Kelet-Magyarország, 2003. április (63. évfolyam, 76-100. szám)
2003-04-26 / 97. szám
2003. április 26., szombat HÉTVÉGE /8 TÁRLAT A grafikus műhelyéből Szepessy Béla Nyíregyházán született. Tanulmányait szülővárosában végezte. A Képzőművészeti Főiskolán művészi rajz, ábrázoló geometria, művészettörténet szakos diplomát szerzett. A képzőművészettel hivatásszerűen foglalkozik, fő szakterülete a grafika, de érdekli a festés is. 1976 óta szerepel rendszeresen kiállításokon. 2002- ben Nyíregyháza város képzőművészeti ösztöndíjasa volt. Gótikus emlékek Cibola Főtök: Elek Emil VERS Babits Mihály Idyll Százszorszép, erika, orgona, gyöngyvirág bimbóznak, illatoznak kertünkben gazdagon ez ám a tavaszi verőfényes világ! kettőzik napsugára a szomszéd ablakon. Azon az ablakon nemcsak a napsugár ég, egy szép leány szeme süt reggelente ki; - a sok virág közt ezt lesem-várom már rég és míg meg nem jelen, csokrot kötök neki. Százszorszép, erika, orgona, gyöngyvirág, testvérül bokrétámban hát ölelkezzetek, és zengjetek neki illatsymphóniát - csak volna nefelejcs is - refrainül- közietek! Félszavakból is (megértik egymást Felnőtt fejjel a kisdedóvóban tanulnak ismét olvasni, mozgásukat koordinálni Nemcsak önmaguk, hanem sorstársaik gyógyulását, illetve fejlődését is elősegítik a klubtagok Kovács Bertalan Hétfőnként három óra hosszára benépesül az egykori úgynevezett kis óvoda Záhonyban. Az óvó néni, jelesül Szabó Gézáné tanult hivatását gyakorolja ekkor is: játszani és nem utolsósorban beszélni tanítja növendékeit. Ám az ominózus óvoda hétfői átmeneti lakói nem lurkók, hanem nagyon is felnőttek: igaz, a szó legszorosabb értelmében kénytelenek újra megtanulni beszélni, mozogni, s egyálta- _ Ián gondolataikat másokkal meg- 1 éretni. ® Az Aphasia-Stroke (az agyi ér- | katasztrófa, illetve az agyvérzés) £ áldozatai ők valamennyien, s közösségük nem más mint egy - a rehabilitációjukat segítő, bezártságuk, elszigetelődöttségük, fásultságuk nyűgeinek levetését megkönnyítő - klub, amely nemrégiben ünnepelhette megalapítása első évfordulóját. Alakulási útvesztők - s világosság A közösségszervezés oroszlán- részét Kovács Zoltánná vállalta magára, azok után, hogy három hosszú esztendőn keresztül otthonukban ápolta és tanította a 37 évesen agyi érkatasztrófát szenvedett férjét. - A klub, pontosabban az Aphasia-Stroke Alapítvány a Gyógyulásért elnevezésű szervezet létrehozásában nagy segítségemre volt egy kanadai rokonom, aki az ügyben összegyűjtött torontói tapasztalatait osztotta meg velem - emlékezik a bő esztendővel ezelőtti történésekre az asszony. Követendő és részben a határvárosban is követhető mintát a juharleveles országban több helyütt is működő Aphasia Centerek jelentettek számára. De nem ment minden simán. - Elképzelésemmel kilincseltem a háziorvosoknál, az önkormányzati vezetőknél, s minden lehetséges fórumon megpróbáltam támogatókra lelni - mondja Erzsiké, akinek serénykedése eredménnyel járt. Ha a vártnál és reméltnél több időbe is került, kisvártatva hivatalosan is bejegyezték az alapítványt, s a városkasszából elnyert anyagi támogatás mellé megkapták heti egy alkalommal való használatra a régi kis óvodát. Egyévesen tucatnyian tagjai a klubnak, amelyben a betegek mellett a kísérőknek és a segítőknek jut a főszerep az élet által írt komoly színjátékban. A teátrista képnél maradva műfaji értelemben a kívülálló nehezen tudja eldönteni, hogy tragédia, avagy éppen ellenkezőleg: jó véggel kecsegtető vígjáték zajlik- e az kisdedóvói kulisszák között.- A betegség visszafordíthatatlan, a teljes gyógyulás nem lehetséges, ám az érkatasztrófa mértékétől függően igenis jó eredmények érhetőek el a megfelelő ápolás és a tanítás révén - magyarázza Erzsiké, aki saját tapasztalataira támaszkodva határozottan állítja, a lelki, pszichés segítség a legfontosabb a betegek számára. Gesztusok, félszavak- támaszok A záhonyi közösségben félszavakból, apró gesztusokból megértik egymást. S ez nemcsak, s nem elsősorban azért alakulhatott ki (persze e nélkül aligha léphettek volna előre), mert mindnyájan egyet akartak: jól érezni magukat, s nem utolsósorban hirtelen beszűkült világuk, életterük korlátáit egyre csak tágítani. - Itt bizony egy-egy gesztusért, s a hibátlanul kimondott legegyszerűbb szóért is alaposan meg kell szenvedni. A kulcsszavak: koncentráció, élni- és tanulni- és tenniakarás az egyik, s mérhetetlen türelem és kivárás a másik oldalon - enged némi bepillantást a kulisszák mögé a klubot alapító asszony, aki szerint az is nagyon fontos, hogy a betegek ne csak érezzék, hanem tudják is: nem feleslegessé vált tagjai családjuknak, szeretik őket és szükség van rájuk. Erzsiké hozzáteszi még: - Nekünk, családtagoknak és segítőknek „csupán” annyi a dolgunk, hogy békéssé, barátságossá és olyan hellyé varázsoljuk hétfőnként a klubhelyiséget, ahol a betérő beteg és az egészséges emberek is boldog órákat tölthetnek el együtt, örülve (sors)társuk, s persze önmaguk fejlődésének. Itt természetesen más léptékkel mérendőek az előrelépések! Vannak, akik az idegennel csak családtagjuk révén képesek megosztani gondolataikat, élményeiket - legalább is egyelőre. S ez a lényeg, hiszen a logikai, manuális és egyéb elveszett készségek „visszakeresésére” használt - amúgy hétköznapi - eszközök és fejlesztő játékok némi emberi közreműködéssel csodákra képesek. - Örülök a mindennapi örömeiknek, s annak, hogy keresik egymás társaságát. A magam eszközeivel igyekszem segíteni, tanítani őket. Bizonyos értelemben és nagyon sok szituációban úgy kell tanítani a közösségbe járókat, mint az óvodásokat - hallom a már bevezetőben is citált Szabó Gézáné óvónőtől, aki önként segíti a foglalkozásokat. Vágyak szárnyán- földközelben Aki mindezek után úgy gondolná, hogy az alapítványi „mű” befejeztetett, s minden nagyon happy, az bizony nagyot téved. Jóllehet a mára összekovácsolódott csoport (amelyhez természetesen bármikor csatlakozhatnak a hasonlóan szerencsétlen sorsú emberek) nem küzd olyan problémákkal, amely a közösség működését és létét fenyegetné, ám az alapitó Kovács Zoltánná mégsem maradéktalanul elégedett. Mégsem elérhetetlen álmokat kergetnek. A vágyak szárnyán nagyon is földközelben repülnek a gondolatok és a tervek: közös kirándulások, speciális tornaszerek, tágasabb (élet)tér, netán egy moz- gásterepauta rendszeres segítsége. Nos, mostanság ezekre vágynak leginkább a záhonyi klubban- hétfőnként, három órán át, egyelőre tizenketten. A gyógyulásba vetett hit Kovács Zoltán: - Őszintén mondom, bár nagyon kemény volt, s a gyógyulásba vetett hit és kitartás is kellett hozzá: szerettem és szeretek tanulni. Nagyon jó érzés számomra, hogy jöttek mások is a klubba. Örülök, hogy meg tudom értetni magam velük, s én is értem őket. Legtöbbünknek a legnagyobb támasz a feleségünk. Rájuk számíthatunk leginkább, ők azok, akik rendszeresen elkísérnek a foglalkozásokra. Boldog és ifjú araként talán nem is fogták fel a súlyát, de legalábbis annak idején minden bizonnyal nem gondoltak arra, mit is jelent majd egyszer házastársi fogadalmuk: „...jóban, rosszban őt el nem hagyom, betegségében ápolom...” Számos manuális, logikai és nyelvi játék s eszköz áll rendelkezésre Nevezetességeink Nyírbátor, 1932-ben épült késő barokk stílusban a görögkatolikus templom. Szépen felújított belső terében Szegedi Molnár Géza freskói láthatók. Az oltár és a szószék Juhász Miklós máriapócsi asztalosmester munkáját dicséri. Az 1998-as felújításkor Küzmös Enikő nyírbátori festőművész ikonjai kerültek Gergely József mátészalkai fafaragó kereteibe Fotó: Elek Emil
