Kelet-Magyarország, 2002. december (62. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-28 / 301. szám

2002. december 28., szombat Kelet« Magyarország HÁTTÉR /3 HÍREK Közmeghallgatás. December 28-án (szombaton) 18 órakor tartja a szakolyi ön- kormányzat a közmeghallgatást a Petőfi Sándor Művelődési Házban (Mátyás király u. 12.). E Kézműves-foglalkozás. A Napfény Élet­mód Egyesület házában (Nyíregyháza, Törzs u. 56/a) december 30-án 17 órától kézműves (agyagozás, gyöngyfűzés, fes­tés) foglalkozást szervez gyermekeknek a Periféria Egyesület. 0 Év végi hálaadás. A jósavárosi görögka­tolikus templomban december 31-én 17.30 órakor kezdődik a liturgia, az év vé­gi hálaadás; a család-csoport közös szil­vesztere. NÉZŐPONT Nemszeretem adatok Angyal Sándor Várható, hogy nem aratok osztatlan si­kert a következő mondattal:. Sohasem ked­veltem a statisztikai számsorokat, de legin­kább azokat a kimutatásokat, amelyek majdhogynem győzelmi jelentésként szól­nak arról, hány adag meleg ételt és milyen ajándékokat osztogattak a hajléktalanoknak, a nincsteleneknek karácsony tájékán s az ünnepen. Azt meg különösképpen nem ked­velem, ha ezek a krónikák még arról is hírt hoznak, hogy melyik ismert közéleti szemé­lyiség (legutóbb például Budapest főpolgár­mestere) maga is beállt az ételosztók közé. Azért nem szeretem a szegénység sta­tisztikai elemzését, mert magát a szegénysé­get nem szeretem. Volt módomban megta­pasztalni, hogy mit jelent jegyre fél vekniért sorban állni, aztán azt a forró kenyeret hat felé porciózni, amiután még éhesebb ma­radt a család. Ám azt is volt átélni: örökre eltávozott apánk után hajnalok hajnalán in­dult munkába anyánk, takarítónőként a vil­lanytelepre, hogy pótolja a szűkös árvaságit, meghogy olcsóbb legyen a villanyszámlánk valamelyest s ha lehet, csípjünk ki egy kis szenet, egy kis fát az irodának szánt kész­letből. Persze tudom én, hogyne tudnám, nem mindenki a maga szegénye. Vannak a sze­génység szegényei is, akik már egy adott helyzetbe születtek, ahonnan bizony gyak­ran nincs jóformán semmiféle indíttatás, hogy a segítségadásról már ne is szóljak. Ki­váltképp igaz lehet ez az országnak erre a felére, ahol, ha akarna sem tudna munkát találni ezer és ezer rendszervesztes falusi ember. Pedig a munka, a munkahely a leg­fontosabb. Erre kellene inkább jobban össz­pontosítani évközben (ugye milyen furcsa: rendezzünk jótékonysági bált munkahely te­remtésre!) nem pedig arra, hogy gyűjtsük a forintokat, majd azoknak is juttassunk kará­csony tájt, akik nem szorujnak rá, vagy azoknak, akik legszívesebben elmennének a munka temetésére. Ha valamiért, akkor ezért is tartom én mindennél figyelemreméltóbbnak, hogy ami­kor letette az esküt és elmondta szűzbeszédét a megyeházán az új elnök, akkor a fő hang­súlyt a munkaalkalmak teremtésére tette, mondván, ennek kell mindent alárendelnünk. olvasol te kisgatyában Lajos! Kevés járda épült, kevés a felújítás A megfelelőségi vizsgálatnál szempont, megfelelnek-e a mozgásukban korlátozottaknak is Nyíregyháza (KM - Cs. K.)- A Városüzemeltetési Kht. elvégezte a megyeszékhely járdáinak, gyalogútjainak fe­lülvizsgálatát. Ebből kiderül: a teljes úthálózathoz viszo­nyítva jelentősen elmarad, mindössze 28 százalék a gya­logosforgalmi létesítmények aránya. Az úthálózat kiépítettsége, felújítása, korszerűsítése évről évre javul, de még mindig na­gyon sok a földút a városban és a bokortanyákon egyaránt. A járdák építése, felújítása ennél lassabb ütemű. Nyíregyházán összesen 330 kilométer a kiépí­tett gyalogutak, járdák hossza. Ezzel szemben az úthálózat hossza 592 kilométer, kétoldali hossza a 1184, vagyis ehhez vi­szonyítva a járdák aránya mint­egy 28 százalék. A megfelelőségi vizsgálatnál szempont, mennyire járhatóak mozgásukban korlátozott és nem korlátozott gyalogosok számára, ebből kiderül, hol, milyen kor­szerűsítéseket kell elvégezni. Megsüllyed a burkolat A tanulmány szerint a legna­gyobb a forgalom a kiskörúton, ahol sok közintézmény is talál­ható. A járdák a korábbi, építés­kori szabványok alapján készül­tek, ezek azonban azóta változ­tak és nagyobb a forgalom is, miközben a járdák szélességében lényeges változás nem történt. A Kossuth tér és a sétálóutca kialakításával a járdákat átépí­tették, ezeken jól lehet közleked­ni, rendbe tették őket a Luther utcán, a Hősök terén, a Bercsé­nyi út egy-egy szakaszán és a jezlőlámpás csomópontokban is. A kis és a nagykörút közötti területen is sok a közintézmény- Piaccsarnok, bevásárlóközpon­tok, vasútállomás, buszpályaud­var, taxiállomás, óvodák, bölcső­dék, iskolák, orvosi rendelők -, jelentős gyalogosforgalommal. Itt aránylag kevés új járda épült, keveset újítottak fel. Inkább a balesetveszélyt kiküszöbölésén volt a hangsúly, vagy a helyreál­lításon, ahol a járda alatt közmű épült vagy a régit cserélték. Felújították viszont a Bessenyei tér keleti oldalán, a Petőfi tér mindkét oldalán a járdát, utób­bit szélesítették is. A tömegközlekedési eszközök peronjai és a csatlakozó járdák kiépítési foka megfelelő, a bur­kolat minősége azonban szinte mindenütt kifogásolható. A burkolati hiányosságoknak több oka lehet: kopás, a sózás kö­vetkezményeként kátyúsodás, az útmenti fák gyökerei felnyomják az aszfaltot, közműépítés, hiba- elhárítás utáni helyreállításnál a nem megfelelő tömörítés miatt is megsüllyed a burkolat. A Nagykörúton kívül az egyes városrészeknél igen eltérő a kiépítés. A Jósavárosban, Örö­kösföldön, a Malomkertben meg­felelő a hálózat, minőségével vi­szont vannak problémák, míg a Kertvárosban és a Himesben kö­zepes a kiépítettség. Kistelekiszőlőben és Borbá­nyán viszont minimális. Járda­építésre e térségben a rendezési tervben szabályozási vonal nincs. Ennek hiányában a kerí­tések közötti 6-8 méter távolság nem ad lehetőséget a szabvány­ban meghatározott paraméterű járdák építéséhez, mert félő, a gépjárművek vennék igénybe őket. Ilyen helyeken járdaalapók épültek. Oroson nem kielégítő a járdahálózat kiépítettsége, a bo­kortanyákon a mutató nagyon alacsony, sokhelyütt nemhogy járda, burkolt út sincs. Mozgáskorlátozottak Nemcsak az minősít egy utcát, milyen sima a felülete, hanem az is, müyeii széles, milyen a forga­lomáteresztő képessége. A koráb­bi szabványok alapján épült jár­dák a maiaknak már nem felel­nek meg, ráadásul jócskán meg­növekedett azóta a forgalom is. Ezért cél, hogy azokon a he­lyeken, ahol amúgy is korszerű­sítés, felújítás kezdődik, és még hely is van, szélesíteni kell a jár­dát. A mozgáskorlátozottak, kerekesszékesek találkozása ese­tére is biztosítani kell például a kitérési lehetőséget, 50 méteren­ként ki kell szélesíteni a járdát. A vakok és gyengénlátók folya­matos vezetésére a beépítési vo­nal beugrásainál a szegélyt be kell építeni. A gyalogjárdák átvezetéseinél a kiemelt szegély lesüllyesztése részben megtörtént a városban. Néhány csomópontnál már hang­jelzés is segíti a közlekedést a jelzőlámpák mellett, ajánlatos to­vább bővíteni a sort. Az anyag kitér arra is, hogy szükség lenne olyan térképre, amely a mozgáskorlátozottakat segítené az eligazodásban, hogy müyen útvonalon tudnak szabá­lyosan, akadálymentesen közle­kedni, melyek azok az intézmé­nyek, üzletek, amelyekben kerekesszékkel is intézhetik ügyeiket. Buszmegállók A mozgásukban korlátozottak korábban nem tudták önállóan igénybe venni a tömegközlekedé­si eszközöket a fellépő magassá­ga miatt. A tíz új, alacsony pad­lószintű busznak köszönhetően a tolókocsisok önállóan is igénybe tudják venni a tömegközleke­dést, de ehhez minden megállót át kell építeni, hogy sehol ne le­gyen útban semmilyen berende­zési tárgy. Csak négy tökéletes A felülvizsgálatkor állapo­tuk alapján 0-100 százalék kö­zött minősítették a járdákat. Legjobb, 100 százalékos mi­nősítést csak négy terület ka­pott: az Október 23., a Kos­suth tér, a Zrínyi Ilona ut­cai sétálóutca és a Petőfi ut­ca, 90 százalékos például a Vay Ádám körút, a megyehá­za oldala, a Zrínyi-Luther ut­ca közti járda. A leggyengébb (33 százalék) a Béla és a Bel­ső utca. 50 százalékosra ér­tékelték a Jósa András-Kiss Ernő-Arany János utca jár­dáját, továbbá az Erdő sor, az Eötvös, a Kereszt és a Kossuth, Madách, Vasgyár utcáét is. Otven esztendő. A napokban tartotta aranylakodalmát Gyulaházán Tóth Elemér és Jonkolics Margit. Az idős házas­párral négy gyermekük, tizenkét unokájuk és öt dédunokájuk ünnepelte frigyük jeles évfordulóját Fotó: amatőr Rajzok a gyógyulásról Oláh Gábor Kedves Tanár Úr! Köszö­nöm levelét, a szüleim sírjá­ról készült fényképeket, s mindenek előtt fáradozásai. Zavarba is hozott, amikor ír­ta, semmilyen viszonzáson ne törjem a fejem, mert nem fo­gadja el. Amit tett, az emberi kötelesség. Legjobban az a csokor virág hatott meg a rendbe rakott síron. Volt va­laki sok ezer kilométerre in­nen, aki virágot helyezett el halottak napján egy lényegé­ben ismeretlen sírra. Sírtam, mint mostanában oly sokszor, és egyre gyakrabban. Egyedül élek, egyedül maradtam ebben a számomra mindig is idegen világban. Sem itt, sem az óha­zában nincs már senkim sem. Nyolcvanéves múltam, de száznak érzem magam. Ráadá­sul mozgásképtelen is vagyok, lábaimon már alig állok, las­san olyan vékonyak lesznek, mint egy madárláb. Polipként tekerednek rám és fojtogatnak más nyavalyáim is, érzem az élet is kifogy belőlem. Egy ott­honban élek, gyötrelmes és re­ménytelen hangulatban, Megunt, hűvösre tett nagyma­mák és nagyapák laknak itt, a falak mögött emberi nyomo­rúságok tanyáznak. Kínoz a honvágy is, egyre többször jut eszembe az ott hagyott hazám. Tudom, hogy a sehonnai em­ber utolsó mondata a hazafi- ság harsogása, de én nem ka­landból jöttem el a családom­mal otthonról, hanem a jobb megélhetés reményében. Parasztból lettem munkás- osztály, a melósból meg majd­nem értelmiségi. Nem voltam iskolázott, pedig eszes gyerek voltam, a falunkban meg az járta: paraszt fia az iskolában, hogy veszi az ki magát? így hát képzettség nélkül itt is melós maradtam. Itt sem jártam jobb körökbe, koncertekre, hiány­zott a belvárosi intelligenciám is. Dolgoztam becsületesen, mert a becsületnek itt is ára van, és boldogultam is. Kedves Tanár Úr! Ne hara­gudjon, hogy bővebben kitárul­koztam, ezt csak olyanokkal te­szi meg az ember, akit tisztel. Kihez is fordulhattam abban az első rövid levélben, mint a tra­gikusan elhunyt lányom volt kedvenc tanárához. A címét az ő levelei között találtam. S ha egyszer még megerősödve ha­zajuthatnék, szeretném meg­szorítani a kezét. Fehérgyarmat (KM - K. N.) - Kérem a következőt! - is­mételgette a meséből ismert dr. Bubó az állatoknak, akik a rendelő ajtaja előtt arra vártak, hogy a doktor meg­vizsgálja őket. Persze nemcsak a mesében van ez így, hanem a mindenna­pokban is, amikor orvoshoz kell fordulnunk. A gyerekek félelmei­nek eloszlatása érdekében rajz­pályázatot hirdetett a közelmúlt­ban a Szatmár-beregi Kórház ve­zetősége megyénk általános isko­lásai és óvodásai számára. A Meggyógyultam a kórházban, il­letve Doktor bácsinál/néninél jártam címmel játékra invitált kicsik emlékeinek felidézése a cél. Mint Batainé Lippai Marian­na, az intézmény PR-vezetője tá­jékoztatott, a munkák leadását követően, január 7-étől tíz napon át a fehérgyarmati Városi Galé­riában állítják ki az alkotásokat, amelyek között a legjobbnak ítélt rajzok készítőit értékes díjakkal jutalmazzák. A Dózsa György utcai járda minősége hatvanszázalékos ELETKEPEK Levél Ausztráliából

Next

/
Oldalképek
Tartalom