Kelet-Magyarország, 2007. január (64. évfolyam, 1-26. szám)
2007-01-05 / 4. szám
2007. január 5., péntek miLiT FÓRUM /5 Fizetés két év után Karácsony előtt a volt nyírbátori Ruggeri cipőgyár dolgozói végre megkapták jogos járandóságukat! Két évvel ezelőtt az olasz tulajdonos a dolgozókat - bérük kifizetése nélkül - magukra hagyta! Segítséget csak a város vezetőségétől remélhettek! Ezúton szeretnénk megköszönni Bállá Jánosné, nyírbátori polgármester asszonynak, dr. Veres János országgyűlési képviselőnek és dr. Bihari Albert ügyvéd úrnak a közbenjárásukat! Eredményekben, sikerekben gazdag, boldog új évet kívánunk nekik! A volt Ruggeri dolgozói SMS-ben is szavazhatnak Az év eleji szigorítások közül talán az egyik legmeglepőbb az ingyenes gyógyszerek dobozdíjának bevezetése. Mint ismert, január 15-től 300 forintot kell fizetni dobozonként az ingyen járó patikaszerek esetében. Ez újabb teher lesz az emberek számára. Erről kérdezzük a Tisztelt Olvasókat: Ön egyetért a dobozdíj bevezetésével? Küldje el a „KM A” betűkombinációt, amennyiben a kérdésre igennel, a „KM B”-t, ha nemmel válaszol. Egy üres szóköz után rövid magyarázatot és nevét adhatja meg válaszához. Az így elkészült SMS-t küldje a 06-20/964-6666-os számra! Kim QMS Ön egyetért a dobozdíj bevezetésével? Küldjön SMS-t KM A betűsorral (rövid szöveges magyarázatát és nevét egy szóköz kihagyásával fűzheti hozzá) a 06-20/964-6666-os számra (az SMS alapdíjas). Küldjön SMS-t KM B betűsorral (rövid szöveges magyarázatát és nevét egy szóköz kihagyásával fűzheti hozzá) a 06-20/964-6666-os számra (az SMS alapdíjas). Szavazatát küldje el lehetőleg január 6., szombat 16 óráig. Gyorsabb. Manapság egyre nagyobb becsülete van a kerékpárnak. Sokszor könnyebben és hamarabb célba ér így az ember. (Fotó: Olajos Tamás) Lapulevél Régóta nézem a televízióban a Fábry-show-t. A nemrégiben megtartott előadás először felkeltette a figyelmemet. ígéretesnek tűnt a sok bájos gyermekarcot látni a képernyőn. A műsor elején tökéletes tájékoztatást kaptam arról, hogyan kell használni a lapulevelet, ha nincs kéznél WC-papír. A folytatásban a gyermeknem- zés gusztustalan ecsetelésén nevetett és tapsolt a stúdió nézőközönsége, s ki tudja, hány néző még a képernyők előtt? Ezek után a gyermekek szereplésére már nem voltam kíváncsi. Csorba Ottóné, Kocsord Gondolatok a buszon Ennyire közömbösek a mai fiatalok? Szerintem nem, de döntse el Ön ezt a Kedves Olvasó. December 28-án Nyíregyházán, a Búza téri megállóban felszálltam a 4-es autóbuszra. A hátsó ülésen és a vele szemben lévő ülésen idős asszonyok helyezkedtek el. Mellettem egy 18-20 év körüli fiatal pár állt, és egy ugyanilyen korú fiatalember. A „Pirosház” környékén egy felelőtlen gépkocsivezető vágott a busz elé. A hirtelen fékezés miatt az idős néni előreesett, és megsérült a térdén. A vele szemben ülő, szintén idős hölgy kapta el, így megmentve a nagyobb bajtól. Felsegítettem és visszaültettem a nénit a helyére, majd felajánlottam, hogy elkísérem a rendelőintézetbe. Bár a lábát nagyon fájlalta, ezt a segítséget visszautasította, mivel úgyis leszáll hamarosan. Az SZTK előtt a buszvezetővel közöltem a sérülést, aki azonnal hátrament a nénihez. Hogy később mi történt, nem tudom, mert én leszálltam a járműről. A történetben az a legszomorúbb, a Éhes gyomorral nem lehet iskolába menni Önmérséklet kellene Nem jól van ez így! Nagy szégyen az annak a kormánynak és társadalomnak, ahol egy anyának azon kell meditálni, hogy ha kifizet mindent, a gyermekei látják szükségét. Éhesen nem lehet aludni, iskolába járni, mint ahogy ruha és cipő nélkül sem. De, ha nem akar közüzemi hátralékot, kikapcsolást, fizetnie kell! Úgy vélem, hogy minden szolgáltatónak - köztük a Távhőnek is - gondolkodni kellene némi önmérsékleten. Itt van a kompenzálás. A nyomtatványt kitöltöttem, kértem igazolásokat, sőt magam vittem be az irodá(lllusztráció: Balázs Attila) ba. Megkaptam a havi 2500 forint támogatásról a határozatot, de sajnos ez a fűtésszámlákon már nem szerepelt. Vagyis, már 7500 forinttal tartoznak nekem, így nemsokra megyek az egésszel. Mikor reklamáltam, a kincstár és a hivatal egymásra mutogatott. B. J-né, Nyíregyháza három fiatal a fülebotját se mozgatta, hogy segítsen a bajba jutott nénin. Nagyon remélem, hogy tévesen ítélem meg a szituációt, s a mai ifjúságból nem veszett ki a humanizmus. Amit az is bizonyít, hogy ugyanazon a buszon egy 15-16 éves lány felajánlotta az ülőhelyét, amit én 70 éves fejjel nem fogadtam el. Mészáros Ferenc, NyIregyhAza Ki, mennyit dolgozott... A nyugdíjtörvényről nekem is van véleményem. 1963-ban húsz hét volt a szülési szabadság. Ezt követően már reggel ötkor indultunk a kislányommal, mert menni kellett dolgozni. A szomszéd- asszony 7-kor keltette a cse- météjét az iskolába, mert nem járt el sehova. Mikor mégis munkát vállalt 40-45 évesen (addig nevelt otthon hízókat, csirkéket), és ledolgozta a kötelező 15 évet, ugyanannyi nyugdíjat kapott mint én 30 évnyi munkaviszony után. Aki korengedménnyel elmegy nyugdíjba, vagy leszázalékolják és elmegy ismét dolgozni, bizonyos, hogy rendes műszakban nem bír „lenyomni” nyolc órát. Újra csak azt mondom, aki többet dolgozik, több nyugdíjat kapjon, s az évenkénti kompenzálásnál is azt vegyék figyelembe. Nagyné, Nyíregyháza Száz arc Az élet már csak ilyen, mindig a jók mennek el előbb, a legjobbak. Bor István Ivántól is búcsút kellett vegyünk, mi, amatőr írók, versírók, festők és sorolhatnám. Iván kiváló ember volt, a lelkét odaadta, nem szólt meg senkit és segített, ahol csak tudott. Nem tisztem felsorolni az életútját, mert magáról sosem beszélt, de annál többet adott. Több száz könyvet illusztrált önzetlenül. Már nagy beteg volt, amikor a tarcali táborban mindenkinek adott egy fűzött kötetet SZÁZ ARC címmel, vagy postán elküldte. Nem vagyok a nagy szavak híve, de róla az EM-BER-t tiszta nagy betűvel kell írni, melyre nem csak a művészetével, de a végtelen szerénységével és humánus leikével nagyon rászolgált. Az embereket el tudta fogadni olyannak, amilyenek, a valóságukban. Ahol megjelent, szinte megváltozott a légkör, sugárzott belőle a jóság. V. János, Nyíregyháza Együtt köszöntik az új évet ■ Nagy öröm, ha karácsonykor és szilveszterkor is együtt ünnepel a család apraja-nagyja. Nyíregyháza (KM - V. K.) - A gyulaházi Papp Istvánná, Mária nem panaszkodott, szívesen osztotta meg karácsonyuk és szilveszterük örömeit lapunkon keresztül az olvasókkal.- Nagy boldogság volt látni a várakozást három gyermekem arcán a karácsonyfa alatt - kezdte az édesanya. A fiúk listát készítettek még karácsony előtt, hogy mit szeretnének a Jézuskától, és bár voltak olyan dolgok, melyeket nem lehetett valóra váltani, mégis igyekeztem olyat ajándékozni, aminek örülnek, és Ossza mag velünk! A Kelet-Magyarország hagyományteremtő céllal, véletlenszerű választással, telefonon kérdezi olvasóit: Történt-e vele mostanában olyan esemény, melyet szívesen osztana meg a lap olvasóival? emellett hasznát is veszik. így került a fa alá az asztali cso- csó, a lézerkard, valamint egy társasjáték, kifestők, és könyvek.- Szüveszterkor már hagyomány, hogy édesanyámnál gyűlik össze a nagy család. Olyankor ott vagyunk mi a fiúkkal, és az öt testvérem is, szintén családostól. A gyerekek élvezik leginkább az óévbúcsúztatást, mert együtt lehetnek az unokatestvérekkel, de mi, felnőttek is nagyon örülünk annak, hogy együtt köszönthetjük az új évet. ITT ÖNÖKÉ A SZÓ! Várjuk leveleiket a 4400 Nyíregyháza, Dózsa György u. 4-6. címre, e-mailjüket a ke- let@inform.hu címre, telefonszolgálatunk a 42/501-510 (4280- as mellék) számon fogadja hívásaikat, személyesen a Nyíregyháza, Dózsa György u. 4-6. alatt, 9 és 16 óra között kereshetik fel olvasószolgálatunkat. A leveleket terjedelmi okokból rövidíthetjük megjelenéskor. Nem közölhetünk azonban jogszabályokba ütköző tartalmú, vagy névtelen leveleket. Minden esetben kérjük, tüntessék fel a levélen/e-mailen a telefonszámukat is, hogy felvehessük Önökkel a kapcsolatot! VENDÉGSOROK Dobozban az igazság? Angyal Sándor kelet@kelet.szon.hu A vidéken élő, a leszázaléko- láshoz vezető nehéz műtétek után lábadozó, a kicsinél is kisebb nyugdíjas férfi kérdezi tőlem, mondjam már meg, miért nem beszélnek mostanában egyértelműen. Az egészségügy egyik példáját hozza fel a sok közül: hamarosan bevezetik a dobozdíjat a gyógyszereknél. Miért nem mondják ki kerek-perec, hogy megszűnt az ingyengyógyszer - fakad ki. Majd elmeséli: a nagy tüdőműtétje után kétfajta, az állam által teljes mértékben támogatott gyógyszert szed, amely elviselhetővé teszi a fájdalmait. Hát ennek most vége, mert jön a dobozdíj. Ő hetente 3+2 dobozzal fogyasztott eddig, ha most minden doboz után 300 forintot kell fizetni, az már maga másfél ezer. Plusz a vizitdíj, mert a felírásért el kell mennie az orvosához, ami további 300. Keserűen összegzi: érti ő, hogyne értené, hogy nagy az államadósság, hogy nem merhetünk örökké hitelekből nagykanállal, meghogy szükséges a fogyókúra. Ám azt is olvasta valamelyik ingyenújságban, hogy aki hirtelen akarja leadni a felesleges kilóit, s ezért szinte éhezik, az előbb-utóbb megbetegszik. Most meg mindent egyszerre akarnak, amibe bele lehet gebedni... Hiába várta a választ, csupa általánosságokat, frázisokat tudtam volna mondani - de tudtam, hogy őt az aligha érdekli, mert ő - szerencsétlenségére - nem álbeteg, nem szimuláns, az ő fájdalma igazi fájdalom, s nem tudja, mi lesz ezután vele, ha úton-útfélen csak fizetni, fizetni kell. Miből? - kérdezte szinte önmagától. Elgondolkodtam azon, amit a fogyókúrával kapcsolatban említett. A lakosság nagyobbik részén nem tapasztalni valamiféle túlzott elhízást, különösen a kapitalizmus építése óta, hiszen sokan az egykori tartalékaikat kénytelenek felélni, ha egyáltalán van nekik ilyen. Ahogy ugyanis elszemlélgetem a politikai mezőt, bizony gyakran még a kormányzó partnerek sem mindenben értenek egyet, amire a szavazások alkalmával már fény is derült. Az egyik valóban egyszerre akarna mindent megváltoztatni ■ (na jó, nevezzük reformnak), a másik fél szemmel azért odafigyel a szegényekre is, mondaná, talán egy kicsit vegyük vissza a tempót. Ám erre csak ritkán kerülhet sor, mert a rapidosabb partner rögvest a koalíció létére kezd utalni... Ördögi kör? Az is, meg nem is. Mert ha az egészségügyön túltekintünk, s meglátjuk a más területeken is futószalagon érkező újabb és újabb terheket, akkor mi is töprengeni kezdünk a tempón, - vagy ahogy egyesek találóan mondják: az erőltetett meneten. Ebben nem azok fáradnak el inkább, akik az ütemet diktálják, hanem a menetoszlopban gyaloglók. EBIIl j j j j j j j j j j j j j j j j j j j j j j j j j j j j —3 Kp "hirek.szon.hu A régió és a világ hírei.
