Kelet-Magyarország, 2004. december (64. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-24 / 300. szám

2004. december 24., péntek KARÁCSONY /8 PRÓZAVERS Tóth-Máthé Miklós: Meztelen lélekkel Néha úgy érzem csak tegnap történt, máskor meg azt, hogy esztendők óta már, mert olyan elviselhetetlen a hiányod, hogy összekuszálja az időérzékem is, de hát ez természetes, hiszen magát a tényt sem tudtam még elfogadni, hogy akkor hajnalban itt hagytál minket, meztelen lélekkel útra kelve, pedig szeptember végé volt már és a tél következett, de te mit sem törődtél ezzel, csak kiléptél tested óvó melegéből vigyázatlanul és elindultál az Istenhez, akinél - mi másra gondolhatnék azóta is - jó kezekbe kerültél, mert megszánva pőreséged új testet adott rád és én már ebben látlak majd viszont, amikor ismét egymásra találunk. Légy a legdélcegebb... A fenyőfa eredetét Bálint Sándor népmon­dájában így írja le: Amikor Krisztus Urunk a földön járt, a gonosz emberek elől buj­dosnia kellett. Az Úrnak ellenségei már nyo­mában voltak, mikor egy fenyőfához ért. Alig volt lombja, azért ágai elrejtették Jé­zust, aki így meg is menekült. Az Úr most megáldotta a fenyőfát: „Soha ne hullasd el a leveleidet! Akkor is virulj és zöldülj, ami­kor a többiek levéltelenül sorvadoznak! Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt! Légy az emberek öröme és emlékezetünkre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát!” A karácsony ma már mindannyiunknak az év egyik legnagyobb ünnepe, amely hosszú századok óta az egész világ számá­ra ugyanazt jelenti, ugyanazokat a gondo­latokat ébreszti az emberekben. A fenyő már az emberiség őskorában is mágikus jelkép volt. Örökzöld ágai hirdették a téli napforduló ígéretét. Krankovics Gergő (10 éves) balkányi kis­diák rajza A legtöbb német területen a karácsony­fának paradicsom volt a neve, hozzátarto­zott a középkori paradicsomjátékok kellé­keihez. Az angyalhaj, a fémgyöngy, papír­lánc, a bibliai kígyót idézi a bűnbeesés ide­jéből. A fa alá tett ajándékokat-ételeket a család eltávozott tagjainak szánták. Az el­ső karácsonyfáról Sebastian Brant német író emlékezik meg, Strasbourgban a 15. század végén. A Habsburg uralkodók Bécs- ben 1824 táján fenyőfa alatt ünnepelték a szentestét, egymásnak ajándékot adva. Ha­zánkban Bécsből a magyar arisztokrácia példája nyomán terjedt el. Az első karácsonyfát valószínűleg Brunsz- vick Teréz állította Aszódon. Az emberi élet­ben az ünnepi alkalmaknak, szertartások­nak nagy a jelentősége. Az év legnagyobb ünnepe, melynek leggazdagabb tartalma van, az a karácsony. Igazi humanista tar­talommal a keresztény vallás töltötte meg, a kis Jézus születésnapjának nyilvánította, mely a béke, szeretet erkölcsi parancsát je­lenti mindnyájunk számára. Nem mindig ilyen rózsaszínű az ember élete Őszinte beszélgetés sikerről, sebekről a Príma Primissima-díjas Bán Ferenc építésszel Bán Ferenc a kitartás Jelképéül szolgáló szoborral (Fotó: Racskó Tibor) Galambos Béla e-mail: galambos@kelet.szon.hu Nyíregyháza (KM) - Bán Fe­renc Ybl- és Kossuth-díjas építészünk december 8-án vet­te át az ötvenezer euró pénz­jutalommal is együtt járó Prí­ma Primissima-díjat „magyar építészet és építőművészet” kategóriában Budapesten, a Nemzeti Színházban. Az idei kitüntetettek rangos névsorára pillantva kézenfekvő volt a kérdés: milyen érzés velük egy társaságban lenni. Bán Ferenc: - Nagyon megtisz­telő. Abban a tudatban voltam, hogy a Kossuth-díjjal és egy köz- társasági érdemrenddel le vagyok tudva egy életre. Ehhez képest annyira váratlan volt, hogy kép­telen voltam feldolgozni. KM: Mit változtat mentalitá­sán, munkához való viszonyán a tény, hogy tíz évvel a Kos- suth-díj után most egy másik fajsúlyos kitüntetést tudhat magáénak? Bán Ferenc: - Remélem, sem­mit. Nem bírom elviselni azokat az embereket, akiket, ha megdi­csérnek, vagy valamilyen jutalom­ban részesítenek, utána kivetkőz­nek magukból, s azt hiszik, min­denkinek fölötte állnak. Én azon túl, hogy nem vagyok ilyen termé­szetű, mindig keresek magamnak mankókat az élet dolgaihoz. Most egy Korniss Mihány-írás volt se­gítségemre, amely a sikerhez va­ló viszonyról szól álomszépen. Ilyen helyzetben még inkább össze kell kapnia magát az ember­nek. Van egy japán mondás: min­den győzelem után húzd szoro­sabbra a sisakod szíját. Számom­ra azt jelenti, mostantól még job­ban oda kell figyelni mindenre. KM: A díjjal együtt járt egy kristályszobor, amely a világ­híres versenylovat, Kincsemet ábrázolja, s a díjalapítók sze­rint a kitartás jelképéül szol­gál. Kitartó embernek tartja magát? Bán Ferenc: - Én a munkában nem ismerek pardont, buldogsze- rűen kitartó vagyok. Amúgy pe­dig, egy gátlásos, túl laza, már- már trehány ember. De hát ez va­lószínűleg nem olyan nagy baj. A fiatalok, akik hozzám jönnek dolgozni, pályázni, diplomatervet készíteni, tudják: egy nagyon go­romba ember vagyok, ám fura módon nem sértődnek meg... KM: Milyen érzés volt a Príma Primissima-díjak átadásának színhelyéül választott Nemzeti Színházba belépnie annak az építésznek, aki egy másik nem­zetit képzelt el, tervezett meg? Bán Ferenc: - Semmi furcsa ér­zésem nem volt. Én megcsinál­tam, ami rajtam múlott. Az pedig, hogy leállították, teljesen más ter­mészetű dolog volt. Kérdezték már tőlem, milyen volt átélni a kudarcot. Nos, kudarcnak csak azt lehet nevezni, amikor az em­ber olyan dolgot vállal, amibe be­letörik a bicskája. Amit én ott el­vállaltam, a kollegáimmal végig­csináltuk, nekünk ez nem volt ku­darc. Ráadásul a terv további éle­te sem szégyellni való. Számtalan biztató levél van a birtokomban, köztük a nemzetközi színházépí­tő szövetség elnökéé. KM: Min dolgozik most Bán Ferenc és tervezőirodája, az A Stúdió 90? Bán Ferenc: - Nem mindig ilyen rózsaszínű az ember élete, mint ezekben a napokban. Vol­tunk már nagyon nehéz helyzet­ben is, amikor egymás után több munkánk is eldőlt. A mostaniak közül is csupán azt az egyet em­líteném, ami már biztos. Ez pedig Nyírbátorban a többcélú kulturá­lis központ, amire tudtommal a központi pénzt is megkapták. Az egy olyan munka, amely érzésem szerint nagyon jól sikerült, csak a rá való pénzt ne faragják meg. A legnagyobb díj A mostani karácsony azért alapvetően különbözni fog az eddigiektől a Bán család életé­ben.- Amióta dolgozom - pedig annak már jó néhány évtizede -, ez lesz az első laza év vége. Nincs határidő. Ez azért nagy szó, mert volt olyan szilvesz­ter, amikor le kellett szállíta­ni a tervdokumentációt, és mi­re odaértem, már senki nem volt ott, csak a portás, aki át­vette. Most végre nyugodtan, a gyermekeinkkel és uno­káinkkal együtt töltjük az ün­nepeket. Egyébként most a legkisebb unokámat tartom életem legnagyobb díjának, mert ő még olyan kicsi és na­gyobb boldogság nem kell egy ilyen megvénült embernek, mint én is vagyok. A Príma-díjjal egyúttal nagyobb felelősség is jár A vállalkozók magántőkéjüket jó ügy érdekében használják, a magyar kultúra ösztönzésére M. Magyar László e-mail: magyar@kelet.szon.hu Nyíregyháza (KM) - A Prí­ma-díjat vehette át Szabó Dé­nes Kossuth-díjas karnagy a magyar tudomány és kultúra jeles képviselői között de­cember 8-án Budapesten a Nemzeti Színházban. A Cantemus Kórusintézmény igazgatója a magyar oktatás és köznevelés kategóriában került a kiváló szakemberek közé. Mint la­punkban is rendszeresen beszá­moltunk róla, kórusait, a Cante­mus Gyermekkart és a Pro Musi- ca Leánykart számos nemzetközi versenyen vezette sikerre. Zenei nevelési konferenciákon, szakmai tanácskozásokon gyakran tart előadást és bemutatót zenetaná­rok, karvezetők számára. Sikeres fesztiválok szervezője, emlékeze­tes hangversenyek karnagya. Ja­pánból rendszeresen érkeznek hozzá, illetve a Kodály Zoltán Ál­talános Iskolába vendégek, hogy ellessék a magas színvonalú ének­zenei nevelés titkát. A Príma Primissima-díjat Demján Sándor üzletember, a Trigránit Rt. elnöke, a Vállalko­zók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) elnökségének támogatásával alapította a ma­gyar értelmiség eredményeinek megőrzése, a hazai tudomány, művészet és kultúra fejlesztésé­nek erősítése érdekében. Nagy megtiszteltetés- A 2003 nyarán alapított díj­ról hallottam ugyan, de túl sokat nem tudtam. Váratlanul ért az első telefonhívás, amelyben tájé­it .................................. Jónak és követen­dőnek tartom a vállalkozók gon­dolkodását, hi­szen anyagi tehet­ségükkel erősítik a szellemi életet. Szabó Dénes ....................................................................... koztattak arról, hogy jelöltek a Príma Primissima-díjra, s na­gyon óvatosan tájékozódtak afe­lől, vállalorp-e a televízió nyilvá­nosságát a díjátadó ünnepségen - elevenítette fel az előzménye­iket lapunk számára Szabó Dé­nes. - Természetesen igent mondtam, hiszen nagy megtisz­teltetés a jelölés, s így beleegyez­tem, legyen béjátszás rólam a te­levízióban. Később aztán kide­rült, a bíráló bizottság döntése alapján a 300 jelölt közül beke­rültem a 30 Príma-díjra jelölt kö­zé. A december 8-i eredményhir­detésre a megyei vállalkozók nagy büszkeséggel és örömmel készültek, hiszen mind a két he­lyi jelöltjük Príma-díjat kapott. Az izgalom már csak azért foko­zódott, hogy vajon a két Príma­díjból lesz-e vajon Príma Primis- sima-díj. Mint végül kiderült, Bán Ferenc elnyerte a „jók leg­jobbja” címet'. Követendő gondolkodás- Jónak és követendőnek tar­tom a vállalkozók gondolkodását, hiszen anyagi tehetségükkel, le­hetőségeikkel erősítik a magyar szellemi élet különböző területeit. Hazánkban vannak más civil kez­deményezésű elismerések is. Ezek a civildíjak színesítik és kiegészí­tik az állami kitüntetéseket, ame­lyek gyakran csak erkölcsi elis­merések. A vállalkozók a magán­tőkéjüket jó ügy érdekében hasz­nálják, s mint a régi nagy mecé­nások, a magyar kultúra ösztön­zésére fordítják. A díj átvétele után nemigen maradt sok idő az ünneplésre, hiszen jöttek az újabb dolgos hét­köznapok. Szabó Dénes karnagy kórusai - a Cantemus Gyermek- kórus és a Pro Musica Leánykar - egymás után adták december­ben megyénk településein a ka­rácsonyi koncerteket, s már ké­szülnek a jövő évi feladatokra is. Nemzetközi szereplések- Ebben az évben irigylésre méltóan találták meg a Kodály Zoltán Általános Iskolát és kóru­sait az elismerések, hiszen olyan díjakat kaptunk, amelyekre nem számítottunk. Az elismerések egyrészt jólestek, másrészt nagy felelősséget róttak, illetve rónak ránk. Mind szakmai szempont­ból, mind nemzeti elkötelezettség szempontjából a Magyar Örök­ség-díj szintén ilyen nagy meg­becsülést jelent a számunkra. A Príma-díjjal és a Magyar Örök­ség-díjjal együtt járó nagyobb fe­lelősséggel kezdjük az új eszten­dőt, amelyben jelentős felada­taink lesznek. Több nemzetközi utazás is vár a kórusainkra. A Cantemus Gyermekkar Szlová­kiában és Prágában szerepel majd, a Cantemus Vegyes Kar németországi szereplésre készül, Stuttgartban és Bonnban énekel majd az együttes. A Pro Musica Leánykarra húsz hangversenyes japán turné vár, s talán még Taj­vanon is lesz szereplés. Észtor­szágból is érkezett meghívás a leányoknak. Folytatjuk CD-k ké­szítését is. Három már folyamat­ban van, s készül majd egy ne­gyedik is. Áprily Lajos , Karácsony-est Angyal zenéje, gyertyafény - kincses kezem hogy lett szegény? Nem adhattam ma semmi mást, csak jó, meleg simogatást. Mi győzött érdességemen? Mitől csókolhat úgy kezem? Simogatást mitől tanult? Erem­be Krisztus vére hullt? Szemembe Krisztus-könny szö­kött? - kinyúló kézzel kérdezem. Áldott vagy a kezek között, ka­rácsonyi koldus-kezem. Becsület Hárommillió forintot hagyott el a nyáron egy férfi. Az a kisfiú és családja, aki megtalálta a pénzt, a SKY TRAVEL Utazási Irodától karácso­nyi ajándékként, becsüle­tességükért 10 napos gö­rögországi utazást kaptak. A család Vajára való, a családfő Kiss Géza. Az üdülés alatt ellátásukról a TESCO Áruház gondos­kodik. 615323

Next

/
Oldalképek
Tartalom