Kelet-Magyarország, 2003. augusztus (63. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-29 / 201. szám

2003. augusztus 29., péntek KM*Ma§pfiiszé§ HAZAI TÁJAKON /8 0 Ügyfélfogadás. A Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Egészségbiztosítási Pénz­tár pénzbeli ellátási ügyekben ad infor­mációkat augusztus 29-én, pénteken 8- tól 12 óráig Kisvárdán, a Szent László u. 26. sz. alatt. 0 A szeretet hídja. A Szocio East Egye­sület augusztus 29-én 14 órától várja Vásárosnaményban, a Tisza-parti Gara­bonciás üdüló'ben a sérült gyermekeket nevelő családokat egy közös délután eltöltésére. 0 Fogadóóra. Az 1. sz. választókerület országgyűlési képviselője, dr. Vojnik Má­ria augusztus 29-én, pénteken 10-től 12 óráig fogadóórát tart az MSZP nyíregy­házi irodájában. Pásztorkutyák Matolcson Tunyogmatolcs (Molnár Károly) - Akik a szatmári térség múltját kicsit is ismerik, tudják, hogy gubás-céhek is működtek a térségben. Tisza Csaba helyi kisiparos büszkén emlegeti, hogy Tunyogmatolcs mezőváros volt. A gubacsapó céh például a templomépítéshez is jelentős segítséget adott. Ősi magyar terelőkutyák tenyésztésé­vel foglalkozik a mesteremberként is be­csült patrióta, aki büszke paraszti múltjá­ra. Nála a puli az igazi kutya. Az összkép megjelenítéséhez használt guba Matolcson készült. Egy ilyen gubát elkészíteni (meg­szőni) - majd erdélyi zuhogó patakokban sokáig áztatni -, nagy figyelmet igényelt. Hajdanában az ország, sőt Európa külön­böző vidékein is keresett termék volt. A nyakban lévő pásztortáska ugyancsak ré­sze volt a mindennapoknak. A tarisznya rakománya révén gondoskodott a család az állatokat őrző férfiról. Tisza Csaba pedig arról is gondoskodott, hogy minél több tenyésztő látogasson Tu- nyogmatolcsra: Debrecentől Szombathe­lyen át Németországig sokan jöttek, jön­nek el ide egy-egy kutyás rendezvényre. Pásztorkutyák a gazdával és gubás embe­rekkel Fotó: a szerző TÜSKÉS SAROK Határ van, tábla nincs Kovács Éva Lassan három hónapja annak, hogy a két ország - Románia és Magyarország - miniszterelnökének jelenlétében ünnepé­lyes keretek között átadták rendeltetésé­nek a vállaj-csanálosi nemzetközi határ­átkelőt. A statisztika szerint az átkelő máris rendkívül népszerű, hiszen naponta átla­gosan ezer fő lépi itt át a hátárt. Feltéve, ha eljut eddig. Mert az átadás jó ideje meg­történt ugyan, úgy tűnik, a megfelelő tá­jékoztatásra még nem volt elegendő idő. A nemzetközi határt ugyanis szinte egyet­len tábla sem jelöli, sem a Mátészalka, sem a Nyíregyháza, sem pedig a Debrecen felől érkezőket nem segíti semmiféle in­formáció. Egyetlen eligazító jelzés sem mutatja az úton lévőnek, merről merre kell haladnia vagy fordulnia akkor, ha a vállaj-csanálosi úton szeretne eljutni Ro­mániába. Következetlenségről, ha nem ha­nyagságról van szó, azt hiszem. Nemcsak azért, mert az átkelőre hosszú évekig vár­tak az emberek, s nem is azért, mert a megépítés milliárdokba került, a táblák ehhez képest fillérekbe kerülnének. Sok­kal inkább azért, mert egy ilyen - nem­zetközi rangú - határállomásnál szigorú előírás mondja ki a táblák szükségességét. Az ünnepélyes avatáson sokan emleget­ték az Európai Uniót. Nekem az ilyen ese­tekben egész más jut az eszembe... Azt külön meg kell szokni, hogy csak a műszereket nézve is lehet pontosan navigálni a gépet Nyíregyháza (KM - Ny. Zs.) - E napokban ismét gyakrab­ban láthatunk, hallhatunk Nyíregyháza légterében mo­toros repülőgépeket: a főis­kolai hallgatók töltik nyári gyakorlati idejüket. A repülőtér száraz füvén lép­delve tikkasztó hőség fogad, el lehet képzelni, hogy a gépek ka­binjában milyen a levegő, miköz­ben az iskolaköröket vagy éppen útvonal feladatokat repülnek benne ülve a Tréner Kft. okta­tói és a hallgatók. A nagy me­leg azonban senkit sem zavar, hiszen ebben az esetben a mun­ka igazi élménnyel párosul. Csak itt az országban- A szakszolgálati engedélyt már mindannyian megszereztük, most többnyire a múszerrepülést gyakoroljuk - mondja el társai nevében is a Nyíregyházi Főisko­la harmadik évfolyamát kezdő Virga Péter. Nem titkolja: ez a gyakorlat kezdetben mindenkinek nehézséget okoz, hiszen a levegő­ben behúzzák a kabin függönyeit és csak a műszerekre hagyatkoz­va kell elérni a célt. Szokatlan, hogy a külvilágból semmit sem lát a gép vezetője, s le kell győz­ni a bizonytalanság érzését. Virga Péter egyébként Veszp­rémből felvételizett a főiskolá­ra, s a repülés mellett 13 évesen kötelezte el magát. Egy utasszál­lító gép nyújtotta a meghatározó élményt, s utána repülőterekre járt, kutatni kezdte a szakirodal­mat, s önszorgalomból motoros képzésbe is vágott. Megtudta, hogy az országban csak Nyíregy­házán található iskolarendszerű polgári pilótaképzés - egyenes út vezetett ide. Kedvenc feladata az útvonal re­pülés, mert közben van idő élvez­ni a levegőből elé táruló látvány szépségét s magát a repülést. A Malév-hoz szeretne kerülni. Három repülős hallgató: Dávid Csaba (Szakály), Földes Ádám (Budapest) és Virga Péter Fotó: Nyéki Zsolt Repülés vakon, behúzott függönyökkel ARCKÉP Nagy Enikő egyetemista Nyíregyháza (KM - K. É.) - Nagy Enikő lett az első he­lyezettje annak a versenynek, amelyet Europróba címmel a közelmúltban a nyíregyházi Európai Információs Pont és lapunk, a Kelet-Magyarország közösen indított, s amelynek témája az Európai Unió volt. Nagy Enikő Nyíregyházán él, itt járt a főiskola gazdálko­dási szakára, majd egy évet a nyíregyházi dohánygyárban, az ÜLT Hungary Kft.-nél dol­gozott.- Egy évet töltöttem munká­val, hiszen időközben jelent­keztem a Közgazdasági Egye­tem gazdálkodási szakára, aho­vá legnagyobb örömömre fel is Nagy Enikő Fotó: Balázs Attila vettek. így szeptembertől újra iskolapadba ülök, nappali tago­zaton tanulok. Az Europróba versenyre is azért jelentkez­tem, mert hasonló témákból kellett tanulnom a felvételire is, igy nem gondoltam nehéz­nek, de egyébként is nagyon érdekel minden, ami az Unió­val kapcsolatos. Azt remélem, nekünk, fiataloknak igen sokat segít majd a csatlakozás, s hogy az unió tagjaként jobban, könnyebben élhetünk, egysze­rűbb lesz az elhelyezkedés, Eu­rópa bármely országában mun­kát vállalhatunk. Tudom, eh­hez nyelveket kell tanulni. Ezért is örülök, hogy az évek során sikerült német nyelvből felsőfokú, angolból pedig kö­zépfokú nyelvvizsgát tennem. Remélem, a nyelvtudással és a közgazdászdiplomámmal nem jelent majd gondot az el­helyezkedés. Nagy Enikő az unióval kap­csolatos verseny első helyezett­jeként egy kétszemélyes erdő- bényei üdülést nyert, ahová ter­vei szerint barátjával utazik. Ura nem fiira napja Ura (KM) - Ura vezetői urai a helyzetnek, s falunapot rendez­ve kellemes programokkal vár­ják az érdeklődőket. Ez a nap pe­dig augusztus 30-án lesz, amikor a fél 10-től kispályás focimeccsek adják meg az alaphangulatot. Ezt követően a tűzoltók, majd a ha­tárőrök tartanak bemutatót, utóbbiak fegyvereiket és kutyái­kat is közszemlére teszik. Illatfelhőket ígér a halászléfő­ző verseny az iskola udvarán, ez a helyszín lesz egyébként az ese­mények középpontja. Ebéd után a Szabolcs Néptáncegyüttes mű­sorát élvezhetik a résztvevők, akik családi vetélkedőkön, ügyességi versenyeken aktív sze­replőkké is válhatnak. A nap igazi sztárparádéval ér véget, a hazai könnyűzenei élet ismert szereplői lépnek fel, majd a kb. 21.30 óra után kezdődő tűzijáték utcabálba csap át. Gyermek írók Tokaj (KM) - A rakamazi Ti- sza-parton rendezték meg a Gyer­mek írók Táborát augusztus 19-23. között. A tábor résztvevői: Tossay Melinda (Derecske), Vigh Zsuzsanna (Kisvárda), Bállá At­tila (aranyosapáti), Lakatos Ad­rián (Záhony), Kéki Sándor (To­kaj) és Orosz Zoltán (Nyíregyhá­za). A rendezvény kis létszáma el­lenére igen tartalmas volt: előadá­sok, kirándulások, elméleti viták, nyelvi játékok, felolvasások sze­repeltek a programban. A tábor végén a résztvevők, a gyerekek és a tábor vezetői együtt alapító okirattal megerősítve létrehozták a Gyermek írók Körét (GYÍK). Francia oigonaest Szerda este a Nyír­egyházi Zenei Na­pok keretében, a római katolikus templomban kon­certezett Dudás Fe­renc, a Bécsi Zene- akadémia végzős diákja. Fotó: Racskó Tibor j VENDE6S0R0K Színjeles diplomával kilincsel Oláh Gábor A lánynak, akivel találkoz­tam nagyon szép, zöld, mandu­la formájú szemei vannak. Alak­ja formás, csodálkoztam is, miért a pedagóguspályán kötött ki, hiszen olyan szép, színész­nőként jobban boldogult volna. Könnyezett, nézett, mint egy üres kirakatüvegre, s elmagya­rázta, egyszerűen azért, mert szereti, imádja a gyerekeket, és szeretné őket tanítani. De csak szeretné, mert egyre kevesebb az esélye rá. Szavai fáradtak, enerváltak voltak. A nyáron vette át a színjeles diplomáját, azóta azzal telnek el a napjai, hogy kilincsel. Nincs is­kola, intézmény, ahol nem for­dult volna meg. Nem kíváncsiak a diplomájára, széttárják a karjai­kat, sajnálják, de nincs hely. Te­kintete elfelhősödött, bánatos volt, mint kertemben a bűz. Pe­dig, hely de boldog volt, amikor felvették a főiskolára. Akkor nem gondolta volna, hogy idejut. Iga­za van, talán más pályát kellett volna választania. De a hivatás, a gyerekek. Nem egyedül van a gondjá­val. Az évfolyamról, ahol vég­zett, csak öt hallgatónak van ál­lása. Kesernyésen jegyezte meg, nem is a legjobbaknak. Meg­nyert pályázatokat mutat, előadások anyagát, amelyeket ő tartott. Ezt sem nézik meg sehol, nem érdekel senkit. Ha nincs státus, minek? Ismeri az okokat, elmagyarázták neki. Túlképzés van, csökken a gyereklétszám, visszatérnek a pályaelhagyók, is­kolákat zárnak be. s Úgy tudja, valamikor meg­tervezték évekkel előre, hány pedagógusra lesz szükség az is­kolákban, egy kis ráadással, még az elszívó hatást is figye­lembe vették. Kiszámolták, hogy várhatóan hányán mennek majd közhivatalokba, apparátusokba, vagy a közvetlen termelésbe. Pályázni kellett, még a kevésbé jobbaknak is jutott hely. Gond van az irányítással. A képzőin­tézmények oktatnak, a végzősök fogadására, irányítására nincs központi intézmény. Megyünk, megyünk, csak „kaparjuk a fa­lat", felhősödött el megint a szeme. N4égis reménykedik, mert nyelveket is beszél, talán majd az Unióban lesz helye valahol. Elmenne már bébiszitternek is, csak taníthassa a választott ma­gyar nyelvet. Kezembe csúszta­tott egy névjegykártyát, kért, ha tudok, segítsem. A szerző közíró HÍREK

Next

/
Oldalképek
Tartalom