Kelet-Magyarország, 2004. október (64. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-30 / 254. szám

2004. október 30., szombat HÁTTÉR / 3 KELET HÍREK 0 Kiállítás. Záborszky Gábor festőmű­vész képeiből nyílt kiállítás a nyíregyhá­zi Mentálhigiénés Központban (Sarkan­tyú u. 30-36. sz.). E Idősek Akadémiája. November 2-án 14 órától a római katolikus plébánia dísztermében - a nyíregyházi Szociális Gondozási Központ szervezésében - Szabó Zoltán, kiemelt főnyomozó tart előadást „Önvédelem, vagyonvédelem, bűnmegelőzés" címmel. 0 Lakossági fórum. A nyíregyházi köz­gyűlés négyéves programjának időará­nyos végrehajtásáról és a város „jövőter­vező” programjáról tartanak lakossági fórumot november 3-án 17 órától a Sza­bó Lőrinc Általános Iskolában (Sóstó­hegy, Igrice u. 6.). NÉZŐPONT A kegyelet virágai Angyal Sándor e-mail: angyal@kelet.szon.hu Ilyenkor, halottak napja közeledtén nemcsak a buszjáratokat sűrítik a város és a temető között, valóságos autóáradat in­dul a szélrózsa minden irányába, hogy le­rójuk kegyeletünket egykorvolt szeretteink iránt. Magasra csap a virágbiznisz, éjsza­kákon át készítik a koszorúkat az erre vállalkozók, nem titkolván, hogy tisztes hasznot remélnek munkájukért... Míg mindezt, az ünnephez talán méltatlan té­nyeket végiggondolom, azon töprengek, utolsó éves főiskolai hallgatóimnak mi­ként világosítsam meg a kegyeletsértést, mint az egyik fontos személyiségi jog el­leni cselekedetet. Aztán hamar kiderül: értik ők, hogyne értenék, hiszen az örök­re eltávozottak becsülete, rangja valójá­ban a még élő hozzátartozókat, a sző­kébb és tágabb családi kört érinti. ^londom mindezt annak ellenére, hogy valójában a nagymamámra akarnék most emlékezni, aki elárvult családunk felnevelője volt, s akinek a sírjára a szü­léink mellett mindig elvisszük az emléke­zésünk virágait. Szép kort ért meg, kevés iskolája ellenére mindig választékosán fe­jezte ki magát, és az imádság mellett ta­karékosságra is nevelt bennünket. Őriz­zük még róla arcának finom vonásait, fá­radt kezén a kidülledt ereket, ölelő moso­lyát, csendes szavát... Mégis igaz: a ha­lottak napja az élők ünnepe, az élet ma- gasztalása. Ne tagadjuk, van, akit az őszinte, tiszta érzés, s van, akit a társa­dalmi megítéléstől való félelem visz a te­metőbe, megint vannak, akiket se ez, se az nem tud még kényszeríteni sem a tisz­teletadásra, az emlékezésre...! / Újszülött látogatóba érkezett a főnök a munkatársához, amikor kieresztette hangját a kislegény. Azt mondta a ven­dég: látod-látod, azért sírunk csecsemő­ként, mert annyi sok rossz vár ránk e vi­lágon. Annyira rossz azért mégsincs ez a múlandó élet, hogy ne ragaszkodnánk hozzá! Még halottaink emlékének ápolá­sával is saját életünknek áldozunk. A Jubileumi oklevelet Szőke Lajos igazgató (jobbról) vette át Eke Istvántól •• é + (Fotók: Nyéki Zsolt) Növényvédelmi tervek csatazajban Elődeink már 1760-ban elrendelték a hernyófészkek pusztítását Nyéki Zsolt e-mail: nyeki@kelet.szon.hu Nyíregyháza (KM) - Keve­sen gondolnák, hogy ha a szervezett magyar növényvé­delem első jeleit keressük, akkor pontosan 1760-ig érünk vissza az időutazás­ban. Debrecen szenátusa ekkor ad­ta ki rendeletét, melyben a her­nyófészkek elpusztítására szólí­totta fel a lakosságot. A szakma következő jeles dokumentuma 1848 májusából származik, ami­kor az első független magyar kormány belügyminisztere, Sze­mere Bertalan a „sáskák pusztí­# .............................. Már száz évvel ezelőtt foglalkoz­tak a biológiai nö­vényvédelemmel. Eke István .......................................................W tása iránti tennivalókat” fogal­mazta meg. Tiszteletet parancso­ló, hogy 1849-ben, amikor az or­szág élet-halál harcát vívta, a kormány erőfeszítéseket tett az államilag szervezett növényvé­delmi hálózat létrehozására. Hat év után hatályban A történelmi visszatekintéshez Eke István, az agrártárca Növényegészségügyi és Talajvé­delmi Főosztályának vezetője nyújtott szemelvényeket a szol­gálat jubileumi, ötvenéves ün­nepségén. Említést érdemel az 1852-es erdőtörvény, mely ugyan­csak a hernyófészkek megsem­misítésére kötelezett - bár a jog­alkotás akkor sem lehetett zök­kenőmentes, mert e törvény csak hat évvel később, 1858-ban vált hatályossá... Az első karantén intézkedések az 1870-es években láttak napvi­lágot, tükrözve az Észak-Ameri- kából behurcolt kártevők, főként a burgonyabogár okozta riadal­mat. Szigorú tilalmat rendeltek el a burgonya és csomagolóanya­gai behozatalára a Magyar Koro­na összes területén. Különös je­lentősséggel bír az 1894-ben a mezőgazdaságról és mezőrendőr­ségről hozott törvény, amely már rendelkezett a hasznos élőlények és szervezetek védelméről. Gon­doljunk bele: az Európai Unió tagországaiban megfogalmazott feladatok már száz éve megje­lentek a magyar gyakorlatban! Benne az első hétben Ugyancsak büszke lehet a szakma arra, hogy az 1920-as években (Trianon megsemmisí­tő következményeit cipelve) Ma­gyarország egyike annak a hét országnak, amelyek nemzetkö­zi egyezményt kezdeményeztek a növényvédelmi feladatok összehangolására. Ez az egyez­mény kimondta: a csatlakozó ál­lamoknak létre kell hozniuk egy független növényvédelmi ható­ságot, s hazánk élen járva épí­tette ki a hálózatot; furcsa mód külön foglalkozva a paprikafor­galmazás ellenőrzésére - nap­jaink eseményeit még inkább érthetetlen megvilágításba he­lyezve ezzel. Egy jól működő növény­egészségügyi szervezet állt tehát fel a '20-as, '30-as években, ezt tet­te tönkre az újabb háború. A mélypontot az hozta el, amikor egységes mezőgazdasági igazga­tóságot létrehozva megszüntették az önálló növényvédelmi szak- igazgatást. Az '50-es évek közepé­től lassan megváltozott a helyzet, s ebben elévülhetetlen érdeme­ket szerzett a megyénkből indult szakember, Nagy Bálint, aki so­kat tett a szolgálat átszervezé­séért. Vezetésével a világon első­ként tiltották be a DDT mezőgaz­dasági alkalmazását (a humán­szféra még évekig használta), de általában is elmondható, hogy ebben az időben a növényvédel­mi szervezet motorjává vált an­nak a fejlődésnek, amely a ma­gyar mezőgazdaságot a világ él­vonalába röpítette. Értéket mentettek Sok év eredményes munkája után következett az újabb káosz 1988-ban, amikor a megyei állo­másokat felosztották szolgáltatói és hatósági részlegre, miközben a feltételeket egyik működéséhez sem teremtették meg. Az agrár- gazdaság mélyrepülésével egy­szerűen nem volt fizetőképes ke­reslet a növényvédelmi szolgál­tatásra, így valóban értékmen­tésként fogható fel az újra egye­sítés 1992-ben. Ezzel megmentet­ték a teljes széthullástól a szer­vezetet az eszközrendszerével és ingatlanjaival együtt. Európai példamutatás Az elmúlt tíz év az épí­tésről szólt: megkezdték a megyei állomások épületei­nek rekonstrukcióját, a gép- kocsipark cseréjét, a labo­ratóriumok korszerűsítését. A szakmai szerveződésről pedig elmondható: Európá­ban elsőként tömörültek növényorvosi kamarába a növényvédelem legmaga­sabb szintű tudásával ren­delkező szakemberek. A KSH JELENTI Évről évre több az időskorú Nyíregyháza (KSH - Malakucziné Póka Mária) - A születések számának drasztikus csökkenése, az át­lagéletkor lassú emelkedése a népesség nagyfokú elöre­gedésével jár Szabolcs-Szat- már-Beregben is, amely nagymértékben fokozza a szociális ellátórendszer ter­heit. A gyengébb nem Szabolcs-Szatmár-Bereg- ben a 65 évesek és idősebbek száma 1990-2003 között 13 ezerrel, évente átlagosan kö­zel ezer fővel növekedett. Népességen belüli arányuk az 1990. év eleji 11 százalék­ról 2004 elejére 13 százalék­ra növekedett. A megyében 2004 elején 77 ezer időskorú élt. Az időskorúak kéthar­mada a gyengébb nemhez tartozik, összefüggésben a férfiak igen kedvezőtlen ha­lálozási viszonyaival. Az utóbbiból adódóan egyre több idős ember (zömében nő) él egyedül. Az idős korhoz gyakran társul rossz egészségi állapot és egyúttal hátrányos anya­gi helyzet is, ami megnehe­zíti az egyedülállók önma­gukról történő gondoskodá­sát. A falvakban, a kis­településen élők az átlagos­nál is nehezebben tudják igénybe venni a megyei vagy helyi szintű szociális ellátórendszer szolgáltatá­sait; az idősek, a betegek, a magukra maradottak problé­mája napjainkban is létezik. Öregedési index Az időskorúak több mint ötödé a megyeszékhely térsé­gében él, ahol az öregedés mértéke meghaladja a me­gyei átlagot, az öregedési in­dex a legmagasabbak közé tartozik. Leginkább elörege­dett térségek viszont a me­gye keleti, gazdaságilag és társadalmilag leginkább el­maradott területein alakul­tak ki. Legkisebb mértékben Kisvárda, Baktalórántháza és Nyírbátor kistérsége öre­gedett el. Az öregedési index azonban a megye vala­mennyi kistérségében, még a leginkább elöregedettekben is lényegesen kedvezőbb, mint országosan, összességé­ben az országos héttizede. kmtippek.szon.hu Bővebben a témáról. LEFLER GYÖRGY MEGKÉRDEZTE: Halottak napján kinek az emlékére gyújt gyertyát? C saládunkban nem halt meg közeli hoz­zátartozó. Gyerek voltam, amikor a nagyszülőket elvesztettem, de ezt az ember nem úgy éli meg, mintha felnőtt fejjel tör­tént volna. Férjemmel és a hatéves fiunkkal, Ákos­sal hétfőn este megyünk ki a sírokhoz, ilyenkor a legszebb a temető. Ákos verset mond a nagyapja, a férjem édesapja sírjá­nál, akit még én sem is­merhettem. Garai Erika fodrász N agykállóban élek, el­vált vagyok. A nagy- kállói temetőt egyedül fo­gom felkeresni a kegyelet ünnepén, mégpedig a dédszüleim sírját. Élő vi­rágot viszek a sírjukra, és gyertyákat, illetve mé­csest gyújtok. Számomra sokat jelentenek a dédiék, hiszen ők nevel­tek fel, mert a szüleim­nek nagyon sokat kellett dolgozniuk. A temető csendje és fénye elgon­dolkoztatja az embert. Kovács Tamás SZABADÚSZÓ M int református, nem gyújtok gyertyát a kegyelet ünnepén. Ter­mészetesen az elhunyt szeretteink sírját mi is felkeressük, virágot vi­szünk rá. A sírnál nem a halottainkkal beszélge­tünk, hanem a Megváltó­val, hogy vigyázzon az élőkre. A halottainkkal való beszélgetéssel már elkéstünk. Nyíregyházán a férjem szüleinek, Nyír­bátorban édesapám sírját keressük fel. dr. Szilágyi Józsefné NYUGDÍJAS É ppen hatvan évvel ezelőtt, 1944 október 30-án halt meg az édes­anyám, 36 évesen. Négy gyereket hagyott itt. Bi­zony, nagyon nehéz élet szakadt ránk. Az édes­apámat 1968-ban temet­tük el, és már két test­vérem is eltávozott az élők sorából. Vasárnap a vajai és a jármi teme­tőbe megyünk, míg hét­főn a nyíregyházi teme­tőben nyugvó rokonaink sírját látogatjuk meg. Harsányi Géza NYUGDÍJAS Á sok értékvesztés mel­lett ez legalább meg­maradt: a halottaink iránti tiszteletadás. A só- goromék vasárnap reggel érkeznek Mezőkövesdről, majd együtt megyünk Napkorra, a férjem szü­leinek sírjához. Ők on­nan továbbmennek, mi pedig délután az Északi temetőt keressük fel, az én szüleim sírját. Élő vi­rágot viszünk, amelyet rendszerint a temetőnél vásárolunk meg. Pápai Györgyné KÖNYVELŐ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom