Kelet-Magyarország, 2002. december (62. évfolyam, 280-303. szám)
2002-12-31 / 303. szám
2002. december 31., kedd KeietwM&gfai'omég SZILVESZTER 2002 /7 Velünk mindig történik valami furcsa (avagy: munkatársaink jegyzetfüzetében maradt, mindeddig meg nem írt sztorik a mögöttünk hagyott 2002. évből) Befalaztak CSERVENYÁK KATALIN Utálok az utolsó pillanatban elindulni. Pláne sajtótájékoztatóra. Úgy számoltam tehát, hogy ütemes tempóban szépen oda is érjek. Az első meglepetés akkor ért, amikor a parkolóban azt láttam: egy kocsi áll szorosan mögöttem, egy keresztben, közvetlen az orrom előtt, kettő pedig balra, ferdén. Vakargattam a fejem, mert azonnal tudtam: tilitolizás nélkül nem úszom meg a kiállást. Figyelmes volt a parkolóőr, azonnal jött, hogy segítsen. Bár ne tette volna! Mert egy másik autós, meglátva a parkolóőrt, azonnal mel- lémhajtott, hogy jegyet váltson.- Ugye, nem itt akar leparkolni? - kérdeztem bátortalanul az egyetlen menekülési utat is lezáró kocsiból kiugró fiatalembert.- Csak egy pillanat, míg megveszem a jegyet - válaszolta ő, majd egy elegáns mozdulattal becsapta a Wartburg ajtaját. Ugye, nem kell mondanom, hogy a kulcs belül volt, a motor járt, az ajtó viszont nem nyílt?... És én ott álltam a kör közepén, befalazva - tökéletesen biztosan abban: mostantól bármi történik, ezt a sajtótájékoztatót már nélkülem kezdik el... Vendégzuhanyozó Györke László A csirkekeltető bejáratánál hatalmas tábla közli: idegennek belépni tilos. Ehhez képest akadálytalanul bejutok a folyosóra. De nem tovább. Mert amikor be szeretnék jutni, hogy fényképet készítsek, a tulajdonos - elnézéskérés közepette - közli: bemehet, de előbb be kell fürödnie. Ő sem mehet be másként, hisz egy ilyen üzemben a higiénia „number one”. Hozzátette még: a készüléket nem kell fertőtleníteni. Még szerencse, gondoltam. Kemény hideg volt, ám bent legalább harminc fok. Az egyik kedves hölgy alkalmazott megmutatta a vendégzuhanyozót, ahol kaptam törülközőt, fehér overallt, fehér papucsot és hátul megkötős sapkát. Amikor felöltöttem az overallt, mely természetesen nem volt méretre szabott, s kiléptem a zuhanyozó másik ajtaján, az alkalmazottakon látszott: alig bírják visszatartani a kacagást. Ugyancsak komikusán nézhettem ki jócskán nagyobb overallban, kezemben a fényképezőgéppel. OLVASÓI LEVÉL A saját nagyapám vagyok? Tisztelt Szerkesztőség! Azzal a kéréssel fordulok a T. Szerkesztőséghez, hogy családi pótlékom ügyében segítsenek eligazodni. 1962-ben nősültem. Özvegyasszonyt vettem feleségül, akinek volt egy felnőtt lánya. Apám gyakran ellátogatott hozzánk, aminek az lett a vége, hogy feleségül vette mostohalányomat. EZek után természetesen mostohalányom lett a mostohaanyám, az apám pedig a vejem. Apám feleségének, illetőleg mostohalányomnak, aki egyben az anyám, született egy fia, akinek ezek szerint a mostohatestvére vagyok, mivel mostohalányom anyjának vagyok a férje és így a feleségem lett a nagyanyám. Idő közben azonban a feleségemnek is született egy gyermeke, aki apámnak a sógora lett, nekem pedig a nagybátyám egyszemélyben, mert ha a mostohaanyám testvére a fiam, akkor magamnak az öregapja vagyok. Ezek után kérdezem tisztelettel, hogy jár-e családi pótlék a gyermekemnek, illetve a nagybátyámnak? A szerkesztőség válasza: jár a családi pótlék, a gyes, a gyed, a nyugdíj-, sőt ennyi munka után a munkanélküli-segély is. Balogh József, ügyintéző Jó remények két óceán találkozásánál Mán László Számomra az esztendő nagy „durranását” a februári fokvárosi edzőtáborozás jelentette, ahová Veisz Kittit, az NYVSC tehetséges úszóját és edzőjét, Szűcs Csabát volt szerencsém elkísérni. Sztorik tömkelegét hozta az üt, elég ha csak árrá gondolok, hogy személyesen megismerkedhettem Tőrös Károllyal, a világhírű mellsepcialistával, és az időközben németté lett leghíresebb tanítványával, Sarah Poewe-val, a dél-afrikai hétköznapokkal, bámészkodhattam a világhírű Tábla-hegyi kilátóból, beleszagolhattam egy igazi afrikai piacba. Sajnos tüske is maradt bennem, mert az utazás napján eltűnt az évek óta biztonsági tartalékot jelentő 300 dolláromból 270, de azért én is csak a szépre emlékezem. Például azokra a feledhetelen élményekre és látványokra, amelyet egy egynapos kirándulás adott. A Fok-félsziget déli végén, a Good Hope (Jóreménység) Természetvédelmi Területen kocsiból láthattunk antilopokat, tőlünk pár méterre csipegettek zöldet a struccok és még egy kóbor majommal is összehozott a sors. A Cape Point-i kilátóból egyszerre látni az Atlanti- és az Indiai-óceánt, és persze készült fotó a Jóreménység fokánál is.- : I Mögöttem jobbra az Indiai-, balra az Atlanti-óceán Fotó: Szűcs Csaba Fejdísz királypitonból A Nyíregyházi Állatparkba, az idén átadott tropikáriumba érkezett pitonokat szerettem volna valamilyen meghökkentő pozitú- rában megörökíteni. Némi gon- dolgodás után elő is álltam ötletemmel Szánthó János igazgató- helyettesnek - tekerjünk egy kisebb példányt a fejére, ezzel a fej dísszel tegyen-vegyen amúgy is vadregényes irodájában. Néz rám, majd gondol ő is egy nagyot. Tedd előbb te a fejedre, mondja nekem, csak hogy tudd mit találtál ki nekem. Néhány kényszeres, feszengő muzdulat után beláttam, hogy nem mondhatok nemet. Meg fognak lepődni, nem kitolásnak szánta a ki- rálypitonfejdíszt. A kígyó fénylő teste selymes, száraz, finom tapintású és kimondottan kellemes, masszírozó érzés, amint ez a csupa izom állat lassú, erős mozdulatokkal próbál megmaradni az ember fején. Közben alig tűnt fel, hogy az üvegfalú iroda előtt néhányan már ott nevetnek ökörködésünkön, a kérésnek pedig, miszerint hadd örökítsenek meg a pitonnal a fejemen, természetesen nagyon örültem és a pénzügyes Józsika kezébe adtam a gépet Balázs Attila: „utoljára adtam ki a kezemből a gépet” Fotó: Józsika A felhőkarcoló embere Marik Sándor Még tavaly szeptemberben történt. Amikor a Világkereskedelmi Központról (WTC) írt New York-i helyszíni tudósításom a Kelet-Magyarország- ban megjelent, telefonált egy régi kedves ismerősöm és elmondta, tud egy emberről, aki mérnökként részt vett a WTC építésében, később sok éven át az ikertornyokban dolgozott, érdekes dolgokról tudna beszélni. Mindjárt arra gondoltam, remek riport születhetne a tipp alapján, így felírtam a nevet és a telefonszámot: Joseph B. Egerhazy, 435- 8373 - de azért mindkettőnkben ott motoszkált a kétely: vajon él-e egyáltalán? Nem volt-e az épületben a tragédia idején. Á megadott telefonszámot persze már nem lehetett felhívni - maga alá temette a leomló épület. Kézenfekvő volt a munkahely - The Port Authority of New York & New Jersey - internetes honlapja, amely naprakész és egyben megrázó volt. Az első oldalon nem a szokásos bemutatkozás volt látható, hanem egy névsor: a cég halottai. A következő rész az eltűntek névsora volt, akikről nem tudtak bizonyosat. Az általam keresett név egyikben sem szerepelt, tehát már reménykedhettem, meg fogom találni új ismerősömet. Újabb időbe telt, míg egy lakástelefonszámhoz, majd -címhez jutotÉgerházi József tam. Bizonytalan voltam, „ronthatok-e ajtóstul a házba” és telefonon egyszerűen rákérdezhetek-e. Óvakodtam ettől, ezért levélben kértem kapcsolatfelvételt. Néhány hónap is eltelt - már már új lehetőségen gondolkodtam, helyi kapcsolatot kerestem - amikor váratlanul e-mail érkezett Égerházy Józseftől. Azt írta, nehezen szánta rá magát a válaszra. Nem volt ugyan az épületben szeptember 11-én, mégis nyomasztják az emlékek, de - mint írta - találkozhatunk, ráadásul nem is kell New Yorkba mennem, ahogy eredetileg felajánlottam. Augusztusban Európában jár, s lehetne a találkozás színhelye Magyarország is. Az exkluzív interjút az évfordulón, szeptemberben közölte a Kelet-Magyar ország. Az imába foglalt magyar íjról tárgyal a NATO...? Nyéki Zsolt A lassan mögöttünk hagyott év egyik nagy eseménye, hogy új lendületet vett a magyar haderő reformja. Leleményes ember a magyar, ezt tudja a világ már több mint ezer éve, amikor is a honfoglalás csatáit kiismerhetetlen cselekkel vívtuk meg. Hasonló meglepetésre készülhet minden ártó szándékú ellen, ha gyufát akar húzni velünk eztán. Miután egy nyári hadgyakorlaton egy kósza postagalambot sem sikerült elkapnia a magyar légierőnek, a döntéshozók tanakodni kezdtek. Néhányan az albán mintájú légvédelem mellett tették le a voksot, de a „repülő tárgy láttán hangos szitkozódással kísért ökölrázás” receptje nem nyerte el a többség tetszését. Annál inkább a magyar hagyományok felélesztése! Szakértőink ugyanis hosszas történelmi elemzés után párhuzamot vontak az ország katonai sikerei és alkalmazott fegyverei között, s arra a következtetésre jutottak, hogy ami őseinknek megfelelő eszköz volt, arra mi is bizton számíthatunk. így rendelték el a magyar íjak sorozat- gyártását, és az első harci bemutató helyszínéül mi mást is választhattak volna, mint Szabolcs földvárát. Harcosból akadt bőven jelentkező, s meg nem erősített információink szerint 2002. december 31-én a NATO rendkívüli ülésen tárgyal a szervezet fegyvernemeinek bővítéséről. „Nyéki nyilaitól ments meg Uram minket” Fotó: Racskó Tibor
