Kelet Magyarország, 2008. november (65. évfolyam, 256-279. szám)
2008-11-15 / 267. szám
2008. november 15., szombat FÓRUM n • A Szentesi Lászlóné, rakamazi ' olvasónktól: A szeretet diákjai végül a béke professzoraivá válnak. Sri Chinmoy Ladányi Árpádné Nyíregyháza (KM L. Gy.) - Az élet meglehetősen nagy vargabetűket írt Ladányi Árpádék életébe, hiszen többször költöztek más-más településre. Laktak Nyíregyházán, Budaörsön, Bujon, majd ismét Nyíregyházán, Nyírturán, s most újból csak Nyíregyházán élnek. Nyírturán több mint egy évtizedig italboltot üzemeltettek. A változásokban állandóságot a Kelet- Magyarország iránti hűségük jelentett, amelyet most a lapunk által kiadott szakácskönyvvel jutalmaztunk.- A Kelet-Magyarország hozzánőtt az életünkhöz, vele kezdjük a mindennapjainkat. Azt lehet mondani, hogy a sporton kívül én minden betűjét elolvasom. Ám a sportoldalak sem maradnak érintetlenek, mert azt és a politikai tartalmú cikkeket a férjem nagyon kedveli. Engem elsősorban a nyíregyházi, illetve a megyei vonatkozású hírek, írások kötnek le a legjobban. Nem fogják elhinni, de például főzési ötletet is a Keletből merítek, a megjelenő „Napi menükből” nézem ki, hogy mit is kellene ebédre készíteni. Nagyon kedvelem az utazási oldalakat is, miként az időjárással kapcsolatos cikkeket. A lap a két, már családos lányunk életébe is beköltözött. Úgy látom, hogy a most ajándékba kapott szakácskönyvnek nagy hasznát fogom venni, szeretem kipróbálni az új ízeket. Inkább főzni szeretek, mint süte- ményezni - mondta Ladányi Árpádné. Nyírbátorba Bencze Gergőnek! Nagyon sok, boldog névnapot kíván édesanyja és bátyja Pisti: 70/941-4627 Születésnap: Üveges Csengének Nyírlugosra! Sok, boldog születésnapot kívánnak a szülei, nagymamája Lúgosról és keresztszülei: 70/397-1409 Házassági évforduló: Rácz Andrásnak és nejének a Moszkva u. 48. szám alá! Ötvenötödik házassági évfordulójuk alkalmából erőt, egészséget és nagyon hosszú, boldog életet kívánunk! Anikó és Andris: 70/778-0861 Tiapmenu: 15. szombat: Albert, Lipót 16. vasárnap: Odón 17. hétfő: Hortenzia, Gergő 18. kedd: Jenő 19. szerda: Erzsébet, Zsóka 20. csütörtök: Jolán 21. péntek: Olivér BEIRT Jókívánságait születésnap, névnap, évforduló Ri.l.t* alkalmából SMS-ben a 90/612-222-es, emelt díjas (162 Ft+áfa) telefonszámra küldheti. Amennyiben 13 óráig ezt megteszi, a másnapi Kelet-Magyarország- ban megjelenik jókívánsága. A jókívánságot kjk (utána szóköz) betűkkel kell kezdeni. Nem lehet tőle felszállni a buszra Lyuk a járdán Nyíregyházán, a Luther utca elején a járdán legalább egy hónapja éktelenkedik egy gödör. (Fotó: Racskó Tibor) Már többször azt hittük, hogy rekkocsival is lehetetlen ott közbetemetik, de nem. Mindig szösz- lekedni. Bosszantó és elviselhe- mötölnek benne, aztán továbbra tetlen, hogy a belvárosban ilyen is nyitva marad. Nem lehet tőle sokáig elhúzódik egy munka, rendesen felszállni a buszra. Gye- Egy lakó Emlékezetes nap volt Kérem önöket mindkettőnk és a többi ünnepelt nevében, hogy ezt a pár sor köszönetét leközölni szíveskedjenek. A kemecsei idősek napja alkalmából tartandó ünnepségen ugyanis mi vagyunk az a házaspár, akik kis híján 65 éves házasok vagyunk. A 87. évünket betöltöttük, és olyan kedvesen hívtak bennünket, hogy nem tudtuk visszautasítani. Ezzel is emelni akartuk az idősek napja színvonalát. Köszönet először is a polgár- mesteri hivatal vezetőinek a szép és kedves ajándékokért és a meleg köszöntőszavakért az általános iskola vezetőinek és dolgozóinak. Külön köszönet a kulturális bizottság elnökének, Smid Józsefnének és Szegedi Sándornénak a nyugdíjasklub vezetőjének. Köszönet továbbá az énekeseknek, a napkori néptáncegyütteseknek, az Aranyeső klubnak, a Nőegyletnek. Hálás köszönet az adományozóknak, akik nélkül nem lett volna ilyen sikeres a nap. Köszönet továbbá, akik sütöttek, főztek, terítettek, felszolgáltak. Nem utolsósorban a zenekarnak. Simái Antal és felesége Sok a politikus A KM november 7-i számában olvasom Czomba Sándor Írását, mely szerint katasztrófahelyzet előtt áll megyénk, és itt a legmagasabb a munka- nélküliség. Tisztelt Képviselő Úr! Ez a helyzet csak a kezdet, mert nincs már állami vagyon, amit el lehetne adni. Minden gyárat, üzemet elkótyavetyéltek. Hol akarnak embereket foglalkoztatni, mit akarnak gyártani hajó, vagy autóbusz helyett, talán „műanyag lavórt”? A rendszerváltás óta nem becsülik és nem fizetik meg a termelőmunkát. Megfizetik azt, aki nem hoz az országnak, de jól tudja a másikat becsmérelni. A november 8-i számban olvasom, a képviselő urak a tiszteletdíjról vitáznak. Dr. Vinnai Győző képviselő úr véleménye szerint a tiszteletdíj egy részéről való lemondás a város pénzügyi helyzetén nem javít. Tisztelt Képviselő Urak! Nyíregyháza város évente kb. 70 milliót fizet tiszteletdíj címen, a megyei közgyűlés kb. 100 milliót. Válságról beszélnek akkor, amikor a képviselő urak delegáltat- ják magukat a saját vállalatukba felügyelő- bizottság megnevezéssel havi 50 ezer forintért? Ez a város vállalatainak több mint 25 millió forintba kerül. A Szabolcs megyei ország- gyűlési képviselők 2002-2005 között közel 270 millió forintot vittek haza. Egyénenként kb. 18 millió forint után adót sem fizetnek, annál több szó esik a feketegazdaságról. Tehetik, mert én minden liter tej vásárlásakor a nyugdíjamból 20% adót fizetek, az a kérdés, meddig. Emlékeztetőül: a FIDESZ elnökének a KM 2005. szeptember 22-i számában tett nyilatkozata: „A magyar gazdaság képtelen eltartani annyi politikust és bürokratát, amennyi jelenleg belőle él. A politikusi világ a demokrácia egyik legnagyobb tehertétele.” Szépen fogalmazott az elnök úr, csak tenni kellene a megvalósításért, mert ha nem, katasztrófa fog bekövetkezni. CzerAr János, nyugdíjas VÉLEMÉNYEK A SZŰK RŐL Internetes portálunkon, a Szabolcs Online-on olvasóink azonnal megírhatják véleményüket kommentár formájában. Ezekből válogatunk naponta. Elmenni, megnézni! Vélhetően nem nagyon járatos a piacon a kedves hozzászóló. Ugyanis hétfőn nincs piac, kedden csak egykét árus lézeng a piacon, szerdán már nagyobb a piac, de sem a benti, sem a kinti rész akkor sincs tele. Csütörtök megint pangás, péntek egy kicsit nagyobb, és szombat a csúcs, vasárnap már szinte negyedig sincs a piac. Szombaton, kivéve a palán- tás időszakot a kinti részen most is üres két-három sor. Bent sem tolonganak, hiszen most is üres pultok vannak. Akkor kinek akarnak építeni ötször ekkorát? A mostanit kellene normálisan rendbeszedni és a kinti piacot az eső ellen fedéllel ellátni, de nem lezárni az oldalait. Ha Bécsben megfelel a mai piac, ami hasonló a nyíregyházihoz, szinte az egész a szabadban van, akkor itt miért nem jó? Miért kelljen világítást fizetni, amikor nappal fény is van? _________vekker A Korzó, lépcsövei Az igazság az, hogy nagyon jól néz ki így is a Korzó, azonban a liftekkel még jobban fog kinézni :) A másik dolog, hogy a Debreceni Fórum nyomába se érhet... Bocsika... ___________________gzsgzsgzs Undorító dolog A legundorítóbb bűncselekmény a fiatalkorúak zaklatása, az erőszak velük szemben. Az ilyen emberrel nem tudom, mit kellene tenni. nyboy 053 ei- További hírek, fotók és videók. A HÉT LEVELE WWW v jW/ffv Wrs Boldogan élhetnének ■ A kiszolgáltatott szegény embereket még könnyebben be lehet csapni. „Hiába, itt már nincs mit tenni” - volt a címe Kiss Zoltánná kissé önironikus hangvételű igaz meséjének. Esetük jó példa a magyar valóságra. Elhatározták - bár sosem volt sok pénzük - új otthont teremtenek maguknak. Nincs becsülete az adott szónak, s ha még reklamálnak: „az átvert szegény asszony - nem törődve bele sorsába - úgy döntött felkerekedik, és személyesen is meglátogatja a hitvány vállalkozót, aki - bizonyára nem örülvén a látogatásnak - a 200 ezer forint helyett úgy megpofozta a némbert, hogy az agyrázkódást kapott.” Elfelejtette fizetni Aztán jött a másik „ügyes” ő csak: „ Hősünk, a vállalkozó talpraesett, és mert okos is, azt agyalta ki, hogy ő a szegény ember nevére előfizetéses telefont vesz magának, mondván, hogy így mindenki jól jár.” Csakhogy ennek a számláját elfelejtette fizetni, így „A telefontársaság pedig a mai napig 172 ezer forintot követel a „boldog családon”. Szerk. Változó viszonyaink Angyal Sándor kelet@kelet.szon.hu N4ostanában újra többször gondolok arra a kis mágnesjátékra. Valahol egyszer már leírtam: a cserevilágban szerezte apám a pesti Ecseri piacon. Ez a játék kis kör alakú, üvegezett formájú volt, egér és macska kergették egymást belül, ha ügyesen mozgattuk a tenyerünkben. Nagyon büszke voltam rá, senki másnak nem volt ilyen a környéken, úgy vigyáztam rá, mint valami kincsre... Aztán amikor bekövetkezett a tragédia - apánk hirtelen halála - nagyon erősen szorítottam ezt a kis kincset a tenyeremben, éjiéi a fejem alá tettem az ágyon, s később azt mondtam anyánknak: ha már nem lesz pénzünk kenyérre, majd eladom azt a játékot a jegyző fiának, aki annyira ácsingózik utána, így is történt később, s már éjfélkor sorba állhattunk testvéremmel a pékség előtt, a reggeli gőzölgő vekniért... Mondom, mostanság, amikor egyébből sem áll ki körülöttünk a világ, mint a pénzügyi válságból, ez a kis semmiség jut az eszembe. Meg arra a kérdésre keresi a választ az én korosztályom, hogyan nőttünk mi föl abban az elmondhatatlan szegénységben, ami a háború utáni években vett körül bennünket? Hogyan teremtették elő szüléink az élelmet, miből ruháztak, honnan volt a tüzelő, meg a tankönyv, a tolltartó ára? Családi pótlék, gyes, meg gyed? Ugyan már, azt sem tudták akkor, hogy ez mi fán terem. Arra azért jól emlékszem, hogy akkoriban jobban összetartottak az emberek: ki hogy tudott, segített a másikon, kinn a mezőn, a ház felújításán, vagy a tehetősebb testvér gyámolította a család más tagját. Egyik nagybátyánk az éjszaka leple alatt mellékutcákon hozta a fél sonkát, krumplit, zöldséget az árván maradt apróságoknak, s kérte, hogy erről anyánk ne beszéljen a feleségével, mert ő nem tud róla... Aztán liszt híján kukoricamáié sült hetente a lerben, és járhattunk napokig a rántott krumplilevesre, amihez - ma így mondanánk - desszertként mocskostészta dukált, szilvalekvárral. Amikor aztán már egy kicsit enyhült volna a helyzet, akkor meg jegyezni kellett a terv-, meg a békekölcsönt, s felvonulni május elsején dallal, tánccal, zászlóerdővel, kifelé mutatni, hogy milyen boldogok vagyunk. Közben, ha a padlások beszélni tudtak volna... Napjainkban egyre többször halljuk, milyen vészesen nő a mélyszegénységben élők száma, amiben nincs okunk kételkedni. Az előbb idézett korban a mostani, igazán szegény emberek ha nem is a tehetősek, de a tisztességgel élők közé tartoztak volna. Persze, azokban az időkben nemigen találhattunk az országban milliomosokat és milliárdosokat, olyan cégeket, ahol évenként 20-50 százalékkal tudták fokozni a nyereséget, amiből aztán kaszálhattak volna a főnökök. Most ez nem ritka, akár a száz leggazdagabb, vagy az új földbirtokos képviselő. Nálunk most gyakori a minimálbérből épült szintes ház, az udvaron álló csodaautóval, a spanyol- országi saját üdülő a tengerparton, ami önmagában nem volna baj, de közben a statisztika ijesztő adatokat közöl az alultáplált gyermekekről, a családok rettegéséről a szolgáltatók számláitól. S ha végre a parlamentben megszavazzák a nyereségben tobzódó energiacégek különadóját a távfűtéssel sújtottak, a sok panelproli megsegítésére, máris jön a felhorkanás: ez nem piacszerű. Közben már észre sem vesszük, hogy a benzinár kezd visszatalálni a régi kerékvágásba, hogy néhány élelmiszer ára jövőre várhatóan csökken, ha a pékek is úgy akarják, akár a kenyér is olcsóbb lehet. Elképzelhető még ilyen a mi széthúzó, összekuszált mai viszonyaink között?
