Kelet-Magyarország, 2003. április (63. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-05 / 80. szám

2003. április 5., szombat HÉTVÉGE /8 TÁRLAT A festőművész varázsló IVlarcali Kiss Melitta 1966-ban szüle­tett Keszthelyen. Első diplomáját a Buda­pesti Tanárképző Főiskola rajzkollégiu­mán szerezte, majd Szegeden végezte el a Tanárképző Főiskola rajz tanszakát. Be­járta fél Európát. Kíméletlen belső szigo­ra fegyelmezi munkájában, intellektusa legfőbb biztosítéka töretlen fejlődésének. Meditativ alkat, nemcsak a látvány szép­sége pendíti meg, hanem figyel a belső hangra is, s ecsetjével imádkozik mind­annyiunkért. Kapcsolat VERS r* j J j J- J j J'J------­Juhász Gyula Április bolondja Benned születtem, édesbús, szeszélyes Tavaszi hónap, felleges derűs, Mikor a rétek lelke már fölérez S brekeg a vízben száz bús hegedűs. A Tisza partján ringatott a bölcsőm, Holdtölte volt - tavaszi anda hold - S a szőke fényben az éjét betöltőn A vizek népe mind nászdalt dalolt. Én hallgattam e furcsán bánatos dalt, Mely egyhangún szép és gyönyörbe olvad És sirvavigad, mint a honi ének. Mások világgá zengő zongoráját Én nem irigylem. A magad cigányát Lásd bennem, ó magyar, ki neked élek! A tojásfestés törékeny varázslat A megújuló természet és a feltámadó istenek antik kultuszából került közénk Szakértő szemek figyelik a festett tojásokat Nagy István Attila Április 1-jén a nagyközön­ség előtt is megnyitotta ka­puit a Sóstói Múzeumfalu. A hat magyarországi szabadtéri múzeum közül a legnagyobb. Különleges, mert lényegében befejeződött az épületek átte­lepítése. Tipikus a formája is, hiszen amit az 1970-es évek elején a ter­vezők a papírra vetettek, az meg­valósult. Olyan épületegyüttes jött létre, amely a Felső-Tisza vi­dékén gyakori elemekből áll, de a valóságban sohasem létezett. Tulajdonképpen egy XIX.-XX. század eleji faluszerkezet képvi­seli a megye népi építkezését. Ezek az épületek napjainkban csak egyesével találhatók meg, ahhoz, hogy mindegyikkel talál­kozzon az ember, az egész me­gyét be kellene barangolni -r- mondja Páll István, a múzeumfa­lu igazgatója. Orsós falumag- Úgy alakítottuk ki a faluköz­pontot, hogy megfeleljen a közép­kor során meghonosodott orsós falumagnak, amelynek a közepén található a templom a harangto­ronnyal, s ezeket körbefogják a porták, amelyek együtt piacteret alkotnak. Ez védelmi célokat is szolgált, de itt rendezték a vásá­rokat, a piacot is. Megtalálhatók itt nemcsak a lakóépületek a hoz­zájuk tartozó gazdasági épületek­kel, hanem mindazon közösségi létesítmények is, amelyek jelle­mezték a falut. Például itt van az iskola, a szatócsbolt, a kocsma, a tűzoltószertár, a papiak, a száraz­malom, a temető. Nem hiányoz­hatnak a cigánykunyhók sem, ami ritkaság Közép-Európában, pedig jelentős számú cigány né­pesség él ebben a térségben. Az élet forrása A múzeumfalu megnyitásának napján Törékeny varázslat cím­mel tojásfestési időszaki kiállítás nyitott meg Újváry Mária nép­rajzkutató. A tojás környezetünk­ben állandóan jelen van. Élette­len tárgynak látjuk, mégis az élet forrása. Belőle kelnek életre a madárfajok és a tojással szaporo­dó élőlények egyedei. A tojás táp­lálékul szolgál embernek, állat­nak. A számos tojásféleség közül legismertebb a tyúktojás, amely valamüyen formában napi táplál­kozásunk része. Az ősi múltban az életet adó tojásnak a rendkí­vüli tulajdonsága miatt termé­szetfeletti erőt tulajdonítottak az emberek. Valószínűleg a tisztelet jeleként, illetve hatóerejének fo­kozása érdekében díszíteni, szí­nezni kezdték azokat, és mágikus jeleket rajzoltak rá. A díszítése­ket később a hitvilág is táplálta. A kereszténység az évenként megújuló természet és a feltáma­dó istenek antik kultuszából emelte jelképei közé a tojást. Az idők során a tojás felületére fel­vitt színek, mintázatok különfé­le jelentéstartalom kifejezőivé váltak. A legismertebb hímesto- jás - jelképek: a kör a teremtő Is­ten jelképe, nincs kezdete és vé­ge. A kör ketté osztása az eget és a földet, vagy az evilágot és a túl­világot jelenti. A nap szimbólu­ma az ősi napkerék, mely az élet örök körforgására is utal. A for­gó örvénylő ágai a világot alko­tó négy elemet, a tüzet, a vizet, a levegőt és a földet is szimboli­zálják. A kéz óvó, bajelhárító jel. A termékenységet kakastaréj, ge­reblye, magok, béka jelöli. Minták és formák A színek hasonlóan a minták­hoz, szintén szimbolikusak. A leggyakrabban használt szín a pi­ros: a vér, a tűz színe. A megúju­lás, a szerelem, a tavasz, az öröm, a szabadság, a kicsírázó élet, Jézus kiontott vére nyomán a feltámadás és az élet örök jel­képe. (Újváry Mária néprajzku­tató) Ma már a tojásfestés, a tojás­díszítés - bár szerves része ma­radt a húsvéthoz kapcsolódó né­pi hagyományoknak - önálló mű­vészeti ággá fejlődött, s a díszí­tett tojások az ünneptől függet­lenül is előállítható műtárgyak­ká váltak. Az autentikus, ősi és népi hagyományokból táplálkozó díszített tojás kulturális termék, kultúrtörténeti érték. Ez a felis­merés késztette dr. Nienhaus Ró­zsát, a Németországban élő, a münsteri egyetemen biomatema­tikával foglalkozó magyar assz onyt a díszített tojások gyűjtésé­re. Másfél évtized után ma már 6000 darabos gyűjteményének mintegy fele állandó kiállításon, a Míves Tojás Múzeumban, Zen­gő vár konyban található. A há­rom évvel ezelőtt megnyitott, Magyarországon egyetlen, s Eu­rópában is ritkaságnak számító díszes tojásokat bemutató állan­dó kiállítás a színek és mintáza­tok sajátos harmóniáját kínálja és egyedi művészi élményt jelent a látogatóknak. Máj usfa-állítás és pünkösd Páll István, a múzeumfalu igazgatója: - A tavaszi népszo­kások azok, amelyek a múzeum­faluban most előtérbe kerülnek. Kezdődik a húsvéti tojásfestéssel, a kedden megnyílt hímestojás kiállítással. Különböző csoportok jelentkeztek be már eddig is hús­véti tojásfestésre. Megpróbáljuk a városi emberekkel a hagyomá­nyos tojásfestési eljárásokat meg­tanítani. Tulajdonképpen vissza­tanítjuk őket azokra a fogásokra, amelyeket a szüleik esetleg még tudtak, s amelyek eltűnése az éle­tünkből nagyon rossz és fájdal­mas lenne. Felelevenítjük a hús­véti népszokásokat különböző né­pi tánccsoportok segítségével. Az­tán jön a majális, május elseje, a májusfa-állítás népszokásának a felelevenítése. Aztán a pün­kösd, amelyik lényegében záró­akkordja lesz a tavaszi népszoká­sok bemutatá-sának. Bodnár Zsuzsanna néprajzku­tató: - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének is gazdagak a tojásfes­tési hagyományai. De a zengő- várkonyi anyag különleges, érde­mes arra, hogy a látogatók és a szakemberek is megismerkedje­nek ezzel. A magyar nyelvterü­letről, a Kárpát-medencéből jött össze az anyag jó része, de van­nak tojások egész Európából, Me­xikóból, Kínából, a világ minden részéből. A beregi területen a húsvéti tojáson hajtják át az állatokat, azért, hogy az állatok egészsége­sek legyenek. Húsvétkor minden ember tojást eszik. A szentelt to­jásnak megyénkben igen nagy a jelentősége a katolikus települé­seken. Több helyen él az a szo­kás, hogy a húsvéti tojást annyi darabra vágják, ahány tagú a család, s közösen fogyasztják el. Olyan ez, mint karácsonykor az alma felszeletelése. Ez is az együ­vé tartozást fejezi ki. Tojásfestés megyénkben A legfontosabb az, hogy a pa­rasztember a közvetlen környe­zetében található festékanyago­kat használta fel. Ilyenek például a vöröshagyma, az izsófű, a zsur­ló, a csipkebogyó, a körömvirág, a kamilla, a dió levele és sok más növény. A múzeumfalu csak nevében múzeum. De itt is érződik már a frissen serkedő fű kellemes il­lata, lélegzik a föld, s ez nem üres költészet, hanem érzékszer­veinkkel felfogható valóság. Csak lélegzetet kell venni az itteni le­vegőből, s elcsodálkozni a séta során, hogy eleink talán nálunk is jobban tudtak élni, mert egy pillanatra sem felejtették el a ter­mészettel való elszakíthatatlansá- gukat. S ez az egymásra utaltság jóleső érzéssel töltötte el őket. Húsvéti locsolóvers Vízbevető hetfü nekünk is úgy tetszik: Látjuk az utcákon, hogy egymást öntözik. Öntünk gazdát, asszonyt kedves leányával; Várunk piros tojást, de azt is párjával. Ha párjával adják, meg fogjuk köszönni, Ha párral nem adják, nem fogjuk elvenni. (Kézdimárkosfalva, Háromszék m.) Már az első napon sokan felkeresték a múzeumfalut Nevezetességeink A kisvárdai városi könyvtár mai épülete sok-sok változáson ment át nem túlságosan hosszú fennállása óta. Ipari és Kereskedelmi Bank­nak épült a XVIII. század utolsó harmadában. A felszabadulás után államosították. Volt benne művelő- I dési központ és varroda. De éve­kig romos állapotban várta jobb sorsát. 1990. december 20-a óta a könyvtárnak ad otthont. Ebben az eklektikus stílusban épült létesít­ményben talán a könyvnek van igazi otthona. A több mint 3000 felnőtt és ezer gyermek olvasó kedvére válogathat a 111 000 kötet könyv és folyóirat közül. Műemlék jellegű létesítmény. Fotók: Elek Emil Kelet <* Magyarország Mallorka A Reményhez

Next

/
Oldalképek
Tartalom