Kelet Magyarország, 2009. május (66. évfolyam, 102-126. szám)

2009-05-21 / 118. szám

2009. május 21., csütörtök KILÉT FOGLALKOZTATÁS /4 , Az Út a munkához program szemléletváltozást vJ adhat. Alapvetően azt, hogy tudatosodjon az emberekben, az érintettekben és mindenki másban az, hogy mindenkinek van dolga ebben a világban. Tehát az nem megoldás, hogy segélyezésből hosszú ideig, esetleg évtizedekig lehessen élni. Mindenkinek törekednie kell arra, hogy legyen munkahelye. Ezt segíteni kell a különböző álla­mi szerveknek. Viszont ha van munkalehetőség, akkor ezeket a munkalehetőségeket vállalják el. 0 Nem mindegy, hogy az ő általuk nevelt gyermek mit tapasztal, vagyis látja azt, hogy édesanyám és édesapám nem dolgozik, és mégis megél. Ezt a min­tát sajnos a gyermekek is átvehetik. Tehát ha ők látják, hogy nekik van dolguk, ez arra ösztönzi őket, hogy a példát kövessék. O Ez nemcsak anyagilag, hanem morálisan is hatás- I sál bír. Tehát durván fogalmazva, ne úgy jussa­nak az emberek ellátáshoz, hogy még ha van lehető­ség a munkára, azt sem használják ki. Gondolom sok olyan ember van, aki kap lehetőséget, de nem hasz­nálja ki ezt. ' ..------------------------------* A hátrányos helyzetűekért... Budapest (ÉKN) - Az elmúlt évek adatai alapján Magyarországon a munkaképes korú fogyatékossággal élők számát körülbelül 400 000 főre tehetjük, közülük mindössze 10-12 szá­zalék van jelen a munkaerőpiacon. Erre a cél­ra soha korábban nem állt még rendelkezés­re akkora összegű 100 százalékos uniós for­rás, mint, amit a TÁMOP 2.4.2 pályázati terve­zet kínál most az érintetteknek. Az összesen 1,8 milliárd forintnyi támogatás képzésekre, értékteremtési és működésfejlesztési tanács­adásra, valamint szervezeti felmérésekre vehe­tő igénybe a pályázat elnyerésével. A TÁMOP 2.4.2 projektek lényege a megvál­tozott munkaképességű személyeket foglalkoz­tató szervezetek fejlesztése, így megteremtve, hogy a hátrányos helyzetű munkaerőpiaci sze­replőként legyen képes uralni a saját sorsát. Megváltozott munkaképességű dolgozók ese­tében cél lenne a rehabilitációs és védett fog­lalkoztatók szervezeti kultúrájának fejlesztése mellett a piaci pozíciójuk erősítése. A pályázat B-komponense már az érintett dolgozókat befo­gadó munkahelyek átszervezését érinti, bőveb­ben olyan befogadó munkahelyek kialakítását, amely a hátrányos helyzetű és a megváltozott munkaképességű emberek munkába állását és munkahely-megőrzését támogatja. A program megvalósulását az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány a Munkaerő-piaci Alapból támogatja ■ Az észak-magyaror- szági régió gazdasági szerkezete két dologban tér el az országostól. Paulovits Ágoston agoston.paulovics@inform.hu Miskolc (ÉM) - Régiónkban az ipar hozzájárulása a hozzá­adott értékekhez a hazai átlag­nál nagyobb, míg a szolgáltatá­soké kisebb. Igaz ez annak elle­nére, hogy a régió húzóágazatá­nak számító nehézipar leépült, még mindig a térségben állítot­ták elő 2006-ban a hazai ipar hozzáadott értékének egyti- zedét. A gazdaság helyzete és a humán fejlesztési index szo­ros kapcsolatban áll egymás­sal, éppen ezért Gúr Nándortól, a megye országgyűlési szocia­lista képviselőjétől, a Foglalkoz­tatási és Munkaügyi Bizottság elnökétől azt kérdeztem, tulaj­donképpen mit tud ezen a hely­zeten változtatni az Út a mun­kához nevű mozgalom. 30 ezer munkanélküli „Az adatok tényszerűek, a tendenciák valósak - véleke­dik Gúr Nándor. - Hozzá kell ff Az emberek a program kere­tében értelmes, kézzel fogható feladatok soka ságát kapják. Gúr Nándor c: A m »» tenni azt, hogy van egy szerke­zeti átalakulás, ami a szolgál­tatások irányába viszi az ipa­ri termelés hozzáadott értéké­nek magasabb százalékát. Az Út a munkához című program alapvetően arról szól, hogy azokat az embereket érintse meg, akik gyakorlatilag hosz­Értelmes és hasznos tevékenységet végezhetnek fizetés ellenében a programban szú időn keresztül, nem hóna­pokon, hanem éveken keresztül eltávolodtak a munkaerőpiac­tól. Rendszeres szociális segély keretei között élik az életüket, és azt a szocializációs folyama­tot kell megtörni, ami arról szól, hogy az emberekben az a gondo­lat alakul ki, hogy úgy is lehet élni, hogy különösebben nem teszünk semmit.” „Útjára indítottuk áprilistól a mozgalmat, és lehet látni most másfél hónap elteltével, hogy nagy jelentőséggel bir a dolog, és legkiváltképp az önkormány­zatok hathatós együttműködé­sével, akik a nagyipari konglo­merátum keretei közül kiestek, foglalkoztatási lehetőséghez nem jutottak, azok az emberek most a program keretein belül értelmes, kézzel fogható fel­adatok sokaságát kapják. Gya­korlatilag kiváltó szerepe van ennek a történetnek egyrészt azok számára, akik elvesztették a munkalehetőséget, másrészt pedig azok számára, akik hosz- szú éveken keresztül nem dol­goztak. A felmérések azt bizo­nyítják, hogy Észak-Magyaror- szágon - gyakorlatilag Borsod, Heves és Nógrád megyében - harmincezer embernek nincs munkahelye.” Nők, iskolai végzettség A nők helyzete a legkedvezőt­lenebb. „A hölgyek foglalkozta­tási rátája az mindig egy kicsi­vel eltér a férfiakétól. E tekin­tetben azt gondolom, hogy ez a program egy kissé nyitott kapuként áll rendelkezésre a mai ismereteink szerint, az önkormányzati szándékok alap­ján intenzívebben kerülhetnek a munkaerőpiacra. Ehhez sok minden kell, mindenek előtt a hajlandóság, a szándék, illetve az, hogy a hölgyek kapcsolód­janak be a programba - tette hozzá a bizottsági elnök. Gond az is, hogy orszá­gos viszonylatban a legmaga­(Fotó: ÉKN-archív) sabb arányú az alacsony isko­lai végzettség Észak-Magyar- országon. Gúr Nándor szerint ez tény. „Észak-Magyarorszá- gon Borsodban és Nógrád- ban magas, Hevesben alacso­nyabb. A cél nemcsak a foglal­koztatás, hanem az is, hogy a 35 év alattiaknak nincs meg a nyolc általános iskolai végzett­sége, hogy szakmai képzettsé­get szerezhessenek. Ez az alap­ja annak, hogy a munkaerőpia­con hosszabb távon el tudjanak helyezkedni, éppen ezért ennek a projektrésznek a beindítását is szorgalmazzuk.” „Gyakorlatilag az álláskere­sők összlétszáma 60-70 ezerre tehető. A munkaerőpiacon köz­vetlen formában ezek nincsenek ott, hanem bent vannak az ellá­tórendszerben. Ettől még való­színűség szerint nagyobb azok­nak a száma, akik ott lehetné­nek a munkaerőpiacon, mert nincsenek sem ott, sem az ellá­tórendszerben.” IJÚ: Bihall Tamással, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökével fS í j Tfy'j § yy swl»» % 3 f'ffprfjy y j j .yyl j j j yy j } j j j j > j j j j ó j j ) j j j Wff / / í'i A kamarai elnök alaposan megreformálná a szakképzést kézi munkát nem lehet elmé letben megtanulni. Mindeh­hez pedig meg kell teremte ni a finanszírozási formá­kat és a jogi hátteret. Már érződik a változás, csak kicsit lassúak a lépések. ÉKN: Ön mivel kez­dené a szak­munka becsü­letének helyre- állítá­sát? ÉKN: Nehéz meggyőz­ni a vállalatokat a szerepválla­lás szükségessé­géről most, ami­kor örülnek, hogy talpon tudnak maradni... Bihall Tamás: Tény, hogy válságban nem könnyű egy vál­lalko­zó élete, de 2-3 év múlva szük­Bihall Tamás: „Nagy szükség lesz a jó szakemberekre.. (Fotó: ÉKN-archív) ■ Bihall Tamás szerint most állt össze minden ahhoz, hogy ilyen szinten is elismerjék a munkáját. Úri Mariann mariann.uri@inform.hu Miskolc (ÉKN) - Miskolc gaz­dasági és kereskedelmi életének fejlesztéséért, támogatásáért és a szakképzés országos megújításá­ért érdemes a Pro Űrbe kitüntető címre - olvasható a Miskolc Város Napján átadott elismerés indoklásá­ban. Bihall Tamás, a Borsod-Aba- új-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szerint első­sorban a kamarának köszönheti a jelölést, de többen - például a köz- gazdasági társaság megyei szerve­zete, a Bay-Nano és a Bay-Logi inté­zetek, a Miskolci Egyetem rektora és a regionális képzési bizottság - is javasolták. ÉKN: Ez az indoklás az elmúlt években bármikor megállta vol­na a helyét. Mit gondol, miért most kapta az elismerést? Bihall Tamás: A körülöttem lévők­ben valószínűleg most érlelődött meg, hogy mennyit tesz a kamara a megye gazdasága és a vállalko­zók segítése érdekében, egyszerű­en most állt össze minden. ÉKN: Mi volt az első gondolata, amikor meghallotta a hírt? Bihall Tamás: Az ember érthetően örül annak, ha a környezete elisme­ri, amit csinál. Á második gondo­latom, hogy mi mindent tehetnénk még, milyen lehetne a város, ha megvalósíthatnánk mindazt, amit tervezünk, elképzelünk. ÉKN: Számos cikket olvastam és mindenhol az oktatást emelik ki Önnel kapcsolatban.... Bihall Tamás: A kamara munkája általában nehezen számszerűsíthető, mert például egy üzletember-talál­kozó eredményét nehéz felmérni, a szakképzés pedig az a terület, ahol a leglátványosabb a szerepünk, s ebbe mind országosan, mind helyi szin­ten „bedolgoztam” magam. 2004- ben közel egy évig kvázi államtit­kárként irányítottam a felnőttkép­zést a szaktárcánál külsősként, és a felsőoktatásban is egyre több sze­repem van. ÉKN: Lehet, hogy a leglátvá­nyosabb, de egy külső szemlé­lő számára igen kis lépésekkel halad... Bihall Tamás: A mindenkori okta­tási tárca a sok tyúklépés taktiká­ját választja. Ez részben jó, mert nem szabad túlságosan felforgatni az iskolák életét, de vannak hátul­ütői is,- ugyanis a gazdasági kihí­vásokra és a vállalkozói igények­re nehéz így reagálni. A szakmun­kásképzés legnagyobb problémája a negatív társadalmi szemléletből ered. Az elmúlt években leértéke­lődött a fizikai munka, és a szak­iskolák rangját is helyre kell tenni, mert gyakran olyan gyerekek men­nek oda, akik írni-olvasni sem tud­nak rendesen, így pedig nehéz bár­milyen szakmát megtanulni. Leg­alább ilyen fontos, hogy gyakorlat- orientálttá kell tenni, hiszen a két­csak erre fordítanánk, nem lenne probléma a finanszírozással. Emel­lett érdekeltté kell tenni a vállala­tokat, hogy részt vállaljanak a gya­korlati oktatásban. Fontosnak tar­tom azt is, hogy infrastruktúrálisan rendbe tegyük a szakiskolákat, hogy oda jókedvűen menjenek a gyere­kek. Ha ez elindul és kellő figyel­met kap a szakképzés, javul a meg­ítélése és sokkal több diák választ­hat kétkezi szakmát. szakemberekre, s ezt most kell meg­alapozni. ÉKN: És mi a helyzet a felsősok­tatással? Bihall Tamás: Ma talán nagyobb figyelmet kapnak az egyetemek és a főiskolák az oktatási rendszeren belül, mint például a középszintű szakképzés. Ez egy arányprobléma, amit kezelni kell. Felül kell vizs­gálni, szükség van-e ennyi felsőok­tatási intézményre, helyes dolog-e, hogy ilyen alacsony tanulmányi eredménnyel is be lehet kerülni a képzésekre, és az arányok-irá- nyok kialakítása is nagyon fontos, miképp a minőség is. Természete­sen a gazdaság szerepe is lényeges - a gazdaság számára nem önma­gában a diploma, hanem a diploma által képviselt szakértelem a fontos. Hibás az a szemlélet, hogy egy diplo­más kétszer annyit keres, mint egy szakmunkás - persze ezt diplomája és szakmája válogatja. Csak sajnos amíg a szülők presztízskérdést csi­nálnak a diploma meglétéből, nehéz elmozdulni. ÉKN: Ha szabad kezet kapna, mit csinálna a legszívesebben? Bihall Tamás: Az oktatásban öröm­mel vállalnék szerepet, akár orszá­gosan is. Helyben pedig olyan fel­adatot végeznék, amivel ezt a tér­séget, várost vonzóbbá tehetnénk a vállalkozások számára. Ehhez egy jó program kell, s ennek kialakítá­sában szívesen részt vennék. ÉKN: Nem szeretne viszont miniszter lenni... Bihall Tamás: A kamara kötetle­nebb, szárnyalóbb munkát enge­délyez, mint egy minisztérium. De nem is ez a kérdés. Úgy látom, ma még nem érett meg a helyzet arra, hogy a minisztériumokban a szak­mai irányítás legyen a meghatá­rozó, de baj lenne, ha hosszútávon is a politika akarná megmondani, hogy mit kell csinálni. Jelenleg leg­inkább ez a helyzet és ez sok szak­embert távol tart a közfeladatok ellá­tásától...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom