Kelet-Magyarország, 2003. február (63. évfolyam, 27-50. szám)
2003-02-22 / 45. szám
2003. február 22., szombat Kelet *9» Magyarország HÉTVÉGE /8 TÁRLAT Menekülők Fotók: Elek Emil —7-----------------------------------------------VERS Ady Endre Farsang Megkoptál, kedves hercegecském, Bizony megkoptál, büszke Karneválunk, Bizony megkoptál, miként egynehányunk. Hárman valátok, hercegecském, Jómagad, Bacchus és a kicsi Ámor... Ma nincs pogány és elfogyott a mámor. Te jókedv voltál, hercegecském, Vidám tréfának pajkos, játszi kedve, Ma meg mindenki el van keseredve. Bacchus is így járt, hercegecském, Ő még divatban volna egyelőre, De, hajh, nektár volt s lett belőle lőre. És Ámor? Kedves hercegecském, Kettőtöknél is gyászosb véget éré: Kis hirdetések rovatába téve. Megkoptál, édes hercegecském, Sorsod ne szégyelld! Megkopva is szép a’, Ha pogánykodni vágyunk néha-néha... A táj szerelmese Kerülő Ferenc Nyíregyházán járt tanítóképzőbe, 1958-1961 között pedig a szegedi Tanárképző Főiskola rajz szakán tanult. Legtöbb természetábrázolásának forrása a Tisza menti vidék, de dolgozott az ország más részein is, így többször részt vett a balatonfüredi művésztelep munkájában. Külföldön Lengyelországban és a Szovjetunióban járt művésztelepeken. Ben- sőséggel ábrázolja faluját és lakóit. Csendéleteket, portrékat és tájképeket fest. Ünnep Folyóparti dombok Magyar puszta Éjfélkor borral mosták meg a fogukat A farsangi maskurázás sikere a legények leleményességétől, rögtönző képességétől függött Nagy István Attila A téli ünnepkör szokásokban leggazdagabb időszaka a farsang volt, amely vízkereszttől hamvazószerdáig tartott. A farsang évszázadok óta a szórakozás, a játék, az evés-ivás, a párkeresés, udvarlás, lakodalmak, disznótorok legfőbb időszaka a negyven napos nagyböjt előtt. A farsangi evés-ivásnak, lármás-táncos felvonulásnak valamikor kettős célja volt. Egyrészt a tél haldoklását ünnepelték, másrészt gonoszűző eljárásokkal a bő termést, termékenységet kívánták biztosítani. A falusi ember erre az időszakra felfüggesztette a közösség által elfogadott rendet, törvényeket - mondja Bodnár Zsuzsanna néprajzos muzeológus. - Maskura mögé bújva lehetővé vált, hogy az egyén ki tudjon lépni hétköznapi énjéből. Farsang időszakában megengedték a fonókban az ölel- getést, fogdosást, párosodásra való cselekedeteket, obszcén szövegeket. Ezért az egyház az ördögök ünnepének tartotta és tiltotta, de gyakran a világi hatóságok sem nézték jó szemmel a farsangi kicsapongásokat. Maskurázás A farsangolás - helyi néven maskurázás -, különösen a szatmári részeken dívott, nagy divatja volt a maszkos alakoskodásnak, illetve dramatikus játékoknak. Sok emléket őriznek a nyírségi, Nyíregyháza környéki farLovasfarsang Nyíregyházán sangokról is, de ezek „eltörpülnek” a szatmári szokások mellett. Farsangi mulatságok A farsangi szokások fő ideje a Nyírségben többnyire a húshagyóvasárnap utáni három napra esett, ezért háromfarsang a neve. Húshagyóvasárnap sok húst főztek, fánkot sütöttek, hétfőn, kedden is tyúkot öltek, húslevest főztek hosszúmetélttel, káposztát töltöttek, mert hamvazószerda után megkezdődött a nagyböjt. A Óvodások jelmezben farsangi maskurázás sikere mindenkor a beöltözött legények ügyességétől, leleményességétől, rögtönző képességétől függött. A farsangi mulatságok helyszínei a fonók, tollfosztók, lakodalmak voltak. Szatmárban, Nyírségben különböző zsáneralakokat jelenítettek meg, különösen kedvelt volt, hogy a legények öregasszonyoknak, öregembereknek, koldusoknak, betyároknak, házalóknak, kéményseprőknek, cigánycsaládnak stb. öltöztek be. (Jellemző a férfinői ruhacsere.) Arcukat belisztezték, bekormozták, harisnyát húztak rá. Igyekeztek mindenhol minél nagyobb riadalmat kelteni. Verebeket engedtek el, bekormozták a jelenlévőket, fogdosták a lányokat, betyárbandának adták ki magukat. Vaskos rigmusokkal temetést, lakodalmat játszottak. Természetesen a farsangolás helyszínén étellel, itallal kínálták a résztvevőket. Az asszonyok járták Az orosi bálban a jelmezeké volt a főszerep Fotó: Elek Emii Fotó: Sipeki Péter és Újváry Zoltán 1962-ben megjelent kitűnő könyve a Farsangi dramatikus játékok Szatmárban címmel ad áttekintést e témáról. Ebben a játékok teljes kellékanyagát, szereplőgárdáját, szövegkönyvét, a játékteremtette fonóbeli hangulatot kapjuk vissza. A maskurások első nagy csoportját az állatmaszkok képvisepuja előtt kiabáltak: „Húshagyó, itt maradt az eladó!”. A szatmári Panyolán ezen a napon az öregebb legények gulyásnak öltöztek, úgy mentek szüzgulyát hajtani. „Kinek van eladó lánya, hajtsa ki a szűzgulyára!”, mondták. Nyírcsászáriban tőkét húzat- tak a pártában maradt vénlányokkal. A farsang utolsó napján, hús- hagyókedden bőségesen ebédeltek és vacsoráztak, mivel éjfélkor hat hétre beállt a böjt. Húshagyókor rétest vagy fánkot sütöttek, hogy fás ne legyen a kender. Töltött káposztát, sült húst és kalácsot ettek dúlásig. Éjfél után volt a fogöblítés, amikor a zsírt lemosták a fogukról, természetesen borral. Mára teljesen átalakult vagy inkább elhalványodott ez a hagyomány. Az emberek sokáig nem ünnepeltek, próbálták visszafejleszteni, pedig az emberek igénylik a szórakozást, a vidámságot. Régen társadalmi rétegek szerint mulattak az emberek. Ma ugyanez a folyamat játszódik le, hiszen van orvosbál, jogászbál, vadászbál stb. Szerencsére az óvodákban, az általános iskolákban viszonylag elevenen Biriben háromfarsangkor asszonyok dalolva járták a falut, egymást köszöntgették, táncoltak, nevettek, maskurának is felöltöztek. A házaknál ettek-it- tak, mulattak. Nyírlugoson az egy fonóban dolgozó lányok ún. törőestet rendeztek. Ételt, italt összehoztak, cigányt fogadtak, mulattak. Azt mondták, hogy „a farsangi mulatságban magasra kell ugrani, hogy nagyra nőjön a kender”! Paládon is ugyanezt csele- kedték, hogy erős, magas legyen a kender. A nyíregyházi tirpákoknál Márkus Mihály leírása szerint nem volt különösebb jelentősége a farsasngnak. A fiatalok farsangi bált, az idősebbek batyusbált rendeztek. A céhes világban a nyíregyházi szűcslegények farsangi felvonulást szerveztek, amely reggelig tartó mulatsággal zárult. Vidékünkön, elsősorban a szatmári részen, a Tűr mentén volt szokásban a farsangi maszkos alakoskodás. Ferenczi Imre lik. Vidékünkön négy különböző fajtája élt: a medve-, kecske-, gólya-, és a csikós (lovas) farsangoló. Ez a hagyomány a legelevenebben éppen a mi megyénkben élt, s ez néprajzilag is nagyon fontos. A lányok kigúnyolása Húshagyókedd és hamvazószerda napjához több olyan szokás is kapcsolódott, amelynek szerepe a télkihordás, szerencsebiztosítás volt. Ilyen volt, pl. a hermánsze- gi szalmabáb temetése. A szintén svábok lakta Mérken a lányok, legények közösen hurcolták végig a falu utcáin a szalmabábut, majd a falu végén elégették. A farsang utolsó napjához, hűshagyó- keddhez több olyan szokás is kapcsolódott, amely a pártában maradt lányok kigúnyolását célozta. Ilyen a kongózás, szűzgulyahaj- tás. Fiatalabb legények, gyerekek csengővel, kolomppal nagy zajt csapva végigrohantak az utcákon, és a pártába maradt lányok káéi a hagyomány. Az a lényeg, hogy az álarcokat maguk készítsék a gyerekek. A farsang vége A farsang végeztével kiáltották ki azokat a lányokat, akiknek nem sikerült férjhez menniük. Nagy kiabálással a házuk előtt különböző nótákat, rigmusokat mondtak a legények: Farsang, farsang három napja. Itt hagyott a lányok anyja. Gyüjjék haza, Pesta bácsi, Mind eladták a lányokat. Kit görbéért, kit máiéért: Bagi Katit egy bimbóér. A kondásáét egy malacér, A kántoráét egy szoknyáér, A lovásznét egy csikóér. (Heves megye) Nevezetességeink Leveleki Molnár-kastély. A névadó Molnár dinasztia az 1700-as évek végén települt Levelekre. A kastély építésének pontos dátuma nem ismeretes, annyit azonban lehet tudni, hogy egy 1783-84-ben készült katonai térképen már szerepel az épület. A klasszicista stílusú kúriában látta meg a napvilágot az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő alakja, Molnár Ágoston. Levelek egyik nevezetessége 1948-tól óvodaként üzemel Fotó: Elek Emil
