Kelet-Magyarország, 2008. december (65. évfolyam, 280-304. szám)
2008-12-29 / 302. szám
2008. december 29., hétfő KELET SETA /II Évek óta a diákmédiában E tanévben ünnepelheti fennállásának másfél évtizedes jubileumát a záhonyi Dr. Béres József Kollégium diák médiaköre. A határvárosi kollégium diákújságírói és rádiósai már a kezdetektől tevékenyen részt vesznek a Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesületének munkájában. Minden tanévben újabb kollégista diákok lépnek be vagy hosszabbítják meg tagsági viszonyukat a szervezetben. Záhony perifériális földrajzi helyzete ellenére a diákok rendszeresen jelen vannak az egyesületi élet legfontosabb és többnyire a fővárosban rendezett eseményein. Az ifjúsági sajtófesztiválokon, médianapokon, táborokban, a szakmai műhelyekbe (lapszerkesztőségek, televízió és rádióstúdiók, online szerkesztőségek, kommunikációs képző intézmények stb.) szervezett látogatásokon. Az évek során számtalan híres-neves közéleti és médiaszemélyiséggel készíthettek interjút, közös fényképeket, s gyűjthettek értékes autogramokat. A DUE szakmai pályázatain több alkalommal szerepeltek sikeresen a határvárosi diákújságírók. A diákkör legeredményesebb és legaktívabb tagjai: Drozsgyik Gergely (Nyírjákó), Ficze Tamás (Nyírmada), Juhász Gyöngyi (Salamon, Kárpátalja), Hasulyó Péter (Kisvárda), Nagy Anita (Nyírmeggyes), Nagy Ferenc (Tyúkod) és Révész Orsolya (Tuzsér) már a felnőttek világában hasznosítják a diákkörben szerzett tapasztalatokat. Feigel Virág, Kovács Erzsébet Kepes Andrással készül az interjú (Fotó: amatőr) Nehéz a dolga az iskolásnak A gazdasági válság és a sztrájkok idején alig esik szó a fiatalokról. Pedig a december és a január az általános és középiskolásoknak is elég stresszes. A napokban veheti át több ezer végzős középiskolás a továbbtanuláshoz szükséges kiadványt, a Felsőoktatási felvételi tájékoztatót. Újítás, hogy a 830 oldalas könyv melléklete a 2 db jelentkezési lap. Külön nem kerül kereskedelmi forgalomba ez a lap. (Ezt hívják árukapcsolásnak?) Ne felejtsük el, interneten is lehet jelentkezni. De hová? Milyen esélyekkel? Mit ér majd a tudásunk? Én is itt állok a választás előtt. „Szerencsésnek” mondhatom magam, mert már tudom, melyik egyetemre menjek. Sokan még most döbbennek rá, kellene egy nyelvvizsga, jó volna megszerezni a jogosítványt is. Négy hónap múlva itt az érettségi. Mire jelentkezzünk: emelt vagy középszintű érettségire? Mi legyen a jelentkezési sorrend? Azért, hogy a karácsony „kellemesebb” legyen, lehet pontokat számolgatni, esélyeket latolgatni. Nem árt körbenézni, melyek a keresettebb pályák? Hol nagyobb az elhelyezkedési esély? Egy s2ó mint száz. Van elég bajunk! Persze nem szabad belesüllyedni az önsajnálatba! Vizsgázni, felvételizni sokszor kell még! A jó döntések meghozatala sem könnyű! Kálmándi Erzsébet DIÁK ÓISÁGÍRÓINK Tóth Margit SÉTA Bajcsy-Zsilinszky Endre Gimnázium és Szakképző Iskola, Újfehértó A felkészítő tanár: _______________Jáczint Zoltán Juhász Sándor, Szűcs Orsolya, Váradi Boglárka,Gyurkó Zsombor Deák Ferenc Gimnázium, Fehérgyarmat Felkészítő tanár: _____________Kondor Borbála Feigel Virág, Kovács Erzsébet Dr. Béres József Kollégium Felkészítő tanár: _________________Fláda Zoltán Kanyó Andrea Ecsedi Báthori István Református Gimnázium és Kollégium, Nagyecsed Felkészítő tanár: ___________Murquly Marianna Kálmándi Erzsébet Széchenyi István Közgazdasági, Informatikai Szakközépiskola és Kollégium Felkészítő tanár: Dr. Eqriné Qpauszky Eszter Olvasók kontra nem olvasók A fehérgyarmati diákok sokszor bizonyították már: olvasni jó és szükséges! (Fotó: KM-archiv) ■ A diákok gyakran kérdezik: fontos-e a kötelező olvasmányok elolvasása? Magát a kérdést több szempontból is meg lehet vizsgálni. Egyrészt a tanárok, másrészt a diákok szemszögéből. Vegyük először is a hivatalosabbik verziót, ami természetesen a tanárok álláspontja. Ők azt mondják, az olvasás hasznos a gyerekek számára, mert ők tudják, hogy szükséges a továbbtanuláshoz, az általános műveltség fejlesztéséhez is. Tehát ez a fiatalok saját érdeke, csak a legtöbb esetben nem veszik észre. Viszont azok a tanulók, akik tudják, hogy ez mennyire fontos, nagyon sokszor alul maradnak a társaikkal szemben, pedig ők azok, akiknek többségben kellene lenniük. Aztán a másik felfogásról: ez a diákok nézeteit tükrözi. Leegyszerűsítve mindent: valójában két fajta gyerek létezik az olvasás szempontjából, az egyik, aki szeret olvasni, a másik, pedig az, aki nem. A kérdés valójában ilyen egyszerűen nem válaszolható meg. Az igaz, hogy vannak olyan diákok, akik valamennyire jobban szeretnek olvasni, mint társaik, de mi van azokkal, akik nem jelentik ki, hogy ők nem kedvelik az olvasást, de mégsem vetik el azt. Például, meglátnak egy nekik tetsző cikket valamelyik újságban és el is olvassák, mert érdekli őket az információ. S a diákok, akik ellenzik a kötelező olvasmányokat, azok azért is jelenthetnek ki ilyeneket, mert más elfoglaltságuk fontosabbnak tűnhet számukra az olvasásnál. Viszont, akik szeretik az ilyen fajta időtöltést, azok nemcsak a kötelező olvasmányokat olvassák el, hanem saját szórakoztatásukra is adnak azzal, hogy rászánnak egy-két órát az olvasásra. Az olvasás jó. Vagyis felélénkít, s akik többet olvasnak társaiknál, színesebb a képzelőerejük és összetettebb a világról alkotott képük, szókincsük változatosabb, jobban ki tudják magukat fejezni. Összegzésképpen: a világ megoszlik ezen a téren, nem mindenki vallja azt a nézetet, miszerint az iskolák többségében fontosak a kötelező olvasmányok. Pedig ennek nem így kellene lennie, a diákoknak rá kellene döbbenni, hogy az olvasás nekik van, az ő érdekük miatt van, és az észbeli képességeik fejlesztése miatt van. Juhász Sándor KELET kmtippek »zon.hu • Diákcikkek. A diákok írásai teljes terjedelemben illetve további diákcikkek letölthetőek (PDF, 73 kB) Népzenére ropják a táncot ■ Sok fellépésük van, és nagyon sokat készülnek ezekre - vallják a néptáncosok. Zámbó Judit és Urgyán Flóra, az újfehértói Bajcsy-Zsilinszky Endre Gimnázium és Szakképző Iskola tanulói több éve néptáncosok. Judit 5, Flóra pedig 4 esztendeje kezdték a néptáncot, s a Tengertánc Néptánccsoport táncosai.- Azért választottuk a néptáncot, mert szeretünk táncolni, tetszik a zene, illetve a ruha is - mondták el érdeklődésemre a lányok, akiknek hetente két próbájuk van, de fellépések előtt többször is próbálnak.- Sok fellépésünk van, és nagyon sokat készülünk rájuk - árulta el Judit és Flóra. Igaz, hogy a lányok csak hobbi szinten táncolnak, de sokáig szeretnék ezt folytatni. Hogy melyek a legkellemesebb emlékeik a néptáncról?- Minden fellépésnek más és más a hangulata. Nagyon szeretjük a néptánctáborokat is, amelyek feledhetetlen élményeket nyújtanak a számunkra. Tóth Margit Eltűnnek... Országszerte sok kistelepülést találhatunk, ahol a lakosság száma alig haladja meg a párszázat. Ilyen az a község is, ahol én lakom, Kisnamény. Az ilyen kis falvak infrastruktúráját nem nevezhetjük fejlettnek. Sok helyen nincs kiépítve csatornahálózat, az utak minősége mérhetetlenül rossz, és többségében ezekben a falvakban nem érhető el a mai világ szinte alapkövetelménye: az internet. Egy fiatal számára azok a kifejezések, hogy kevés forgalom, friss levegő, nyugalom, néha egyenlő az unalommal. Ha valaki egy barátjához szeretne utazni, jól meg kell figyelnie a menetrendeket, mert igen kevés a buszjárat, amivel el tudnak utazni valahová. Véleményem szerint ez helyzetváltoztatást kíván. Érthető az, hogy a fiatalok elhagyják a szülőfalut, és elköltöznek nagyvárosokba, így a falvak csak kiöregednek, és egyszer majd eltűnnek a térképről is... Gvurkó Zsombor Urgyán Flóra és Zámbó Judit (Fotó: Tóth Margit) Elsősök bohócorral, masnival Verselni öröm Számomra nagyon kellemes időtöltést jelent a versírás. Az alkotásaim általában életem kisebb-nagyobb eseményeiről, a pillanatnyi lelkiállapotomról szólnak. Nagyecseden, a gimnáziumban fel szoktak kérni, hogy különböző előadásokra, rendezvényekre készüljek egy-egy művel. A közeljövőben tartandó műsorunkra saját alkotásommal lépek fel. Verset alkotni? Az egy csodálatos dolog. Hagyjuk kibontakozni magunkból azt az érzést, ami arra ösztönöz bennünket, hogy minél szebb alkotások szülessenek. Szerettessük meg másokkal is a versírást, hogy ki tudja bontakoztatni mindenki a maga tehetségét! Kanvó Andrea ■ Osztályfőnökünkkel együtt több ötletbörzét tartottunk, hogy mi legyen az avatás kerete. Végre december! Általában mindenkinek ilyenkor a mikulás, a karácsony, vagy esetleg a szilveszter jut az eszébe. Azonban a mi osztályunknak, ez a hónap mást jelentett1. A Deák Ferenc Gimnáziumban minden év decemberében rendeznek egy ünnepséget, ahol az első éves diákokat „felavatják”. A10. osztályosok feladata, hogy színvonalas műsor keretében különböző próbák elé állítsák a tanulókat. így idén az osztályunkra került a sor, mi vehettük kézbe az elsősavató megszervezését és lebonyolítását. Az avatott osztályok az 5.k osztály, a 9.a osztály és a 9.b osztály voltak. Hetekkel előtte megkezdtük a készülődést. Osztályfőnökünkkel együtt több délután ötletbörzét tartottunk, hogy mi legyen az avatás kerete. Végül a rengeteg ötlet közül a cirkuszt választottuk. A döntés után az osztály tagjainak képzeletében kirajzolódott Deákcia, főhősünkkel, Alizzal, erkölcstelen anyukájával, a szőrös kötéltáncosnőkkel, a részeges késdobálóval, az erőemberekkel, a fogatlan bohócokkal és egy nőcsábász porondmesterrel. A díszletet szokásunk szerint lepedőfestéssel oldottuk meg: egyik délután az iskolában lepedőre festettük fel a cirkusz képét. A saját műsorunk összeállítása után következett az általunk avatandó osztály feladatainak kiötlése. Már a legelején eldöntöttük, hogy nem hozzuk őket kínos helyzetekbe, és nem kenjük össze őket, hanem inkább a cirkusz keretein belül maradva szórakoztató ügyességi próbákat találunk ki az ifjú bohócjelölteknek és tanáraiknak. így a próbatételek közt volt oroszlán- szelídítés, kismotorozás, talicskázás és birkózás is. Közös ötletünk volt, hogy bohócorrokat és nagy masnikat készítünk a három avatandó osztálynak, melyeket a műsor napján végig viselniük kellett. A nagy napon az általunk próbára tett osztály is széles mosollyal, minden diák masnival a nyakába és bohócor ral az orrán vetette bele magát a feladatokba. Az avató tökéletesen sikerült, s a megfestett lepedő már az osztálytermünk falát díszíti, emlékeztetve minket minden egyes nehéz iskolai napon a sikeres és felejthetetlen 2008-as elsős avatóra. Szűcs Orsóivá, Varadi Boglárka 4 1 I
