Kelet-Magyarország, 2009. április (66. évfolyam, 77-101. szám)

2009-04-04 / 80. szám

2009. április 4., szombat FÓRUM /6 A NAP ELŐFIZETŐJE Dr. Kovács János Gyűrtelek (KM) - Középiskolás korom­ban olvastam először az újságot. Édesapám mes­terember volt, ő rendel­te meg a megye napi­lapját évtizedekkel ezelőtt. Azóta rend­szeresen olvasom a keletet, majd állandó előfizetője lettem a lapnak - mondja dr. Kovács János györteleki olvasónk. Hűsé­géért - a hagyományoknak megfelelően - a Kelet-Magyarország receptkönyvével jutalmaztuk meg.- Mindennap a hátsó oldallal kezdem az olvasást. Könnyed hírek, érdekességek a nagyvilágból. A legjobban azonban a sportrovat érdekel. Kíváncsi vagyok nem csupán a helyi, megyei sportélet történé­seire, eredményeire, hanem a nagyvilá­géra is. Elmaradhatatlan része az újság- olvasásnak a rejtvényfejtés. Mindig min­det megfejtem, nem telhet el nap enélkül. Ezután következnek a megyei hírek, a közélet - osztotta meg velünk újságolvasá­si szokásait előfizetőnk. A politikai tudó­sításokat általában a végére hagyom, mert a tv-ből rendszeresen és hamarabb értesülök az eseményekről, de egy-egy háttérinformáció mindig segít a folyamatok, összefüggések megértésében. Az újságot a kislányom és az unokáim is rendszeresen és szívesen olvassák. Ami számunkra fontos, azt mind megta­láljuk a Kelet-Magyarországban - mondta. Az együttes és a gyerekek (Fotó: amatőr) Söndörgők a Vécseyben Nem mindennapi élményben volt részük a nyíregyházi Vécsey Károly Általános Iskola kis nebulóinak, hiszen a híres Söndörgő együttes adott riáluk egy felejthetetlen koncertet. A nép­szerű délszláv népzenét játszó csapat nagyon tetszett kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A szimpatikus zenészek a műsor végén még egy fotóhoz is szívesen odaálltak a gyerekekkel. Orosz Józsefné OLVASÓINK ÍRJÁK Eredmény Öt éven át (évente legalább egyszer) ostromoltam olvasói levelemmel az illetékeseket, hogy a nyíregyházi Város­háza homlokzatáról az oda nem való feliratokat tüntessék el. Eddig semmi eredménye. Most megsokalltám, és sze­mélyesen a város jegyzőjének címeztem a kérést. És láss csodát, választ kaptam, sőt, a nem megfelelő reklámfel­iratok el is tűntek. Most már abban bízok, hogy a Korona Hotel bejárata feletti Casino is lekerül egyszer. Kiss Gvula A beregi táj Amíg Beregben éltem, ter­mészetes volt a tiszta leve­gő, a Tisza szeszélyessége, az erdők, mezők érintetlen volta. Egy valamit nem szerettem, a sarat, amiből volt elég, amikor az eső esett, vagy a hó elol­vadt, latyakos lett az aszfaltos út is. Március 12-én érkeztünk Tákosra, a „mezítlábas Notre- Dame” szülőföldjére. Gyorsan szaladtunk be a Faluházba, ahol kis lelkes csapat dalol­ta a Kossuth-nótákat. Márci­us 15-ére készültek és beles­hettünk a próbába. Idős néni­kék és bácsikák ültek a széke­ken, és szívből énekelték azo­kat a ’48-as dalokat, amit a mi korosztályunknak már nem is tanítanak. Nyolcvanas éveiben járó mamóka szavalta Pető­fi versét, amit, ha eltévesz­tett, a többiek kedvesen kiiga­zították. A csoporttal szemben ült Simon Józsefné, akinek a torkából gyémántként tör­tek elő a dallamok kezdőhang­jai. Irénke néni, a népművé­A gyerekekért „táncoltak" a megjelentek Ötven jegyében Napsugár Óvodánk május­ban ünnepli fennállásának 50. évfordulóját, ebből az alka­lomból ünnepi rendezvény- sorozat vette kezdetét, mely­nek első állomása a márci­us 27-i jótékonysági óvoda­bál volt. Rendezvényünk célja: partneri kapcsolataink meg­erősítése, ismerkedés, szóra­kozás egy közösen eltöltött kellemes estén. A bevételből szét mestere, büszkén mutat­ta be társulatával az ünnepi készülődést. Ami a legszem­betűnőbb volt, hogy nemcsak a szövegre, a dallamra figyel­tek oda, hanem egymásra is. Együtt, egyszerre énekelték a szótagokat, és lélekből, buzdít­va egymást az ünnep tiszte­letére. Az ünnepi készülődés mindegyikőnk lelkében elindí­tott valamit, amit csak közös­ségben élhetünk meg, együtt a gyermeknapi programjain­kat fogjuk támogatni. A bál az 50-es szám jegyében zaj­lott. Ajándékkal köszöntöt­tük az 50.-ként érkező vendé­günket, a keresőjátékban az 50-es számmal ellátott kártyát megtalálók jutalomban része­sültek. Vendégeink szórakoz­tatásáról óvodánk néptáncos gyermekcsoportja, valamint a Szőlőskerti Általános Isko­la tánccsoportja gondoskodott. Az est meglepetése volt alkal­embertársainkkal. Beregi, dol­gos nyugdíjasok dalolásztak, és a hangulat arra buzdított, hogy kollégámmal elénekeljük a szeretet himnuszát. Ennyire reszketőn még nem kezdtem el énekelni soha, de mikor a csil- •logó szemeket láttam, bátor­ságot adtak, és úgy énekeltem, mintha valami nagy-nagy dolognak kellene történnie. Történt is. A közös esténket a szeretet ereje hatotta át, mely (Fotó: amatőr) mazotti közösségünk zenés­táncos előadása. A májusi zárórendezvényig gyerekeink­nek 50 perces mesemondást szervezünk, 50 perces folya­matos mozgással „jubilálunk”, és 50-fajta hagyományos játé­kokkal ismertetjük meg óvo­dásainkat. Óvodánk születés­napját május 19-én gálaműsor­ral és elmaradhatatlan szüle­tésnapi tortával tesszük ünne­pélyessé, felejthetetlenné. Az ÓVODA VEZETÉSE mindig ott van velük/velünk, de kevesen értik meg. Irénke néni egyik saját dalának ref­rénjét: „Én nem akarok töb­bet, de annyit akarok: legye­nek boldogok a boldogtalanok!” már együtt dúdoltuk a kiscso­porttal. Azóta másként nézek a beregi sárra, mert összeho­zott egy szeretetteljes közös­séggel, akikben van hit, szere­tet és összetartás. Gulácsy-Patak Gábor Tisztelt Olvasóink! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarország- hoz érkező olvasói leveleket, fényképe- ketközöljük.Lehetőségeinkhezmérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik ér­vényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogo­kat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részlete­ket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szer­kesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szer­kesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvasha­tóság érdekében általában rövidítjük. az azonos mon dandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemé­nyek számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha sze­mély szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasó­ink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, termé­szetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, tele­fonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval ren­delkező leveleket közöljük. VELEMENYEK A SZON-ROL MEGKEZDŐDÖTT AZ ÁLLATKÓRHÁZ KILAKOLTATÁSA Megint a duma: „De amikor megkaptuk a diplománkat, hitet tettünk..." Ugyan, mire tettek hitet, arra, hogy a mul- tikat kiszolgálják? Fia betartották volna a január 7-i megállapodást, nyugodtan maradhattak volna ott gyógyítani. _______________________susa Hogy miért nem készültek fel? Hogy miért kell egy bejáratott, felszerelt kór­házat egyáltalán szétverni? Ez a lényeg! Kinek az érdeke? Kinek kell annyira az épület, hogy minden mindegy alapon megszerezze? Távíró VÁLTOZNAK A KÖZÚTI bírságolás szabályai az igazán balesetveszélyes útszakaszok­ra mennének ki a rend éber őrei mérni, azt mondom, jogos. De a va­lóság az, hogy alig várják a 30-as táblát, ahol már elég 40-nel menni, és lehet csekket küldözgetni. No meg a másik nagy bajom az egésszel, hogy az ukrán, meg román rendszámos autók nagy ívben tesznek rá, mert rajtuk nem hajtják be a büntetést. ____________________________ BETYAROS Én csak a sok pszichopatát nem értem, aki ledudálja a járókelőt a zebráról, meg a vasúti átjáróban elő­zőt. Legjobban az tetszik, mikor a legle­hetetlenebb helyzetben húz el az ember mellett, majd a lámpánál megérkezik mögé... Mogioroi Eredetileg ugye az lenne a lényege a dolognak, hogy csökkentsük a balese­teket. Gyakorlatilag meg nem más, mint pénzszerzési akció. Mert valóban, ha mi i.iiiM mmmmmmmmmmammmmmmmmmmmmmmmrnm- . d v t www.szon.hu ca További hírek, fotók és videók. POSTÁNKRÓL JÓKÍVÁNSÁGOK Születésnap: Kövi Lászlónak Petneházára! Sok, boldog születésna­pot kívánnak: szülei, testvérei és keresztfia, Balázskal 30/536-4016 ___________________________________________ Molnár Istvánnak Tuzsérra! Nagyon sok, boldog születésna­pot kíván: anya, apa és öccsel 70/398-0298 _______________ Molnár Sándornénak Tuzsérra! Sok, boldog születésna­pot kíván fia, Jani; menye, Kati; és unokái, István és János! 70/398-0298 ___________________________________________ Névnapmenü: 04. szombat: Izidor______________________________________ 05. vasárnap: Vince______________________________ Jókívánságait születésnap, névnap, évforduló alkalmából SMS-ben a 90/612-222-es, emelt díjas (162 Ft+áfa) telefonszámra küldheti. Amennyiben 16 órá­ig ezt megteszi, a másnapi Kelet-Magyarországban megje­lenik jókívánsága. A jókívánságot kjk (utána szóköz) betűk­kel kell kezdeni. Kimentek a tankok, bejöttek a bankok ■ Újabb 33 milliárdot vontak el onnan, amit valamikor virágzó mező- gazdaságnak hívtak. Abban az időben még a tsz volt a falvak legnagyobb mun­kaadója, nem az önkormány­zat, ahogy azt refrénszerűen minden faluban lehet hallani. Voltak fenntartásaink persze a tsz-szel, mert kolhoztípusú volt, de hogy termelt, értéket állított elő, az tény, és meg volt művel­ve minden falu határa. Volt a tagoknak egy biztos fizetése, amit nemcsak kiegészítettek a háztájival, hanem sok eset­ben, az utóbbi jövedelme meg is haladta a fizetéseket. A legnagyobb jövedelmet a jószágtartás hozta, minden falu­ban működött a tejcsarnok, ami­nek hatalmas tartályát reggel-es­te meghordták tejjel a termelők. Értéke volt minden villa takar­mánynak, amit adni tudtak a gyenge minőségű, 5-6 aranyko­ronás földjeink. Sokszor elnéz­tem a Mákocsa-csatorna hídjá- ról - ahonnan látszott a gulácsi, a hetei és a csarodai torony is - a szénaboglyák ezreit, bizonyít­va a falvak lakóinak szorgalmát és kitartását. És nemcsak tejet adott ez az ágazat, adott érté­kes hizlalt növendékállatokat - amiről kevesebbet beszélünk -, adott nagy mennyiségű szer­ves trágyát, ami nemcsak táp­anyag-utánpótlást, hanem szer­kezetet is adott sűrű beregi föl­dünknek. Ősszel pedig, a betakarí­tás után, minden földterületet, árok- és csatornapartot lelegelt a jószág, minden fűszálat hasz­nosítva. Most látszik igazán en­nek hiánya, amikor mindent elborít a kökény, a vadrózsa, a gyalogakác és a parlagfű, hogy a tájkarbantartás elképzelhetet­len nagy tömegű kérődző állat nélkül. A másik legfontosabb jövede­lem forrása volt a vidék lakossá­gának az alma, különösen ősszel csúcsosodott ez ki, amikor egy­ségesen almát szedtek a tsz-ta- gok, az iskolák és a katonaság is. Szedték a házikertekben, korra, nemre való tekintet nélkül, jöt­tek a városba elszármazott roko­nok, és akinek nem volt saját­ja, az ment napszámba szedni. Mindenki megtalálta a számí­tását és meglett az eredménye a sok százezer ember, sok mil­lió munkaórájának. Ekkortájt mondta nekünk a postamester asszony, hogy nem is gondolnátok hány családnak van ide berakva egy, vagy akár két ház ára is. Aztán haszno­sultak ezek a tisztességes mun­kával megszerzett jövedelmek: lakást vettek belőle a fiatalok­nak, ebből készültek az első für­dőszobák és ebből vették az első Ladákat is. Aztán fejreállt a világ, kimen­tek a tankok, de bejöttek a ban­kok, és nem biztos, hogy jó cse­rét csináltunk. Nem kell a tej, a vágóállat és az alma sem, ami­nek kilójáért, az ősszel képe­sek voltak megalázó 5 forintot is ajánlani. Ki ne látta volna a Rekviem a szatmári csordákért című, szív- bemarkoló filmet, ami hűen mutatja be, hogy a jószág volt az aranya a népnek, és ennek felszámolásával nemcsak a jöve­delemforrást vették el, hanem szétzúzták a falvak ősi életfor­máját is. Mostanra pedig a ban­kok és a multik agresszív had­járatának bedőlve, olyan mér­tékben adósodott el a lakosság, hogy azt már a világgazdasá­gi válság nélkül is nehéz len­ne kezelni. Toldy Kálmán, Vásárosnamény HIRDETÉS

Next

/
Oldalképek
Tartalom