Kelet Magyarország, 2007. április (64. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-07 / 82. szám

2007. április 7., szombat KELET FÓRUM / 6 & NAP Pecséri János Mátészalka (KM) - Felkelés után első dol­ga a mátészalkai Pec­séri Jánosnak, hogy kézbe vegye a Kelet-Magyarországot, és még a reggeli elfogyasztása előtt átol­vassa a rövidebb írásokat, majd később a lap teljes tartalmát átböngészi.- Közel 40 éve járatjuk a feleségem­mel az újságot, és ma is ugyanolyan elégedettséggel olvasom, mint a kezde­tekkor - fogalmazott nyugdíjas olva­sónk, aki a nap előfizetője sorsolás nyerteseként ajándékcsomagot vett át szerkesztőségünkben. Mint kiemelte, leginkább a kertészke­déssel, gazdálkodással kapcsolatos, va­lamint a sporttémájú cikkeket szereti. A velük együtt élő fia és családja is rendszeres olvasója a megyei napilap­nak, s arra külön büszke a 70 éves nagypapa, hogy a Gépészeti Szakközép- iskolában másodikos unokáját is sike­rült újságolvasóvá nevelni. SMS-ben is szavazhatnak Örökzöld téma a határellenőrzések szigorítása. Valljuk be, sokan éltek csempészetből. Mára a forgalom csök­kent, de néhány dologért még érdemes kimenni. Küldje el a „KM A” betűkombinációt, amennyiben a kérdésre igennel, a „KM B”-t, ha nemmel válaszol. Egy üres szó­köz után rövid magyarázatot és nevét ad­hatja meg válaszához. Az így elkészült SMS-t küldje a 06-20/964-6666-os számra! Ön szerint ki tudják szűr­ni a csempészeket a ha­táron a szigorúbb vizsgá­latok során? Igen Küldjön SMS-t KM A betű­sorral (rövid szöveges ma­gyarázatát és nevét egy szó­köz kihagyásával fűzheti hozzá) a 06-20/964-6666-OS számra (az SMS alapdíjas). Nem Küldjön SMS-t KM B betűsorral (rövid szöveges magya­rázatát és nevét egy szóköz kihagyásával fűzheti hozzá) a 06-20/964-6666-os számra (az SMS alapdíjas). Szavazatát küldje el lehetőleg április 7., szombaton 16 óráig. Új virtuális naplót indítottunk útjára a Kelet-Magyaror- szág internetes portálján, a Szabolcs Online-on. A Keleti Kiakasztó névre keresztelt blogba naponta ke­rülnek új bejegyzések. Olyan hétköznapi, bosszantó történeteket, felháborító eseteket adunk közre eme élet írta, digitális teleregényünkben, amitől biztosan felszalad az emberben a pumpa. A portállátogatók és a KM-olvasók hozzászólásának, kritikájának, hábor­gásának ezentúl tehát nemcsak lapunk hasábjain, ha­nem internetes blogunkban is hangot adunk! Kattan­janak ránk, „kiakasztó" élményben lehet részük! Blog/Keleti Kiakasztó Lopnak a buszon Ma már úgy kell vigyáz­ni az értékeinkre, mint a két szemünkre. Különösen a forgalmas, nagy tömege­ket mozgató helyeken va­gyunk kitéve a veszélynek. Én az autóbuszokon tény­kedő tolvajokra szeretném felhívni a figyelmet. Már régi „buszos”, szinte azon­nal ki lehet szúrni a tolva­jokat. Mégis nyugodtan te­vékenykedhetnek. Felhábo­rító, még ha el is kapják őket, alig lehet rájuk bizo­nyítani valamit, így köny- nyen megússzák. M. JAnosné Vigyázni kell az értékeinkre! (Illusztráció: KM) A vendéggel bánni Van Nyíregyháza Déli- Ipartelepének nevezett ré­szen egy vendéglátóegység, melynek vezetője Ilona. Évente egy hetet ott töltök zsinórban. Most március 15- e is beleesett a hétbe. Az ünnepnapon már tíz óra­kor beültünk, beszélgettünk, televíziót néztünk. Délután aztán „két részre szakadt” (ki-ki érzelmei sze­rint lett jobb- vagy baloldali) az intézmény. A hangulat éleződött. Fiúk, halkabban!- szólt rájuk a háziasszony. S mindenki lejjebb vette a hangját. Este aztán a jelenlé­vőket finom bablevessel és töltött káposztával kínálták. Ebben a létesítményben nincs kidobóember, nem alkalmaznak biztonsági sze­mélyzetet. Tudnak a vendég­gel bánni: inkább megkínál­ják! Azt is tudják, nem csak ma van szükség rájuk, hanem holnap, hol­napután is. Jó példa lehetne ez más vendéglátó- egységek számára is. Kívá­nom a hölgynek, hogy továbbra is ilyen türelem­mel, odaadással végezze munkáját! BÁLINT PÄL, ZENÉSZ Édes, mostoha Azon vitatkoznak, eltöröl­jék-e az életfogytiglan bünte­tést. Persze, töröljék csak el! Azokét, akik életeket vettek el, családokat tettek tönkre. Szerintem kérdezzék meg azokat a megnyomorí­tott embereket, a hozzátarto­zókat. Más, nézem a Csellengők műsorát, sok gyermek keresi az „édes­anyját”. Lehet, hogy igazuk van, csak jó lenne, ha eszük­be jutna, milyen sebet ejte­nek ezzel a nevelőanyjuk szívén. Aki idegenként fo­gadta a családba, otthont, sokszor nevet, jövőt adott neki, ápolta, amikor beteg volt. S most mégis megcsalatva érzi magát. Vajon megérdemli-e az az anya, aki évekig nem is akar tudni a magzatáról? Szerintem nem! Nagy Béláné Megfosztva a mozgástól ■ „Többet fizet az új" címmel jelent meg a héten Nagy Péter levele. Többek között felhívja a fi­gyelmet egy olyan problémára is, mely az adón túlmutat: „Ré­gebben kedvezmény járt a ka­talizátor után, most az fizet ke­vesebbet, akinek öregebb a gépjárműve. Pedig az a gondos karbantartás ellenére is jobban szennyezi a környezetet! ” Is­merve a magyar ember pénz­tárcáját, lehetőségeit, félő, hogy újra ellepik a „régivá­gású” autók az utakat. Hisz ez az adó mindenképpen erre ser­kenti majd őket, ezen tudnak majd takarékoskodni. Az, hogy milyen káros a környezetre, a kibocsátott égéstermék, valahogy nincs összhangban a környezetvéde­lemmel. Hozzáteszi az olvasó még azt is: „Nem tudom, hogy sorstársaim hogy vannak vele, de én spéciéi évről évre keve­sebbet keresek, a hivatalok pe­dig egyre jobban szipolyoz- nak!” S nem csak szipolyoz, össze is zavar. Gondolok itt el­sősorban éppen a gépjármű­adóval kapcsolatban, a mozgás- korlátozottak támogatásáról. Eddig a családtag is megold­hatta a szállítást, ő is megkap­ta a kedvezményt, most nem! Vajon felmérték a törvényho­zók: hány súlyosan sérült, csa­ládban élő (nem kiskorú) gyer­meket fosztanak meg a mozgás lehetőségétől? (Szerk.) Gyermekekről Nyíregyháza (KM) - Lapunkhoz rengeteg tilta­kozó észrevétel érkezett a Jósa András Oktató Kór­ház I-es és Il-es Gyermek- osztályának összevonása miatt. Többször kerestük meg az ügyben a kórház vezetését is, akik most a témában lakossági fóru­mot szerveznek. Április 10-én 15 órától várják az érdeklődőket a kórház Se­bészeti Tömbjének nagy előadótermébe. A repülő leves esete Esélyteremtők. Szerkesztőségünkben jártak az Esélyei Háza szervezésében a hátrányos helyzetben lévő­ket segítő civil szervezetek munkatársai. (Fotó: Pók Viktória) Közlésszünet Nyíregyháza (KM) - A TIGÁZ Zrt. értesíti ügyfeleit, hogy informatikai rendszeré­nek korszerűsítése miatt áp­rilis 7-én, szombat reggel 7 órától április 10-én, kedd reg­gel 7 óráig a mérőállásközlés (diktálás) lehetősége szünetel­ni fog. Azok az ügyfelek, akik­nek a számlájukon a mérőál­lásközlés időszaka a hétvégé­re, illetve a hétfői ünnepnap­ra esik, az ünnepet követő há­rom munkanapon belül az adatszolgáltatást következmé­nyek nélkül megtehetik. ■ A gyerekek őszinték, érdeklődőek, és sok­szor mondanak olyat, amin évekig nevetünk. Nyíregyháza (KM - V. K.)- A Kelet-Magyarország vélet­lenszerű választása ezúttal a nyíregyházi Ágnesre esett. Ágnes a húsvéti készülődés közben szakított néhány per­cet ránk, és nem mostanában történt eseményt, hanem egy régi, kedves történetet oszt meg olvasóinkkal.- Eszter lányom nagyon okos gyermek volt kétévesen is - kezdte a történetet Ágnes.- Egy alkalommal éppen a va­sárnapi húslevest főztem a konyhában, amikor ő odasé­tált, és meredten nézte a faze­kat. Faggatózott, hogy mi ké­szül, és hangot adott annak is, hogy mennyire éhes már. Az­tán felemeltem a fedelet, hogy megnézzem: hogy áll a főzés, mikor lesz már kész az ebéd, és mikor ehet szemem fénye. Amikor lekerült a fedő a fa­zékról, Eszter szinte kétségbe­esetten kiáltott fel: „Odanézz anya! Repül a leves!” Nem tud­ta mire vélni a gőzfelhőt, és gondolom megijedt, hogy a vé­gén még elszáll az ebéd. OSSZA MES VELÜNK! A Kelet-Magyarország hagyo­mányteremtő céllal, véletlenszerű választással, telefonon kérdezi olvasóit: Történt-e vele mostanában olyan esemény, melyet szívesen osz­tana meg a lap olvasóival? Kutyafia ne Angyal Sándor kelet@kelet.szon.hu Ereztem, lassan magam is le­megyek kutyába, amikor a hét egyik estéjén a közvélemény fó­kuszába került a televízió jóvol­tából az igazi szenzáció, a ku­tyaesküvő. Hát, mit ne mondjak, vannak kis hazánkban olyanok, akik aztán megadják a dolgok módját! Amint az említett képso­rokból kiderült, két kis öklömnyi pamacs készül a nagy frigyre, s a gazdijaik nem szűkmarkúskod- nak a boldogító igen kiugatása előtt. Kinéztem a szememből, amikor bemutatták a falatka ku­tyaruhát, amit potom 30 ezerért sikerült beszerezni, jóllehet ez még korántsem a menyasszonyi fátyol volt, csak amolyan hétköz­napi. Valósággal káprázott a sze­mem, ahogy ügyes kezek befé­sülték, befonták a drága ékszere­ket a kis csaholó jószág tincsei­be, több százezer forint érték­ben. Aztán a káprázat tovább tartott a többszintes kutyalak lát­tán, ahol teljes az összkomfort, még csak a padlófűtés sem hiányzik. Mutattak tengerentúli kutyaké­nyeztetést is, méregdrága flanc- cal, amihez persze mi is igyek­szünk felzárkózni, hiszen nálunk is kapitalizmus volna, a kutyafá­ját. Ezért aztán mutatták, milyen lazán, a legtermészetesebb do­logként vallja meg a tizenéves leányka, hogy az ő kutyája ha­vonta közel félmillióba kerül, mert ők mindenből a legjobbat adják ebüknek. Gondoljunk csak bele, mennyibe kerül a kutyakozmeti­ka meg a fodrász, a méretre sza­bott ruhanemű, a finom falatok­ról, a baldachinos ágyacskáról már nem is beszélve... Ennél a pontnál eleresztettem a fantáziá­mat, mert arra gondoltam, vajon mennyit kóstál, ha a kis pincsi­nek kedve szottyan fogadást adni a palotájában: ötfogásos vacsora a Gundelből, szalonzene és sztárénekes fellépése az éjféli órán, meg tűzijáték a rózsakert­ben. Eszembe jutott persze Foxi is, a mi egykori házőrző kutyusunk, aki már akkor boldogan csóválta a farkát, ha a vasárnapi ebédnél megjutalmaztuk a leszopogatott csonttal, el rágódott vele órákon át. Kutyaól híján összecsavarod­va aludt a tornácon, a küszöb előtt, s minden kis rezdülésre, zajra csaholni kezdett, jelezvén, hogy itt bárki idegen csak az ő testén keresztül juthat a lakásba. Télen-nyáron ott posztolt, s ha levittük magunkkal a Krasznára fürödni, nem tudott betelni a víz­zel, alig lehetett kiimádkozni onnan, hogy hazaindulás előtt lerázza szőréről a cseppeket. Ma sem értem, miért volt olyan kutyául hűséges hozzánk, hogy ha akartuk volna, bottal sem lehetett elverni a háztól. Már régóta valahol az égi mező­kön lesi a csontot, ezért sem tud­ja beleképzelni magát a nálunk mostanság tapasztalható kutyajó­létbe. Bizony, bizony, drága Foxi, jobb, ha utólag megtudod: szegények vagyunk, de jól élünk. Már aki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom