy csa­lád pihen, a nagypapa vigyáz a pecázó unokákra. Közelebb megyünk. A nagyapa rám néz, és felismerve így szól: „Ő volt az igazgatónk, és tanárnéni tanította a magyart. Aztán átöleli a fiamat, és magyaráz­za, hogy együtt jártunk isko­lába 40 évvel ezelőtt. Egy kis beszélgetés, szívből jövő sza­vak. Hamarosan annak az iskolának a közelébe érke­zünk, amiről az előbb szó volt. Távolról nézem, és a múltba - révedek. Ötven éve nagy volt itt a sürgés-forgás, hiszen a két község között akkor „nőtt ki” a szántóföldön egy kétszin­tes épület: az új iskola. Gondo­latban visszautazom az ötve­nes évek közepére, akkor érle­lődött meg bennem, hogy ide iskola kell. Emlékszem, ami­kor előadtam az ötletemet, csak mosolyogtak. Ostromol­tam a főhatóságot 1956. után, aztán ismét kértem, követel­tem, rimánkodtam, esedez­tem: rövidített tanórák, 30 per­cesek, három váltásos taní­tás, szükségtanterem a zsúp- fedeles házikóban, ahol nap­pal is petróleum lámpa adta a „fényt”. Egyszer aztán jött hoz­zám a tanítónő megszeppen­ve: itt jártak valakik, hunyo­rogtak, kérdezgettek, aztán az egyik azt mondta: „Mégis igaz, amit írt...”. Hamarosan átcso­portosították valahonnan a pénzt, a megye tervezett. 1959 decemberében felcsendült a Himnusz az új iskolában, tavasszal megindult a parko­sítás. A tantestület irányítá­sával szülők sokasága jött el: ástak, kapáltak, gereblyéztek, ültettek. Fák, bokrok, rózsák tették varázslatosan széppé a környezetet, aztán játékpark, sportkombinát épült közös akarattal, díjazás nélküli fára­dozással. Egyszer jött egy férfi, a karján kosár, benne virág­palánták és így szólt: „Én kór­házban voltam. Most a ker­tésztől jövök, harminc virág­palántát hoztam. Kérem, ültes­sék el!” Ő Sarka Béla jármi lakos volt. Most, hogy félszáz éves az iskola, jó lenne egy nagy-nagy találkozás azok­kal is, akik messze kerültek, de valaha Jármi-Papos volt az otthonuk. Földváry József, SzékesfÉérvár (Fotó: olvasónktól) sű imádságos könyvet vet­tünk, melyben miden napra található egy ima. A templo­mi látogatást követően a két tanyagondnoki autóval átmen­tünk Tokajba is, ahol minden­kit magával ragadott a „szőke” Tisza látványa. Élményekkel telve értünk vissza az intéz­ménybe a kirándulásról. VlRASZKÓ LáSZLÓNÉ, MENTÁLHIGIÉNÉS MUNKATÁRS Élménygazdag utazásban volt része az időseknek Kirándulni jó! A Szociális Szolgáltató Köz­pont Idősek Otthona lakói nemrégiben látogatást tet­tek a rakamazi római katoli­kus templomban. Az időjárás kegyes volt hozzánk, ragyo­gó napsütésben keltünk útra. A templomnál már várt min­ket a rakamazi káplán, Sza­kács Péter, akit jól ismerünk, hiszen ő is nyírteleki szár­mazású. Sokat segített abban, hogy eljuthassunk a temp­lomba, ahol a már nyugdíj­ban lévő Ferencz János atya misét tartott a tiszteletünk­re. A szertartás után a temp­lomhoz kapcsolódó története­ket is hallhattunk tőle. A kán­tor úrtól pedig saját készíté­Tisztelt Olvasóink! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarország- hoz érkező olvasói leveleket, fényképe­ket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynektartalmanemütközikérvényes jogszabályba, valamint nem sért szemé­lyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyen­nek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelek­kel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvasható­ság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. leit csak abban az esetben kö­zöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartal­mával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, tele­fonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendel­kező leveleket közöljük. Az éj puha teste című legújabb regényét kedden szerkesztőségünkben dedikálta Böszörményi Zoltán író­költő. A tiszteletpéldányt Zajácz D. Zoltán, lapunk főszer­kesztő-helyettese vette át. (Fotó: Palicz István) SZERKESZTŐSÉGÜNK VENDÉGE „Rettegj" Nyírbátor, itt vannak a Tankok! ■ Szerkesztőségünk vendége volt a napok­ban Lukács László, a Tankcsapda frontembere. Nyíregyháza (KM - Cs. A.) - Harminc állomásos koncertso­rozatra indulnak október 2-án a magyar rockzene fenegyerekei. A Tankcsapda együttes elsőként Nyírbátort hódítja meg. Jó hír a rajongóknak, hogy hamaro­san megjelenik a csapat Min­den jót című albuma, ám a fiúk nem lemezbemutatóra készül­nek, sokkal inkább két évtize­des zenei pályafutásuk legjobb dalait szeretnék előadni estén­ként a december 29-éig tartó jubileumi turnén.- Október 14-én kívánunk „Minden jót” új dalainkkal a hazai lemezboltokban. A kon­certeken nyilvánvalóan vannak „kötelező” darabok, amit el kell játszanunk, mert a közönség kihagyhatatlannak tekinti egy­egy koncerten, ilyen például a Legjobb méreg vagy a Johnny a mocsokban, viszont olyan dalo­kat is műsorra tűzünk, amik nem kimondottan ide tartoznak, inkább a mi hármunk szemé­lyes kedvencei közül kerülnek ki. Most nem feltétlenül sláge­rekről beszélek, hanem fajsúlyo­sabb, nehezebb, a szívünkhöz közelebb álló, zenei értelemben véve izgalmasabb, vagy nekünk, zenészeknek mégis csak más szemszögből érdekes dalokról. Minden jót beleadnak Bizonyára így is sok ember megy majd haza úgy a bulik­ról, hogy „tök jó koncert volt, de nem játszották a...” - és jön egy tucat dalcím, amiket nem nyom­tunk le. Ha összeszámolom, az elmúlt húsz évben 120 dalt pub­likáltunk, ebből a turné során esténként úgy 25 nótát fogunk eljátszani, tehát körülbelül az ötödét. Ettől függetlenül igyek­szünk majd úgy összerakni a műsort, amire már a nyírbátori turnényitó koncert jó bizonyíték lesz, hogy azok is megtalálják egyik-másik kedvencüket, akik a zenekar korai időszakát ked­velik jobban, és azok is, akik a banda utóbbi lemezeit. Az új lemez elkészítése során igyekeztünk előrébb lépni, tágí­tani a kereteinket a hangsze­relésben, zenében, szövegben, mindenféle értelemben véve. Természetesen még így is egy Tankcsapda lemezről beszé­lünk, tehát ha valaki meghall­gatja majd az új albumot, nem hiszem, hogy kétség merül fel benne, hogy ezt melyik zenekar játssza. Ezzel együtt is azt gon­dolom: olyan területre merész­kedtünk, ami nem feltétlenül volt jellemző eddig ránk. Önma­gunkhoz képest mindig szeret­nénk egy picivel színesebbé, izgalmasabbá tenni a muzsi­kánkat, feljebb rakni a lécet, újabb kihívásokat megcélozni - mesélte Lukács László. Lukács Laci 20 év 120 dalából válo­gat a turnén (Fotó: Antal Norbert) ÜZENET Az oldalt civil véle- mények számára tartjuk fenn, p o I i t i k u - sok leve-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom