Kelet-Magyarország, 2008. december (65. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-12 / 290. szám

2008. december 12., péntek Faragó Lajosné a számítógépes tanfolyamon (Fotó: Mocsári László) „Ha már egyszer elkezdtem, akkor nem adom fel!" Miskolc (ÉM - KHE) - A 81 éves Fara­gó Lajosné elmélyülten figyeli laptopját, az internettel ismerkedik. A kíváncsiság hajtotta a Pedagógusok Szakszervezete által szervezett számítógépes tanfolyamra. Úgy gondolta, ha a fiatalok meg tudják tanulni, akkor ő is. Külön­ben is, amikor valahol meglátta, hogy www. hu, utána akart járni, mit jelentenek e rejtel­mes betűk. „Még nem nevezhető tudásnak az én szá­mítógépes ismeretem, inkább csak kapizsgá- lásnak, de ha már elkezdtem, nem adom fel! - mondta néhány percre megszakítva a monitor elmélyült figyelését. - Teljesen új ez számom­ra, olyan szavakkal, kifejezésekkel ismerked­tem itt meg, melyeket még soha sehol nem hal­lottam. Az én világom az irodalom, a művé­szet, a történelem. Valamikor a Berzeviczyben tanítottam. De hát, amit ma megtanulok, lehet, hogy holnapra már el is felejtem. Majd meg­mondja a fiam: édesanya, miért nem tud­ja már? Most épp a miskolci színház műsorát kerestem, egy kis segítséggel meg is találtam.” Faragó Lajosné tehát még nem számolhat be sikerélményről az informatika terén, de azért van remény. Az unokája megígérte, hogy segít neki. Bár... ő nem mindig türelmes.- A Pedagógusok Szakszervezete miskolci szerveze­te a Gazdasági Minisztérium Netrekész Programjának segítségével indított nyugdíjas pedagógusok számára számítógépes tanfolvamot. ______________________- Az idős kollégák megtanulhatták a levelezést, a ban­ki átutalást és a Skype kezelését is. _______________-A mobil géppark segítségével közel 60 idős kollégát oktathattak, további ezer pedagógus pedig a távokta­tás útján szerezte meg a szükséges ismereteket. Mi legyek? A kérdést fiatalok ezrei teszik fél minden évben, pályaválasztás idején. De kapnak-e elég segítséget egy piacképes és számukra is érdekes szak­ma kiválasztásához? (Fotó: ÉKN-archív) j A program megvalósulását az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány a Munkaerő-piaci Alapból támogatja FOGLALKOZTATÁS /7 ÉKR-Pí > Gúr Nándorral, a Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottság elnökével /;, Ws ~fr.- '’ 5, WWW), tZTJt: ,; ,y;;. lm, r/i: xJKí sSTTw, jwhü í>otwBwJww Más a kínálat és más az igény ■ A foglalkoztatás nem elszigetelt jelenség része a társadalmi-gazdasági folyamatoknak. Paulovits Ágoston agoston.paulovics@mform.hu Miskolc (ÉKN) - A foglal­koztatottság alakításához mind­azoknak a funkciócsoportoknak az aktív részvétele és támogatá­sa szükséges, amelyek alakítják a keresletet és kínálatot, a mobi­litást és a megélhetést. A gazda­sági világválság, mely minket is elért, még inkább napirend­re tűzi a foglalkoztatást előse­gítő tevékenységet. A foglalkoztatáspolitika nap­jaink egyre fontosabb kérdése. Számos fórumon elhangzik, milyen munkaerőre van szük­ség, illetve azok is elhangzanak, ahol csökken a munkaerő, elbo­csátások történnek. Gúr Nándor országgyűlési képviselő, a par­lament Foglalkoztatási és Mun­kaügyi Bizottságának elnöke gyakran szembetalálja magát azokkal a foglalkoztatáspoliti­kai kérdésekkel, amelyek kis- és nagytelepüléseken egyaránt fel­lelhetők. ÉKN: A foglalkoztatás meg­hosszabbítása mennyire van napirenden manapság? Gúr Nándor: A nemzetközi pénzügyi válság folytatása a reálszférában is érezhető, és annak kihatásai nem mind­egy, hogy milyen végkifejletet hoznak. Éppen ezért nagyon fontos az, hogy a lehetőségek­hez képest minél több munka­hely megőrzése megtörténjen. A munkahelyek megőrzése még ha bizonyos értelemben sokba is kerül, mégis jobb megoldás, mintha a munkahelyekről az emberek kikerülnek, és a visz- szakerülés esélye jóval kisebb. Tehát a munkahelyeket a lehe­tőségek szerint meg kell tarta­ni, és ennek figyelembevétele mellett az aktuális igényekhez illesztett képzési lehetőségeket ki kell használni. ÉKN: A képzés struktúrája mennyire követi a munka­erőigényt térben és időben, például Északkelet-Magyar- ország területén? Gúr Nándor: Nem egyszerű ennek a kérdésnek a megvála­szolása, hiszen sokfajta érde­ket kell egymás mellé illeszteni. Nyilván a munka világa a gaz­dálkodószervezetek szemszö­géből nézve adja talán a legeg­zaktabb igényeket, vagy a köz­testületek, a helyi érdekképvi­seleti szervek. Látható, egyre dominánsabb a szerepük, egyre inkább magabiztossággal tud­ják megmondani a közeli vagy a középtávú igényeket. Itt, Észak- Magyaroszágon, ezen belül Bor­sod megyében is gyakorlatilag az elmúlt esztendőben kirajzo­lódtak azok a szakmák, ame­lyek tekintetében egyértelmű igényeik vannak a munkaerő- piacnak. 450 szakma közül 30 volt az, amely kiemelt képzési irányként fogalmazódott meg, és 5 hiányszakma volt. Ezen kívül mintegy 120 olyan szak­ma van, amely támogatással párosítható a fejlesztési elképze­lések kapcsán. A hiányszakmák tekintetében, főleg az építőipar­ban a kőműves, ács, állványo­zó, a fémiparban a CNC eszter­gályosok és bizonyos hegesztők a legfrekventáltabbak. Ezek­ből hiány van. ÉKN: Még mindig van­nak divatos szakmák, amelyek iránt a fia­talok jobban vonzód­nak? Gúr Nándor (Fotó: ÉKN-archív) Gúr Nándor: Ez így igaz, abban van nagy felelősség, hogy a pályaorientációs rendszer működjék, a szülők figyelmét, a gyermekek érdeklődését fel­keltsük a hiányszakmák iránt. Ma már nem ugyanazt jelen­ti esztergályosnak lenni, mint húsz évvel ezelőtt, amikor olajos volt a keze. Ma azt jelenti, hogy kék vagy fehér köpenyben áll a munkapad mellett, és számítás- technikai értelemben művelete­ket hajt végre. Meg kell mutat­ni ezt a változást gyakorlatban, és kevésbé szóltunk arról, hogy ebben a térségben a regisztrál­tak olyan összetételűek, akik­Nagyváros kontra kistelepülés Gúr Nándor szerint mindig könnyebb egy nagyvárosban az élet a munkalehetőségek tekintetében. Rugalmasabb a kínálati felület, nagyobbak a lehetőségek, az adottságok. „Most elindítottuk az »Út a munkához« elnevezésű prog­ramunkat, és a jövő héten fog­juk a parlamentben a végsza­vazást megtenni. Ez viszont esélyt ad azoknak a leghát­rányosabb helyzetű kistérsé­gekben, kisvárosokban, kiste­lepüléseken élő emberek szá­mára, akik rendszeres szo­ciális segélyben részesülnek. Lehetőség olyan munkahe­lyek teremtésére, amelyeket az elsődleges munkaeőpiac nem igényel. Itt nem a profitérde­keltség a legfontosabb, hanem az, hogy az emberek munkajö­vedelemhez jussanak, és az a tudat erősödjön, hogy minden­kinek van dolga ebben a világ­ban. Tehát nehezebb a kiste­lepüléseken az elhelyezkedés, de az ilyen és hasonló álla­mi beavatkozások nagymér­tékben segíthetik az ellehetet­lenülés feloldását.” nek nincs szakmájuk. Itt az a feladat, hogy ezeknél az embe­reknél, akiloiél még az általá­nos iskolai képesítés sincs meg, ezt elvégezzék, és utána olyan szakmát tanuljanak, amelyet a munkaerőpiac igényel. ÉKN: Multinacionális vál­lalatok jöttek térségünkbe, akik nem a hagyományos szakmák iránt érdeklődnek... Gúr Nándor: Vannak olyanok, akik magasan kvalifikált tevé­kenységet, és vannak, akik beta­nított munkát, vagy hagyomá­nyos szakmunkát igényelnek. Ezt a fajta elhelyezkedést a munkaerő képzésével is lehet segíteni. Ami örvendetes, hogy azok a befektetők, akik erősöd­tek, menet közben bővítettek létszámot, például a Bosch, nekik a beszállítói körük is egyre jobban fejlődik és Észak-Ma­gyar ország településeiből tevő­dik ki. Ez esélyt és lehetőséget ad arra, hogy a mikrovállalkozá- sok közreműködése is lehető­vé váljék. K**-* Kmf/ppe/r.szon.hu •Foglalkoztatási kérdések (PDF, 82 kB) A középfokú képzés átalakulása Expanzióval... Budapest (ÉKN) - A kilencvenes években a gimnáziumi beiskolázás 20 százalék, a szakközép­iskolai pedig stabilan 27 százalék körül alakult. A kilencvenes évektől kezdve a középiskolába beiskolá­zottak száma alig változik, viszont miután a kilenc­venes évek eleje óta nagy ütemben csökken a tanu­lónépesség, a beiskolázá­si arányok megugrottak: a gimnáziumi 1989/90 és 1999/2000 között 20 száza­lékról 32 százalékra emel­kedett, a szakközépiskolai pedig 27 százalékról 39 szá­zalékra. A középiskolai expanzió fő motorja inkább a közép­iskolák iránti növekvő tár­sadalmi igény és a középis­koláknak a tanulólétszám szinten tartásában való érdekeltsége volt, mintsem a tudatos oktatáspolitika. A szerkezeti változások, illetve a szakképzési szek­tor válságának és átstruk­turálódásának következ­ményeképpen a szakmun­kásképzésbe beiskolázott tanulók száma lényegesen lecsökkent. ■ A magyar közoktatá­si rendszer a kilencvenes évek folyamán változott meg nagy arányban. Budapest, Miskolc (ÉKN) — A magyarországi közoktatá­si rendszerben a kilencvenes évek alatt az iskolaszerkezet sokszínűvé, és sokszor teljes­séggel áttekinthetetlenné vált, az addig lineárisan építkező továbbtanulási utat felváltotta a számos korrekciós lehetőséget nyújtó továbbtanulási utak igen­csak bonyolult rendszere. Lannert Judit tanulmánya szerint a hazai iskolarendszer­ben bekövetkezett változások hatására elmosódtak az alap- és közép-, valamint a közép- és az azt követő iskolafokok, bizo­nyos értelemben az iskola és a munka közötti éles határok is. A magyar oktatási rendszerben lezajlott nagyarányú szerkeze­ti változások több okra vezethe­tők vissza. Demográfiai trendek „Talán a kedvezőtlen demog­ráfiai trend és az oktatásfinan­szírozás módja az, ami legin­kább befolyásolta a folyama­tokat. Az egyre csökkenő gye­reklétszám és a normatív finan­szírozás rendszere mellett egy­re nehezebbé válik az oktatási intézmények fenntartása. Az oktatásirányítás decentrali­zálása, a felelősségi viszonyok átalakulása megnövelte a helyi szintű döntések súlyát, miköz­ben a finanszírozási és szakmai potenciál gyakran éppen ezen a szinten hiányzott. A kilencvenes évek gazdasági folyamatai (vál­ság, munkanélküliség növekedé­se, szakmunkásképzés leépülé­se), valamint a társadalmi folya­matok (szegénység növekedése, biztonság csökkenése) megnövel­ték a biztosabb jövőt ígérő közép­iskolai oktatás és felsőoktatás iránti igényeket.” Spontán változások „A kilencvenes évtized spon­tán változásaira és az azokból következő problémákra az okta­táspolitika megpróbált válaszol­ni, ezzel egyben újabb mozgáso­kat is indított a rendszerben. A kilencvenes évek elején a szer­kezetváltó gimnáziumi képzés engedélyezése egy olyan folya­matot indított el, amelynek hatá­sa máig érezhető. A csökkenő gyereklétszám mellett a középiskolák a tanu­lólétszám stabilizálása érdeké­ben lefele is terjeszkedhettek, elcsábítva az általános iskolák felső tagozatairól a legmotivál- tabb tanulókat. Ez az ádáz küz­delem a tanulóért a középiskola és általános iskola között máig tart. Tehát a kilencvenes évek­ben egyszerre élhettük meg. az oktatási kínálat kiszélesedését, de egyben a romló önkormány­zati feltételek mellett az alacsony tanárbérekből következő minő­ségromlást, a szelekció felerő­södését is.” Oktatási expanzió „A vertikális szerkezet válto­zása mellett a horizontális vál­tozások is igen jelentősek voltak, ezen belül is leginkább a közép- és felsőfokú oktatás expanzióját érdemes megemlíteni. Az érett­ségit adó iskolai oktatást nappa­li tagozaton végző tanulók várat­lanul gyors létszámnövekedése a nyolcvanas évek második felé­ben kezdődött el. A középisko­lában 9. évfolyamon továbbta­nulók száma 1985/86 és 1990/91 között mintegy 20 ezer fővel pőtt, 60 ezerről 80 ezerre. Ennek elle­nére, ez az abszolút számban lezajló növekedés, miután egy­re növekvő populáció állt mögöt­te, relatív értelemben stagnálást mutatott. kmtippek.szon.hu • Lannert Judit: A középfokú képzési struktúra átalaku­lása a KIFIR adatainak tükrében (PDF, 120 kB)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom