Kelet-Magyarország, 2009. április (66. évfolyam, 77-101. szám)
2009-04-03 / 79. szám
2009. április 3., péntek A megye állatállományának 2008. évi adatai Csongrádi Zoltán sk. főigazgató Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei MGSZH Az elmúlt évben a szarvasmarha-ágazatban a tej felvásárlása ugyan zökkenőmentes volt, de a felvásárlási árak az önköltséghez viszonyítva mintegy 8-10 Ft/l-rel voltak alacsonyabbak. A sertéságazat a 2007. évi abraktakarmányok drasztikus áremelkedését nem tudta követni a vágósertés-felvásárlási ára, így néhány nagyüzem felszámolta az állományát, vagy sertéses- től bérbe adta azt. A baromfiágazat piaci helyzete stabilnak mondható, ugyan volt néhány esetben baromfihús-árnövekedés, ezzel is stabilizálódott az ágazat helyzete. GAZDASÁGI ÚRÖKNAPTÁR j j • j j j' j j j j v j v 3 ■j y v v v v w » w ™ A napraforgó vetésének kritikus elemei Dr. Szabó András egyetemi tanársegéd DE AMTC Növénytudományi Intézet A napraforgóhibrid-választék az elmúlt évtizedben jelentős mértékben megnőtt. 2008-ban 126 napraforgóhibrid és 3 szabad- elvirágzású fajta szerepelt a köztermesztésben. Jelentős előrelépést jelentett a gyomok elleni védekezés területén az imazamox valamint a tribenuron-metil hatóanyagra toleráns hibridek nemesítése. A napraforgó növényi sorrendbe illesztésével oldható a búza-kukorica vetésváltás egyhangúsága. 5 évnél hamarabb ugyanabba a táblába ne kerüljön. A napraforgó legjobb előveteményei az őszi kalászos gabonák, mivel korán lekerülnek, és emellett növény- védelmi problémákat sem idéznek elő a napraforgó-állományokban. A vetés sikerét a termőhely talajviszonyaihoz igazított technológia nagyban meghatározza. Különösen fontos a vetésmélység, a vetésidő és az tőszám termőhelyhez igazítása. A napraforgó optimális tőszáma 45 000- 65 000 tő/ha. A vetéskor figyelembe kell venni, hogy az elvetett csírázó kaszatból 10-20 százalékkal kevesebb lesz a termést hozó növény. Azt, hogy végül mekkora tőszámot célozzunk meg, a talaj minősége, a vetésidő és a remélt évjárat határozza meg. A tőszám, a vetésidő és a csapadékmennyiség összefüggenek egymással. Ha túl korai a vetés, a betegségek nagyobb mértékben lépnek fel, ami - különösen, ha egy csapadékos évjárattal vagy sűrű tőszámmal párosul - jelentős termésveszteséghez vezet. A körömvirág termesztése Borbélyné dr. Hunyadi Éva egyetemi adjunktus DE AMTC Növénytudományi Intézet A körömvirág (Calendula officinalis) már az ókor óta ismert és használt gyógynövény. Mivel hónapról hónapra virágzik, latin neve a római calenda (hónap első napja) szóból származik. Mediterrán származású, napfény- és melegigényes, szárazságtűrő. Homok, vagy középkötött mezőségi talajok alkalmasak a termesztésére. Vetési ideje március eleje, 40-50 cm-es sortávolságra. Ha szükséges, ritkítást (5-8 cm-re), és rendszeres sorközmúvelést igényel. Május végétől 3-4 naponként a virágzat szedése folyamatosan szükséges, mert ez segíti elő az újak képzését. A hőmérséklet emelkedésével a virágok mérete csökken, ekkor kell felújítani. Ennek során az apró virágokat 8-10 cm-es magasságban levágják, a területről lehordják, virágait leszedik. A tarlót műtrágyázzák, öntözik vagy kapálják, ezután 4 hét múlva újra betakarítható. Azonnali és gyors szárítást igényel. ÉRTÉK ES TUDÁS / II TANÁR ÉS TANÍTVÁNY Dr. Mihók Sándor, a tanár Dr. Mihók Sándor (Fotó: Avar) ■ Nagyon sok kutatást indítottunk el a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program keretében. Avar László Álmosdi gyerekként nagyon vonzódtam az állatok iránt. Otthon tartottam galambot, nyu- lat. Középiskolás koromban a Református Kollégium könyvtárának valamennyi, az állatokkal foglalkozó könyvét elolvastam, az Állattenyésztési Enciklopédia mindhárom kötetét áttanulmányoztam. Nyúltenyésztésből az OTDK-n szekció első díjat nyertem. Ennek lett a következménye, hogy Holdas Sándor meghívott a Kisállat-tenyésztési Kutatóintézetbe. Végül mégis Debrecenben maradtam, mert az akkori tanszékvezető, dr. Kiss István gyakornoki állásajánlatot tett. Tetszett a dolog, élveztem is. Ami 1973-ban furcsa volt számomra, az ma természetes. Kutatás-szervezés Rám hárult az állattenyésztési kísérleti munka minden részlete. Azóta is érzem, látom ennek a hasznát. Később szinte belöktek órát tartani, majd én jeleztem, hogy szeretnék nyúl- tenyésztést és galambtenyésztést oktatni. Ehhez nekem kellett kidolgoznom a tananyagot is. Aztán a lótenyésztés iránt kezdtem érdeklődni, bár akkoriban ez nem volt valami nagy divat. Dunka Béla a 80-as években a Hunyadi Tsz-ben megalapította a lovasklubbot, ahova járhattak az agrárosok is lovagolni. Ezt a mai napig szervezem, ebből nőtt ki a Debreceni Lovas Akadémia Kht. Ebben ma már akkreditált felsőoktatást folytatunk. A kutatásokba szó szerint belezuhantam. Ami témákat akkor Kiss István professzor idehozott, azoknak a titkára lettem. Intéztem a beszerzéstől kezdve a pénzügyi elszámolásig mindent. Azóta is igazolva látom azt a tételt, hogy nem kísérletezgetni kell egy- egy emberrel, hanem bedobni a mély vízbe, s vagy tud úszni, s akkor bízunk benne, vagy nem, s akkor elválnak az útjaink. Ez a kutatás-szervezési munka nagyon jó előiskolának bizonyult, amikor 1990 és 1994 között az egyetemünk oktatási- dékán-helyettesévé választottak meg. Akkor kezdtük el az Agráron belül a szakok kialakítását, mi indítottuk a szakigazgatásszervező, az agrárgazdasági, a vállalkozásszervezési szakokat. Közben 1993-ban tanszékvezető lettem, s ezt a feladatot a mai napig is ellátom. Nagyon sok kutatást indítottunk el a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program keretében. Az első Gödöllővel volt közös, s ezt a konzorciumot Dohy János neve fémjelezte. A génmegőrzé- ses téma kezdeményezője én voltam, aminek a szakmai felügyeletét Bodó Imre látta el. A fodros tollú libával génmegőrzésben nukleusz tenyészetet alakítottunk ki már 1975-ben. Tenyészértékbecslés A kezdeti feladatok után újabb témák kerültek a tanszék kutatási palettájára. Ilyen a tenyészértékbecslés, vagy a Jedlik Ányos Kutatási Program, amelyben 4 újabb konzorciumi pályázatot adtunk be márciusban. Még 1986-ban létrehoztam a Póni- és Kislótenyésztő Egyesületet. Bodó Imre által kapcsolódik hozzánk a Magyar Szürkemarha-tartók Egyesülete. A Mangalica Tenyésztők Országos Egyesületében Szabó Péter kollégám visz vezető szerepet. Béri Bélával létrehoztuk a szarvasmarhánál a Kon- centrálttejű Fajták Tenyésztő Egyesületét. Nagyon büszke vagyok arra, hogy az MTA Agrár Osztálya Állattenyésztési Munkabizottságába a választott 20 főből 7 fő a mi tanszékünkön dolgozik. Szakmai elismerésként 2001-ben megkaptam az Újhelyi Imre-díjat, ugyanakkor Debrecen városa Hatvani-díjjal tűntetett ki. Számomra kiemelten fontos a Farmer Expo: annak idején sokat tettem azért, hogy az Agrárra kerüljön át ez a kiállítás. Az Állattenyésztési Tanszék szakmai szellemisége évről évre megmutatkozik a kiállítás állattenyésztési részén. Közel 2 évtizedig szerveztem a hallgatók sárgu- lási lovas felvonulását. Nagyon sok kitűnő hallgatóra emlékszem. Ilyen Zilahy István, aki a magyar állattenyésztési kultúra egyik leghitelesebb bemutatója a Hortobágyról. Jancsó István, az Abaúj Charolais Zrt. elnöke, vagy Csaholczi László, aki Csengersimán vezet egy tejelőtehenészetet. Csaholczi László, a tanítvány ■ Már a második év után tudtam, hogy állattenyésztő akarok lenni, s az is lettem. Avar László Az Ecsedi-láp mellől indultam, s a diploma megszerzése után ide is tértem visz- sza. Nagyecseden születtem, a családban az anyai nagyapám, Szűcs Lajos nevezetes lovasgazda volt, gyönyörű állatokat tartott. Valószínű, hogy tőle kaptam kedvet az állattenyésztéshez, ahhoz, hogy agrármérnök legyek, mert a szüleim az iparban dolgoztak. A debreceni Tóth Árpád Gimnáziumban biológia tagozaton tanultam, s ez meghatározta a továbbtanulást is. Következett a Debreceni Agrártudományi Egyetem, ahol 1980-85 között szép és kedves időt tölthettem el. Nemcsak a diplomát szereztem meg itt, hanem még egyetemistaként megismerkedtem a feleségemmel, akivel akkor össze is házasodtunk. Szívesen emlékezem Ha azt mondom, hogy gyönyörű évek voltak, az nem a nosztalgiából következik. A fiam és a lányom azóta szintén egyetemre jár, illetve egyetemet végzett (nem agrárost), de az ő példájukon keresztül látom, hogy ma már teljesen más az úgynevezett egyetemi diákélet. Kollégistaként mi úgy éltünk a 80-as évek elején, mint egy nagycsalád. Igaz, hogy jóval kevesebben jártunk annál, mint ahányan most tanulnak az egyetemen, de mi névről ismertük az egyetemista társaink nagy részét. Az alapozó tárgyakért nem rajongtam, de amikor a második év után jöttek a szakmai tantárgyak, azokat egyenesen szerettem. Már a második év után tudtam, hogy állattenyésztő akarok lenni, s az is lettem. A diplomadolgozatomat is ebből a témakörből írtam, Szabó Péter tanár úrnál, a sertés- tenyésztésről. A tanáraimra kivétel nélkül jó szívvel emlékezem, akik akkor tanítottak, mint kezdők, ma már tekintélyes oktatók, egyetemi kutatók. Az állattenyésztést, benne a baromfitenyésztést Kiss István professzor úrnál hallgattam, Mihók Sándor a lovak ismeretére és szeretetére oktatott, Béri Bélához a szarvas- marha, míg Jávor Andráshoz a juhtenyésztés hozott közel. Meg kell említenem Veres Laci bácsit is, akivel később alakult ki nagyon jó szakmai és emberi kapcsolat, főleg a juhtenyésztés miatt. Sikereket értünk el A végzés után előbb Porcsalmára kerültem, ahol 4,5 évig főállattenyésztőként dolgoztam egy közel 500-as hol- stein-fríz tehenészetben. Szerettem azt a helyet, de a feleségemmel együtt átmentünk Csengerbe, ahol akkor dr. Végh János volt az elnök és Veres Laci bácsival a szapora merino juhval foglalkoztak. Odakerülve a feladatom a fajta-előállító keresztezés és annak tesztelése lett. Sikereket értünk el, gyakori lett a 3-4-es ellés, s ezeket a bárányokat fel is tudtuk nevelni. Sajnos, az új magyar fajta, a szapora merinó az akkori nagyüzemi juhászati körülmények között nem volt, nem lehetett versenyképes. Csengerben a szövetkezetnek vörös holstein tenyészete volt, amit inkább eleinte hobbiként, később szakmai szerétéiből is igyekeztem megismerni. A laktációnkénti tejtermelésünk elérte a 9000-9500 litert. Vezetőként szerettem volna új célt megfogalmazni, azt, hogy a tej béltartalmát növeljük. Jelenleg a Csengertej Kft.-ben 480 tejelő tehenet és összesen 1200 szarvasmarhát tartunk. Az 5 éve folytatott keresztezés hatására mára kialakultak az FI és RÍ ivadékok. A dán jersey-nek 6-7 százalék a tejzsírtartalma és 4 százalék feletti a fehérje része. A minőséget a vevők ma nem fizetik meg, viszont mégis előnyösebb ezt a fajtát tartani, mert csupán 400 kilós a testsúlya, szemben a holstein-fríz 550 kilójával. Azaz, kevesebb élet- fenntartó hányaddal tudjuk a tejet előállítani. Jó kapcsolat Az debreceni agrártudományi centrumával folyamatos, jó kapcsolatban vagyok. Vállalatgazdasági szakmérnöki diplomát szereztem ugyanitt 1992- ben, s az egyetemhez kötődő Farmer Expóra minden évben elmegyünk, az utóbbi 3 évben pedig már kiállítjuk a jersey szarvas- marháinkat. Az is odaköt, hogy két ciklusban elnöke vagyok annak a Koncentrált Tejű Szarvasmarhafajták Tenyésztő Egyesületnek, amelynek Béri Béla az ügyvezetője. Csaholczi László, a Csengertej Kft. ügyvezetője (Fotó: Avar) KILÉT
