Kelet Magyarország, 2008. november (65. évfolyam, 256-279. szám)

2008-11-08 / 261. szám

2008. november 8., szombat KELET SÉTA /9 SAJTÓ ÉS TANULÁS Kicsi szalag, nagy dicsőség Minden negyedikes diák megkapta kicsiny kis szalagját a közelmúltban iskolánkban. Ezzel a kis jelképpel immár minden végzőst felavattunk: most már az egész világ látja, hogy „maturandusokká értünk”. Az utolsó, és egyben a legnehezebb év előtt állunk. De vajon honnan ered a szalagavató? Ki találta ezt ki? A szalagtűzés eredete hosszú múltra tekint vissza. Először Selmecbányán rendeztek szalagavatót, feltehetőleg 1830-ban. Akkoriban még valétálásnak hívták. A kifeje­zés a latin Valete! szóból ered, jelentése: Élje­tek boldogul! Ezt kiáltották a végzős diákok az alsóbb éveseknek. Igaz, ma nem kiáltunk ilyes­mit, de szívünk mélyén valami hasonlót kívá­nunk. Nagy dicsőség viselni e kicsiny szalagot, de még nagyobb öröm, hogy tudjuk, most már igazi végzősökként kezelnek minket! Boros Zsanett Emlékezetes pillanat a szalagavatón (Fotó: amatőr) Karate az egészségért A VHO felmérése szerint a fejlett országok­ban - többek között Magyarországon, így sző­kébb környezetünkben is - a 18 éven alatti gye­rekek túlsúllyal és gerinc- bántalmakkal élnek. Ezek a problémák egész életükre megmaradnak, sőt tovább fokozódnak. Az elhízás elleni küzdelmek egyik jele, hogy az iskolabüfékben a chipseket, édességeket már nem lehet forgalmazni. Sze­rintem nagyon helyes, de ez magában még nem elég. A gerincbántalmak kiala­kulása részben a könyv fölötti görnyedés szám­lájára írható. Megnyugtató lehet mindenki szá­mára, hogy van megoldás mindkét problémá­ra. Mégpedig a mozgás! Bármely sportág alkal­mas lehet, melyet rendszeresen végzünk, de én a karate mellett érvelek. Ajánlom minden­kinek, korhatár nélkül. Édesapám kiskorom óta tanít az őáltala ismert karatestílusra, így az életem részévé vált a mozgás. Három éve a csengeri karateszakosztályban a SHITO-RYU stílusban karatézok, Esze János 2 dános mes­ter tanításával. Nyáron a megyei bajnokságon két arany- és egy ezüstérmet sikerült szerez­nem a csengeri karateközösségünknek. A szat­mári térségben városunk mellett Mátészal­kán és Fehérgyarmaton működnek SHITO- RYU karateklubok, melyben szeretettel vár­juk az érdeklődőket, és az egészségükért ten­ni akarókat. A mozgás mellett itt még tanítják az önfegyelmet, a kulturált viselkedést, az egy­más iránti tiszteletet, vagyis azokat az értéke­ket, amelyek a mai világban sajnos már nem trendik. Hakuk Andrea Haklik Andrea DIÁK ÚJSÁGÍRÓINK Boros Zsanett (fent) Ady Endre Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégi­um, Csenger. Felkészítő tanár: Magos Margit takács Fruzsina Kölcsey Ferenc Gimná­zium és Kollégium, Nyír­egyháza. A felkészítő tanár: Szabolcsiné Kántor Éva Tóth Margit Bajcsy-Zsilinszky Endre Gim­názium és Szakképző Iskola, Újfehértó. Felkészítő tanár: Jáczint Zoltán Haklik Andrea, Szabó János (lent) Ady Endre Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégi­um, Csenger. Felkészítő: Magos Margit Udine, cserediákszemmel ■ Új barátságokat kötöttünk, betekintést nyertünk az olasz okta­tási rendszerbe. A Kölcsey Ferenc Gimnázi­um olasz tagozatos tanulóiként az idén mi is ellátogathattunk az észak-olaszországi Udine városába, Nagyné Bállá Judit tanárnő sikeres szervezésének köszönhetően. Testvériskolánk, a*Caterina Percoto középiskola tanulói láttak bennünket vendé­gül, akik márciusban Magyaror­szágon, a mi családainknál töl­töttek egy hetet. Örömmel mond­hatjuk, hogy viszonozták a szívé­lyes fogadtatást, ugyanis az olasz temperamentumhoz híven étel­ből, italból nem volt hiány, továb­bá, ami számunkra igazán fon­tos: eredményesen gyakorolhat­tuk a gyönyörű és méltán köz­kedvelt olasz nyelvet. Miért nyújtott életreszóló emlékeket ez a néhány nap? Nos, új barátságokat kötöttünk, bete­kintést nyertünk oktatási rend­szerükbe, ellátogattunk Trieszt, Cividale, Velence, Aquileia városába is, ahol megcsodál­hattuk a bazilikákat, dómo­kat, múzeumokat és az egyéb nevezetességeket, illetve alkal­munk nyílt rá, hogy vidám sétá­kat tegyünk a hangulatos medi­terrán utcácskákban. A péntek esti közös vacsora Együtt a magyar és az olasz diákok a szülőkkel még inkább össze­kovácsolta a kis társaságot, így aztán jókedvvel vetettük bele magunkat az éjszakai nyüzsgés­be egy búcsúbuli erejéig. Más­nap a hazatérés örömébe min­denki számára vegyült némi szomorúság is, hiszen Olaszor­szágot és az ottani „családun­kat” is mindannyian megked­veltük. Ugyanakkor, a további­akban is biztosan tartani fog­juk a kapcsolatot szeretett kül­földi barátainkkal. Összefoglalva: nagyon szeren­csésnek érezzük magunkat, hogy megadatott nekünk ez a cseredi- ák-kapcsolat, ezúton köszönjük (Fotó: Markovics Orsolya) gimnáziumunknak, elsősorban a tanárnőnek és Kalucza Lajos igazgató úrnak, reméljük, hogy a jövőben még sok más kölcseys diák vehet részt ilyen program­ban, hogy fejlessze nyelvtudá­sát, ahogyan ez a mi iskolánk­ban már hagyomány. Takács Fruzsina Lapszemle. Hasonlóságok és különbségek után kutattak az Inform Média Kft. három megyei napilapját (Kelet-Magyarország, Észak-Magyarország, Hajdú-Bihari Napló) vizsgálva a nyíregyházi Inczédy György-középis- kola diákjai. További fotók: LŐJ www,szon.hu (Fotó: Palicz István) Ünnep a magyar szabadságéit ■ A bajok a világban csak a múltunk ismerete és tisztelete által oldha­tók meg. Október huszonharmadika - az egyik legszebb nap történel­münkben, amikor a magyarság sokadszorra bizonyította, hogy nem tűri az idegen elnyomást, és sokadszorra állt ki az alap­vető emberi értékek és jogok védelmében. Az elmúlt több mint ötven év csak még inkább megerősítette létjogosultságát, hiszen az egyre gyakrabban fel­lépő gondok, bajok a világban csak a múltunk ismerete és tisz­telete által, együttműködéssel oldhatók meg. Ezért is kell azon munkál­kodnunk, hogy visszaállítsuk ezt az ünnepet megfelelő helyé­re, és méltók legyünk azokhoz az emberekhez, akik akkor a magyar szabadságért harcol­tak. Gondolok itt politikusok­ra, vezetőkre, az utca emberei­re, az ország lakosaira, és gon­dolok arra a vízilabdacsapatra is, amelynek tagjai akkor, Mel- bourne-ben kiharcolták a győ­zelmet a medencében. Ezzel egy egész világgal megismertették a magyar szabadságharc igazi mivoltát, és szimpatikussá tet­tek minket a világ szemében. Emlékezzünk rájuk, hajtsunk fejet előttük minden év október huszonharmadikán! Szabó János A vesztes verebek takarítottak ■ A nap fénypontja volt, amikor kihirdették a győztes osztályt, és megkapták jutalmukat. Szokatlan nap köszöntött októ­ber 22-én az újfehértói Bajcsy- Zsilinszky Endre Gimnázium és Szakképző Iskolára: a lányok beöltöztek fiúnak, a fiúk pedig lánynak. A magyarázat roppant egyszerű: a középiskola ekkor rendezte verébavató ünnepsé­gét. A kilencedikes diákok már nagyon sokat próbáltak, láza­san készülődtek erre a külön­leges napra. Nem mindennapi hangulat uralkodott az iskolá­ban, hiszen a mókázásról szólt ez a nap. Az ünnepség bemutató­val kezdődött. A verebek műsor­számokkal bizonyították, meny­nyire rátermettek a „Bajcsys veréb” címre. Miután letették az esküt, amelyben megfogad­ták, hogy a 12. évfolyamos vég­zősöket tisztelni fogják, megkap­ták a „Bajcsys veréb” emblémát. Ezt követően elkezdődött az ava­tás, amely során minden kilen­cedikes tanuló egy-egy mókás feladatban részesült. A verebek talpraesettek voltak, s jól kezel­ték a vicces helyzeteket, melye­ken a közönség és a zsűri nagyo­kat kacagott. A nap fénypontja volt, amikor kihirdették a győz­tes osztályt, és megkapták jutal­mukat. A győztes a 9/a lett, a második a 9/b lányai. Nekik az A verébavató egyik pillanata volt a jutalmuk, hogy boldogan hazamehettek, nem úgy, mint az utolsó helyezett: a 9/b-s fiúk jutalma az volt, hogy a veréb­avató után az iskolába marad­tak és kitakarították a torna­termet. Tóth Margit (Fotó: Tóth Margit) Csengerbe érkezett a Nyugat busz (Fotó: Boros Zsanett) Utazás a múltba Egy rendkívül érdekes, figye­lemfelkeltő buszon utazhattunk - igaz, csak képzeletben - a múlt­ba. Városunkba látogatott a Nyu­gat 100 busz: az átalakított gép­jármű a Nyugat című folyóirat történetét és fontosabb alkotóit dokumentumok és fotók százai­val mutatta be. Ez az autóbusz a Petőfi Iro­dalmi Múzeum mozgókiállítása, amely júniustól járja az orszá­got. A 100 éves Nyugat értéke­lendő, megbecsülendő kincse­ket hagyott maga után, melyet nekünk, az utókornak kell iga­zán megőriznünk. Kosztolányi, Babits, Karinthy, Ady, Móricz, Radnóti - csupán néhány név a nagyok közül. Boros Zsanett

Next

/
Oldalképek
Tartalom