Kelet-Magyarország, 2004. február (64. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-18 / 41. szám

2004. február 18., szerda Itíü^itoiproiaái TIMÁRI KÖRKÉP /7 Nyírségi kiadás HÍREK 0 Pásztor László timári nyugdöas peda- gógusjs az idén veheti át az anyadiplo­mát. így községben ketten is ünnepük első diplomeszerzésük fél évszázados ju­bileumát 2004-ben. 0 Visszaesett a tehéntartás Tímáron az utóbbi években. Míg a rendszerváltás előtt 200 tehén volt a faluban, öt évvel ezelőtt ennek a fele, mára pedig 15-20- ra csökkent a számuk. 0 Kilencezer kötetes könyvtár áll a timári- ak rendelkezésére az iskolában, ahol rendszeresen rendeznek kiállításokat is. Jelenleg gyermekrajzokból összeállított kiállítást láthatnak az érdeklődők. Az aranydiplomás Rózsika néni Bodnár Józsefné, akit az egész falu Rózsi­ka néniként ismer, egyedül lakik az óvoda melletti családi házban. Sajnos, férjét, aki huszonkilenc évig volt az iskola igazgatója, négy éve eltemették. Lányai - a mu­zeológus Zsuzsanna és az óvónő Aranka - már rég kiröppentek a családi fé­szekből, elköltöztek, de nincs olyan hét, hogy fel ne keressék édesanyjukat. Három - már nem is kicsi - unokája is van Rózsika néninek. Egerben született, ott is végezte el a ta­nítóképzőt 1953-ban, a diplomát pedig 1954- ben vehette kézbe. Előbb a borsodi Hangá­cson, majd Rakacaszenden tanított, 1955-ben költözött Tímárra. Ebben az évben ment ugyanis férjhez Bodnár Józsefhez, aki ak­kor már pedagógus volt itt. Nagy kirándulások Előbb alsó osztályban tanított, 1963-ban elvégzett egy négyéves tanfolyamot, majd a felsősöknek háztartási ismereteket és éne­ket okított. És úttörőcsapat-vezető is volt. Szívesen emlékszik vissza a nagy kirándu­lásokra.- Előbb a megyével, az országgal ismer­kedtek meg a gyerekek, aztán jártunk Né­metországban, Lengyelországban is. Ma is szeret kézimunkázni, horgolni. Mo­solyogva jegyzi meg:- Én tanítottam meg az egész falut. Az ol­vasás a másik szenvedélyem, még mindig élményt jelent számomra Jókai. Amikor azt kérdezem, nem érzi-e egyedül magát, meglepődik.- Már hogy érezném magam egyedül, ha kiteszem a lábam a házból, két órán belül nemigen tudok hazajönni, mert akivel csak találkozom, mindenkivel váltunk néhány szót. Amíg jól érzem itt magam, addig nem is akarok innen elköltözni. Rózsika néni Játékos óvodások Önmagukhoz képest A timári óvodába 58 gyermek jár és ket­ten várakoznak előjegyzésben. Ugyanis az óvoda csak 50 férőhelyes, s már most is túl­zsúfolt. Saját helyi, úgynevezett „érzelmi bizton­ságra alapuló óvodai programmal” dolgoz­nak a pedagógusok, melynek lényege, hogy önmagához képest hozzák ki a gyermekből a maximumot. Az egyénre szabott fejleszté­si program természetesen sok figyelmet, energiát követel az óvónőktől. Az 58 gyer­mek közül mindössze tizenegyen nem étkez­nek térítésmentesen, míg a többiek olyan családban nevelkednek, ahol az egy főre ju­tó jövedelem nem éri el a nyugdíjminimu­mot, azaz a 21 800 forintot. Nem halat, hanem hálót kell adni Tímáron 16 százalékos költségvetési deficitre lehet számítani (Fotók: a szerző) Györke László e-mail: gyorke@kelet.szon.hu Tímár (KM) - Az már most biztosra vehető, hogy jelen­tős, mintegy 16 százalékos lesz a működési forráshiány Tímáron. Mit fognak tenni, egyáltalán ki lehet-e gazdálkodni ekkora defici­tet? - kérdeztük Türk János pol­gármestertől. Felélik a tartalékokat? A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Tímár nem tartozik a hát­rányos helyzetű települések közé. Ezért tavaly nem pályázhattak fej­lesztésekre. Ráadásul „önhikis” pályázatot sem nyújthatnak be az idén kiegészítő támogatásra, mert nem felelnek meg az ugyancsak szigorú kritériumoknak. »....................................................................... Tavaly nem pályázhattunk, az idén pedig nincs pénzünk az önerőre. Türk János .......................................................................W- Ilyen körülmények között nem marad más hátra - mondja a polgármester -, minthogy felél­jük a tartalékainkat. Bár eddig is takarékoskodtunk, úgy tűnik az idén a lehetőségek további megszorító intézkedésekre kény­szerítenek bennünket. Megpróbá­lunk takarékoskodni az energiá­val: a világítással, a fűtéssel, és a dologi kiadások további éssze­rűsítése is napirenden van. A bé­rekhez nem nyúlhatunk, hiszen azokban nincsenek olyan pluszok, melyeket el lehetne vonni. A lét­számot sem lehet tovább csökken­teni, mert az már működési zava­rokat okozhatna. Képviselőink Tavaszvárás Tímáron már évek óta lemondanak a tisz­teletdíjukról. A vázolt nehézségek közepette azonban nem téveszthetik szem elől, hogy az óvoda úgymond ki­nőtte magát, két csoportszobával kellene bővíteni ahhoz, hogy meg­feleljen a törvényi elvárásoknak, minden gyereket fel tudjanak venni. A beruházás jelenleg ter­vezés alatt van. Foglalkoztatás A foglalkoztatás területén amo­lyan felemás a helyzet, hiszen - ahogy Türk János mondja -, aki dolgozni akar, az talál munkát Tímáron. A problémát az jelenti, hogy elsősorban szakképzett mun­kaerőre volna igénye a helybeli cégeknek, de legalább olyanokra, akik vállalják a képzést, átkép­zést. Aki nem kíván részt venni képzésben, azok jelentős részének a foglalkoztatására is van lehető­ség. Erre vezették be az „Alkal­mi munkavállalói igazolványt” együttműködésben a munkaügyi központtal, melyből 57-et adtak ki. Sajnos, ennek ellenére akadnak, akik inkább a segélyekre várnak.- Ebben nem kis szerepe van a szociális rendszerben jelentke­ző ésszerűtlenségeknek - jegyzi meg Türk János. - Én mindig azt az elvet vallottam, hogy nem ha­lat, hanem hálót kell adni. Rossz példa, ha valaki munkával szer­zett jövedelemből rosszabbul él, mint más különböző segélyekből. Egy kis községi demográfia Tímáron 1712-ben 14 job­bágy- és 4 zsellércsalád la­kik. Az 1828-as országos adóösszeírás szerint a köz­ségben 83 családot emlí­tenek. Fényes Elek jóvoltából 1851-ből már pontosabb sta­tisztikai adatok vannak. Ezek szerint Tímárnak ek­kor 903 lakosa volt: 259 ró­mai, 583 görög katolikus, 1 evangélikus, 38 református, 22 zsidó. Tendenciaváltás A XX. században a lakó- népesség a következőkép­pen alakult: 1949-ben 1986- an lakták, 1960-ban lako­sainak száma már 2008, 1970-ben viszont csökkent 1914-re. Ez a folyamat to­vább is megfigyelgető, hi­szen 1980-ban 1549-en, 1997- ben pedig 1523-an, 2000-ben 1501-en lakták. Jelenleg Tí­máron 1517-en laknak. Több a férfi Az utóbbi két évben 81 gyermek született, a 3 és 6 év közöttiek száma pedig 90. A 7 és 14 év közötti gyermeklétszám 186. Az ak­tív korúak (19 és 62 év kö­zöttiek) száma összesen 802, akik közül 433 férfi, 369 pe­dig nő. A nyugdíjas korú timári pedig összesen 243. Ebben a korosztályban azonban a nők állnak jobban, hiszen 154-en vannak a 89 férfival szemben. Összességében a községben ma 763 férfi és 754 nő lakik. Takaréklángon A fejlesztéseket, kényszer­ből, takaréklángra állították Tímáron. Pedig az intézmé­nyek - iskola, óvoda - felújí­tása fontos lenne. Az utakkal, a csapadékvíz elvezetésével is foglalkozni kell(ene).- Tavaly nem pályázhat­tunk, az idén pedig nincs pén­zünk az önerőre - foglalja össze tömören a helyzetet a polgármester. Ezeréves a múlt Tímár már a honfoglalás előtti korban is lakott terü­let volt. Az első írásos em­lék 1067-ből való, majd IV. Béla tesz róla említést 1267- ben: „Wense nevű földet is adom Tymár földje mellett, amely Szabolcs várához marad, 3 ehényi földdel, 2 halásszal és Tycha nevű ha­lastóval.” A település neve valószí­nűleg a tímár foglalkozás­névből ered, ami arra utal, hogy jelentős számban éltek itt tímárok, fejlett volt a maga korához képest a kéz­műipar. Lakosságának je­lentős része azonban első­sorban földművelésből, ál­lattenyésztésből, illetve ha­lászatból élt meg. Nevezetesség A rév és a Bagolyszeg kö­zötti Tisza-parti szakasz pá­ratlan ritkasága a Felső-Ti- szának, amely mintegy fél kilométer hosszan homokos fürdőhelyet nyújt a termé­szetes vizek kedvelőinek. Öregbítik a timári iskola hírnevét Márciusban kápolnabúcsú lesz, májusban pedig Szabolcs vezér-hét A Szabolcs Vezér Általános Iskolában 180 gyermek tanul tíz csoportban. Áz első osztá­lyosok iskolaotthonos rend­szerben tanulnak, ezenkívül két napközis csoportjuk van és a felsősöknek tanulószoba. Minderről Türk Jánosné igaz­gató beszélt, aki elmondta még, hogy az angolt, a számítástechni­kát, a technikát csoportbontásban oktatják. Speciális programjaik is vannak az enyhén értelmi fogya­tékos gyerekek (12) részére egye­lőre utazó gyógypedagógussal; va­lamint a roma gyerekek felzár­kóztatására. A Fedics Mihály Alapfokú Művészetoktatási Intéz­mény telephelyeként pedig 78 gyermek vesz részt képzőművé­szeti, szín(báb)játék- és zongora­oktatásban. Timári specialitás a kápolnabúcsú, mely március 25- én lesz. Májusban pedig a Sza­bolcs vezér hét eseményei moz­gatják meg a gyerekeket. Igen sikeres volt jótékonysá­gi báljuk, melynek bevételét - közel egymillió forintot - tanter­IVI agyaróra a nyolcadikban mi bútorokra, felszerelésekre, vi­deokamerára, lézernyomtatóra fordítják.- Ezúttal szeretném megkö­szönni a timári cégeknek a tá­mogatást - teszi hozzá az igazga­tónő. Akikre büszkék A timári iskola tanulói helyt­állnak a különböző szintű megmé­rettetéseken. íme azok neve - a teljesség igénye nélkül - akik öregbítették az iskola hírnevét a közelmúltban: a nyolcadikos Nagy Marianna és Varga Dóra, a hetedikes Szepesi György, a hato­dikos Riczu Alexandra, negyedi­kes Fehér Dávid, Nagy Miklós, Sólya Szilvia és Köteles Alexand­ra. Az 5-6. osztályos fiúk pedig a sportpályákon ügyeskedtek. Kiegyensúlyozottság és derű jellemzi Összetartó, jó csapat kovácsolódott össze a Fémek csattogásától hangos a csarnokyA Csegei Lászlóné ügy­vezető bemutatja a különböző fémmegmunkáló gépeket, s mel­lettük, természetesen az embere­ket. A csarnok - melyet 2000-ben adtak át, és ahol a legkényesebb európai igényeknek megfelelő minőséget tudnak produkálni a „vasasok” - amolyan „oldott fe­gyelmet” áraszt. Marikára pedig első látásra a rendezettség, a kie­gyensúlyozottság, a derű jellem­ző. És az a fajta közvetlenség, amire csak a nők képesek. Összesen harmincán vannak, s igen összetartó, jó a csapat.- Hat éve vagyok a Techno- Plus ’93 ügyvezetője - mondja Csegei Lászlóné. - Jobbára Ti- szanagyfaluból, Rakamazról, Sza­bolcsból és természetesen Tímár­ról járnak ide dolgozni. Nem törte a fejét Amikor arról faggatom, hogy nő létére nagy bátorság kellett-e ahhoz, hogy elvállalja egy cég vezetését, elmosolyodik:- Sose törtem rajta a fejem, „vasasokból” hogy ez bátorság dolga-e. A rend­szerváltást követően érdekelt, hogyan működik a gazdaság egyéb szegmense és belevágtam. Kilenc éve módosítottam a pá­lyán, s nem bántam meg. Szere­tem a kihívásokat. Sokat tanul­tam nem csak iskolai keretek kö­zött, hanem a szakemberektől is, hiszen a műszaki ismeretekre is szükségem van. Fontos a rend, viszont mindig teret adtam a kreativitásnak. A csarnokban mindenkivel napi kapcsolatban vagyok, mert fontosnak tartom, Csegei Lászlóné hogy tudjam, munkatársaimnak nincs-e olyan gondjuk, ami te­vékenységüket befolyásolja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom