Kelet Magyarország, 2008. szeptember (65. évfolyam, 204-229. szám)

2008-09-15 / 216. szám

2008. szeptember 15., hétfő FÓRUM /6 Lengyel Ibolya, kálmánházi olvasónktól: Ne zárjuk hi eleve azt a lehetőséget, hogy a másiknak is igaza lehet. ft NAP ELŐFIZETŐ JE Szabó Gusztáv Mátészalka (KM) - Négy évtizede Kelet-elő­fizető a mátészalkai Sza- , bő Gusztáv, akinek hű­ségét ajándékkal köszöntük meg a na­pokban.- Fiatalon az információszerzés volt a cél, később a tájékozottságot megkö­vetelő munkámhoz volt szükség a me­gyei napilap olvasásához - említette hosszú ideje tartó előfizetése okát olva­sónk. - Országgyűlési képviselő voltam 1971-80-ig, így érdekelt a kül- és belpo­litika, valamint a választókörzetemet érintő hírek. S ez a kötődés a laphoz azóta is megmaradt - mondta el Szabó Gusztáv, akinek a mezőgazdaság­hoz, egészségügyhöz kapcsolódó írások, a vendégsorok és a fórumoldal a ked­vence. Nagy Anett Vigyázzunk a gyerekekre mmmmm Névnap: Bakosné Balázsi Máriának Csarodára! Névnapja és születés­napja alkalmából sok boldogságot kíván a családja! 30/439­0105___________________________________________________ Házassági évforduló: Füleki Istvánnak és feleségének! Harmincnegyedik házassági évfordulójuk alkalmából szeretettel köszöntik és minden jót kívánnak gyermekei: 30/415-7935 ________________________ Névnapmenü: 15. hétfő: Enikő, Melitta ____________________.____________ 16. kedd: Edit __________________________________________ 17. szerda: Zsófia _______________________________________ 18. csütörtök: Diána_____________________________________ j 19. péntek: Vilhelmina___________________________________ 20. szombat: Friderika ___________________________________ 21. vasárnap: Máté, Mirella ______________________________ Jókívánságait születésnap, névnap, évforduló alkal­mából SMS-ben a 90/612-222-es, emelt díjas (162 Ft+áfa) telefonszámra küldheti. Amennyiben 16 óráig ezt megteszi, a másnapi Kelet-Magyarországban megjelenik jókivánsága. A jókívánságot kjk (utána szóköz) betűkkel kell kezdeni. OffílOMiHM MATRACDEFO MATRACOK - AGYAK - KIEGÉSZÍTŐ Rufós és biomotracok levehető, mosható huzattal, akár egyedi méretben is! Nálunk nemcsak akció van, áru is! Nyíregyháza, Pazonyi út (Boda Üzletház, fszt) T: 70/384-0701 KERTVÁROSIBUTORHAZ Nyíregyháza, Derkovits u. 104. J T.: 42/506-911 www.favoritbutor.hu A minőségi bútorok áruháza! SPORT-FITNESS Nike cipőhöz Nike ptt Mi ke pólók eoge Üptí cij/jmJaJí 0% 0 3 énnye I I p/y ri-iCI • yyyy rt-ici syyy pi-m XTrtÓuÉi főiké iHpsszitott Vérüket, pénzért Olvastam a Kelet-Magyar­országban, hogy sok magyar Ausztriában adja el vérét, merthogy ott fizetnek érte. Tényleg idáig süllyedtünk?! Én életemben csak a megyei statisztika szerint több mint hatvanszor adtam vért! De adtam Budapesten, Tatabá­nyán és más munkáhelyei- men. Legalább nyolcvan vér­adás van mögöttem. De soha eszembe nem jutott, hogy ma­gamnak üzletet csináljak eb­ből. Azért adtam vért, hogy embertársaimon segítsek, bárki is legyen az! De jött a rendszerváltással együtt a vadkapitalizmus szelleme, amely csak a pénzt ismeri. Ma már az emberek zömében nincs szolidaritás a másik ember iránt, mert ezt suly­kolják beléjük. így nőnek fel a nemzedékek. A cél manap­ság: mindenkin keresztülgá­zolni, letaposni! Emberbaráti elképzelések, tettek, más em­bereken segíteni, ez ma már nagyon kevés embernek az alapelve. Én szégyellném ma, ha embertársamnak pénzért adnék vért, ma viszont ez lett a divat. Micsoda fals gondo­lat: még ha meghalni ha­gyom is honfitársamat, akkor is Ausztriába megyek, ahol más állam polgárait segítek megmenteni a vérem eladása által! Pénzért! Ide jutottunk a nagy szabadságban, ahol nem az ember a legfőbb érték, ha­nem a pénz! Ebben a ránk kényszerített vadkapitaliz­musban az ember elveszett! Akinek nincsenek milliói, milliárdjai, az már jóval ala­csonyabb rendű-rangú ember! Ez lett az eredménye a nagy nyugati civilizáció beáramlá­sának! Darvas Iván, Csaroda Ismét érezhették az együvé tartozást Fél évszázados találkozó A hodászi általános iskolá­ban 1958-ban ballagtunk. Fél évszázados osztálytalálko­zónkra, amit 2008. augusztus 16-án tartottunk, a huszonhá­rom fős osztályból tizenné­gyen jöttek el. Az ország minden részéről házastársuk­kal érkezett egykori osztály­társak között voltak, akik több évtizede nem látták egy­mást. A hosszú idő eltelte utáni találkozás, egymás felismerése nagy boldogságot, meghatottságot váltott ki mindenkiből, újra érződött az a mélységes szeretet, együvé tartozás, ami régen nyolc éven át formálódott. Megha­tottam és a helybeli temető­ben nyugvók sírjára virágot helyezve emlékeztünk el­hunyt igazgatónkra, taná­rainkra, diáktársainkra is. Az iskolába visszatérve rend­hagyó osztályfőnöki órát tar­tott két tanárunk, Garami Fe- rencné Liszkay Olga és Szabó Ferencné Herczku Mária. Mindannyian elmeséltük, mi­ként alakult az életünk, majd megleptük tanárainkat és (Fotó: amatőr) egymást saját készítésű kis ajándékainkkal. Ezek a ked­ves emlékek még maradan­dóbbá teszik az amúgy is fe­ledhetetlen találkozás élmé­nyét, amit fokozott a finom vacsora, a jó hangulatú, éj­szakába nyúló beszélgetés és a búcsúígéret, miszerint fi­gyelemmel fogjuk követni egymás sorsát. Jövőre már tervezik is az újabb találko­zót az idei szervezők: Kálmán Gyuláné Liszkay Ildikó, Kuj- bus Péterné Tóth Ilonka, La­katos Gyuláné Kovács Olga és Oláh Károlyné Veres Ica. A SZERVEZŐK Emberségből jeles Szeptember 6-án, Nyíregy­házáról Györtelekre kíván­tam utazni. A buszjárattal nem is volt különösebb gond, egészen Györtelekig, ponto­san annak első megállójáig. Innen kiindulva nem ment tovább a községen át, hanem balra fordult, amikor én gya­nút fogtam, és igyekeztem a gépkocsivezetőhöz sietni, ér­deklődni a problémám iránt. A kérdésemre elmondta, hogy ez a járat nem megy be Györtelekre, hanem Fehér - gyarmatra visz tovább az út­ja. Mondta, hogy a következő megállónál szálljak le, mert visszafelé már nem jön busz. Én így Tunyogmatolcs első megállójánál leszálltam, és ott álltam tanácstalanul nagy és nehéz csomagommal. El­döntöttem, hogy stoppolni fo­gok. Harminc-negyven autó közül egy sem állt meg, pedig látták a nagy csomagomat és az egyedüllétemet. Aztán el­ment mellettem egy autó, amelyben egy hölgy ült, egye­dül. Majd megállt, s jelezte, hogy megvár. Nagyon meg­örültem neki. Nagyon kedves volt, s még ő kért elnézést, amiért az állandó forgalom miatt nem tudott visszatolat­ni. Elmondta, hogy a közeli Tescóba ment vásárolni. A célállomáson megköszöntem a szívességét, néhányat vissza­intettem neki és elindultam. Útközben szívszorongató érzé­sek jártak át. Nagyon hálás vagyok és köszönettel tarto­zom a szívességéért! K. J. Nyíregyháza ITT ÖNÖKÉ I SZÓ! Várjuk leveleiket a 4400 Nyíregyhá­za, Dózsa György u. 4-6. címre, e- mailjüket a kelet@inform.hu címre, telefonszolgálatunk a 42/501-510 (4280-as mellék) számon fogadja hí­vásaikat, személyesen a Nyíregyhá­za, Dózsa György u. 4-6. alatt, 9 és 16 óra között kereshetik fel olvasó- szolgálatunkat. A leveleket terjedelmi okokból rövi­díthetjük megjelenéskor. Nem közölhetünk azonban jogszabá­lyokba ütköző tartalmú, vagy névte­len leveleket. Kérjük, tüntessék fel a levélen/e- mailen a telefonszámukat is. A régió és a világ hírei. SZÚR TON IS (IX. 14.) Közélet Gyümölcskamevál Beszámoló és fotósorozat a szomba­ti rendezvényről. __________________ Botrány Kárpátalján Mihajlo Dancsa leváltását sürgetik. Hétfő délig még szavazhat Az állatszépségverseny újabb szaka- sza hamarosan véget ér, __________ Bűnügy Döbbenetes tett Törött üveggel barátai szeme láttá- ra vágta át saját torkát. ___________ Baleset Orosz légikatasztrófa Az áldozatok negyede külföldi. Vasúti szerencsétlenség Negyven embert válságos állapotban szállítottak kórházba. ______________ Hídnak ütközött a hajó Rejtélyes körülmények között követ­kezett be a baleset. Bulvár Ki hogyan csókol? Mi jellemző a különböző csillagje­qyek szülötteire?____________________ Sörnyitási praktikák Hasznos tanácsok a szomjasoknak. Sport Vereséget szenvedett a Szpari Egy góllal kapott ki Kaposváron a futballcsapat. KIAKASZTÓ Új virtuális naplót indítót-! tunk útjára a Kelet-Ma-; gyarország internetes" portálján, a Szabolcs Online-on. A Ke­leti Kiakasztó névre keresztelt blog- ba naponta kerülnek új bejegyzések. Olyan hétköznapi, bosszantó törté­neteket, felháborító eseteket adunk közre eme élet írta, digitális teleregé- nyünkben, amitől biztosan felszalad az emberben a pumpa. A portálláto­gatók és a KM-olvasók hozzászólásá­nak, kritikájának, háborgásának ezen­túl tehát nemcsak lapunk hasábjain, hanem internetes blogunkban is han­got adunk! Kattanjanak ránk, „kiakasztó" élményben lehet részük! szon.hu Blog/Keleti Kiakasztó mtwmmm Már megint táblák Dr. Hüse Lajos kelet@inform.hu Szeretem Nyéki Zsolt írá­sait. Jó tolla van, ahogy mon­dani szokták. Jegyzetét olvas­va, melyben ifjúkori „sportsi­kereit" ecsetelte (KM, 2008. szeptember 10.), először ne­vettem, mint a kabaréban. Aztán lehervadt arcomról a mosoly. Valami itt nagyon félrecsúszott. Pedig nem rossz gondolat egybevetni a sportképességek alapján történő szelektálást, és a romák társadalmi szeg­regációját. Csak éppen nem szabad párhuzamot vonni közötte. Igen, kétségtelen tény, hogy a „guszevi" gyerekek felké­szültsége sok esetben alapo­san elmarad a befogadó osz­tályok megszokott szintjétől. A telepi gyerekek iskolai in­tegrációja nehézségeket, konfliktusokat szült minden oldalon. Miért bajlódunk mégis velük? Miért nem tesszük be ezeket a gyereke­ket a képességeiknek megfe­lelő szintű iskolákba? Azért ne tegyük, mert most vannak ott, ahol lenniük kell. Olyan iskolába járhatnak, amely valódi esélyt ad nekik arra, hogy érvényesüljenek, beilleszkedjenek, hogy fel­nőttként tehessék azt, amit mi mindannyian elvárunk ro­mától, nemromától egyaránt. Ennek az esélynek csupán egyik oldala a magasszintű oktatási gyakorlat, a jó - „hú­zós" - osztályközösség, a megfelelő tárgyi környezet. A másik oldala éppen a maga­sabb elvárásokban rejlik, amelyeknek meg kell felelni, amelyekhez fel kell nőni. Meg kell tanulni reggel idő­ben felkelni - a telepi iskolá­ban nem feltétlenül kellett. Meg kell tanulni békében elintézni a vitáinkat - a tele­pi iskolában nem volt mód arra, hogy ezt az elvet a ne­velők érvényesíthessék. Meg kell tanulniuk tanulni - a telepi iskola tágabb köze­ge ezt sem tette lehetővé. Pe­dig én olvastam nagyszerű elemzéseket arról, hogy a te­lepi iskola milyen jól szolgál­ja a gyermekek érdekeit. Le­het, hogy szolgálni szerette volna, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy nem sikerült neki. Ha sikerült volna, akkor most a belvárosi iskolák nem élnének meg ennyi konflik­tust. Nyéki Zsolt élvezetes mon­datai rávilágítanak a lényeg­re: a sportos osztályból or­szágos hírű atléta került ki, a másikból pedig orvos, ügy­véd, mérnök. Hol vannak hát a cigányiskolák mérnökké, orvossá, ügyvéddé lett növe- dékei? Sehol. Mert - a jegy­zetből kölcsönzött hasonlattal élve - a cigányiskolák olya­nok, mintha a sporttagozatos osztályból „kirekesztett" ta­nulók pizsamában, rácsos ágyakban fekve, a legelemibb mozgásigényüket sem kiélve várnák, hogy majd ettől jobb lesz nekik, ha már sportmele­gítőjük nem lehet. A kirekesztés elleni táblát nem emelném a magasba. Demonstrálás helyett inkább leülök egy képzeletbeli asz­talhoz, és megkérdezem, ki szeretné megvitatni velem nézeteit, gondolatait az isko­lai integrációról. Én itt ülök, és még nem mondtam el mindent. Önök jönnek? HIRDETÉSEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom