Kelet-Magyarország, 2003. március (63. évfolyam, 51-75. szám)
2003-03-29 / 74. szám
2003. március 29:, szombat Kelet«» Magyarország HÉTVÉGE /8 TARLAT A szülőföld festője Ugocsa megye tájfestője - a salánbi Harangozó Miklós - többszörösen kitüntetett festőművész. Neve ismerősen cseng a művészet kedvelők körében, évtizedek óta részt vesz a kerületi és az országos tárlatokon. Munkássága sokrétű, fő jellemzői a tematikus képalkotás, a tájkép és portréfestés, a csendélet. Ebben találja meg művészi eszközét, a legteljesebben fejezi ki az élet örömét. A művész híven juttatja kifejezésre csodálatát, elragadtatását, a szülőföld szépségéről fest. Szántás Szürkegulya Horgász a Tiszán Nyár a végeken Paprikaszedők Fotók: Elek Emil VERS Somlyó Zoltán Április L Szép fájdalom: az ajkak megnyílása kis vendéglőnek tejablakos sarkán; sima gyöngyökként bársonyszavak kúsznak nyelvem hegyére, pompázatos tarkán. A legpajkosabb ángol nóta csurran, az önműködő zongorára nézek s a sima gyöngyök halotti menetben szívembe futnak: kicsúfolt zenészek. A fehér abrosz sáppatagon gubbaszt, tán a te hókezedre gondol vissza... Ó, mennyi-mennyi mondanom való van - Egy festett lány egy baka borát issza Nagy vöröskezű parasztlány köhécsel s az olcsó ételt durván elémrakja; az önműködő zongora kifáradt. Sírok... És ma van a bolondok napja... Egerben talált a nyíregyházi konflisra Nyírteleken a lovasgazdáknak a télinél is nagyobb szabású lovasünnepélyt terveznek Lefler György Nevezetességeink A vajai református templom gótikus stílusú. Később épült tornyának három oldalán is látható a Vay család címere. Sudár, négy fiatornyos sisakja alatt körbejárható kerengő van, az egész sisakot bádog borítja, ami némileg idegenszerűen hat. A négyszáz ülőhelyű középkorú eredetű templom műemlék. A torony előtt kb. 30 méterre van Vay Ádám turulmadaras emlékműve. Fotó: Elek Emil Kemény idő van a lágy emberekre! - volt szavajárá- sa nagybátyámnak a zord teleken. Ám Nyírteleken az idén januárban fittyet hánytak a keménykedő télnek, mi több, remek hangulatú szánversenyt rendeztek. Vidám száncsengés törte meg a tél csendjét a Kancajárónál, a lovasszánverseny színhelyén. A programot, melyre több mint félezren voltak kíváncsiak, megelőzte a gyermekek és a szülők hóember- és hóvárépítő-versenye. A szánverseny megrendezését a nagyközség önkormányzata mellett Nagy László és Pisla István helyi vállalkozó is támogatta. Anna-napi lovasfesztivál- Tavaly ősszel tartottuk meg a Nyírteleki Lovasnapokat, ennek sikere arra inspirált bennünket, hogy januárban a hintókat és a lovasszekereket szánokra cseréljük - tájékoztatott Pisla István, a nyírteleki lovasszánverseny és - bemutató főszervezője. Ám Villonnal szólva: „No de hol a tavalyi hó?” Maga Pisla István - a társadalmi munkában - főszervező már a nyárra összpontosít, ugyanis a hagyományos nyírteleki Án- na-napon szeretnének ismét előrukkolni. Ottjártamkor a polgár- mesteri hivatalban Magyar László polgármesterrel a télinél is nagyobb szabású rendezvényt, valóságos lovas ünnepélyt terveztek. A júliusi eseményről korai lenne még bármit is mondani, ám az elgondolások igencsak színes látványosságot ígérnek.- A településen (egykor Királytelek) nagy hagyománya van a lótartásnak, híres volt a királyteleki ménes, a torzóként ma is álló lovarda épülete - mondta, s az egykori képeket mutatta is a polgármester a Királytelek története című monográfiát Convi és gazdája A májusi lovasbemutató, illetve a júliusi lovasfesztivál főszervezői szerepkörét szintén Pisla István vállalta fel. Amikor a lósport, a lótartás iránti szenvedélyéről kérdeztem, elhárította a választ. - Tőlem sokkal érdekesebb emberek Tarcsányi István rakamazi kerékgyártó, illetve Boros Tamás nyírteleki kovács, akikkel lótartóként kerültem közeli kapcsolatba. Mindketten nyugdíjasok, és bizony kihalóban lévő szakmák mesterei ők - vélekedett a főszervező. Akáccal, kőrissel Rakamazon, a Dózsa György utca egyik takaros portáján él feleségével a hetvenedik életévében járó Tarcsányi István, mindenki Pista bácsija. Érkezésünkkor a műhelyében éppen egy konflis feljavításán ügyködött, amelynek csak a vasszerkezete maradt meg. - Többnyire a hobbilótartók keresnek meg hasonló munkával: vagy az egész szekeret, hintót, vagy csak annak egy részét kell felújítani. A semmiből, hogy miként tudom összerakni, arra csak azt mondhatom: itt van az a fejemben! Esetenként a megyén kívülről is jönnek, mert nehéz már kerékgyártóra találni - mondta Pista bácsi. - Egy teljes felújítás megtart két-három hétig, s bizony kemény munka, márcsak amiatt is, mert keményfával: akáccal, kőrissel dolgozom. Főként a küllőzés kívánja az erőt. Az egyéb munkafolyamatokban a szalagfűrész sokat segít, de régen, még a tanulóidőben meg kellett szenvedni a hiányát. Jómagam itt helyben, Trizner Bélánál tanultam ki a szakmát. Noha az apám is kerékgyártó volt, ám ő szegény odamaradt a II. világháborúban. Amíg apám élt, már egészen kis pulyaként is a gyalupad mellett álltam. Annak idején, a Vegyesipari KTSZ-nél még négyen voltunk kerékgyártók, de tanulója már egyikünknek sem volt. Velünk kihal a szakma, pedig újab* Az apja is kerékgyártó volt lapozva. - A hagyományok ápolására, a régi szokások újjáélesztésére önkormányzatunk nagy hangsúlyt fordít. Az Anna-napi lovasfesztivált megelőzi május 3-án a Községi Sportcentrumban tervezett lovasbemutató - mondta Magyar László. Convi, gazdája szívéhez nőtt Pisla István nyírteleki portáján a Convi névre hallgató, gyönyörű szürke ló vidám ci- kázásba kezdett a tavaszi szélben, majd megnyugodva lépkedett gazdája hívó szavára. - Szilvásváradon vettem négy éve, páros fogathajtásban Németországban meg is nyerte a München Kupát 1995-ben. Convi pedig nemcsak az én szívemhez nőtt, de a Budapesten balettnövendék lányom első útja is mindig az istállóba vezet - mondta Pisla István. - A hobbi lótartóként eltöltött idő igazi kikapcsolódást jelent a napi taposómalomból. Mint önkormányzati képviselő is, szívesen vállalom Nyírteleken a lovassport népszerűsítését. E munkában sokat segít Hudák Anita. Büszkeségemre, egy konflisra Egerben akadtam rá, amely pedig Nyíregyházán készült 1906-ban, Pivnyik András Pacsirta utcai műhelyében. A most megismert két mester szépen feljavította, márcsak a kárpitozása hiányzik. Anna-napon a nagyközönség is láthatja, sőt meg is kocsikáztatom az érdeklődőket. Fotók: a szerző ban ismét van keletje - tárta szét a karját Pista bácsi. Az idős mester vegyészmérnök lánya a csaAddig üsd a vasat! ládjával Debrecenben él, három unokájuk van. Szállt a szikra százfelé A kovácsmesterség a nyírteleki Boros Tamás esetében is apáról fiúra szállt. - A négy testvér között én voltam a legfiatalabb, egy nővérem és két bátyám van. Gyerekkorunkban a három fiúnak az üllő mellett volt a helye, a három különböző nagyságú kovácskalapáccsal a kezünkben ütemesen formáltuk a vasat - kezdte a 64 éves kovácsmester (mellesleg szenvedélyes vadász), miközben műhelyében a kedvünkért tüzet élesztett. Majd amikor az elektromos fújtató a halkan duruzsoló tüzet alaposan felszította, fogóval a kezében egy lópatkót izzított. A felhevített patkó aztán az üllőre került, és dolgozni kezdett a kalapács. Szállt a szikra százfelé. - Tegnap kellett volna jönni, akkor éppen egy lovat patkoltam. Nem, nem rúgott meg ló soha! - felelte kérdésemre. Boros Tamás a helyi Agrogépnél töltötte aktív életét, ma nyugdíjasként pedig segít a hozzáfordulókon: lovat patkói, egy-egy alkatrészt kovácsol, szép mívű kerítéselemeket, miegyebet készít. A munkahelyén lakatostanulókat ugyan képeztek, de kovácsot egyet sem. - Pedig szép szakma, de már a tűz sem a régi! A kovácsszén helyett be kell érnem lengyel lánggal, azt lehet kapni. Sajnos, gyermekünk nem született, így megpecsételt a műhely sorsa is - mondta búcsúzóul.
