Kelet-Magyarország, 2003. május (63. évfolyam, 101-126. szám)
2003-05-29 / 124. szám
2003. május 29., csütörtök Keleti Magyarország HÁTTÉR /3 0 Képviselői fogadóóra. Vojnik Mária, a nyíregyházi 1. számú választókerület országgyűlési képviselője május 30-án, pénteken 16-18 óráig fogadóórát tart az MSZP Jókai tér 4. szám alatti irodájában. 0 Tilalom. A Leveleki Víztározón telepítés miatt teljeskörű horgászati tilalom lesz május 28-tól május 31-én napkeltéig. 0 Kaktuszkiállítás. A Kaktuszgyűjtők Klubja kaktuszkiállítást szervez május 30-án (pénteken) Nyíregyházán, az Országzászló téren. A szervezők várnak minden kiállítani vágyót, kezdőt és haladót egyaránt. NÉZŐPONT Ide ne gyere! CSERVENYÁK KATALIN Szeretem, ha kertelés nélkül megmondják, mi a baj. Nem ködösítenek, nem simogatják a buksimat, mint a hülyegyereknek, s nem nekem kell kitalálni, mit mondanának, ha arra érdemesnek tartanának; ha lenne hozzá bátorságuk vagy kedvük. Sokkal egyszerűbb lett volna tehát, ha a paksi szakemberek (ez fontos!) azonnal odaállnak a mikrofon elé: bocsánat, ez történt, tudjuk kezelni, aggodalomra semmi ok. Már csak azért is, mert még élénken él az emlékezetünkben az, ami Csernobil idején történt, s aminek még most is isszuk a levét. (Csak ráadásnak: a megboldogult polgári védelem a katasztrófa után 1-2 évvel buszos túrát szervezett oda a lelkek megnyugtatása végett - de jó, hogy nem mentem!) Na tehát: mert mi, átlag honpolgárok keveset tudunk az atomenergiáról, de annyit igen, hogy oltári veszélyes, ha baj van, szomjazzuk az őszinte beszédet. Mert ha megkapnánk, akkor biztos nem lenne terük, helyük azoknak, akik a pánikkeltésben lelik örömüket. N/\ert most mi van? Egyes ellenzéki politikusok rögtön elkapták a feldobott labdát, és - szerintem végig sem gondolva, kinek ártanak vele, a’hatalmon lévőknek vagy az egész országnak - máris beleoltották az emberekbe a félelmet. Hogy mi értelme volt, ők tudják. Tőlem egyébként nyugodtan csépelhetik egymást a politikusok, ahogy akarják. De, felnőtt emberek módjára gondolkodjanak is. Nyakunkon a nyár, az idegenforgalmi szezon. Kell-e nekünk sajátmagunkról sértődésből álhíreket gyártani és terjeszteni? Milliárdokat lehet beleölni álló és folyóvizeink, nyaralóhelyeink népszerűsítésébe - kidobott pénz lesz. Mert a . külföldi turista nem fog mérlegelni, nem kérdezősködik, vajon az a politikus, aki Paksról huhog, civilben atomfizikus-e, vagy csak úgy hiszi, képviselőként ahhoz is ért... A nyaraló ezt nem vizsgálja. Vált egy jegyet - máshova. Pályamódosítás Rajz: Ferter János V ______„______,___________........... A megye jól megfér a régióval Gazda László a közigazgatás korszerűsítéséről és kijevi útjának eredményeiről Marik Sándor e-mail: marik@inform.hu Nyíregyháza (KM) - Szombati lapszámunkban polgár- mesterek mondták el véleményüket a megye kontra régió vitákról. Most Gazda László országgyűlési képviselőt, a megyei közgyűlés elnökét kérdeztük ugyanerről és múlt heti ukrajnai útjának eredményeiről. KM: Közeli realitás a megye- rendszer felváltása a régiók- kai, vagy elméleti fejtegetésekről van szó? Gazda László: A Belügyminisztériumban és a Miniszterelnöki Hivatal megfelelő részlegeiben elkezdődtek a közigazgatás és a területfejlesztés korszerűsítésével foglalkozó előkészítő munkák. Lényegében egy közigazgatási reform és egy területfejlesztési kiigazítás tervezéséről van szó. Sajnos, ezt leszűkítik a régió-me- gye-kistérség problémakörre. Akik a reform előkészítésével foglalkoznak, úgy vélik, ki kell alakítani az önkormányzati régiót, amely a területfejlesztéssel is foglalkozik majd. Két cél ütközik: a közigazgatás és a fejlesztés tervezése legyen regionális, miközben a döntéseket szeretnék a kistérségi és a települési szinthez közelebb vinni. Véleményem szerint ez ellentmondásos, egyben mesn ........................................................... A megyei szint a területi kiegyenlítés és a felzárkóztatás színtere kell legyen, mégpedig azért, mert a települések itt belátható távolságra vannak, számon tarthatók a gondok. Gazda László ............................................. terséges dolog. Valójában a területfejlesztés intézményrendszerének öt nagy eleme van: a település, a kistérség, a megye, a régió, és az országos szint. Ma a terület- fejlesztésre szánt nagy pénzek az országos központokban, a minisztériumoknál vannak. Amikor a reform elképzeléseiről szó van, most mindig három elemről beszélnek: a régiós, a megyei és a kistérségi szintből kettőt kell létrehozni, s ez a régió és a kistérség legyen. Mindezt azonnal akarják. Kijelenthetem: ezek a szakértők tévednek, mégpedig azért, mert a területfejlesztéssel gyakorlati szinten soha nem foglalkoztak. KM: Ön szerint mi a valós összefüggés? G. L.: A fejlesztési szint egy Európai Unióban is versenyképes régió lehet, ahol a fejlesztési stratégiát meg kell fogalmazni és a fontosabb fejlesztésekről dönteni kell. A megyei szint, mely ugyancsak kívánatos, a területi kiegyenlítés és a felzárkóztatás színtere kell legyen, mégpedig azért, mert a települések itt belátható távolságra vannak, számon tarthatók a gondok, és megvan az a szellemi erő, amelyre alapozva a tervezés, a pályáztatás és a végrehajtás megtörténhet. A kistérség pedig a projektek színtere, kedvezményezettje. A reform igazi nagy kérdé.se az országos szint lenne, ahol valóságos decentralizációra volna szükség. Másképpen fogalmazva a településfejlesztésre szánt pénzek nagy része fölötti rendelkezést a Miniszterelnöki Hivataltól és a különböző minisztériumokból a régiókhoz kellene telepíteni. Ezzel tehetnének eleget a gyakorlatban az uniós elveknek. KM: Végülis az unió elvárja a megyerendszer felváltását a régiókkal, vagy nem? G. L.: Az unió ezt nem kívánja. Ez egy rossz magyar szokás újbóli megnyilvánulása. Amikor valamit gyorsan, ráadásul nem demokratikusan akarunk végigvinni, akkor valamilyen felsőbb- ségre hivatkozunk. Ha jobban szétnézünk a jelenlegi uniós tagállamokban, a régiók jól megférnek és egészséges munkamegosztásban dolgoznak a megyékkel, a tartományokkal, ezek a rendszerek jól működnek. Meggyőződésem, előbb utóbb nálunk is így lesz, mi legalábbis ezért dolgozunk a korszerűsítésen. KM: Ön a múlt héten kettős minőségében járt Kijevben a Szili Katalin házelnök vezette négypárti parlamenti küldöttséggel: az Interparlamentáris Unió ukrán-magyar tagozata elnökeként és megyei vezetőként. Milyen benyomásokkal érkezett haza? G. L.: Nagyon jó érzésekkel. Egyrészt egy 48 milliós nagy ország vezetői - államelnök, miniszterelnök, parlamenti elnök és külügyminiszter - fogadták hivatalos megbeszéléseken delegációnkat. Ez a diplomácia fokmérőjén azt jelezi, Ukrajna különösen érdekelt abban, hogy együttműködjön Magyarországgal. Másrészt a magyar parlamenti elnök mindenütt kifejezésre juttatta, hogy a jelenlegi európai, sőt földrészek közötti versenyben hazánk szeretné stratégiai partnerének tudni Ukrajnát, erősíteni kívánjuk kapcsolatainkat. KM: Miként szóltak a tárgyalásokon a megyénket legjobban érintő határ menti együttműködésről? G. L.: Az elnök asszony minden tárgyaló partnernél hangsúlyozta ezt, s ami külön örömmel tölt el, mindenütt kedvező választ kaptunk. Két választ idéznék: a miniszterelnök azt mondta, nosza, mielőbb lássuk az első konkrétumokat! A külügyminiszter pedig reményét fejezte ki: ha a két megye intenzívebb együttműködése gyors eredményeket hoz, az a jó példa erejével már jövőre segíteni fogja Ukrajna Európai Uniós közeledését, amit az ukrán fél nagyon szeretne és kész áldozatot is hozni érte. KM: KM: Akkor ez most egy különösen előnyös lehetőség, amit mielőbb konkrétumokra kellene váltani. Ki tudják használni? G. L.: Mindenütt elmondtam, megyénknek jó stratégiai programja van. Most azonnal létrehozunk egy kis létszámú közös munkacsoportot és a már kész program alapján megjelölünk 10- 15 lehetőséget, amiből a megyei vezetők és a nagykövetek kiválasztják az 5-6 legjobb elképzelést és hamar hozzáfogunk a pályázati anyagok elkészítéséhez. A hangsúly a gyakorlati munkán van. Mielőbb kész pályázatokat kell benyújtanunk az uniós Interreg programokra. KM: Melyek a legkézenfekvőbb lehetőségek? G. L.: Ami összeköt bennünket: a Tisza és a Budapest-Záhony-Ki- jev európai 5. számú közlekedési folyosó. Össze kell hangolni a vasúti korszerűsítéseket és az útépítéseket. A záhonyi-csapi logisztikai és raktárfejlesztés, a vasutak tarifapolitikájának összehangolása elengedhetetlen, hogy verseny- képes ajánlatunk lehessen. A Tiszánál az árvízvédelmi töltések, a tározóépítések, a megfigyelő- és jelzőszolgálat fejlesztése csak közösen lehetséges. Fontos lenne a Tisza nemzetközi vízi úttá nyüvá- níttatása, a hajózhatóság csak közösen létrehozott kikötőkkel képzelhető el. E tervekkel nem nulláról indulunk, felmérések, elemzések, lehetséges partnerek már vannak. ELETKEPEK Marci és a fogyókúra Törő István INJarci egy suhanc kismalac volt. Olyan vízhordóféle. Nem jutott neki csöcs, cumisüvegből kosztolt. Magdika a szomszédasszony megsajnálta.- Add nekem! Majd én cumiz- tatom. Adok érte egy fészekalj tojást! A csere létrejött, a volt gazdasszonya egy petákot sem adott volna a kis sivalkodó életéért. Marci - ekkor kapta a nevét is - buzgón szívogatta a műc- söcsöt, igényelve hozzá Magdika hátvakarását, mégiscsak megemberelte magát. Olyan házi mindenes lett, bóklászott az udvaron, mindent befalt amit talált. Végül csak bekerült az ólba. A konyhai hulladékból, vakarástól, a kéthetente megevett zsák táptól, meg Magdika hizlaló tekintetétől jó fél év alatt sertéssé formálódott. Majd szalonnát kezdett növeszteni, végül túlsúlyos lett. Dzsozef amikor feltette a költői kérdést, hogy talán le kellene vágni, Magdika elvonult sírni. így hát tovább fogyott a táp, rakódott Marci idomaira. Minő fordított arányosság!- Adjuk le a testvéreivel! - ajánlotta Dzsozef. Elvitték Marcit huszadmagá- val, meg vissza is hozták, egyedül...- Nem kell, túlsúlyos! - terelték le Marcit a platóról. - Majd ha támogatás lesz rá!- Akkor lefogyasztjuk mi! *- kapta fel a vizet Dzsozef, s csökkentette Marci apanázsát. Ezt meg Marci nem tűrte, elvégre jogai is vannak, ha erre a világra született. Eleinte rítt, összevissza túrt mindent, szétszedte az ólat, a lécekből tákolt kerítést, s neki a határnak.. Dzsozef vasvillával a kezében szaladt utána. Kiderült, hogy ő is túlsúlyos, egyenlőtlenné válik a küzdelem. Ez a Marci meg hogy bírja a túlsúlyát. Végül a lucernásban, alapos zabálásban fülön fogták. Dzsozef túlsúlyosan fújtat a melegben... Marci meg horkol, még a légy sem zavarja. Talán pörköltet csinálna abból a másikból, de belép az a fránya fordított arányosság: hát nem az is rárakódna?! Aranylakodalom. A napokban ünnepelte ötvenedik házassági évfordulóját Nagyhalászban Pásztor Lajos és felesége, Dienes Margit. A házaspárt a jeles esemény alkalmából a család tagjai köszöntötték. Fotó: amatőr I HÍREK A záhonyi logisztika szerepe egyre Inkább felértékelődik Fotók: Balázs Attila
