Kelet Magyarország, 2008. november (65. évfolyam, 256-279. szám)

2008-11-08 / 261. szám

2008. november 8., szombat FÓRUM /7 KELET ÜZENET * Szabó Lajos, nyíregyházi olvasónktól: A harag nem látja c meg az igazságot Cato ?? 08. szombat: Zsombor _________________________________ 09. vasárnap: Tivadar __________________________________ VEI CT Jókívánságait születésnap, névnap, évforduló alkalmából SMS-ben a 90/612-222-es, emelt díjas (162 Ft+áfa) telefonszámra küldheti. Amennyiben 16 órá­ig ezt megteszi, a másnapi Kelet-Magyarországban megje­lenik jókívánsága. A jókívánságot kjk (utána szóköz) betűk­kel kell kezdeni. ELŐFIZETŐINK FIGYELMÉBE! Kedves Előfizetőnk! Ha bármilyen észrevétele van lapunk terjesztésével kapcsolatban - legyen az késés, kézbesítési probléma vagy bármi, amit a terjesztés kapcsán fontosnak tart hívja a 06-40/424-424-es, helyi tarifával hívható számot! Kollégáink hétfőtől péntekig reggel 7 és este 8 óra között, szombaton délelőtt pedig 8 és 11 óra között fogadják hívását, a szám hívható vezetékes és mobilszámról egyaránt. Rájuk figyeltek „Nemcsak a húszéveseké a világ!” - mottó­val az idősekre irányult a figyelem Nyírszőlő­sön nemrégiben az Idősek Világnapja alkalmá­ból. A rendezvény részeként különböző ingye­nes szűrővizsgálatokon (koleszterin-, vércukor-, trigliceridmérés stb...) vettek részt a nyugdíja­sok. Azt követően vacsorával, műsorral egybe­kötve, élőzenés bálon ropták a táncot éjszakába nyúlóan. Az est folyamán a nyírszőlősi idősek kilenc műsorszámmal kedveskedtek társaiknak. A Szabolcs Táncegyüttes gyermek- és óvodáscso­portjainak szüreti produkciója és Palotás nyitó­tánca is óriási sikert aratott. Valamennyi prog­ramnak a Szőlőskerti Általános Iskola adott ott­hont. Az egy éve alakult Nyírszőlős Közműve­lődési Színtér célul tűzte ki, hogy a településré­szen élő valamennyi korosztály számára biztosít rendezvényeket, különös tekintettel az idősek­re, nyugdíjasokra. Szükségességét mi sem bizo­nyítja jobban mint az, hogy 80 fő szépkorú érez­hette ezen a napon azt, hogy rá is figyelnek. Ő is értékes tagja a társadalomnak. Mint a rendez­vény szervezője, őszintén meghatódtam a sok­sok hálás köszönettől. Ez többet ér minden más- fajta elismeréstől! Dalamcsné Á. Ildikó Műsorral szórakoztatták az időseket (Fotó: amatör) OLVASÓINK ÍRJÁK A falusi porta dísze (Fotó: szerző) írni, olvasni A „Disputa” című műsor késztetett írásra. Egy 46 tan­évet végigdolgozott nyugdíjas népiskolai tanító vagyok. 1946 januárjában kezdtem dolgozni. Már korábban szóltam arról, hogy rontották el az olvasás­írás tanítását. De ezúttal más buzdított írásra. Az utcán lévő villanyoszlopokra mindenhol plakátot ragasztottak, amelyek tudatják, hogyan lehet jelent­kezni a kihelyezett gimnáziu­mi oktatásra az iskolában. Itt, az alig kétezer lakosú község­ben, - amelynek majdnem a harmada hátrányos helyzetű roma - lehet érettségizni, neta­lán utána egyetemre is men­ni! Eszembe jutott egy ötve­nes évekbeli vicc: Kirúgják a falu jegyzőjét. Pótolni kelle­ne. Na, X elvtárs, elmégy tan­folyamra! Három hét, s már van jegyző! Elküldik a faluból az orvost. Na X. elvtárs, most oda kell menned! Három hét múlva már orvos is van. Elza­varják az öreg tanítót is. Na X. elvtárs, most oda kell men­ned! Felcsattan erre X. elvtárs: Na, azt már nem! Akkor meg kéne tanulnom írni, meg olvas­ni is. Oda már nem megyek! Az olvasás megszerettetése?! Drága jó (műsorban megszó­laló) tanárnő! Mi, annak ide­jén lopva olvastunk. Azért kap­tunk ki, mert az otthoni segí­tő munka helyett a könyvet bújtuk. Én például az udvari WC-ben tudtam a legzavartala- nabbul olvasni. Hogy lehet az, hogy nem érdekli a mai fiata­lokat az olvasás? Vajon miért nem olvasgat mesét esténkét csillogó szemű gyermekének az anyuka, apuka? Akkor viszont ki nézné a „csodamasina” Tengeri bokrokban Egykoron korszerű termény- szárító hiányában a falvakban műsorát, ahol állandóan a szex, a gyilkosság, borzalom, ahol mindig folyik a vér a képernyő­ről! Aztán látható a szívet, lel­ket gyönyörködtető reklámor­gia, na és ráadásként Győzike! Na és ki menne szinte min­den este bulizni, ahol ún. „izgi” dolgokat lehet csinálni zavar­talanul, szinte már 12 éves kor­tól! No de jön a jó világ! Hal­lom, hogy okos emberek java­solják a reál tantárgyak meg­szüntetését az iskolákban, mint a kémia, fizika, mate­matika. Össze kell vonni eze­ket az unalmas anyagokat egy kis beszélgetési órára, mivel a velük való foglalkozás feles­leges időtöltés! Csak „BULI” kell! S bármit aláírhat a fen­ti módon az ember, mint a régi világban az írni nem tudó, aki egy kereszttel, de ha nagyon rátarti, akár két keresztet is a letört kukoricát csuhéhántás után bokorba kötötték és sor­ba akasztva a portán szárítot­ták. Ma már kevesen tudnak tengeriből bokrot kötni. Kertai Dániel még azok közzé tarto­tehet, de ez már doktori foko­zatot is jelent. Ez lenne a pers­pektíva? VIgh Gyula, KAntorjAnosi Hiányzik a bicikli Az utóbbi időkben Újfehértón elszaporodtak a lopások, amelynek sajnos a családom is áldozatává vált. Levelem által azoknak sze­retnék üzenni, akik elvitték a három biciklinket többek között. Tisztelt Tolvaj bácsik, nénik! Mi nagyon távol állunk az ún. jómódú család kategó­riától, és nem azért böjtöltük meg a három bicikli árát, hogy aztán más(ok) jogtalanul eltu­lajdonítsák maguknak. Arra adjon már végre valaki választ, hogy miért kell elvenni azt, zik, akik ismerik ezt a régi mű­veletet. A jól megkötött tengeri­bokor hasznossága mellett kel­lemes esztétikai látványt is nyújt, a falusi porta dísze. ami a másé? Az egyik egy gye­rekbicikli volt, amit abból a célból vettünk meg, hogy a két és fél éves kislányomat tudjam magammal hordani, aki azóta is hiányolja és keservesen kér­dez szeretett járműve felől. Nem tudom neki megmagya­rázni, miért nincs többé, miért nem megyünk sehová. Többen vagyunk a családban, így nem tudjuk pótolni az ellopott tár­gyakat. Azt üzenem az illetők­nek, hogy remélem, a jó Isten majd méltó büntetést szab ki rájuk! Ezekért a lopásokért az állam is felelős, mert ha a vezető urak is csak minimál­bért kapnának, mint az egy­szerű dolgos ember, akkor len­ne pénz a rendőröknek benzin­re és tudnának járőrözni. Ez a legfőbb gond, nincs pénz! Egy bánatos csalAd Berki Károly A HÉT LEVELE A hídon át kell menni ■ Eltökéltségünk, bátorságunk végigha­ladni a hídon, ha még nehéz is. „Át a túlsó partra” volt a címe Vengrinyák János leve­lének. Ilyenkor, halottak nap­ján, inkább elgondolkodik az ember a lét és nemlét kérdé­sén. Nem könnyű a halál, az örök elmúlás elfogadása. „Aki megszületett, már halálra van ítélve.” - írja a szerző az örök­érvényű igazságot citálva. „Az is bizonyos, hogy az ember élete egy híd. Kinek rövidebb, kinek hosszabb. Kinek sta­bil építmény: gondosan meg­tervezve, szépen feldíszítve, tele pihenő és örömöket nyúj­tó helyekkel. Kinek csupán egy rövid, ingatag kötélhíd, tele veszéllyel, kitéve a sze­lek, viharok martalékának.” Természetesen van igazság az „eleve elrendelésben is”, de az élete alakításában minden­ki szerepet vállal, hogy ismét egy klasszikus szólást idéz­zek: „Mindenki a maga sze­rencséjének kovácsa.” Annyi­ra nehéz elfogadni, hogy az utolsó lehelet után „nincs semmi.” Kapaszkodót a hit ad, a vallások, hogy a lélek „túl­él” mindent. „Amikor megér­kezünk a végére, a túlsó part­ra: felragyog és átölel bennün­ket a csodálatos fény” - fejezi be gondolatait a szerző. Szerk. VÉLEMÉNYEK ASZON­Internetes portálunkon, a Sza­bolcs Online-on olvasóink azon­nal megírhatják véleményüket kommentár formájában. Ezek­ből válogatunk naponta. FELADTA MAGÁT AZ EGYIK ZÁSZLÓÉGETŐ Véleményem szerint semmiféle bűn­cselekmény nem történt! Magyaror­szágon a magyar zászlót tilos éget­ni, de amúgy - jogilag - más nemze­ti lobogó elégetése nem ütközik tör­vénybe. Aki nem hiszi, az tanulmá­nyozza a BTK-t. VERACIOUS AZ IMF JÓVÁHAGYTA A MAGYAR KÖLCSÖNT Ha felvettük a hitelt, úgyis visszafi­zetjük bőséges kamattal, akár forint-, akár valutaalapon volt. Az is mind­egy, hogy a fizetésed csak addig tart, amíg felveszed a bankban és elsétálsz vele az első postáig, ahol kifizeted a rezsit és a hiteleidet. És eddig tar­tott a fizud, utána a hónapban adjál a gyerekeidnek enni, amit akarsz. Ezt az államhitelt meg még az unokáink is fizetni fogják, csakhogy a tisztelt országvezetésnek ismét legyen mit ellopnia. csibe7 ORGIA EGY NYÍREGYHÁZI PARKOLÓBAN Parázna lelkek, de legalább véde­keznek. BandiBaacsi PIROS, AMI (NEM) TILOS NYÍREGYHÁZÁN A kőrútról a Hunyadi utcára balra kifordulni szinte lehetetlen a gyors váltás miatt. Tessék megnézni! Nem csoda, hogy az autós elveszti a fejét, mondom ezt annak ellenére, hogy rendpárti vagyok. ronin9 SB www.szon.hu GS3 O* További hírek, fotókés videók. VENDÉGSOROK Kerek pénzügyi történet Angyal Sándor kelet@kelet.szon.hu Jaj, mi lesz most már a megta­karított kis pénzünkkel? - kérdez­te a szomszédban lakó nyugdí­jas férfi azokban a napokban, ami­kor hullámvasútszerű lejtmenet- ben volt éppen a forint. Tudod, milyen sok embernek nem gond­ja ez, merthogy egy huncut félre­tett forintja sincs? - kérdeztem visz- sza válasz gyanánt. Az az ő bajuk, meg a sok hitel, amit még uzsora­kamatra is felszedegettek - sietett a válasszal, amiből Kitűnt, hogy ő bizony egy takarékos ember. Ezért mindenképpen elismerést érde­mel, hiszen ha nem is vert a fogá­hoz minden garast, azért tudta, hol a határ, meddig lehet elmen­ni a költekezésben. Havi kimu­tatásokat készített a bevételekről, meg a költségekről, s a maradék­kal sietett a bankba. Gyerekkorá­ban erre nevelték otthon, így szok­ta meg. Sokszor volt emiatt össze­tűzése még a feleségével is. Nekem ekkor jutott eszembe egykori fó'nököm kedvenc kiszó­lása: akinek csak Trabantra telik, ne vegyen Mercédeszt. Mert alig­ha tagadhatjuk, hogy akadnak olyan embertársaink, akik köny- nyelműségből, vagy mások után­zásából túlköltekeznek, akkor is ragyásig rakják a bevásárlóko­sarat, ha éppen csak egy karton vizet és friss kenyeret, némi felvá­gottat kellene venni, mert a töb­biből van otthon. Akad, akit vala­miféle szégyenérzet kerít hatalmá­ba, ha úgy megy el a nagyáruház egyik gondolája előtt, hogy nem vesz le onnan semmit. Az ilyen multifóbiás vásárlók szinte kihúz­zák magukat, amikor a pénztárnál fizetnek: látjátok, nekem minderre telik. Aztán, hogy lassan felélik az olcsóbb és jobban fizető időkben félretett pénzüket, momentán nem zavarja őket, legfeljebb akkor néz­nek nagyot, ha a bankkártya fede­zethiányt jelez vissza. Na, akkor aztán jön a rendszer, meg a kor­mány, meg az unió, ahová nem is kellett volna belépnünk, sereghaj­tónak. Ez persze csak az egyik oldal. Szemben vele meg ott van a sok ezer ember, aki alól elszállt a biz­tosnak tűnő állása, munkanélküli­vé, kényszervállalkozóvá lett, vagy szociális ellátottá vált. Ebben a helyzetben aztán nehezen lehet félretenni a takarékba, különösen ahol nagy a család, ahonnan hár- man-négyen indulnak reggelen­te az iskolába. Vannak közöttük, persze, hogy vannak, akik szin­te már hivatásszerűen űzik a mun­ka nélküli létet, ami - sajnos - oly­kor több bevételt jelent, mint a minimálbér, az ez ellen tehetők nagy szégyenére. Csakhogy példá­ul a hazánkban jelenleg segélye­zett 200 ezer ember jelentős része nem ilyen, hanem kora, betegsé­ge, elesettsége miatt igazi rászoru­ló, akiről alkotmányos kötelesség a gondoskodás. Ok ezekben a pénz­ügyileg kritikus, rémisztő hetek­ben nem attól rettegtek és tartanak még most is, - amikor kezd magá­hoz térni a magyar fizetőeszköz -, hogy mi lesz a kis megtakarított pénzükkel. Sokkal inkább azért aggódnak, mit tudnak venni azért a kevésért, amit hoz a postás, vagy amiért sorban állnak még sokhe­lyütt a polgármesteri hivatal folyo­sóján, lenéző pillantások kereszt­tüzében. Mindez annak a hírnek az apro­póján jutott eszembe, amit a héten olvastam. Az egyik dunántúli városunkban úgy loptak le 4 mil­lió forintot egy illető bankszám­lájáról, hogy neki fel sem tűnt. Csak akkor pislogott nagyot, ami­kor kézbe vette a bank értesítését a kifizetésekről. A fejéhez csapott, mert nem találta a bankkártyá­ját, az szőrén-szálán eltűnt, a PIN kóddal együtt. Nyilván, neki nem hiányzott több mint két hónapig se a pénz, se a kártya, ő nem sokat töprengett afelett, hogy vajon mi lesz a kis megtakarított forintjaival. Még szerencse, hogy a kártyahasz­nálatkor készített automata képek alapján sikerült elkapni a 25 éves tolvajt, aki bevallotta, hogy egy nagyáruház parkolójában találta a kártyát, benne a PIN kóddal, és nem tudott ellenállni a kísértésnek. Mára mind a négymilliónak a fene­kére csapott. Hát , talán így kerek ez az egész pénzügyi történet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom