Kelet-Magyarország, 2008. december (65. évfolyam, 280-304. szám)
2008-12-27 / 301. szám
2008. december 27., szombat FÓROM n ÜZENET A NAP ELŐFIZETŐJE Patakiné Magyar Zsuzsanna Nyíregyháza (KM- Cz. M.) - A nyírtéti Patakiné Magyar Zsuzsanná 12 éve előfizetője a Kelet-Magyarországnak. Olvasói hűségét szerkesztőségünk KM Receptkönyvvel jutalmazta.- Az újságolvasást minden reggel én kezdem. A férjem este, munka után jut hozzá a laphoz, ő hosszabb időt tölt el az olvasással, akár egy-két órát is. Én a hirdetésekre és a főbb hírekre vagyok kíváncsi. A politika nem érdekel különösebben minket, a sport - ezen belül is a foci - viszont annál inkább. A két nagyobbik fiú mostanában az álláshirdetéseket bújja, ezen kívül a sportoldalakon lévő tudósítások, elsősorban a tenisz kelti fel az érdeklődésüket, mivel korábban ebben a sportágban jeleskedtek. A legkisebb fiam is elolvassa a sporthíreket, különösen akkor, ha az a nyíregyházi kézilabdázókról szól. Örömmel vettem részt a Kelet-Magyaror- szág Segítünk akciójában, adományaimat a Bánk családnak hoztam. A csomag játékokat tartalmaz, ezeket a kisfiam, Boldizsár küldi a gyerekeknek. A másik családot tűzifával szeretném meglepni, melyet személyesen viszek majd el nekik. Nagy örömet szereztek a receptkönyvvel, hiszen mindennap főzök, hétvégén pedig süteményt sütök. A könyvből új ízeket is kipróbálhatok majd. jókívánságok Születésnap: Újfalusi Bécikének Kislétára! Nagykorúvá válása alkalmából szeretettel gratulál a Csorba család: 20/663-0890 _________ Névnap: Zsíros Antalnénak Kemecsére! Sok, boldog névnapot kíván: Eszterke, Dia. Tibi! 30/229-3747 ________________________ Bíró Jánosnak Nyírtassra! Fájdalmat enyhítve, boldog névnaPOt kíván párja: Edit! 20/415-9353_______________________ Tiszavldon Petróczkiné Vass Évát névnapja alkalmából köszönti férje, édesanyja, nénje, testvére, sógora és keresztgvermekei: 30/271-6287_______________________________ Szénásné Berencsi Évának! Drága feleségemnek Kisvárdára! Nagyon sok, boldog névnapot kíván férje Zsolt és gyermekei Szabolcs. Ádám. Barbara és Balázs! Szeretlek! 20/561-3005 Szamosszegre Paragh Istvánnak és Paragh István Bencének nagyon sok, boldog névnapot kíván: anya és Verő! 30/556-3953________________________________________ _ Pollák Istvánnak Jándra! Nagyon sok, boldog névnapot kíván: Pollák Jancsi! 70/651-5700 _______________________ Névnapmenü: 27. szombat: János 28. vasárnap: Kamilla T Jókívánságait születésnap, névnap, évforduló ■ alkalmából SMS-ben a 90/612-222-es, emelt díjas (162 Ft+áfa) telefonszámra küldheti. Amennyiben 13 óráig ezt megteszi, a másnapi Kelet-Magyarországban megjelenik jókívánsága. A jókívánságot kjk (utána szóköz) betűkkel kell kezdeni. OLVASÓINK ÍRJÁK Emlék marad El kellett telni pár napnak, hogy összeszedve magam, megpróbáljak reagálni a látottakra. Aztán a gondolataimat napokig egy virtuális fiók mélyén „őriztem”, vívódva, hogy szabad-e, van-e jogom ahhoz, hogy ezt tegyem? De mit is? Csak leírtam a feltörő gondolataimat az érzéseimről, melyet azokkal szeretnék megosztani, akik ezt megérdemlik és megértik, akik testben, vagy lélekben ott voltak azon a bizonyos utolsó úton. Hogyan köszönjem meg mindazoknak, akik számomra ismeretlenül ugyan, de hozzá közelállóan könnyeiket hullatták, ugyanannál a sírhalomnál állva? Ezért van jogom még akkor is, ha valakiknek szemet szúr, mondván, ez nem közügy, minek ezt az újságban közszemlére tenni? Meg kell, hogy köszönjem, ezt kell tennem, már csak Őmiatta is. Egy temetés nem lehet szép, de ez, ami december 15-én, 13 órakor volt, és melyen Önök is részt vettek, „szép” volt. Köszönet érte. Köszönet mindenkinek, aki ott volt, és tiszteletét tette nővérem, Tóth Miklósné született Fodor Marianna temetésén. Mindezt tehettem volna egy pársoros, hivatalos fekete keretbe sűrítve, személytelenül. De azok, akik ott voltak, nem ezt érdemlik. Ettől többet. Mert láttam az emberek szemében: szerették, tisztelték, és emlékezni akartak rá, hisz ott voltak, elkísérték utolsó útján. Meglett, idősebb korú barátot, ismerőst, mellette láttam a fiatalt, akinek emberi mibenlétéhez talán a nővérem is hozzátett közel negyvenévi tanítás alatt egy keveset. Láttam a megemlékezést mondó arcát, éreztem hangjának „fátyolát”, melyet nem lehet Év végi menetrend a Szabolcs Volán helyi járatain A Volán változatlanul úgy tökéletlen, ahogy vanl Azok a buszok fognak járni szilveszter napján, 18 óra után, amit gyalog is meg lehet tennil De mi lesz a 10-es, 14-es járattal utazókkal? Azért az egy kicsit arrébb van, nem? pacsirtadal Valószínűleg fogalmad sincs a tömegközlekedésről, de nem is kell tudnod mindent róla. Nem úgy megy a dolog, hogy járat a Volán annyi buszt, ameny- nyit akar, ugyanis az önkormányzat a főnök, ő a megrendelője a szolgáltatásnak és ő adja a lóvét is. Jóváhagyja a menetrendet. _______________dobroqi Karácsony gyomorpanasz nélkül Nem árt megmosni, de az érdekes, hogy ugyanaz, egyik embernél kivált ilyen -olyan bajokat, a másiknál meg semmit. Nem véletlenül van ez így. Egyszerűen az ő határértéke magasabban van. EgyszeKörmenet a búcsúban Szent Teréz szeretetével Avilai Nagy Szent Teréz a védőszentje Nyíribrony kicsinyke római katolikus kápolnájának. A hónap végén (Fotó: a a szerző) védőszentjük emlékére templombúcsúra hívták a híveket a nyíribronyiak. Az eseményre nemcsak római katolikusok, de más felekezetű- ek, így reformátusok és görög katolikusok is összegyűltek. A Baktalórántházi Egy.V' “ házközség fíliáiból is jöttek vendégek a község művelődési házának nagytermébe, amelyet az ünnepi alkalomnak megfelelően bensőséges, imádságos hellyé varázsoltak a nyíribronyi katolikusok, mivel a kápolna kicsinek bizonyult. Az ünnepi szentmisét Kerekes László, nyíregyházi káplán atya mutatta be. Prédikációjában a védőszent életének példaadó emberszeretetét állította a középpontba. Milyen fontos a szeretet, amely erőt ad a megpróbáltatások, a szenvedések során. Üzenete megszívlelendő, hogy a felebaráti szeretet gyakorlása, amelyre ma leginkább szükség lenne, mennyire fontos és nélkülözhetetlen. Az ünnepi körmenetben a Te Deum éneklése, majd a szentmise végén a himnuszok eléneklése során az ott lévők valóban megérezték, hogy a szeretet az, ami összefog, összetart és emberré tesz bennünket. Némethné Csubak Éva „színészkedni”. Ez csak mélyről, belülről, Önmagából jöhet, így ismeretlenül is megköszönöm neki. A közel negyven éve távolkerült testvérem csupán fizikálisán volt távol a szülői háztól. De csak itt, a sírjánál szembesültem azzal a valósággal, hogy soha nem volt egyedül. Hisz akihez ennyien eljöttek búcsúzni, az nem lehetett magányos soha. Önökkel élt együtt nap mint nap. Mindany- nyijukkal boldogan. Ezt is meg kell, hogy köszönjem Önöknek. Láttam az emberek szemét, tekintetét, benne a fájdalmat, az őszinteséget. És e tiszta, mélyről jövő, őszinte fájdalom, melyet az Önök szemében visszatükröződve láttam, az ő értéke is egyben. így talán nekem és az édesanyjának is rűen csak azért, mert az ő szervezetébe be-bekerül folyamatosan kórokozó és a szervezete egy bizonyos mértékig kivé- dekezi. Na de a túlzott, - itt a fő hangsúly - nem biztos, hogy jó. Még egy, ha külföldön, még ha csak csapból vizet iszunk, könnyen gyomorrontást kaphatunk, egyszerű, az ottani kórokozókat nem szoktuk meql ________hunor41 Ételosztás A mai nehézkes világban, amikor tönkremennek a vállalkozások. Talán nagyon emberi gondolkodásról tett tanúbizonyságot az étterem vezetője és dolgozói. Talán követendő példa lehet ez mások számára is, akkor azt gondolhatnánk, hogy nem éhezett karácsony vigíliáján sok hajléktan szegény ember. Csakis köszönet jár érte! ___________Valcsi43 C53 ♦ További hírek, fotók és videók. aki férje után a lányát is el kellett, hogy kísérje erre a kegyetlenül fájó végső útra - az Önök segítségével könnyebb lesz elengedni, hogy békében nyugodjon. E gondolatokkal szeretnénk leróni testvéri és szülői tiszteletünket, tudva, hogy az Önök szemében emlék marad Ő, nem csupán egy név, fekete keretben. Egy hozzátartozó Barna ízű Aranyvasárnap az egyik nyíregyházi üzletben jártam, ahol egy hölgy a kezében egy csomag szaloncukorral minden arra járót megállított, és megkérdezte tőlük, milyen ízű ez a Barna ízű Szaloncukor. A válasz mindenkitől az volt, nem tudom. De mindenki ment is tovább a saját dolgát intézni. Mire a hölgy meglátott egy eladót, és odament hozzá. A következőket mondta „Ezek a Gyurcsányék már megint mit találtak ki: Barna ízű szaloncukor? Már 70 éves elmúltam, de ilyen ízt még nem ettem. Milyen íz ez kedvesem? - kérdezte. Erre a talpraesett eladó azt mondta. Kedves néni, hogy a barna íz milyen, azt én sem tudom, én még 20 éves sem vagyok, de tudok olvasni és a zacskóra az van írva: Banán ízű szaloncukor. A hölgy erre- elvörösödve visszadobta a polcra a szaloncukrot, és a környéke nagy nevetése közepette kirohant a boltból. Kiss Gyula Hogy mindenki megöregedjen ■ Gyakran tapasztalom, hogy az idős embereket sok esetben már nem veszik emberszámba. „Szégyen megöregedni?” írta levelében Lukács József, Nyírpazonyból. Azt hiszem, mindenkit elgondolkodtat ez a generációk közötti vita. Vagy nem is teljesen erről van szó. „Öreg, éltél már eleget, a temető meg üres!” - kapta meg olvasónk egy vita során. De vajon, akkor ki teremtette meg azt a feltételt, amelyben éppen az a fiatal él esetleg? Az ő édesanyja, édesapja, vagy róluk is így beszélne? A vég közeledtét így sem könnyű feldolgozni. „Sokszor állított a sor nehézségek elé, mennyi megpróbáltatással kellett megküzdeni. A rokkantság még külön bélyeg az emberen.” Ilyenkor már mindenhol fáj, legfeljebb a lelke egészséges, de ha így bántják, az sem sokáig. Másik dolog a tapintatlanság: amikor nem bántó szándékkal, de figyelmetlenségből, nemtörődömségből sértik meg az időseket. „Gyere már, az öregembernek nem jól ütöttem be az árut!” Ott álltam lesújtva, megszégyenülve! - írja. Szóval, ma szégyen megöregedni. Remélem, azért nem. Szerintem az otthonról hozott tapasztalat is sokat számít. (Szerk.) VENDÉGSOROK Nyíri a la karte Angyal Sándor kelet@kelet.szon.hu Aki a cím olvastán azt gondolná, valamilyen ételkülönlegességekbe kívánom beavatni a Tisztelt Olvasót, ki kell ábrándítanom. Az én szerepem általában a bevásárlással végetér, s így van ez most is, két ünnep köztesén. Az életem párja által lejegyzett „kottát" sikerrel végigénekeltem. Van virsli, savanyú káposzta, még perzselt körmöt is szereztem csülökkel, lassan oda lehet tenni kocsonyának. Amihez jól jön majd a száraz vörös bor, éjfélkor a Törley, merthogy szilveszterkor ez a trendi, ahogy a legnagyob- bik unokám szokta mondani. Egy másfajta „a la karte" kér itt most helyet. Székhelyvárosunk önkormányzati vezetőitől jött a kedves invitáció karácsony előtt. A közelmúltban nyugdíjba vonult néhány ismertebb embernek címezték a meghívót: ha tudnak időt szakítani rá, üljünk körbe egy nagyobb vacsoraasztalt s csak úgy, beszélgessünk. Emlékekről, a városról, meg arról, mit hiányolnak, mi kellene még Nyíregyházára. Itt nem élvezett előnyt a nyugalmazott rektor a szintén nyugdíjas óvónővel szemben, vagy a nemrég még aktív neves muzeológus a közlekedésszervező ellenében, a színésző a közutak egykori felelőse kárára. Mindenki Közbeszólhatott, politikai meggyőződéstől mentesen, de vérbeli várospolitikusként. Mert a vacsoravendégek legtöbbje évtizedeket élt a megyeszékhelyen, s látta a kis süppedt házak helyén kinövő emeleteket, a macskalcöves belváros düledező romjait felváltó új közintézményeket. Nosztalgiáztunk is rendesen, hiszen a macskaköves, krúdys településnek is megvolt a csak erre a városra jellemző varázsa, miként a külföldiek által mindinkább megcsodált sétálóutcás centrumon is fellelhető a szeplő, a gigantománi- ásra sikeredett áruházmonstrummal („amit máris korszerűsíteni kell, emberléptékűvé tenni belül"). Sóstó kiemelt helyet kapott a vacsoravendégek körében: amely fejlődik, kelleti magát az idegenek előtt („csak éppen a nyíregyháziak nem érzik eléggé, hogy az övék volna"). Míg erőlködve csalogatjuk a külföldit, lassan elveszítjük a városlakót, aki szívesen venne egy olcsóbb belépőt jelentő „nyíregyházi kártyát", miként teszik ezt sokhelyütt az országban. Két fogás között persze, hogy szóba jött a közlekedés (milyen kár volt felszámolni a villamost), a piaccsarnok körüli össznépi vita, (bár sokan tudják, hogy kellene az új, de az újtól és annak vonza- taitól itt is sokan tartanak). Vagy a külön városi múzeumi gyűjtemény létrehozása (a fiatal városi lét gazdagságot rejt). Önmaguk- tól is kérdezték az oktatás kiváló szakemberei: hol hibázzuk el a képzést, hogy sokszor rendesen olvasni sem tudnak a gimnáziumba igyekvők, illetve, hogy amilyen sokan kapnak diplomát, a kvalifikált munkára annyira nincs szakember az ipari negyeden. Vagy, hogy a fővárosba évenként egyetemre jutó másfél ezer megyebelinek a tíz százaléka sem vágyik vissza. Miért van ez? - kérdezték szinte önmaguktól a jelenlévők. Azért - próbálta megfejteni a titkot a több mint húsz évig a mi színházunk alapítótagjaként fellépő színésznő - mert a szabolcsi, szatmári, beregi ember sokszor maga sem értékeli azt a kincset, amit ez a táj jelent a tákosi templomtól a sóstó múzeumfaluig, a páratlan gazdagságú állatparkig. - S már javasolta is: az lenne város, a megye igazi marketingje, ha a fővárosból vagy a Dunántúlról is szerveznének erre a sokhelyütt még érintetlen tájra ismerkedő buszos kirándulásokat, akkor talán szívesen vágyódna a mind ismertebb és híresebb szülőföld után is a hűtlen utód, akit ma már nem vonz egy szolgálati lakás, ő többre, értékesebbre pályázik valahol az országban vagy valahol Európában. A/lire a hab a desszertre került, megerősödött a szándék: valamilyen civil szervezetté kellene összeállni a sokat megélt és tapasztalt tisztes korúaknak, akik véleményt mondanának, esetenként súgnának a város mindenkori elöljáróinak az itt élők érdekében. Csak jószándékkal, fizettség nélkül. Ebben maradt a vacsoratársaság, s már a szervezőre is rámutattak. IfEI ET II ELE I
