Kelet-Magyarország, 2007. március (64. évfolyam, 51-76. szám)

2007-03-09 / 58. szám

2007. március 9., péntek SÉTA /7 KILET 88 (t % Y Ä » O * S 3. k « SAJTÓ ÉS TANULÁS A konfliktuskezelésről Iskolánk lánykollégiuma bemutatófoglal­kozást tartott megyénk más kollégiumneve­lőinek. A foglalkozást Danes Zsuzsa tanárnő vezette és témánk a konfliktuskezelés volt. Feladatunk az volt, hogy mondjuk el: szá­munkra mit jelent és mit tehetünk az elke­rülése érdekében?! A konfliktus két vagy több eltérő szemlé­letű, gondolkodásmódú ember között kiala­kult vitahelyzet. Erre számos példát ki tu­dunk emelni a világból. Ha körülnézünk, jó­formán nincs olyan ember, aki mindenkit kedvel és önzetlenül ki tudná mondani, hogy szeretlek olyannak, amilyen vagy. A konfliktus elkerülése érdekében mindig te­kintettel kell lennünk mások érzéseire, őszintének, megértőnek kell lennünk, de ha már bekövetkezett a vitahelyzet a legjobb gyógyír rá a kommunikáció. Ha nem beszél­jük meg, a kialakult helyzet tovább fokozód­hat, és talán idővel már nem is tudjuk mi volt a forráspont. Figyeljünk egymásra! Madácsi Anikó KELI I kmf/ppek.szon.hu •Madácsi Anikó. A diákújságíró eddig megjelent cikkei. Letölthető (PDF, 70 kB) Sétáltak. A nyíregyházi Szent Jó­zsef Védőotthon fiataljai a SÉTA-prog- ram keretében pénteken a szerkesztő­ségben az újságkészítéssel ismerkedtek. (Fotó: Sipeki Péter) A szabadság íze Tréfálkozhat velünk az időjárás kedvére, lehet télies nyár és nyárias ősz, az idei ta­vasz már akkor is itt van a kertek alatt. Március 15. - úgy gondolom, minden ma­gyar embernek ugyanazt jelenti. A szabad­ság édes ízét, a Nemzeti dalra dobbanó szí­vek ritmusát, a Pilvaxban történő dolgok sodrását, Petőfit, Táncsicsot, a márciusi ifja­kat. Jó lenne, ha ez az idei március 15.-e is szép megemlékezésekről, gyönyörű szavala­tokról, kellemes napsütéses időről szólna! Méltó módon kellene megemlékeznünk egy méltóságteljes ünnepről! Csak remélni tu­dom, hogy így lesz és első ízben, nagykorú­ként, csak szép emlékeim lesznek erről a nemzeti ünnepről. Pirospozsgás arcú embe­rek a fehér szín békessége mellett fognak ki­vonulni a zöldellő természetbe, hogy megem­lékezzenek 1848 március idusáról. Fehér Emese Művészi zsibongás a Lippaiban ■ E sorok írója vers­mondóként részese a rendszeres iskolai ese­ménynek. A kiállítások iskolánk és a Sóstófürdői Művészetbaráti Kör megállapodása alapján jöttek létre, immár túl a 33. alkalmon. Hivatásos és ama­tőr művészek festményei, gra­fikái és szobrai díszítik az el­ső emeleti zsibongót, hozzáve­tőleg havi váltásrendben. A meghívó a rendezvény ada­tain túl többnyire a művész életrajzát, eddigi kiállításai­nak rendjét, a kiállított képek jegyzékét vagy a művészre vo­natkozó valamilyen fontos in­formációt tartalmazza. A tárlatok látogatói, az is­kola tanárai és növendékei láthattak már Kerülő Ferenc- től, Huszár Istvántól, Csorna Józseftől, Tenkács Tibortól festményeket, Botrágyi Ká- rolytól, Baráz Jánostól grafi­kákat, Nagy Lajos Imrétől és Nagy Mihálytól szobrokat és plasztikákat, de rendszeresen megjelennek a Sóstófürdői Művészetbaráti Körhöz és a Benczúr Gyula szakkörhöz kötődő amatőr művészek is a Lippais tárlat: képzőművészét az iskolában kiállításainkon. A művészek sora nem teljes, hiszen volt már itt Zolcsák Miklós ikon­festőnek, Zsadányi Zsolt posztmodern festőnek és Bi­hari Béla amatőr textilmű­vésznek is tárlata. Az esemény fényét emeli, hogy iskolánk tanulói monda­nak verset a megnyitón. Né­ha költők és más művészeti ágak művelői is résztvevői az eseménynek. A művészek al­kotásait a város művészeti (Fotó: Racskó Tibor) életének ismert szereplői mél­tatják. A kiállítások fontos ho- zadéka, hogy iskolánk tanulói betekintést nyernek általuk a város és a környék képzőmű­vészeti életébe. Tóth Fruzsina Ha itt a farsang, áll a bál! ■ A téli hónapok közül talán a február a legiz­galmasabb - az indok sora elég hosszú. Kezdődik a szerelmesek ál­tal igen kedvelt Valentin-nap- pal, majd a pogány szoká­sokhoz visszanyúló farsang­gal folytatódik. Ez utóbbi ün­nep az, amely szinte az egész hónapot kitölti fesztiválok­kal, karneválokkal, ünnepsé­gekkel. A farsangot mindenhol másként ünnepük. Nálunk, a tél búcsúztatója és egyben elűzése, hajdan a busójárással történt. Néhány férfi beöltö­zött kecskebőrbe, busóálarcot öltöttek, amelyen kecskeszar­vak voltak. Ezek után hatal­mas ünnepségeket rendeztek. Mára ez a hagyomány meg­változott. Már nem a telet bú­csúztatjuk, hanem csak egy jó „bulit” csapunk. így volt ez a nagykállói Korányi Frigyes Gimnáziumban is. A jelmez­öltés nem volt kötelező, de aki úgy érezte, hogy a szokásos öltözéktől eltérően szeretné végigülni a tanórákat, az nyu­godt szívvel megtehette. Dél­után néhány vicces kedvű fiú, Sajátos interjú a káliói Korányiban a bulvársajtó hit-ességeit pa­rodizálta ki. A poénos show- műsor után, aki akart, elvo­nulhatott ez egyik kijelölt tan­terembe, ahol megannyi fi­nom tea közül választhattak a diákok. A felfrissülés után a (Fotó: Gazdag Tibor) fiatalok az esti discopartira készülődtek. Sok minden vál­tozott az évtizedek alatt, de a jelmezek, a felhőtlen szórako­zás és móka remélhetőleg to­vábbra is megmarad. Botos Petra A fáraók titka Érdekes hír: megvizs­gálták több fáraó tete­mét, és a kémiai elemzés a szokásosnál jóval na­gyobb mennyiségű niko­tint fedezett fel. Mint tudjuk, a nikotin ilyen mennyiségben csak a do­hányban van jelen. A do­hány pedig Amerikában őshonos növény. Hogyan kerülhetett a fáraók tes­tébe? De Amerikában is ta­láltak nyomokat. Biztos mindenki látta már azo­kat a nagy kőfejeket, me­lyeket Közép-Amerika ős­erdeiben fedeztek fel. Nos, ezeket a kőfejeket az omlék indiánok készí­tették, akik a Kr. e. 7.-8. században élték fényko­rukat. A szobrok a neg- roid(néger) ember típus­jegyeit viselik magukon. Viszont a néger emberek ebben az időszakban még csak Afrikában voltak őshonosak. Hogyan ábrá­zolhatták az olmékok af­rikai embertípust? Érde­kes és izgalmas kérdés. Majd meglátjuk! Szabó JAnos diakujsagíroink Tóth Fruzsina (fent) Lippai János Szak- középiskola Nyíregyháza Felkészítő tanár: Molnár Mariann Botos Petra Korányi Frigyes Gimnázium Felkészítő tanár: Szűcs István Madácsi Anikó Baross László Mezőgaz­dasági Szakközépiskola Mátészalka Felkészítő tanár: Farkas István Lánczi Zsolt János Nagykállói Középiskola Korányi Frigyes Gimnázi­um Intézményegység Felkészítő tanár: Tardiné Géqény Anita Szabó János, Fehér Emese (lent) Ady Endre Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium Csenger Felkészítő tanár: Magos Margit Változik a világ, de hogy? ■ Azon emberek cso­portjához tartozom, akik rendszeresen ol­vasnak újságot. Az utóbbi időszakban vala­mi szemet szúrt nekem, s mi­vel nem tartom magam osto­ba embernek, elkezdtem gon­dolkodni a dolgon. Először is tudnunk kell, hogy a földön a jégkorszak különböző ágai váltják egymást. Jelenleg az egyik melegebb szakaszban élünk, ami szerintem most ro­hamosan kezd megváltozni. Normális esetben a tél hó­ból és hidegből áll, de ezen a télen valahogy elmaradt mind­kettő. Jó elismerem hideg volt egy párszor, de az a sok „hó” ami hullott, az nevetséges volt. Sokan azt gondolják, hogy mi­nek essen, mert hideg meg be­teg lesz tőle az ember, de a ter­mészet igényli mindezt. Ve­gyük például az őszi vetést, ha esik a hó, a búzának jó, mert az a fehér valami vizet ad ne­ki és meleget biztosít számá­ra. Vagy egy másik példa, hogy kemény télen a baktériu­mok elpusztulnak, de ebben a lagymatag időben tombol az influenzajárvány. Az USA déli részén hava­zott, nem is kicsit, hanem na­gyon, pedig normális esetben ott nem kellene. Az üvegház­hatás miatt az átlag hőmér­séklet megemelkedett, és ahogy észrevettem, a megtor­lás elkezdődött, és erről mi emberek tehetünk. Az itt leír­tak csak az én személyes vé­leményem részét képezik, de nézzenek körül alaposan: vál­tozik a világ! Lánczi Zsolt János Rajzosok. A nyíregyházi Művészeti Szakközépisko­la diákjai kedvet kaptak a kellemes idő hatására az alkotáshoz a Kossuth téren. (Fotó: Olajos Tamás)

Next

/
Oldalképek
Tartalom