Kelet Magyarország, 2008. november (65. évfolyam, 256-279. szám)

2008-11-21 / 272. szám

2008. november 21., péntek SETA /9 SAJTÓ ÉS TANULÁS Gimicsere céhes mintára A SÉTA kölcseys diákújságírója írását olvas­tam (megjegyzem, nagyon tetszett), amikor kész­tetést éreztem, hogy tollat ragadjak. Két évvel ezelőtt vettem részt cserediákprogramban a csengeri Ady Endre Gimnázium és a németor­szági testvérváros, Hauestein gimnáziumának közös európai uniós projektjében. Ezek a lehe­tőségek főként azért lettek életre keltve, hogy az idegen nyelvet és a hozzá tartozó kultú­rát a maga hamisítatlan hétköznapi valóságá­ban saját bőrünkön tapasztaljuk, ismerjük meg. Örömteli élmény volt számunkra, hogy az utat oda és vissza is repülővel tettük meg. A szál­lást adó német családok kedvesek, segítőkészek és odaadóak voltak, mindenben a kedvünkben jártak. A céhek idejében teljesen természetes volt, hogy a diákok elmentek tanulni külföldre, és neves mesterektől tanulták meg a szakmát. Én ehhez tudnám hasonlítani a mi program­jainkat, azzal a különbséggel, hogy mi a nyel­vet tanuljuk. A német gimnáziumban részt vet­tem tanórákon is, és nagyon megfogott, hogy az órai munka a tanárok és diákok között meghitt, barátias volt. Nyugodt légkörben zajlott a taní­tás, mindenki beleszólhatott az órai tananyagba. Mostanában lehet olyan híreket hallani, hogy a magyar oktatási rendszert is külön megrefor­málják, és a lexikális tudás helyett a kreativitás­ra teszik a hangsúlyt. Ezt személyesen is külön üdvözlöm, mert a Mária Terézia nevéhez fűző­dő évszázados oktatási rendszert én is elavult­nak tartom. Haklik Andrea Kirándulás közben a cserediákok (Fotó: amatőr) PC-szenvedélybetegség? Nagyon sok gyerek szenved a számítógép által okozott szenvedélybetegségben. Ennek több negatív hatása van. Egyrészt a diákok a játék és az internet miatt nem tanulnak. A rengeteg gépezéstől nem tud­nak készülni az órákra, ezért van a sok bukás, és így nyáron pótvizsgázniuk kell. A sok ülés­től ellustulnak, már az iskolába sem képesek gyalog menni, csak autóval. Keveset mozog­nak, nem sportolnak, csak a suliban, testnevelés órán. (Jobb esetben, mert valaki még ott sem...) Ha nem ennének annyi édességet, és néha példá­ul futnának, tornáznának, akkor nem híznának el. Ebből a szenvedélybetegségből csak úgy lehet kigyógyulni, ha a szülők határokat szabnak a gyereküknek. Szigorral sok mindent el lehet érni. Nem szabad, hogy a gyerek állandóan azt csinálja, amit akar, mert nem biztos, hogy érti, felfogja, mi jó neki, és mi nem. Persze nem mindegy, hogy a szülők milyen példát mutatnak. Például ha egy anya vagy apa (esetleg mindket­tő) dohányzik, hiába tiltja meg a „csemetéjé­nek”: ha a gyerek akar, úgyis rá fog gyújtani. Nagy TImea DIÁK ÚISÁGÍRÓINK Haklik Andrea (fent) Ady Endre Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégi­um, Csenger. Felkészítő tanár: ____________Magos Margit Váliaji Zénó Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium, Nyíregyháza Felkészítő tanár: Kecskeméti né ________Szilvási Zsuzsanna Tóth Margit Bajcsy-Zsilinszky Endre Gimnázium és Szakképző Iskola, A felkészítő ________Jái Kukucska Eszter Kölcsey Ferenc Gimnázium es Kolleg Nyíregyháza A felkészítő tanár: Szabolcsiné Kántor Éva Nagy Tímea, Fechete Barbara (lent) Lippai János Szakközépisko­la, Nyíregyháza Felkészítő tanár: Borza Tünde Verébavató tréfás versennyel A hangulat Ünnepi volt (Fotó: amatőr) ■ November harmadi­kén ünneplőbe öltözött diákhad lepte el iskolán­kat, a Kossuthot. Az esemény, ami miatt beöl­töztünk mi, „újak”, nem volt más, mint az a bizonyos ava­tás, amitől mindenki tart egy kicsit, de várja is nagyon. A verébavatás a Kossuthban is régi hagyományokkal bír. Egy templomi és egy iskolai részből áll. Az idén sem marad­hatott el egy-két mókás „alapkö­vetelmény”, mint például a for­dított ruhaviselet napja, vagy a kossuthos pólóban a Kossuth- nóták éneklése és a közös mene­telés. Ezekért a feladatokért az osztályok pontokat kaptak. Esküt tettek az új diákok Az őszi szünet első napján aztán az ünnepélyes formája következett a beavatási szer­tartásunknak. A templomban az osztály ifjúsági énekeket adott elő, és mi, új diákok letet­tük az esküt, miszerint jó Kos­suth Diákká igyekszünk válni. A rendhagyó áhítatnak fon­tos szerepe van az életünkben, hiszen egy egyházi gimi foga­dott minket a sorai közé, ami­nek falai már több mint 200 éve fogadnak új diákokat. A hangu­lat ünnepi volt. Az emelkedett hangulat ad­dig tartott, amíg a gimnázi­um dísztermében, a már hiva­talosan is Kossuth Diákok tré­fás versenye elkezdődött. A jó kedvről, a Beugró című műsor­hoz hasonló szituációs feladatok gondoskodtak Tamás Melinda tanárnő vezetésével. A feladatok között szerepelt versírás, rög­tönzés, lufifejek készítése és szí­nészkedés. A közös móka után táncház és teaház mulattatta a fáradt verebeket az eredmény- hirdetésig. Az avatón a legtöbb pontot gyűjtő osztály a mienk, a 4/9 volt. Teljesítményünket egy hatalmas tortával ismerték el, két napig ettük. A mi verébava- tónkon minden jól sült el. Izga­tottak voltunk és azt kaptuk, amit vártunk és amit minden veréb elvárhat. Tréfás, gondol­kodtató feladatok, ünnepélyes­ség és jókedv egyszerre. A fel­sőbb évesek persze jót derültek rajtunk, de nem kellett tarta­nunk egy percig sem attól, hogy „leverik rajtunk” a saját veréb- ségüket. Tudom, hogy ebben az iskolában ez minden évben így van. Ezért már megéri Kossuth Diáknak lenni. Vállaji Zénó kmf/ppeír.szon.hu •Diákcikekk. A diákok írásai teljes terjede­lemben, illetve további diákcikkek letölthetőek. (PDF, 42 kB) Szalagot kaptak a végzősök A szalagavató műsor egy pillanata (Fotó: a szerző) ■ Minden osztály leve­títette a régi szép időket, a képeket az osztályki­rándulásokról. November 7-én nagy nap köszöntött a Bajcsy-Zsilinszky Endre Gimnázium és Szakképző Iskola végzősei számára, ugyan­is ezen a napon tartották a sza­lagavató ünnepséget. Három végzős osztály kapott szalagot a rendezvényen, amely kerin­gővei kezdődött, majd az isko­la igazgatónője, Buczkó Ágnes mondott ünnepi beszédet. Ezt követően a szalagok játszották a főszerepet. Minden 12.-es tanu­lóra és osztályfőnökükre szala­got tűztek. A szalag az idő múlását és a közelgő érettségit jelképezi. Ezentúl a 12.-es diákoknak még lázasabban, még szorgalmasab­ban kell készülniük. A szalagok feltűzése után a közönség meg­tekinthette a végzősök előadá­sait, így láthattak mókás jele­netet, és több stílusban táncot is, mint például szambát, salsát, rock and rollt, cha-cha-chát. A műsor egyik különlegessége volt a vetítés. Minden osztály levetítette a régi szép időket, a képeket az egykori verébavatóról, az osz­tálykirándulásokról, a sok-sok közös képekkel, illetve gyerek­kori képekkel együtt. A sza­lagavató keringővei kezdődött, s így is fejeződött be. Az angol keringő volt az utolsó táncos előadás. Zárásként minden vég­zős diák az osztályfőnökökkel együtt közösen énekeltek. Tóth Margit A téli rosszkedv A kutatások szerint a téli depresszió kialakulásában közrejátszik a természetes fény hiánya, ezért az orvo­sok a fényterápiát javasol­ják. Annyiszor menjünk ki a szabadba, a friss levegő­re, ahányszor csak lehet, és minél több időt töltsünk jól megvilágított szobában! Heti egy-két séta vagy szo­láriumozás csodákat tehet. Ezenkívül bármilyen fizi­kai aktivitás, pl. úszás, tánc, torna szintén jó módszer, de a takarítás is! A lehangoltság ellen so­kan az ételekkel próbálnak védekezni, és többet esznek.. Könnyebben nyúlnak a cso­koládéhoz, a rágcsálniva­lókhoz, amelyek egyáltalán nem tesznek jót a léleknek a testnek meg különösen nem. Ezért inkább együnk több zöldséget, gyümölcsöt, szedjünk multivitaminokat! Minél kevesebb koffeint, alkoholt, cukros ételt ve­gyünk magunkhoz! Fechete Barbara Utam a szállodaigazgatásig Óvatosan! A veréb­avatókon a legfurcsább feladatokra is fel kell készülni, a nyíregyházi kossuthosok például lufit festettek - míg ki nem durrant! (Fotó: amatőr) ■ Két gyönyörű, méreg­drága Chanel topán kopogása. Modern tele­fon pittyegése, csörgése. Dunára néző kilátás az irodá­ból. A vendégek háláját kifejező italok a polcon. A falon képek... Az egyiken egy amerikai film­csillaggal, a másikon a köztár­sasági elnökkel pózol. Hogy ki ő? Egy szállodaigazgató nő. Aki én lennék... Úgy 20 év múlva. Legalábbis nagyon szeretnék ilyen lenni. Egyelőre az ide veze­tő út elején álldogálok, és nem tudom, hogy ez teljesülni fog-e, nem tudom, hogy egyáltalán ez marad-e az álmom. Most csak az biztos, hogy májusban érettségi vizsgát fogok tenni. Az előbbi cso­dás kép mostanság csak a fejem­ben van meg, és még rágondol­ni is csak a hajmeresztőén unal­mas órákon merek. A Kölcsey nem csak azért szu­per, mert olyan emberek járnak oda, mint mondjuk Te, vagy én, :-) hanem azért is, mert bizto­sítja tanulói számára a turisz­tikát, mint faktválasztási opci­ót. A turisztika fakt, nem csak szorgos körmölésből áll: dolgoz­nunk is kellett a nyáron. Szaba­don lehetett választani: volt, aki krumplit pucolt egy Tisza-parti büfé hátuljában, volt, aki utazá­si irodában szorgoskodott, más pedig szállodák szobáit varázsol­ta tisztává. Én csendes megfigye­lő voltam egy óbudai szállodá­ban. Apukám egy régi jóbarátja manapság szállodát igazgat a „Nagyvárosban”, és ő biztosított nekem és egy barátnőmnek mun­kát a hotelban. Mivel se végzett­ségünk, se egészségügyi kisköny­vünk nincs, komoly feladatokat nem bízhattak ránk. (Manapság már ott járunk, hogy lassan a takarítóknak is vizsgát kell ten­niük a tisztítóberendezések hasz­nálatáról, illetve a tisztítószerek hatásáról, összetételéről. Nem viccelek, ez komoly!) Az összes ottdolgozó munkájá­ba bepillanthattunk. Segítettünk a szobaasszonyoknak, számlákat pakolásztunk, volt, hogy a Met­róban kutattunk egyszerű, de nagyszerű ágynemű után. Levon­tam a konzekvenciát: a szálloda olyan, mint a testünk: minden kis alkotóelemnek jól kell szu- perálnia ahhoz, hogy az EGÉSZ tökéletesen működjön. Aranysza­bályok: „Mosolyogni, mosolyog­ni, mosolyogni!”, illetve „A ven­dégnek mindig igaza van!” Én már nagyon szeretném a koszos tornacipőmet arra a bizonyos Chanel topánra lecserélni. És te? Mit szeretnél? Kukucska Eszter

Next

/
Oldalképek
Tartalom