Kelet-Magyarország, 2003. május (63. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-16 / 113. szám

Fotó: Nagy István Attila 2003. május 16., péntek Stitt mmifymmzí a KULTÚRA /I4 Cigányklub Nagyecseden Nagyecsed (Molnár Károly) - A közel 7 ezer lakosú városban jelentős számú ro­ma él. A művelődési házban működő ci­gányklub főleg a fiataloknak kínál progra­mot. A klub helyettes vezetője - Szabó Ma­rianna - 10. osztályos a mátészalkai gépé­szetiben. Informatikusként érettségizik, s ezt követően tiszti iskolára készül. Az egyik legkedveltebb közösség a tánc­csoport. A próbákat szombat délutánon­ként tartják. Gyakorlatilag 14-18 óra kö­zött itt-tartózkodnak a fiatalok. A tánc mel­lett jut idő egyéb hasznos időtöltésre is. A csoport tagjai többsége általános iskolás illetve szakképzős diák, de vannak olya­nok is, akik nem tanulnak; sajnos mun­kahelyük sincs. A zenei anyagot a cigá­nyok körében gyűjtötték. A csoport tagjai saját ruháikban táncolnak. Egyelőre arra még nem futja, hogy ilyen felszerelést vá­sároljanak. Szerepel viszont a tervekben, hogy városi rendezvényeken bizonyítsanak a nagyközönségnek is. A táncos produkció mellett arra is gon­dolnak, hogy megelevenítsenek egy mese­játékot. További előrelépést jelent, hogy Balogh Gergő és társai zenekart alakítot­tak. A helyi szereplés mellett már több he­lyen bemutatkoztak. Legutóbb Hodász ro­ma közössége előtt igazolták, hogy zené­jükre oda kell figyelni. Eszenyi Imre, illet­ve a tamburás - Rézműves Ferenc - ha kell énekelnek, táncolnak. Jól együtt tud­nak működni a táncosokkal. Az autenti­kus roma muzsika értékeinek megőrzésén fáradoznak, s nem próbálnak népszerű slá­gerekkel karriert csinálni. Cigányklub - Nagyecseden ^otó: a szerző Ennek a városnak voltam az írója A tehetségre is oda kell figyelni A kitűnő képességek megítélése nem mindig könnyű feladat Regényalakjai nagyobbára itt a nyírségi tájakon éltek, s vívták meg küzdelmeiket Nyíregyháza (Pethő József) - Szindbádért, az örök utazóért, a múlt idők és szerelmek örök keresőjéért éppen het­ven éve, 1933. május 12-én jött el az utolsó postakocsi... Az év elején Krúdy már sokad- szorra, újra kórházba került. Ked­ves, őt végtelenül tisztelő orvosa, dr. Lévy Lajos kezelte ekkor is. Állapota egy ideig javult, de ter­mészetén már végképp nem akart, nem tudott változtatni. Lévy feleségének egyik emlékezé­se szerint: „egy nap benyit Lévy doktor a beteg különszobájába, ott látja a borospalackot az ágy melletti asztalkán, és egy szál ci­gány húzza a nótát. Nagy riada­lom lett a kórházi fegyelem ilye­tén megsértése miatt. Mindenki azt várta, hogy a doktor mint felelős kórházigazgató a beteg rögtöni eltávolítását fogja elren­delni, de ő csak bólogat, és oda­szól a cigánynak: Csak húzza to­vább, itt maga jobb doktor, mint én”. Lévy is tudhatta, hogy az író öröklött szívbetegségére nincs már igazán segítő gyógymód... Mély fájdalommal Nyíregyháza város képviselő­testülete május 26-án tartott köz­gyűlésén emlékezett meg nagy fi­ának haláláról: a jegyzőkönyv szerint Bencs Kálmán, az „elnök­lő polgármester mély fájdalom­mal emlékszik meg Krúdy Gyu­la író hirtelen elhunytáról”. A jeles polgármester az író város­hoz való kötődését kiemelve rö­viden így jellemezte, értékelte Krúdy életművét: „örök becsű műveiből szülővárosához való szeretetteljes ragaszkodása foly­tonosan kicsillan. Regényalakjai nagyobbára itt a nyírségi tája­kon élnek s vívják meg küzdel­meiket. Krúdy Gyula a Nyírség aranyos szövésű meséivel örök­re beírta nevét a magyar iroda­lom történetébe.” A képviselő- testület - így áll a jegyzőkönyv­ben - „mély megilletődéssel vet­te tudomásul elnöklő polgármes­ter bejelentését, és elhatározta, hogy a város nagy szülöttének Krúdy Gyulának emlékét jegyző­könyvben örökíti meg”. Nyíregyházi vagyok Nyíregyháza jelenlegi vezeté­se, polgársága a kettős évfordu­lón, az író születésének 125. és halálának 70. évfordulóján szá­mos alkalommal, tudományos és művészeti rendezvényekkel fog­ja bizonyítani, hogy az elődök­höz hasonlóan megérti és megőr­zi a magyar irodalom egyik leg­nagyobb írójának hagyatékát. Kötelességünk és büszkeségünk ez egyszerre, hiszen mi vagyunk erre a leghivatottabbak. „Ennek a városnak voltam az írója” - ír­ta Krúdy. Egy másik helyen így vallott kötődéséről: „az én olva­sóim sohasem kérdezték: hol születtem. Minden írásomból ki­tűnik, hogy nyíregyházi’vagyok, aki büszke származására. Har­minc esztendeig mindig Nyíregy­Az öregedő iró Mária lányával házáról írtam. Könyveim éppúgy jelentik a régi Nyíregyházát, mint akár a város múzeumai”. Még a halálát is úgy képzelte (Napraforgó című regényében), hogy az itt, itthon fog bekövet­kezni. Ha a hely nem is a meg­álmodott lett, az idő igen, hiszen hajnaltájt, a kora reggeli álom idején érte a halál: „... a legszo­morúbb a mindennapi alkonyat a Nyírségen. Csak alkonyattal ne haljak meg e tájon! Jöjjön lábujjhegyen a perc, Fotó: KM-reprodukció amely bekandikál a kulcslyukon a néma nagy éjjelen, midőn a csillagok sem láthatók; s könnyű feladat átmenni az egyik vaksö­tét putriból a másikba... Kopog­tasson be porosán a virrasztás­tól csüggedten a következő nap reménytelenségétől, egy boldog­talanul töltött éj görcsével a tor­kunkban, mindenről való lemon­dási készséggel a megpihenheté- sért. Átkozott hajnalon, akkor jö­het hosszú éji útjából hozzám a fekete hírnök...” Nagy István Attila Fotó: Elek Emil KM: Hogyan hasznosulnak a kutatási eredmények? Ferku Imre: A kutatásban közreműködő szakemberek kidol­gozták egy „Tehetségtanácsadó és Gondozó Központ” hipotetikus modelljét, amelynek országos ki­építését ajánlották az Oktatási Minisztériumnak. A kutatási tapasztalatok közzé­tétele érdekében 2003. május 21- én (szerda) 9-14 óra között szak­mai konferenciát szervezünk Nyíregyházán a Vikár Sándor Ze­neiskola nagytermében (Kürt ut­ca 5-11.). A kutatási tapasztalato­kat kiadványban is megjelentet­jük, s a kötetet a tanácskozáson a jelenlévők megvásárolhatják. KM: Mi valójában a vizsgá­lat gyakorlati jelentősége? F. I.: Számítunk arra, hogy elősegítik a tehetségazonosítási eljárások hatékonyságának javí­tását, ezáltal szakmailag megala­pozottabbá válik a tehetségígére­tek felismerése. Rámutatnak a tehetség identi­fikáció során a pedagógusok és a kortársak által pontosan/pontat- lanul megítélhető személyiségje­gyek létére és mibenlétére. Feltárták a tanárok „tehetség­képében” jelentkező fehér folto­kat, s ezekre speciális képzési és továbbképzési programok épül­hetnek; gazdagítják az iskolai pe­dagógiai folyamatban előforduló, rendszerszerűen működő identifi­kációs metódusokat. Nyíregyháza (KM) - A me­gyei pedagógiai intézetben befejeződött az a nagyszabású munka, amely „A tehetség meghatározásának és felisme­résének problematikája az is­kolában ” címmel kezdődött másfél évvel ezelőtt. Az Oktatási Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával elvégzett kutatás sok értékes szakmai tapasztalat­tal zárult, amelyre fejlesztési kon­cepciók épülhetnek. Ferku Imre szakértőt, a kutatás vezetőjét ar­ról kérdeztük, hogy mi volt a cél­ja ennek a vállalkozásnak?- A kutatás célja: a tehetség­kiválasztási elvek és technikák A tanulmány a vezetők megíté­lése alapján be­mutatja a peda­gógusok tehet­ségképét. Ferku Imre feltárása, illetve az iskolai tehet­ségnevelési rendszer- működési tapasztalatainak és problémái­nak az elemzése, majd hasznosít­ható eredményeinek a közzététe­le. Az elkészült 300 oldalas záró­tanulmány hat, nagyobb léleg­zetvételű résztanulmány szinté­zisének tekinthető. Az első elem­zés a különböző személyektől (te­hetséggyanús diákoktól, osztály­társaktól, tanároktól) származó vélemények tehetség-identifiká­cióban betöltött szerepére irá­nyítja a figyelmet. E vélemé­nyek, valamint a tanulmányi tel­jesítmény és a pszichológiai vizs­gáló eljárások eredményeinek összevetése révén a különböző tehetségazonosítási módszerek közötti konszenzust igyekeztünk feltárni. Az 1122 fős tanulói min­tával folyó kutatás az intelligen­A jutalmazás sokat segít cia, a kreativitás, és egyéb sze­mélyiségjellemzők szerepére ter­jedt ki. A következő két tanulmány a tanároknak a tehetséges fiatalok­hoz való viszonyulását vizsgálja. Ebben a kérdőíves felmérésben pedagógusok nyilatkoztak a tehet­séges diákokkal, az azonosítással és gondozással kapcsolatban. Eredmények és gondok A negyedik tanulmány tíz köz­reműködő iskola vezetőjével fel­vett interjú alapján tájékoztat az iskolákban kialakított tehetségne­velési rendszerről, a vezetők meg­ítélése alapján bemutatja a peda­gógusok tehetségképét, az alkal­mazott tehetség-azonosítási/felis- merési módszereket, és eszköztá­rat, a tanulók részvételét a tehet­ségfejlesztő programokban, re­gisztrálja az eredményeket és a kritikus pontokat, amelyek a te­hetségazonosítás és -fejlesztés szempontjából korszerűsítésre szorulnak. A tanulmányban kö­zölt eredmények a helyi, iskolai gondoktól a tanárképzésben, -to­vábbképzésben felmerülj hiány­területekig sokféle gondolatot, problémát és megoldási lehető­séget vetnek fel. Az ötödik cikk a mátészalkai Móricz Zsigmond Általános Isko­la komplex tehetségfejlesztő prog­ramját mutatja be. Az iskolában több mint tíz éve folyik céltuda­tos, jól szervezett tehetséggondo­zó munka. Szorgalmasan. A szünetet is kihasznál­ják a vásárosnaményi Eötvös József Általá­nos Iskola diákjai Szabolcsi sikerek Nyíregyháza (Jármezei Tamás) - Idén először 3 kategóriában („Bolyai”, „Jedlik” és „Öveges” kor­csoportban) 129 diák részvételével rendezezték meg a Zrínyi Ilona Gim­náziumban a Jedlik-ver- seny országos döntőjét. A verseny 3 kategória­győztese: Héricz Dalma (Ta­ta), Csépke Balázs (Kisvár- da) és Körösi Márton (Bé­késcsaba). A verseny első fordulóján 1200 tanuló vett részt, s a fináléban szép szabolcsi sikerek születtek. A Bolyai kategóriában II. díjas lett Tószegi Károly (Nyírbogát, Tószegi Zoltán­ná) és Jerhus Szeverián (Anarcs, Áros Józsefné). III. díjas Lovas Levente (Nyír­bátor, Feketéné Bírta Mar­git), Bolgár Melinda (Tisza- lök, Horváth Sándor), Róka Péter (Nyíregyháza, Róka Sándorné) és Hatos-Agyi Eszter (Nyírbátor, Vida Ferencné). A Jedlik-korosz- tály győztese Csépke Balázs (Kisvárda, Mónus Tibor) lett. II. díjas Szirmai Péter (Kisvárda, Mónus Tibor) és Tóth Norbert (Nyírkárász, Dudás Béláné és Dienes Já­nos). III. díjas Kulcsár Lász­ló és Sarka János (Máté­szalka, Nagy Gusztávné), Kovács Gábor (Csaroda, Ko- vácsné Angalét Éva), Mol­nár Dániel (Nyíregyháza, Veres László) és Ungi Ger­gely (Záhony, Kulcsár Sán­dorné). Az Öveges korcso­portban induló Szabolcs megyei diákok egyben az Öveges-döntőbe jutásért is küzdöttek, mely május 16- 18. között Győrben lesz. E kategóriában III. díjat nyert Eszenyi Dániel (Tiszalök, Horváth Sándor) és Csajbók Viktória (Mátészalka, Bere­gi Andrásné). A további 2 helyre Décsei Sándor (Ko­moró, Balogh József) és Tó­tik János (Ajak, Varga Ist­ván) kvalifikálta magát. Tisztelgés az életmű előtt Nyíregyháza (KM) - „Miért sírnak a me­taforák?” címmel rendeztek konferenciát a Nyíregyházi Főiskolán a Miskolci Egyetem és a MTA Szabolcs-Szatmár-Berege Megyei Tudományos Testületé közreműködésével május 15-én Tornai József életművéről. A József Attila- és Arany János-díjas költő, műfordító 1992-1995 a Magyar író- szövetség elnöke is volt. Életműve a magyar irodalom jelentős teljesítményei közé tar­tozik. A konferencián előadást tartottak Babosi László, Ferenczi László, János Ist­ván, Jánosi Zoltán, Karádi Zsolt, Pásztor Im­re, Petővári Ákos, Tóth Mariann, Veisz Ro­land. A konferencia díszvendége: Tornai József. HÍREK 0 Miénk a vár. Május 24-én 10-17 óra között egész napos manuális foglalko­zásokat tartanak a gyermekcentrumban, ahol agyagozáson, bábkészítésben, sár­kányépítésben vehetnek részt a gyere­kek. Ezeken kívül érdekes bábelőadások is várják az ünnepeiteket és hozzátar­tozóikat. 0 Gálaműsor. Május 24-én 15 és 19 óra­kor a húszéves Igrice Néptáncegyüttes ju­bileumi gálaműsora lesz a VMK hangver­senytermében. Kísér: a Szikes Zenekar.

Next

/
Oldalképek
Tartalom