Kelet-Magyarország, 2009. október (66. évfolyam, 230-255. szám)

2009-10-24 / 249. szám

2009. október 24., szombat SAJTÓ ÉS TANULÁS Diák-médiafesztivál A napokban a Budapesti Kommunikációs Főiskolán rendezték meg a IX. Diákmédia-fesz- tivált, melyen megyénket a záhonyi Dr. Béres József Kollégium médiakörének tagjai képvi­selték. A több mint száz honi diákújságíró az egész napos fesztivál első részében az esélyegyen­lőség témakörében lehetett részese különfé­le programoknak. Janik László a jelbeszéd, Novák Péter a tolerancia fontosságáról szólt, a „Henna sarokban” pedig festéssel készítettek tetoválást az antidiszkrimináció jegyében. Az aerobik bajnok és szakedző Katus Attila spor­tos életmódra biztatta az ifjúságot, míg Aáry- Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa a diák­jogokról tartott előadást. Délután több neves magazin (Playboy, Joy, Marie Claire) főszerkesztője, illetve -helyette­se a lapkészítés rejtelmeibe avatta be a résztve­vőket. Az ismert testvérpár D. Tóth Krisztina és D. Tóth András a közszolgálati és a kereske­delmi média sajátosságait mutatta be a közön­ségnek. Volt még Címlap+Arc elnevezéssel diáklap szépségverseny, amelyben a zsűrit a neves esz­téta Réz András vezette, a rendező Diákújság­írók Egyesülete (DUE) saját kiadványaiból tar­tott bemutatót. Márta Nóra, Gyimesi Dániel Záhonyi diákújságírók Katus Attilával * (Fotó: Márta Nóra) Divat? Vagy egészség? Esetleg mindkettő? Ez egy örök dilemma. Követjük a divatot, jól akarunk kinézni, vagy csak meg akarunk felelni barátaink, osztály­társaink elvárásainak. De miközben ezt csi­náljuk, megfeledkezünk az egyik legfontosabb tényezőről, az egészségünkről. A mai divat csak a külsőre világít rá, és elfeledteti a böl­csességet: fő az egészség. Mert a túl rövid póló, a túl vékony pulóver miatt megfázhatunk, sőt veseproblémáink is lehetnek. Sokszor lát­ni, hogy a fiatalok még a bokáig érő hóban is rövidnadrágban járnak. Vannak, akik a réteges öltözködés hívei. Ők is odafigyelnek külsejükre, de testi egészsé­güket is szem előtt tartják. Ezt úgy lehet meg­oldani, hogy alulra mindig olyat érdemes fel­venni, ami hosszú, nem túl vastag, így felülre kerülhet a trendibb ruhadarab. Pozsonyi Mónika IdiAk üisagiroinkI Lippai János Szakközépiskola, Nyíregyháza. Felkészítő tanár: Borza Tünde Széchenyi István Köz- gazdasági, Informatikai Szakközépiskola és Kollé gium, Nyíregyháza. Felkészítő tanára: Aczél Katalin Dr. Béres József Kollégi­um, Záhony Felkészítő tanára: Háda Zoltán Kölcsey Ferenc Gimnázi­um, Nyíregyháza. Felkészítő tanár: Szabolcsiné Kántor Éva Hiába várnak a hibára, ha jók! ______________________________________________________________________________________________________________________________________________SÉTA /8 A demo CD Rezsőfi Zoli (jobbról) és Szegedi Zoltán kezében (Fotó: Nyéki Zsolt) Az országos döntő­ben már az a tét: eljut­nak-e Bécsbe, a nemzet­közi fesztiválra? Akihez a kommersz fülbemá- szós, amolyan „szállj el kisma- daras” slágerek állnak közel, az valószínűleg kerek szemek­kel nézné és hallgatná azt a nyíregyházi csapatot, amelyik egyébként meggyőző tudással arat egyre több sikert a kemény, újhullámos metalcore műfajban. Tudják, ez az az igazi, mélyről feltörő, elementáris, horgos stí­lus...- Na igen... Amikor apa meg­hallotta a zenénket, kicsit meg­ijedt, de aztán megismerte ezt a műfajt, és ma már őszintén mondja: tetszik neki - indul ki saját családi fogadtatásából a gitáros Rezsőfi Zoltán. A csa­pat a maga példáján bizonyítja: az elfogadás első lépése a meg­ismerés. Az együttes a „Wait For A Mistake” névre hallgat, ez magyaros fordításban annyit tesz: hibára várva - ám a fiúk nem hibáznak, sőt... Célkeresztben Bécs Öt tehetséges fiatalról van szó, életkorban 19-23 év között mozognak, mindenki nyíregy­házi, de máshol tanulnak. Sze­gedi Zoltán (basszusgitár, ének) és Vincze Gábor (gitár) a Debre­ceni Egyetem orvosi illetve ter­mészettudományi karának hall­gatója, Rezsőfi Zoltán (gitár) a Budapesti Corvinus Egyetem­re, Smid András (dob) a BME- re jár, Mezei Bence énekes pedig még érettségi előtt áll a Bánkiban. Bő három éve még más összetételben a funky és jazz lágyabb vonulatán indul­tak el, de fokozatosan a metal felé kanyarodtak, ez szerkezeti váltáshoz vezetett, s 2008 telén már a jelenlegi felállásban lép­tek fel, s hívják őket azóta is egyre több helyre.- Péntekenként mindenki siet haza, Nyíregyházán bérelünk egy helyiséget, ahol gyakoro­lunk és írjuk az új számokat. Ez sok idő és lemondás, de amíg fontosnak tartjuk a közös zené­lést és jól érezzük magunkat a csapatban, addig menni fog - adja meg a „hosszú élet” titkát Zoli. No meg a siker receptjét is, hiszen rövid idő alatt megis­merték őket, legutóbbi sikerük az Azfeszt-hez kötődik: több száz zenekarból választottak ki 18-at, akik a fesztivál tehetségkutató részében zsűri előtt léptek fel. A Wait For A Mistake produk­cióját különdíjjal jutalmazták, ezzel elnyerte a jogot, hogy részt vegyen az ABC-tehetségkutató magyarországi döntőjén, ahová összesen negyven hazai zene­karjutott be. Innen a kategória elsők már Bécsbe, a nemzetkö­zi döntőre utazhatnak! Sport és szórakozás A alakul a rajongótábor is: ha meghirdetnek egy koncer­tet, akkor kétszáznál is többen mennek kimondottan miattuk és értük. Ez beigazolódott Nyír­egyházán a BUSZACSA-ban, ahol az Y2K szervezésében a Battleground rendezvénysoro­zat első felvonásában helyi zene­karok (Rushworms, HERO, stb.) között csaptak a húrokba. Eddig egy demo CD-vel léptek elő, ame­lyet baráti körben adnak kézről kézre, a szaklapok is elismerő­leg írtak róla, s a myspace letöl­tések után is rengeteg gratulá­ciót kaptak. Fellépésekre hívják őket megyénkben és a megye­határokon túlra.- Mindenki maga szerzi be a hangszerét, s ez bizony kis­sé költséges dolog. Szülői segít­ség mellett ki-ki spórol, ahogy tud - adja újabb tanúbizonysá­gát a lelkesedésnek Zoli, s tár­sai nevében is jegyzi meg: nekik ez a kikapcsolódás, a szórako­zás és a sport. Igen, ebben a műfajban a színpadi mozgásnak is nagy szerepe van, a lendület energiákat közvetít és egyben a zenészi öröm kifejezője. A „hibára várók” nagyon is ügyesek: akinek nem éppen ked­vence ez a műfaj, az is meghök- ken a számok hallatán, olyan profi a hangszerelés és a hang­zás. Ha nem tudnánk, nem mon­danánk meg, hogy ez nem egy ismert, befutott külföldi banda, hanem hazai, ráadásul olyan fiatalokról van szó, akik tanul­mányaik mellett saját örömük­re zenélnek. Ezt nagyon is pro­fi módon teszik! Palánki István Sátor­: aljaújhely különdíját is ! megkapta. (Fotó: Szabolcsi Dóra) Az angol a műfaj nyelve Uj számokon dolgoznak, a gyakorlat az, hogy előbb van meg a zene, aztán a szöveg, kihasználják a számitógépes programok nyújtotta lehető­ségeket is, kottákat cserélnek a neten. A szövegeiket angolul írják, mert a műfajban ez jobban hangzik, nem mellesleg kül­földön is értik. Mindeközben testvérzenekarokat keres­nek, s találtak is: a budapes­ti Sunset nyújtott baráti job­bot, s a partnerség cserekon­certekre és közös fellépések­re szóló meghívásokban is testet ölt. Jót, s jól a Széchenyiben Idén immár 37. alka­lommal rendezték meg az „Édes anyanyelvűnk" versenyt. A nyelvhasználati verseny országos döntőjének helyszí­ne Sátoraljaújhely volt. Nyír­egyháza három diákja kima­gasló eredménnyel térhetett haza: Sátoraljaújhely plakettjét Molnár Enikő a Sipkay Barna Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakközépis­kola tanulója (tanára: Csarnai Kinga), valamint Palánki Ist­ván a Széchenyi István Köz- gazdasági, Informatikai Szak- középiskola tanulója (tanára: Dr. Egriné Opauszky Eszter) érdemelte ki. Molnár Tímea a Krúdy Gyula Gimnázium tanu­lója az Anyanyelvápolók Szövet­sége könyvjutalmában része­sült. Palánki István így érté­kelt: Október 27-én emlékezünk Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulójára. A szóbelin én ünnepi beszédet tartottam arról, mit jelent ma nekünk Kazinczy példája. A versenyek melletti prog­ramok során a Magyar Nyelv Múzeumában voltunk, az őszi szünetre ajánlom mindenkinek, aki arra jár. Az ország minden tájáról, sőt a határon túlról is érkeztek tanulók. Megjegyzem érdekességként, hogy a beszé­demet megdicsérték. Mondták, milyen szépen beszélek, s hal­latszik egy kis nyelvjárásias íz is. Nem véletlen, itt alakult ki az egységes irodalmi nyelv. A díjkiosztóra eljött Stock­holmból dr. Kazinczy Ferenc, Kazinczy ükunokája: 1944-ben hat évesen hagyta el a szülei­vel az országot, de nagyon szé­pen beszél magyarul. Azt mond­ta, ha Kazinczy láthatná, biz­tos örülne, hogy ahol egykor gyümölcsfái teremtek, most a Magyar Nyelv Múzeuma áll. Azt üzente: Vigyázzunk édes anyanyelvűnkre! Szabolcsi Dóra Izgalom a köbön: verébtábor a hűség városában Izgatottan gyülekez­tünk 2009. július 5-én reggel a Kölcsey Ferenc Gimnázium előtt. Kezünkben a bőrönd, az uta­zótáska, fejünkben a kérdés: Vajon milyen lesz a tábor és az új iskolatársak? Nemsokára megérkezett az autóbusz, és útnak indul­tunk. Tanár kísérőink Bodnár Jánosné tanárnő, és Márk Attila Olivér tanár úr voltak. Kisebb megállások után kb. 4 óra múl­va megérkeztünk a budapesti Arena plázához. Itt megnéztünk egy 3D-s filmet, ami a Titanicról szólt. Ezután felszálltunk a buszunkra és Sopron felé tar­tottunk. Az elkövetkező napok­ban sok helyet barangoltunk be. Természetesen felfedeztük Sop­ront: a Tűztornyot, a Stornó-há- zat, a római kori Scarbantiat, a Patikamúzeumot és megannyi más helyet véshettünk az emlé­kezetünkbe. Eljutottunk Fertő­rákosba is. Voltunk Fertődön, ahol az ország legszebb barokk kastélyát, az Esterházy-kastélyt láthattuk meg, előbb kívülről, majd a 26, korhűen berendezett termet. Hihetetlenül gyorsan eltelt ez az öt nap, de nagyon jól éreztük magunkat. Sok barátot szerez­tünk, és szeptemberben ismerős arcokként köszönthettük isko­latársainkat. Azt hiszem, erre a táborra mindig emlékezni fogunk!!! Farkas Fanni Boglárka 9. c Kölcseysek Sopronban (Fotó: Farkas Fanni Boglárka)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom