Kelet Magyarország, 2009. június (66. évfolyam, 127-151. szám)

2009-06-27 / 149. szám

2009. június 27., szombat » » 4.«. KAMILLA /12 Kamilla A cél megállapítani a biztonságosan fogyasztható leg­felső értékeket (Fotó: Magánarchívum) Túl sok? Inkább túl kevés! Vitaminhiány kontra túladagolás. Úgy tűnik e tekintetben szögesen eltérő álláspontok alakul­tak ki. Napjainkra parázs vita alakult ki arról mi a gyilkosán alacsony, illetve a veszélyesen magas. Azt gondoltuk érdemes összefoglalni a legújább tudományos álláspontokat. A huszadik század első felében virágzott a vita­minkutatás, egyre másra fedezték fel és különítet­ték el az egyes vitaminokat, illetve rántották le a leplet olyan hírhedt betegségekről, mint a tenge­részbetegségként is ismert skorbut, amelyről ma már egy általános iskolás is tudja, hogy a C-vita- min hiánya okozza. A tudósok, akik közül többen Nobel-díjat kap­tak kutatásaikért, lelkesen vizsgálták a vitami­nok jótékony hatásait, és azok széles körű felhasz­nálási területeit. Szent-Györgyi Albert, a legismer­tebb magyar „vitaminológus” azt mondta, hogy a C-vitamin olyan alapvető élelmiszer, amelyet kilós kiszerelésben az élelmiszerboltok polcain kellene árulni a só, liszt, cukor mellett. Aztán a második világháború után a vitaminok hasznossága háttérbe került. Megjelent a köztu­datban az úgynevezett Javasolt Napi Adag, angol rövidítéssel RDA, amelyet egy nemzetközi testü­let állapított meg a 60-as években. A mennyiségek, amelyeket megállapítottak a nagy tudósok koráb­bi felfedezésekhez képest meglepően alacsonyak voltak. Aztán a táplálkozástudomány fejlődésével pár­huzamosan egyre inkább újra előtérbe kerültek a vitaminok. Ma már egyre többen kérdőjelezik meg az RDA értékeit. A legfrissebb irányadó tudományos kiadvány az Európai Unióban az EU Táplálkozástudományi Bizottsága által 2006-ban kiadott tanulmány. Ez a több száz oldalas irat külön-külön foglakozik az egyes vitaminokkal és ásványi anyagokkal. A cél megállapítani a biztonságosan fogyasztható legfel­ső értékeket. A legtöbb vitamin esetében azt talál­ták, hogy egyáltalán nem állapítható meg legfelső érték, mert még extrém mennyiségek bevitelekor sem történt semmi egészségkárosodás. Két-három vitamin esetében tesz pusztán ajánlást a tanul­mány, de még ott is megállapítják, hogy az általuk ajánlott mennyiségek sokszorosa sem okoz semmi­lyen károsodást. Úgy tűnik tehát, hogy nincs mitől tartanunk, már ami a túladagolást illeti. Sokkal inkább az elégtelen bevitel veszélye tűnik reálisnak. Kedves Olvasóink! A Kamilla oldalak előző számában meghirdetett nyereményjátékunk nyertesei: 1. Drótár Jánosné (3925 Prügy, Bolyai utca 18.), 2. Rácz Emőke (4492 Dombrád, Esze Tamás u. 26.), 3. Varga Árpádné (4225 Debrecen, Óiskola u. 23/A). Nyereményükhöz gra­tulálunk, s a Hajdú-biha­ri Napló új receptjei című könyvet postán juttatjuk el részükre. A Kamilla júni­usi nyereményjátékának kérdése: Mi a foglakozása a Mit jelentenek az álmok című könyv szerzőjének? A helyes választ beküldők között Hanns Kurth: Mit jelentenek az álmok? Lexi­kon A-tól Z-ig könyveket sorsolunk ki. Az álmok szoros kapcsolatban van­nak az emberi cselekvéssel és gondolkodással. A pszichológus szerző Freudra és Jungra támasz­kodva írta meg az álom nyelvének értelmező szó­tárát. A könyv tudományos, ugyanakkor szelle­mes, könnyed olvasmány. Mit jelentének-J3- Á LfflÚ K ? Milyen a munkaritmusa? Már korán reggel tel­jes erőbedobással intézi teendőit? Vagy általában nehezen indul a napja? Vajon mi lehet az oka az iro­dai dolgozók eltérő munkaritmu­sának? A Canon kutatása kap­csán született pszichológiai jelen­tés választ kínál a fenti kérdések­re. Az amerikai pszichológusnő, Donna Dawson által meghatáro­zott személyiségtípusok érzékle­tesen írják le az irodai alkalma­zottak jellegzetes viselkedésfor­máit. A jelentés rávilágít, hogy az irodai munkacsoportok haté­konyságának titka a vegyes csa­patösszetétel. Reggel A „Hajnalkák” csoportjába a reggel leginkább hatékony mun­katársak tartoznak. Egy kiadós éjszakai alvás után természetes számukra a lendületes kezdés, tel­jesítményük azonban ebéd után jelentősen csökken. Szervezettek, fegyelmezettek és hatékonyak: saját teendőlistát vezetnek, ahol nyomon követik a napi tevékenységeket. Kollégáik gyakran fordulnak hozzájuk taná­csért és iránymutatásért. A Haj­nalkák mindig szívesen segítenek, ám nem tűrik az ostobákat, és elvárják a tájékozottságot. A 45 éves vagy ennél idősebb korosztály képviselői tartoznak ebbe a csoportba, akik büszkék rá, hogy egészségesek és dolgoznak. Nehezen viselik a fiatal munka­társak nyavalygását, és nem tole­rálják az ebédidős henyélőket. Lázadoznak a vállalat bizonyos munkamódszerei ellen - hiszen ők tudják a legjobban, hogyan kell intézni az ügyeket. Délben A „Déli mesterek” a reggel folyamán legkevésbé termeléke­nyek, időbe telik számukra az ébredés, amelynek oka általá­ban a késő esti kimaradás vagy nagyobb alvásigény. A déltáji mes­terek többnyire 18 és 24 év közöt­ti, intenzív társasági életet élő és barátkozó fiatalok, akik számá­ra létfontosságú a kommuniká­ció. Kezükben egy csésze teával vagy kávéval járják körbe az iro­dát, miközben kollégákkal beszél­getnek. Újraélik az esti kalando­kat és várják a koffein hatását. A délutáni órák közepére jönnek igazán lendületbe. Élvezik munká­jukat, ám az irodán túli élet leg­alább olyan fontos számukra. Ha szeret jól élni, élvezi a jó ételeket, italokat, valamint sze­ret a saját ütemében dolgozni, és igyekszik munkája és a magán­élete között harmonikus egyen­súlyt teremteni, akkor Ön min­den bizonnyal egy tipikus „Ebéd­idős pihenős”. Pihenő Nem hajszolja túl magát, és nem engedi befurakodni a mun­A „Késő délutáni siippedők" minél távolabb kerülnek az ebédtől, annál fáradtabbnak érzik magukat Az irodai munkacsoportok hatékonyságának titka a vegyes csapatösz- szetétel (Fotók: Magánarchívum) kahelyi elvárásokat személyes éle­tébe. Nagyon rossz néven veszi, ha jól megérdemelt ebédidejében irodai ügyekkel zaklatják: hosszú ebédszünetet tart, amelyet a leg­jobb esetben még egy kiadós szi­eszta is kísér. A kimaradt mun­kaidőt délután kiemelkedő haté­konysággal pótolja, ám néha kicsit rosszkedvű. Ebédidős pihenőként szigorúan ragaszkodik munkavál­lalói jogaihoz, és ha vállalata elné­zi késlekedéseit, akkor példás tel­jesítményt nyújt. Délután A „Késő délutáni süppedők” közvetlenül ebéd után töltődnek fel jelentős energiával. Ismerte­tőjelük, hogy ügyelnek egészsé­gükre, így ebédre nem fogyasz­tanak hizlaló, nehéz ételeket. Az ebédidő alatt aktívan mozognak, legyen az akár egy séta a helyi parkban vagy a boltokban. Szere­tik mindig kézben tartani az irá­nyítást, teljesen éberek, és kere­sik a lehetőségeket. Törekvőek és keményen dolgoznak, hogy életük­ből és munkájukból egyaránt a legtöbbet hozzák ki. A „Késő dél­utáni süppedők” mentális ösztön­zésre és munkahelyi kihívásokra vágynak: ezek nélkül tehetetlen­nek, unottnak érzi magukat. Ener­giakészleteik azonban jellemző­en késő délutánra ki is merülnek, így minél távolabb kerülnek az ebédtől, annál fáradtabbnak érzik magukat. Hosszú távon is sikeres A fogyókúra sikeres­sége mindig csak (akár évekkel) annak befejezé­sét követően derül ki. A kérdés egyszerű, sikerült-e ez idő alatt hétköznapivá tenni az étrendi szabályokat és beépíte­ni a súlykarbantartást elősegítő életmód-tényezőket a napi rutin- feladatok közé. Vagyis, mindezek eredményeként sikerült-e a koráb­ban leadott súlyt megtartani? Egy nemrégiben New Yorkban végzett kísérletben arra a kérdés­re keresték a választ, hogy van-e összefüggés a fogyókúrás módszer és a fogyókúra hosszú távú ered­ményessége között. A vizsgálatban 186 túlsúlyos, illetve elhízott felnőtt vett részt. Az alanyok sikeres, a megelőző két éven át tartó fogyókúra során átlagosan legalább 10%-os testtö­meg-csökkenést értek el. A mód­szerek viszont igen különböző­ek voltak: 24 fő nagyon alacsony energiatartalmú étrendet követett, 95-en a hagyományos testtömeg­csökkentő diétát tartották, míg 67 fő saját maga által összeállított/ választott módszer és étrend segít­ségével érte el a korábban emlí­tett eredményt. A résztvevőket a fogyókúrás periódus után 18 hónapig követ­ték nyomon és a következő meg­állapításokat tették. A nagyon alacsony energiatartalmú étren­det követők produkálták a leg­nagyobb, maximális testtöme­gükhöz viszonyított 24%-os súly- csökkenést. Ugyanez a másik két csoportban a két év alatt „csak” 17% volt. Azonban ugyanezen cso­port tagjai produkálták a legna­gyobb mértékű súlygyarapodást is a fogyókúra befejezését követő első hat hónapban, vagyis végső soron mindhárom csoport tagjai hasonló mértékű súlyleadást vol­tak képesek megőrizni. A legsta- bilabban az egyéni módszer sze­rint fogyókúrázók tudták megőriz­ni súlyukat a nyomon követés 18 hónapja során. Az alvási apnoe elsődleges terápiája Az elhízásnak, főként annak hasi (ún. alma) típusú változa­tának számos egészségi konzek­venciája van, a szív- és érrend­szeri betegségek, valamint a 2-es típusú cukorbetegség magasabb kockázatától az obstruktiv alvá­si apnoe (légzésleállás) kiala­kulásáig. Eddig azonban nem állt rendelkezésünkre olyan vizsgálati eredmény, amely a testtömegcsökkentés előnyeit bizonyította volna. Az egyéves utánkövetéssel járó finn vizsgá­latban a nagyon alacsony ener­giatartalmú étrend, illetve a szakmai segítséggel támogatott életmódváltás hatásait mérték fel. A kísérletben 72 túlsúlyos, illetve elhízott (BMI: 28-40 kg/ m2) egyén vett részt, akik súly­problémáik mellett enyhe alvási apnoe-ban is szenvedtek. A vizs­gálati csoport (35 fő) nagyon ala­csony energiatartalmú étren­det fogyasztott, illetve fogyásu­kat szakember által támogatott életmód-váltó program is segí­tette. A kontrollcsoport (37 fő) csupán a „rutin” szaktanács- adásban részesült. A vizsgálat során a légzésfunkció változá­sát az apnoe-hypopnoe index (AHI) kiszámításával mérték fel, illetve a résztvevők életmi­nőségének módosulását 15 napos teszttel vizsgálták. Az eredmé­nyek: Az életmódváltással kísért testtömegcsökkentő program igen eredményesnek bizonyult, valamint az AHI vonatkozásá­ban is szignifikáns mértékű javulás következett be az élet­módot is cserélő csoportban. Esetükben a panaszok enyhül­tek, szubjektív életminőségük jelentősen jobbá vált. A paraméterek javulásának mértéke erős összefüggést muta­tott mind a testtömeg, mind pedig a derék körfogat változá­sának mértékével. Összességé­ben elmondható, hogy a nagyon alacsony energiatartalmú étrend (800 vagy ennél kevesebb kcal/ nap, csak kórházi körülmények között, orvosi kontroll mellett javasolt) fogyasztása, valamint a fizikailag aktív életmód meg­valósítása alkalmas és igen eredményes módja az enyhe obstruktiv apnoe kezelésének. (MDOSZ)

Next

/
Oldalképek
Tartalom