Kelet Magyarország, 2006. december (63. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-23 / 300. szám
2006. december 23., szombat KIÜT FÓRUM /6 Fogolykarácsony „Szent karácsony estje most ránk köszöntött, Itt ünnepeljük meg a szögesdrót között... Szomorú otthon is a karácsony napja, Nem ül az asztalnál a jő édesapa... Nincs, aki megkezdje az esteli imát, Ünnepi asztalhoz ültesse családját... Ez a mi életünk legsötétebb napja, Bús szívvel gondolunk a meleg otthonra. Szemünk könnybe lábad a karácsony szóra, Vajon nehéz sorsunk mikor fordul jóra?” Ezt a versrészletet 1944-ben a szolyvai fogolytáborban írta egyik fogolytársam, akinek sajnos nem sikerült hazajutnia. Nem múlik el karácsony, hogy ne gondolnék rá! MolnAr András A becsület miatt Ez a hét bővelkedett értékesebbnél értékesebb levelekben. Bár a szeretet, a karácsony játszotta a főszerepet, azért mindig felbukkan egy, kettő olyan, mely az ünnepvárás fényét elhomályosítja. Nyíregyházán, az egyik gyár vezetése a dolgozóinak egy szem szaloncukrot adott ajándékba - keresték meg néhányan szerkesztőségünket. „Eszméletlen felháborodást váltott ki ez az ajándéknak szánt valami. Ennyire még sohasem éreztük magunkat megaláztatottnak. A dolgozók egy része eldobálta, de a nagy többség fel sem vette.” - írták. Vajon, mi volt az adományozók célja, mit jelentett a gesztus? Inkább szomorúságot csempésztek az emberek leikébe és nem örömet. Az ajándék, ha még egy szem cukor is, lehetne szívből jövő, hisz sokszor nem az érték a fontos, de azért ez itt mégis jelent valamit. „Nem akarjuk elhinni, hogy nem tellett volna egy egész csomagra. Nem az ajándék nagysága és ára a lényeg, hanem, hogy érezzük, megbecsülnek bennünket!” - teszik hozzá. Ők ebből a „gesztusból” azt a következtetést vonták le, hogy nem becsülik őket. Ez pedig nem a legkellemesebb karácsonyi ajándék! (Szerk.) / Művészeti gála. A nyírteleki ÁMK művészeti Iskola tanulói karácsonyi gálán adtak számot az elmúlt fél évben tanultakról a helyi Királytelek Vigadóban. (Fotó: Sipeki Péter) Béke és szeretet A mérki nyugdíjasklub megrendezte az idei Mikulás- és karácsonyi ünnepségét. Már délelőtt szorgoskodtunk, hogy az ünnepi ebéd elkészüljön. Mindenki kivette részét a munkából, volt, aki főzött, terített, mások, díszítették a karácsonyfát. Mindannyiunk szívét átjárta a béke és a szeretet, az ünnepre készülődés öröme. A szerény ajándéknak is mindenki nagyon örült. Egy csomag szaloncukorra, egy csokimikulásra futotta, de úgy láttam, nem az érték számított, hanem az egymás iránti szeretet. A rendezvényünket megtisztelte településünk polgármestere, az iskola igazgatója és a könyvtárosunk. Az iskolás gyerekek karácsonyi műsorral kedveskedtek nekünk, majd néhány társunk rövid betlehemes játékot adott elő. Világosi Ernőné, elnök, Mérk r Pátyod Pátyodi betlehem. Kicsik és nagyok egyaránt örömmel állnak meg egy pillanatra megtekinteni a 49. számú főút mellett, Pátyod főterén felállított csodálatos betlehemet. (Fotó: Tóth János) Igazi fény Többször törekedtem arra, hogy az ünnep igazi fényére rátereljem a közvélemény figyelmét, mely sajnos csak magunk körül forog. Szívesen elidőzünk a jászolban szendergő „Kisjézuska” mellett, mely arra is jó, hogy egy kalap alá vegyük a Mikulás bácsival, de a további „a világra áldást osztó szolgálatára, a Golgota keresztjén elvérzett világmegváltó tette” már hiányzik a tudatunkból. Pedig ez Isten szeretetének legcsodálatosabb, legdrágább jele, ami semmi mással nem pótolható! Erdélyi János, Búj Barátságok szövődnek Hét éve tartó szép hagyománya van a Krúdy Gyula Gimnázium és a Kégly Szeréna Gyermekotthon lakói közötti kapcsolatnak. Évről évre karácsonykor, gyermeknapon eljönnek hozzánk, vidám hangulatot teremtenek és együtt ünnepelnek velünk. így tették ezt december 20-án is, gazdagon megajándékozva 50, családjukat nélkülöző gyermeket az általuk gyűjtött és vásárolt játékokkal és ruhaneműkkel. A karácsonyi dalok elhangzása után vidám közös éneklés, tánc, játék következett. Barátságok szöVidám hangulatot teremtenek vődtek, megerősödtek és ez az este mindannyiunk számára szép emlék marad. Szeretnénk ezúton köszönetét mondani a diákoknak és tanáraiknak. Dr. Sárközi Annamária, IGAZGATÓ FŐORVOS Turul és kerecseny Karácsony szavunk egyesek szerint latin, vagy török eredetű, mások finnugor „gerecsen”, az orosz „guruson” szavakkal hozzák kapcsolatba. Ilyenkor, a téli napforduló idején a túlsúlyban lévő sötét önmagába fordulásra készteti az embert. Mindazonáltal kicsit ünnepel is a magyar szív, hisz a nyilas a magyarok csillagjegye. Úgy ábrázolják, mint egy embertörzsű lovat, aki íjával hátrafelé fordulva íjaz. Ez a szimbólum, aminek jelentése, a harcos nyilával hátrafelé megcélozza a múltat, a hagyományokat, a tradíciót. Vissza kell mennünk egészen a turáni alföldig, ahol a harcos és a mágus egyesültek. Ahol az erőt képviselő harcost a magyar papok bölcsessége vezette. Csatáikban mindig nyertek, s szinte veszteség nélkül. Ebből az időkből fennmaradt legenda szerint a régi magyarok ilyenkor „rögzítették” a fiatal kerecseny sólymokat, mely jelképezte a tudat felemelkedését a testi anyagi hitformából, az égbe, az örök világába való visszatérést. A napmadár, lélekmadár repülését a fény felé, a szabadság felé, mert ettől kezdve a nappalok hosszabbodnak. Napjainkra szokássá vált az ajándékozás, a hagyományok szinte teljesen eltűntek. A jóléti fogyasztás ünnepe lett, és nem utolsósorban saját egóm kielégítése is. Ki beszélhet itt szabadságról? Hol a megszabadulás? Hol a szeretet? Egyesítsük önmagunkban a turult és a kerecsenyt, a (harcost és a papot), az erőt és a bölcsességet, hogy megszűnjön bennünk ez a kettészakadás és kialakuljon a kettő között a harmónia. Ujj András A karácsonyfa alá 1950 decemberét írtuk. Gegelyfy Sárika néni óvodájába jártam. Amikor délutánonként hazamentem, édesanyám megkérdezte, hogy ma mit tanultatok, kisfiam. Én már egy hete azt mondtam, semmit. Egy karácsonyi meglepetésverset tanultam, azért mondtam, hogy semmit. Megjött a nagy nap. Izgatottan vártuk otthon az angyalka eljövetelét. Csengettek, ez volt a jel, a család ünnepélyesen, méltóságteljesen átment a másik szobába, ahol a feldíszített karácsonyfa, alatta sok ajándék várt ránk. Amit én kértem, a kis- bicikli és kisvasút is ott volt. Előbb a csodálkozástól ámultam, bámultam, majd nemsokára sírva fakadtam. Szüleim nem tudták, mi az ok. De én csak nézelődtem, és zokogtam. Mikor arról érdeklődtek, mi a bajom, sze- pegve mondtam, hogy egy karácsonyi verset tanultam, ami eddig titok volt, s az óvó néni azt mondta, a karácsonyfa alatt szabad elmondani. Ez a fa pedig a parkettától a plafonig ér, így nem tudok alámenni. A szüleim nagy erőfeszítésébe került megmagyarázni egy akkor ötéves gyereknek, hogy a „karácsonyfa alá állást” másképpen is lehet érteni. Kiss Gyula így vártuk A fa feldíszítése édesapámra volt bízva. Addig édesanyám, nagymamámmal készítette a vacsorához az ételeket. Nekem kötelező volt ott lenni, mert „ha férjhez mész, kell tudjad!” Meg kellett tanulnom az ételek elkészítési módját, a tálalást, a díszítést. Most nagy segítségemre válik. Bátyám vagy a szomszéd fiúkkal játszott, vagy nagyapával a templomba ment mindenki karácsonyfáját díszíteni. így vártuk a Jézuskát. A varázslatos csengőszóra, a család tagjai körbeállták a feldíszített fát, „elkántáltuk” a Csena Jézuskát des éjt, az ajándékok „felfedezése” után következett a vacsora. A jókívánságokat egy pohár pálinkával kezdte édesapám, vagy nagyapám. A koccintáskor a család nő tagjai gyengébb likőröket ittak, amit tavasztól őszig érleltek egy be- főttesüvegben (málna, meggy, fekete cseresznye, szeder, zölddió rétegesen rakva, cukorral váltakozva, majd ráöntve 1 liter étkezési alkohol). Utána következett a frissen sült kolbász, májas és véres hurka. Köretnek krumplipüré, savanyúságnak általában cékla, esetleg savanyú Fekete Annamária uborka volt feltálalva. A kalács elmáradhatatlan volt, a gyerekeknek sok mazsolával, hozzá finom habos tejeskávé vagy kakaó. Süteménynek pedig a diós és mákos tekercs. Másnap aztán jöttek a távolabbi rokonok és barátok is karácsonyt köszönteni. Fekete Annamária Várjuk leveleiket a 4400 Nyíregyháza, Dózsa György u. 4--6. címre, e-mailjüket a ke- let@inform.hu címre, telefonszolgálatunk a 42/501-510 (4280- as mellék) számon fogadja hívásaikat, személyesen a Nyíregyháza, Dózsa György u. 4-6. alatt, 9 és 16 óra között kereshetik fel olvasószolgálatunkat. A leveleket terjedelmi okokból rövidíthetjük megjelenéskor. Nem közölhetünk azonban jogszabályokba ütköző tartalmú, vagy névtelen leveleket. Minden esetben kérjük, tüntessék fel a levélen/e-mailen a telefonszámukat is, hogy felvehessük Önökkel a kapcsolatot! IÜÜ55I hirek.szori.hu A régió és a világ hírei. Szeretném megköszönni a városnak a téren található ingyenes játékokat, mely- lyel így karácsony előtt a gyerekeknek nagy örömet szereztek. Ezért döbbenettel olvastam az „Idegen az ünneptől" című cikket, melyben egy olvasó ez ellen él kifogással. Azt üzenem neki, menjen már oda, és nézze meg a gyermekek boldog arcát, őrömét, ez nem illene a karácsonyi hangulatba? (702507111) Keressük többen is azokat az embereket, akik DPI csomagban telefonálnak. Se- qítsünk egymásnak! Santa. (205777825) Gratulálok az Abigél Művészeti Iskola valamennyi tanárának és diákjának! Feledhetetlen élményt nyújtottak a karácsonyi ünnepségen. Gratulálok! Egy szülő. (304891754) Attól függetlenül, hogy az irataimat nem kaptam vissza, melyeket Mándokon vesztettem el, szeretném megköszönni az újság szerkesztőinek, hogy az SMS-em és levelem bekerült az újságba, és ezúton szeretnék minden dolgozójának áldott karácsonyi ünnepeket kívánni! (304684487) ______________________ Sok a kamionbaleset, a kis járművet nem tisztelik. A jogosítvány friss, gyakorlat nincs, ne csodálkozzunk a baleseteken! (705636812) ______________________ Elfogadnánk feleslegessé vált, megunt já- tékokat, mesekőnyveket. (702665166) Versírók, figyelem! Ha tehetségesnek tartod magad, vagy mások téged, és szeretnéd, hogy ez akár könyvben is megjelenjen, jelentkezz! Tamás. (305789619) Művészi érték A képek részleteiben, a verssorok közt megbújó gondolatok sokkal többet mondanak, mint a szavak. Vászonra festett, lapra írt vágyak, illúziók, érzelmek, gondolatok, melyek tükröznek egy hangulatot, feltárnak előttünk egy lelkivilágot, megőriznek az életből egy darabot. Annyi mindent nem értékelünk, az anyagias világunkban észre se veszünk. Pedig vannak értékeink, csak nem jó helyen keresgélünk. Vannak dolgok, mikről megfeledkezünk, magunkba, befelé már csak nagyon ritkán nézünk. Pedig sok mindent felfedezhetünk. Több időt kellene fordítani arra, hogy lelkünket és szellemünket is kényeztessük, tápláljuk! Benső világunkkal is törődjünk! Sajnos a külsőségekre épülő világ nagyon sok mindent kirekeszt. Komlóssy TImea
