Kelet-Magyarország, 2004. november (64. évfolyam, 255-279. szám)
2004-11-22 / 272. szám
2004. november 22., hétfő HÁTTÉR /3 A felzárkóztatásról. A Bencs László Szakiskola és Általános Iskola „A felzárkóztatás oktatás módszertani kérdései” címmel országos konferenciát szervez november 24-én 11 órától, a Vikár Sándor Zeneiskolában. November 25-én 17 órától az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium dísztermében, dr. Kriveczky Béla Rákóczi-kuta- tó, főiskolai tanár a Rákóczi-szabadság- harc történelmi előzményeiről és szabolcsi eseményeiről tart előadást. NÉZŐPONT Igenek és nemek Nagy István Attila e-mail: nagyia@kelet.szon.hu Nemek és igenek. Ezek között vergődnek mostanában azok, akik szeretnének helyesen, az érzelmeiket és indulataikat, valamint az észérveket is egyetlen döntésbe sűríteni. Bár az is igaz, hogy a hezitáló szerelmeseknek szokták mondani: aki gondolkodik, az nem szeret, s aki szeret, az nem gondolkodik. Nagyjából ilyesmi kavarog a nem létező átlagpolgár fejében is. Talán még az is eszébe jut, hogy évekkel ezelőtt az érettségi vizsgán sokan nem tudták, hol található Erdély, s főképpen kik laknak ott. Ismereteink között bolyongva talán felötlik József Attila is, aki 1937-ben a Hazám című versében azt írta: „s kitántorgott Amerikába / másfél millió emberünk.” Elhagyta a szelíd lankákat és a szemhatárt lezáró hegyeket. Gyermekkori, világfelfedező élményeit, a kamaszos ölelések lázát, a forró szerelmi vallomásokat, a táncokat, amelyekben őseinek a lába is meg-megdob- bant. Gyermekeinek élményeit, barátait és barátnőit. Kitépte a gyökereit, abban reménykedve, hogy majd a nagy vízen túl, valahol ismét házat találhat. Mert hazára sohasem lelt, ha magyar akart maradni. Minél idősebb a fa, annál nagyobb földet visz magával, ha kitépik a helyéről. Ezért is kerültek sokan reménytelen helyzetbe az elvándoroltak közül, megbicsaklott a sorsuk, nem tudták elviselni a szülőföld házuktól való távolságát. Hiányzott a naplemente aranyló selyme, a Göncölszekér a megszokott helyen, s bizony a szomszéd is, akivel hetente egy-egy kocsmai órácskában a sanyarú sorsot változtatták jóra. Azt hiszem, sokban hasonlít a mostani helyzet az akkorihoz, amikor a rossz gazdasági viszonyok elől menekülve sokan választanának a felnevelő, dajkáló haza helyett új házat, amelyben jobb életet lehet teremteni. Nem lehet ezért hibáztatni senkit. De az is biztos, hogy aki december ötödikén nemmel szavaz, nem a határainkon túl élő magyarokat utasítja el, csak a lelkiismerete, a tudása, az ismeretei alapján önállóan dönt. Aki pedig igennel szavaz, nem öleli a keblére a kívülre rekedt és túlnyomó részt már ott született magyarokat, hanem ismeretei és érzelmei szerint húzza be az ikszet. Egyformák vagyunk, mert vállaljuk közös döntésünk felelősségét. Telítve (Rajz: Ferter János) Gyűjtötték a veszélyes hulladékot Az E-Misszió Természetvédelmi Egyesület munkatársai szombaton Nyíregyháza több pontján is gyűjtötték a veszélyesnek számító hulladékokat. Akkumulátort, használt étolajat, gyógyszert, kimerült elemeket egyaránt leadtak a város polgárai. Képünk a Zöld Elefánt diszkont előtt készült. (Fotó: Balázs Attila) Felszámolás és bizonytalanság Munkanélküliek lettek a nyírbátori Ruggeri Cipőgyár dolgozói Vágó Sándorné Tripsánszkl Jánosné Kapusi Sándorné (Fotók: Kovács Éva) Kovács Éva e-mail: kovacseva@kelet.szon.hu Nyírbátor (KM) - Amint azt korábban a Kelet-Ma- gyarország hasábjain megírtuk, felszámolás alá került a nyírbátori Ruggeri Cipőgyár. Talikka Minna, a gyár ügyvezető igazgatója időközben felmondott, mert úgy látta: az olasz tulajdonos visszatartja az információkat, a gyárral kapcsolatos történéseket elhallgatja előtte, így ő hiába akarna, nem tud választ adni az aggódó dolgozóknak. Varga István, a gyár dolgozói által megfogadott ügyvéd ugyancsak szkeptikusan fogalmaz: legszomorúbbnak azt tartja, hogy senki nem érzi felelősségének, hogy tájékoztassa a dolgozókat, tudassa velük, mire számíthatnak. Kapun kívül Csütörtökön cipőgyáriak százai álltak a kapuk előtt, hogy megtudják, hozzájutnak-e végre ledolgozott munkájukért járó fizetésükhöz. A várakozók - döntő többségükben családanyák - joggal idegesek, türelmetlenek. Vágó Sándorné: - Mi cipőgyáriak már hozzászoktunk ahhoz, hogy az úgynevezett szezonváltáskor néhány napra leáll a termelés, hogy ezalatt átállítsák a gépeket. Csakhogy most ennél jóval többről van szó, bár ez is úgy indult, hogy csak napokig szünetel a termelés. Most se munka nincs, sem pedig pénz. Tizedikén kellett volna fizetést kapnunk, eddig egy fillért sem adtak senkinek. Azóta megtudtuk, a gyár felszámolás alatt áll, az olasz tulajdonos tönkrement. Az ügyvezető igazgató azt javasolta, indítsuk meg a csődeljárást, vagy menjünk táppénzre. Hogy tehetnénk mi ezt? Eddig betegen is dolgoztunk, mert féltettük a munkahelyünket, a szabadságunk száz százalékával a tulajdonos rendelkezett. Tízórákat dolgoztunk ha kellett, mindezt alig 45 ezer forintért. Most még ez a pénz is odavan, fogalmam sincs, hozzájutunk-e bármikor egyetlen fillérhez is.- Ebben a városban szinte semmilyen munkahely nincs. A cipőgyár volt az egyetlen, amelyik több száz embernek adott biztos kenyeret, és most ez is odavan, a gyár megszűnik - mondja Kapusi Sándorné, aki hangjában keserűséggel így folytatja: Utcán több száz ember- Elmentünk a polgármesteri hivatalba is, ahol meghallgattak bennünket, de nem történt semmi, hiába kérünk segítséget. Azt mondják, segélyt csak egy bizonyos összeg felett adnak, ennek megállapításhoz meg összevonják a családi jövedelmeket. Az jár rosszul, aki tisztességes. Nekem két kereső gyermekem van, így nem kaphatok semmit. Az nem érdekel senkit, hogy munkahely híján kellett elhagyniuk Nyírbátort, s hogy Debrecenben is csak annyit keresnek, amennyiből éppen eltartják magukat. A pénztelenség is rossz, de a bizonytalanság még ennél is rosszabb. Mondják meg ha csőd van, mert akkor elmehetünk munkanélkülire. Hol lesz munkahelyünk? A Kossuth utcán! - kapcsolódik a beszélgetésbe Tripsánszki Jánosné, aki tíz évet dolgozott a cipőgyárban.- Ott van ugyanis a munkaügyi központ. A városban nincs munkahely, ami van, csak filléreket fizet. Az a legrosszabb, hogy nekünk senki nem mond semmit, nem őszinték hozzánk azok, akiknek az igazságot tudniuk kellene. Ilyenkor már javában dolgoztunk, most meg itt fagyoskodunk a kapu előtt. A vezetők arra biztatnak bennünket, hogy adjuk be a felmondásunkat, kérjük mi a csődeljárást! Hogy tehetnénk ilyet? Mi dolgozni akarunk, nem pedig munkanélkülire menni. Táppénzre se vesznek fel bennünket, hiszen milyen alapon tennék ezt az orvosok? Bizonytalanságban A nyírbátori Ruggeri sorsa megpecsételődni látszik. A vég már biztos, legfeljebb annak időpontja bizonytalan. A KSH ELEMZÉSEIBŐL Családon kívül Nyíregyháza (KSH-Csiz- mazia Tamásné) - Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében 2003. végén 2131 gyermek nevelkedett gyermekotthonban vagy nevelőszülői hálózatban. Számuk 1999-hez képest 7,5 százalékkal, 149 fővel emelkedett. Az elhelyezett gyermekek 16 százaléka még nem töltötte be a 6. évet, 43 százalékuk 6-14 év közötti, 20 százalékuk 15-17 éves, 21 százalékuk pedig 18 éves vagy idősebb volt. A gyermekotthonban elhelyezettek száma meghaladta a 800-at, 1999 óta alig változott. A gyermekotthonok lakóinak négytizede lakásotthonban, a többi hagyományos gyermekotthonban nevelkedett, 49 nevelő, 192 gyermekfelügyelő és 76 gondozó gondjaira bízva. PALICZ ISTVÁN MEGKÉRDEZTE: Mit jelent Nyírbátornak a cipőgyár bezárása? R égóta élek Nyírbátorban, átérzem a kiszolgáltatott helyzetbe került több száz ember fájdalmát, kétségbeesését. Nagyon remélem, hogy az immár második hete kényszerszabadságon lévő dolgozók előbb- utóbb megkapják majd elmaradt fizetésüket és egyéb juttatásaikat. Jómagam kulcsmásolással foglalkozom, vállalkozótársaimmal együtt mind: annyian érzékeljük azt a forgalom-visszaesést, amit ez a nem kívánt helyzet okozott. Vigh Béla, VÁLLALKOZÓ A mióta tudomást szereztem a Ruggeri cipőgyár előtti tüntetésről, sokat gondolkodtam azon, hová tudnak majd elhelyezkedni a felszámolás alatt lévő gyár dolgozói. Ennyi utcára került embert nem képes foglalkoztatni Nyírbátor, az biztos. Egy maroknyi ember, aki igen jól képzett, és szereti a szakmáját, talán kap majd munkalehetőséget egy-egy kisebb vállalkozónál, a többiekre valószínűleg munkanélküliség vár. Dózsa György, FESZTI VÁLSZERVEZŐ B átorban már a hetvenes évek óta jelen volt a cipőgyártás, megdöbbentő, hogy ide jutott az ipar. Édesapám alapítója volt az üzemnek, édesanyám az egész életét a cipőgyárban dolgozta le. A háromszázhatvan dolgozóra elbocsátás vár, pedig kezdetben csak a szokásos szezonváltó leállásnak indult az egész. Emberi sorsok tragédiája ez. Ugrásszerűen megnő majd a munkanélküliek száma a városban, hiszen a dolgozók kilencven százaléka nyírbátori volt. Csapos Zsolt, tanár E n az országos híradásokból és a Kelet-Ma- gyarországból hallottam a Ruggeri Cipőgyár felszámolásáról. Az egyik barátom édesanyja ott dolgozott az üzemben, szalagvezetőként sok-sok munkást irányított, mára ő is elmaradt bérére és felmondólevelére vár. Sajnálom a szerencsétlenül járt szakembereket, alkalmazottakat, miként a Nyírbátorban élő fiatalokat is, akiknek ezentúl még nehezebb lesz munkahelyet találniuk a városban. Veres János, tanuló E lkeserítőnek találom, hogy a hírek szerint több mint háromszáz embernek szűnik meg a munkahelye az üzem bezárásával. Gondoljunk csak arra a családra, ahol mindkét szülő a cipőgyárban dolgozott. Mégis, mihez kezdenek majd? Miből lesz kenyér az asztalon? Miből nevelik gyermekeiket? A közeledő ünnepek számukra nem a csodavárás varázsát, hanem a nélkülözést, az elkeseredettséget és kiábrándulást hozzák majd magukkal. Guzina Zsóka TITKÁRNŐ KILET HÍREK Ötven éve. Nemrégiben ünnepelte ötvenedik házassági évfordulóját Nyírbélte- ken, Dán Illés és felesége, Tyitye Mária. (Fotó: amatőr)
