Kelet-Magyarország, 2007. február (64. évfolyam, 27-50. szám)
2007-02-03 / 29. szám
2007. február 3., szombat KIÜT FÓRUM /6 Szentesi Lászlóné rakamazi olvasónktól Szeressük embertársunkat: vagy azért, mert jó, vagy azért, hogy jó legyen! Szent Ágaston Csak ennyi esze van? Meg kell tisztítani a környezetünket a szeméttől, és a szemetelőket meg kell büntetni! A napokban hazafele sétáltam és egy fiatalember ment előttem. Próbáltam nem törődni vele, de mégis felhívta magára a figyelmem. Történt ugyanis, hogy egy hanyag mozdulattal belenyúlt a zsebébe, rágót vett ki, és még ugyanezzel a hévvel, minden szemrebbenés nélkül, el is dobta a papírját. De még így sem volt teljes a komfortérzete, mert a zsebei tartalmát is kiürítette a földre. Miért volt erre szüksége? Nem tudom, szerintem ő sem, de mondanom sem kell, hogy mennyire „imponált” nekem a viselkedése. Nem szóltam neki, hogy miként képzeli ezt, de a tekintetemből láthatta, hogy nem szimpatizálok sem vele, sem a magatartásával. Mikor elhaladtam mellette, hallottam, hogy a barátainak ezt mondja: „kényes...”. Kedvem lett volna visszafordulni, és helyre tenni a fiatalembert - aki egyébként alig lehetett 16 éves de úgy döntöttem, nem süllyedek le a szintjére. Lippai Ilona (Fotó: Balázs Attila) AZ ÉLET ÍRTA Bállal zárja a vizsgákat Nyíregyháza (KM - V. K.) - A nyíregyházi Bukovinszki Boglárka napjai nagyon jól telnek mostanában, így örömmel osztotta meg a Kelet-Magyarország- gal közelmúltbeli élményeit, jövőbeli terveit. - Sokat tanultam az elmúlt hetekben, de már csak egy megmérettetés van hátra, és túl leszek a vizsgaidőszakon - kezdte Boglárka. - Az utolsó vizsga után keresztény bálban fogom megünnepelni a vizsgaidőszak végét. Azért várom a bált, mert sok ismerősömmel találkozhatok. Lesznek, akiket már régen láttam, vagy éppen sorstársaim voltak a vizsgák alatt. Az is pozitívum, hogy jó esély van rá, hogy munkát kapok a főiskola mellett, így nemcsak gyakorlatban próbálhatom ki amiről tanulok, hanem azt csinálhatom, amit szeretnék. Kipihenve a bál fáradalmait, újabb feladatok megoldásába vágok bele. A Kelet-Magyarország hagyományteremtő céllal, véletlenszerű választással, telefonon kérdezi olvasóit: Történt-e vele mostanában olyan esemény, melyet szívesen osztana meg a lap olvasóival? Felvenni a harcot Mindig örömmel tölt el, ha valamilyen jó kezdeményezést olvasok lapjukban. A legutóbbi különösen a szívemből szólt. Úgy látszik, „szakmai” ártalom, hogy szinte „fizikai fájdalmat” érzek egy-egy szörnyű mondatszerkezet olvasása vagy hallása során. Kezdem az ún. ger- manizmussal: pl. „a munka el van végezve”, „a dolog meg van csinálva”, „az ügy el van intézve”, az elhatározásainkat „meg fogjuk valósítani” stb. A munkát elvégeztük, a dolgot megcsináltuk, az ügyet elintéztük, elhatározásainkat megvalósítjuk, mennyivel jobban hangzik, sokan mégis súlyosan vétenek a helyes magyar kifejezések ellen. Egy újabb jelenségre lettem figyelmes: pl. modoros kifejezések, szófordulatok sorát hallom egyre gyakrabban: „megmondom kő keményen” vagy most már állandóan „megfogalmazunk”, ha kell, ha nem, továbbá „oda kell figyelnünk”. Nem tartom a legszerencsésebb kifejezéseknek a „le fogom tenni a parlament vagy a közgyűlés asztalára az elkészített projektemet” stb. Egyre több politikusunk hangoztatja az „értékrendet” unos-untalan. Ehhez hasonló dolgoktól hangos mostanában a sajtó, rádió, tv OLVASÓNK ÍRIl Az esélyegyenlőség? Ez évben Nyíregyházán, az új orvosi ügyelet épületéhez, mozgássérülteknek átalakított járda átjárhatat- lan egy zöldségesstand miatt! Nem tudom, ki adott rá engedélyt, de ott már az egészséges gyalogosok is nehezen tudnak elmenni. Vajon, mi a fontosabb? Én úgy gondolom, hogy a járókelők. Amíg nincs eső, hó, addig nincs gond, de mi lesz, ha jön a sár? Merre kerüljünk? Egy érintett A járda alig fél méter (Fotó: Balázs Attila) egyaránt. Legszebb ideje ez ellen felvenni a harcot írásban, szóban egyaránt! Petraskó Zoltán Keresetem: nulla Szinte naponta jelennek meg a lapban, az olvasók számára már szinte rémhírnek számító információk. Azt mindenhol leírják, hogy milyen változások lesznek az egészségügyben, de hogy ezzel szemben milyen választási lehetőségei lesznek az állampolgárnak, arról még sehol nem olvastam. Pedig nekünk is fel kellene készülnünk rá, és el kellene kezdeni keresni a megoldást, az idő rövidsége miatt. Vagy talán ezt még azok sem tudják, akik eldöntötték? Úgy gondolom, hogy ezzel a bizonytalansággal nem kellene még jobban stresszelni az embereket! Sajnos azok vannak többen, akiknek éppen elég a baja. Nálam két éve állapították meg az 50%-os csökkentett munkaképességet. Olyan orvosi indoklással, hogy tartós ülő- és állómunkát nem végezhetek. Számítógépes munkát sem ajánlanak a zöldhályogom miatt. De azért nem vagyok rokkant! Minden más könnyű fizikai munkát végezhetek. A rendszeres szociális ellátásra nem voltam jogosult, mert nem munkaviszonyban következett be a munkaképesség-csökkenés. Semmilyen ellátást nem kapok, havi keresetem: nulla! Természetesen ezek után biztosított sem vagyok a tb-nél. Nincs jogviszonyom. A kérdésem az lenne, hogy ilyen esetben milyen legális megoldás lesz arra, hogy mi is biztosítottak legyünk. Azt nem gondolhatják komolyan, hogy pont azok, akik a legjobban kiszolgáltatottak, most már haljanak meg, mert nem tudják megfizetni az orvosi ellátást. Vagy, ha nincs jövedelme valakinek, esetleg családtag fizethet-e helyette, ha igen, mi után, mennyit? Elhangzottak olyanok is, hogy a háztartásbelieknek is kell fizetni, csak azt nem, hogy minek a 9%-át? B. Jánosné SMS A KELETNEK: 06-20/9848-666 I SMS-küldők figyelmébe! Kérjük az SMS-t küldő Tisztelt Olvasókat, hogy rö- j vid üzeneteikben lehetőleg közérdekű ; kérdéseket vessenek fel. Jóklvánságai- I kát az emelt díjas SMS-számunkra küldi jék: 90/612-222.____________________ j 35 éves, 100 százalékos rokkant j vagyok, 28 000 Ft a nyugdíjam, 3 ; gyerekünk van, ha nem tudnék dol- : gozni, nem tudnánk megélni. Csak az j nem dolgozik, aki nem akar! I (202423380) _______________________ j Ha tudna valaki tanácsot adni, hogy mi- j ként riasszam el a verebet a portám- l ról, megköszönném! Ugyanis, már I annyira elszaporodtak, hogy mindent j összepiszkítanak, lelövöldözni pedig j nem lehet őket. (203140349) Kedden Őrösről eltűnt - valószínű még most is ott kóborol - egy hatéves fox- terrier, szuka kutya. Nyakában nyakörv van bilétával. A bal füléből hiányzik egy kis darab. Folyamatos gyógykezelés alatt áll. Kérem, aki látta, vagy tud róla valamit, hívjon! (204247151) ______ E.ON új energia? Szakolyban, a Vörösmarty utcán egymás után két villany- oszlopon 6 hete nincs közvilágítás. Kétszer jelentettem már be, eddig nem értek rá. (205185974) ________________ Felsősimáról eltűnt egy kan rottweiler. Utoljára a Cimbalom utcában látták. Kérem, aki befogadta, vagy megtalálta, adja vissza! Telefonszám: 06-70/ 559-7464. (205196111) Igaza van a 06-20/255-7176-os SMS- ezőnek. Nekem is van sok olyan ismerőm, aki nyugdíj mellett dolgozik, és nem tudja, hogy hol tart, olyan nagyra van magával. Meglenne Magyarország pénze, ha a nyugdíjas csak nyugdíjat kapna, és talán kevesebb lenne a munkanélküli is, ha a nyugdíjas helyett más is kapna munkát. (308190488) Január 31-én Nyíregyháza belterületén elveszítettem a gépkocsim hátsó ajtajáról a díszlécet. Kérem, aki megtalálta, ezen a számon értesítsen. Előre is köszönöm. (203637853) _______________ A kertvárosban is kialakították a szelektív hulladékgyűjtést, így alig keletkezik kommunális hulladékunk. (429008) ímhmi ......56__55__■ Várjuk leveleiket a 4400 Nyíregyháza, Dózsa György u. 4-6. címre, e-mailjüket a kelet@inform.hu címre, telefonszolgálatunk a 42/501-510 (4280-as mellék) számon fogadja hívásaikat, személyesen a Nyíregyháza, Dózsa György u. 4-6. alatt, 9 és 16 óra között kereshetik fel olvasószolgálatunkat. A leveleket terjedelmi okokból rövidíthetjük megjelenéskor. Nem közölhetünk azonban jogszabályokba ütköző tartalmú, vagy névtelen leveleket. Kérjük, tüntessék fel a levélen/e-mailen a telefonszámukat is. Falevelek. Nyíregyházán, az Örökösföldön a napokban gereblyézték össze a lehullott faleveleket. Csak remélni lehet, hogy mielőtt újra szét nem fújja a szél, elszállítják a kupacokat. (Fotó: Olajos Tamás) A HÉT LEVELE * . Hm ..........• ..... Se szíve, se lelke? A héten meglepően sok édesanyáról szóló levél érkezett szerkesztőségünkbe. Egyikhez kapcsolódva írta - számomra is igen megrázó - sorait Kiss- né. Azokról a gyerekekről beszél (mint ő is), akiket az anyjuk eldobott. Úgy érzi, s ez felnőttkorában még csak megerősödött benne, hogy az édesanyja „lelkileg ontotta ki az életét”. Ma sem tudja, hogy mi alapján hozta az anyja a döntést? „Folyton azt a kérdést teszem fel magamnak, mért pont én?” - írja. A levél azt tükrözi, hogy mennyi szenvedélyt, elfojtott fájdalmat cipel azóta is. „Kérdem én, miféle anyai ösztönről beszélünk? A legvadabb állat is ragaszkodik kicsinyéhez! Van az ilyen anyának lelke? Szerintem szíve sincs, nemhogy lelke.” E sorok magukért beszélnek. Azért félve én mégis megjegyzem, és Isten ments, hogy felmentsem a szülőt: vajon tényleg így van? Egy anyának sokszor választani kell, s nem könnyű egy- egy döntést meghozni. Az élet sokszor hoz olyan helyzetet, amiből csak egy kiút van. Még mindig tisztességesebb „eldobni”, mint annak életére tömi. Számomra sem normális dolog az ilyen döntés. Azt kívánom, amit az olvasó írt: ....soha ne tudja meg senki, milyen anya nélkül élni.” (Szerk.) Morálisan rombolják Fejetlenség, dráguló közszolgáltatás, óriási feszültség a közszolgálatban, miközben a reformnak becézett ötletellés célja, iránya, indoka felismerhetetlen. Pénzkivonás, fiskális terror, a politikai zsákmány- szerzés gátlástalanul folyik, miközben a köztisztviselői és közalkalmazotti kart nemcsak számában tizedelik, de morálisan is rombolják. A köztisztviselőket nap mint nap megtörik, megfélemlítik. Pártkatona, komisszárvezetők alapfenyegetése: „nehogy meglássam, hogy 17 órakor kiesik a toll a kezetekből, vagy ha igen, akkor az utcán sorban állókkal cseréllek le benneteket”. Nem fülbe súgva, nem „diszkréten”, hanem munkaértekezleten, közösség előtt. Miközben ezek közül egyesek legnagyobb gondja az „oktatás” „az előadások tartása”, a rokonok, a barátok, az érdekközösségek tagjainak és gyermekeik elhelyezése, menedzselése, a hosszú ideje kiemelkedően alulfizetett módon díjazottak gondjaira bízása. Természetesen sok kivétel van, de ma már akkora a „simlis” kör, hogy ezt nem lehet szó nélkül hagyni. Különösen azért, mert az eddig végrehajtott átalakítások az előbbiek szerint oldódtak meg. Az eddig jól begyakorolt és hatékony államigazgatási folyamatok bonyolultabbá váltak, több lett a vezető, drágább és rosszabb a szolgáltatás. A magyar köz- igazgatás azért nem omlott még össze, mert a megszégyenített, becsapott és kiszolgáltatott köztisztviselők kézben tartják a települések életét, a közhivatalokban éjszaka, vasárnap, szombaton is dolgozva, többletjavadalmazás nélkül, szakszerűen, egészségüket rombolva, a család egységét kockáztatva helytállnak, ki-ki a maga szakterületén. És miről olvasni, mit hallani és mit látni mostanság? Jószerivel a következők: amit nem sikerült Fock Jenő kormányának, azt a Gyurcsány- kormány végrehajtja. Ezért nem lesz utazási kedvezménye a köztisztviselőnek és a közalkalmazottnak. Az egyéb juttatások megszűnnek. De örömteli a pártok közeledése egymáshoz, és fogadásom is van arra, hogy majd meg is állapodnak abban, hogy képviselőként egymillió forint helyett 3 milliót használhassanak föl az adófizetők pénzéből a kampányban. Akik ígértek, számla nélkül vettek fel költségtérítés címén irdatlan sok pénzt, miközben 299 forintos menzán tengődtek, állami telefont, gépkocsit használtak és valóságos költségeik talán még a munkaszüneti napon sem voltak! Persze ez lenne a legkisebb baj... A nagyobb baj az, hogy ma a közigazgatás, a közszolgálat ügye (benne a közszolgák sorsa) a közigazgatás minősége többször levitézlettek, ellenérdekű, új (szuper)-gaz- dagok, seftes haverok játékszere lett. Timkó József, MKKSZ megyei titkár
