Kelet-Magyarország, 2002. december (62. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-24 / 299. szám

2002. december 24., kedd KARÁCSONY /7 Kelet wMagyaroi mt Fenséges falatok A malac segíti a szerencsét Ladányi Tóth Lajos „...Ha kisült már ide véle, hadd egyem meg melegébe...” De mit is? Mi kerüljön az ünnepi asztalra? Süs­sük ki azonmód!... Ünnepekkor nemcsak a lelkeket önti el bizsergető érzés, a gyomrok is várják a fenséges falatokat. Hiedelmek Pajti Imre ízekre szedte a lehetséges me­nüt. A nyíregyházi szakács megfordult a szolnoki Tisza Szálló és a békéscsabai Kőrös Hotel konyhájában, a szabolcsi me­gyeszékhelyen pedig a Lugas Hotelben és a Hotel Centrálban látta el a konyhafőnö­ki teendőket. Januártól a Hotel Continent séfje lesz.- A hagyományos ételek ezúttal sem hi­ányozhatnak a karácsonyi térítőről - mondta ízesen. - A halat mindenképpen javaslom, én a dióval töltött csukát kel­káposztába töltött rizzsel és tejszínes ko- ' nyakmártással tálalnám. A malacételek is előnyt élveznek, elég, ha a malackocsonyát említem, emellett ajánlom az orjalevest házi csigatésztával, tormával és almakom- póttal. A ropogós, bőrös malacpecsenyét párolt káposztával kiváló fogyasztani, eh­hez a fokhagymás, főtt hordóburgonyát fűszeres pecsenyelével lehet köretként ké­szíteni. Desszertként a tippem: mákos pa­lacsintametélt mézsodóval, vagy az ilyen­kor elmaradhatatlan mákos, diós bejgli. A hagyományos ételek ezúttal sem hiányoz­hatnak a karácsonyi térítőről Fotó: Balázs Attila A karácsony esti és az ünnepek alatt fo­gyasztott étkek közül a hagyomány szerint a mákos tészta vagy guba az elfogyasztó- jának jó házasságot jelent, a dióból jöven­dölni lehet, az alma pedig a család össze­tartozását jelképezi. Malacot is szívesen tettek a karácsonyi asztalra, ugyanis a malac előre túr, elősegíti a szerencsét. Bűvös morzsák A bőséges és jellegzetes karácsonyi ét­kek után maradt morzsát sok helyen nagy becsben tartották, ugyanis ennek bűvös erőt tulajdonítottak. A morzsa vízkeresz­tig az asztalon maradt, majd az abroszba kötve eltették, és mint varázserejű tárgyat, gyógyításra is használták. A termékeny­ség fokozására a baromfiaknak is adtak belőle, és a gyümölcsfák alá is szórtak. Kinek-kinek ínye szerint Pásztor Miklós ezredes, a nyíregyházi rendőrkapitányság vezetője: - Rendszeresen sütök-főzök otthon, és természetesen kará­csonykor sem teszek kivételt. Ebédre fácán­levest készítek, amit tejfölös sajtos pulyka­mell követ, és természetesen a rántott hal sem maradhat el. A gyermekeinket megpró­bálom rávenni arra, hogy utána fogyasszák el a sütőtököt. A bejglisütésre nem vállal­kozom, az a nagyszülők specialitása. Szathmáryné Sipos Ildikó, a nyíregyházi városi művelődési központ igazgatója: - Mindenki tudja a dolgát: a férjem pontyból és harcsából főzi a halászlét, én pedig a rán­tott és a paprikás halat készítem el. Édes­anyám nagyon ért a süteményekhez, a tor­ta és a bejgli lesz karácsonykor a sláger. A kocsonya a specialitásom, ismét olyan lesz a leve, hogy le lehet látni a tányér aljára. Hanusz Árpád főiskolai tanár, a Falusi és Agroturizmus megyei egyesületének el­nöke: - Szentestén a vacsorát a nejem ké­szíti. A hal most sem hiányozhat az asztal­ról, valószínűleg a roston sült változatára szavazunk. Másnap az ebédet Újházi tyúk­húslevessel nyitjuk, lesz mustáros hús is, és sok-sok saláta, ugyanis a gyerekek főleg azt fogyasztják. Kedvencem a mákos bejgli, ami most is megédesíti az ünnepünket. Biztos jövője csak a szeretetnek van A karácsony üzenete gyökeresen megváltoztatja az élet tiszteletéről vallott felfogásunkat Rendszerváltás ide, rend­szerváltás oda, az ünnep kö­zeledtével azt hiszem nagyon sokan ma is zavarba jönnek, ha rájuk kérdeznek, hogy mit is ünnepelnek karácsonykor. Leginkább ilyeneket hallunk: a szeretet ünnepe, az ajándékozás ünnepe, a család ünnepe, a sötét­séget legyőző fény ünnepe - gon­dolván itt a téli napfordulóra. Va­lójában azonban a felsorolt összes cím sántít, mert a karácsony Jé­zus Krisztus születésének ünne­pe. A szeretet és az ajándékozás is csak ebből az alapból érthető meg helyesen. Nem „bibliai mese” A karácsony titkának a gyer­mek születéséből történő megkö­zelítése különösen sokat mond számomra, mert az elmúlt év ja­nuárjában kisfiúnk született, és valami tünemény látni, hogy kö­zel egy év alatt mennyi mosolyt, és kedvességet hozott életünkbe és testvérei mindennapjaiba ez a kis csöppség. Valami üyesféle tartalom fogal­mazódhat meg felfokozottan és jó­val nagyobb mélységben Jézus Krisztusnak, az emberiség nagy családjába való születése kapcsán is. Az ő születése történelmi tény. Örömhír ez, így áll előttünk a ka­rácsony evangéliumában. Nem ri­port, de nem is teológiai mese. Egy meséért nem adták volna annyian életüket. Azt a hibát sem szeretném elkövetni, hogy a gyer­mekeim egy mesére alapozzák, te­gyék föl életüket. Az evangélium írójának lelkületével kellene eh­hez közeledni, vagy épp azzal a „Bízzatok, én legyőztem a világot” lelkülettel, ahogy az édesanya vagy a család emlékezik a gyer­mek születésére. Volt már elég e szövegek tudományos vizsgálatá­ból, szétszedéséből és összeraká­sából. Szomorú, fájó s nem felel meg az igazságnak, amikor a Szentírás közléseit - s köztük a karácsonyi híradást is - olykor a médiumok „bibliai mesék” cím­szóval gondolkodásunk perifériá­jára szorítják. Jézus szándéka - a bűn ellené­re is - az egész ember fölemelé­se. Nem csak a lélek, hanem a test-lélek ember ér célba az élet végén. Nem ragadhatunk le a tes­tet megvető görög filozófusok, s az őket még túl is licitáló gnosz- tikusok szintjén. Valaki úgy fo­galmazta meg, hogy olyan embe­rekre van szükség, mint amilye­nek a fák, melyek telve vannak csendes békével, és egyszerre gyö­kereznek a teljes földben és a tel­Fotó: Sipeki Péter jes égben. A világban sincs kibé­kíthetetlen kettősség. A jó győ­zelme nyilvánvaló lesz. Ezért mondta Jézus: „Bízzatok, én legyőztem a világot”. Kapcsolódó hűség A karácsony üzenete gyökere­sen megváltoztatja az élet tiszte­letéről vallott felfogásunkat. Az Isten által megszentelt emberség igazolja az élet, de különösen az emberi élet mélységes tiszteletét. Nem lehet ezt eléggé hangsúlyoz­ni az abortuszokkal s az eutaná­ziatörekvésekkel terhes világunk­ban. Ma már tudjuk, hogy száz­szorosán mérlegelni kell a termé­szet, s különösen az emberi élet keletkezésének folyamatába tör­ténő bármiféle beavatkozást. A szeretet erkölcse sohasem nélkü­lözheti az Istenhez és a minden­kori emberhez kapcsolódó hűsé­get és áldozatvállalást, olykor le­mondást. Az első karácsony Heródese kellőképp igazolja az emberi vi­selkedésmód alapvető megváltoz­tatásának szükségességét is. Aki bűnösen és erőszakosan szerez, vagy akár a szellemi, akár a fizi­kai erőszak tartozik akarata érvé­nyesítésének módszerei közé, an­nak mindig van és lesz mitől fél­nie. Valaki úgy fogalmazta ezt meg, hogy nem kell érzelmesked- nünk, mert Jézus születésében Is­ten szeretetének a megnyilvánu­lása gyilkosságok özönét indítot­ta el, bár ez nem volt Isten aka­rata, ez heródesi probléma lett, s azoké a Heródeseké, akik sok mil­lió nőt, férfit és gyermeket fognak majd meggyilkolni. Jézus ennek ellenére békét, szeretetet hozott. A jézusi úton Az első karácsony üzenete ma is joggal az öröm, a béke és a sze­retet, az Isten és az emberszere­tet elszakíthatatlan egységében. Ha ezt hatékonyan akarjuk érvé­nyesíteni, s ezzel Jézust hirdet­ni, akkor sajnos számítanunk kell arra, hogy Heródes is megjelenik valamilyen formában, legyen az fizikai erőszak, adminisztratív fel­lépés, vagy az emberi agy össze­zavarása bármilyen módszerrel. De a hibás csak Heródes, és a he­ródesi magatartás. Jövője viszont csak a szeretetnek, megbocsátás­nak egyszóval a jézusi útnak van, melynél tökéletesebbet nála sen­ki sem mutatott. Dr. Soltész János, a Szent Athanáz Hittudományi Főiskola tanára Az élet összetett, de örömteli kirakójáték Még az is lehet, hogy az asszony elkeseredésében Guinnes-rekordot állít fel Apuka, a kései szerelem, Marika, a rekorddöntögető és Sipos Éva, aki az adatokat fordítja angolra Fotó: Sipeki Péter Szőke Judit Nincs olyan nagy baj, melyből ne lehetne kilábalni. Csak a kiutat meg kell talál­ni és nem szabad összerop­panni. Élni kell, mert az élet mindig tartogat meglepetése­ket és sok örömet. Hogy ez mennyire így van, ar­ra szolgáljon bizonyítékul és ta­nulságul szerény, becsületes, munkával teli élete, melyben a szerencsétlenség a sors kegyével ölelkezett össze. Ismerték egymást S-né született V. M. most 58 éves. Négy gyermeke született, már négy unokának örvendhet. Túlvan két rosszul sikerült há­zasságon, a második majdnem elvitte. Kereskedők voltak, az asszony látástól vakulásig dolgo­zott, de volt is látszatja: a hosz- szú, kemény évek alatt szépen gyarapodtak. Ingatlanok, gazda­sági társaságok, jólét... De a férj beleszeretett egy másik, sokkal fiatalabb nőbe, s a kettejük ne­vén lévő vagyont „eljelzálogosí- totta”. Marika nemcsak hogy föl­dönfutó lett ötvenévesen, szabá­lyosan elűzték az otthonából, ha­nem a legfontosabbat, a lelki mellett testi egészségét is elvesz­tette. Egy hajszál választotta el attól, hogy a csalódás, a bánat, a keserűség az életébe kerüljön. Nem látta értelmét ugyanis... El­váltak. Magas lett a vérnyomása a szakadatlan stressztől, s noha a részletek kezdtek összeállni, szívkoszorú érelmeszesedés is következett. A súlyos depresszi­ót csak kórházi körülmények kö­zött lehetett kezelni. 1996-ban le­százalékolták. Aztán a menedéket adó pará­nyi panellakásba egy teljesen unalmas, a többi 1998-as 364-el egyforma napon, minden átme­net nélkül becsöngetett egy fér­fi... Huszonhét éve nem találkoz­tak. A semmiből bukkant fel, s Marikát visszahozta a Minden- ségbe. Meg nem állom, hogy ne kíváncsiskodjak a kapcsolat hát­teréről. Ismerték ők egymást, de sem­mi több... Elek is elvált már ré­gen, de ahogy mondja, nem tud­ta Marikát elfelejteni. Barátkoz­tak, a férfi óvatosan udvarolga- tott, s noha eleinte a már felnőtt gyerekek furcsállták a kapcso­latot („52 évesen!?”), csak össze­költöztek.- Innen kezdve végre jó lett volna az életem, összeszedtem magam érzelmileg is, fizikailag is, bár a depresszió nem búcsú­zott el... Apuka nagyon jó ember, dolgos, nem iszik, nem dohány­zik, és szeret engem. Jobbkor nem is jöhetett volna. Mint ahogy a nevére szóló behívó sem a tüdőszűrőre. Mondtam neki, én is veled tartok, ne menj egye­dül. Semmi panaszom nem volt, ezért iszonyúan kétségbeestem, amikor egy hétre rá visszahív­tak... Valamit találtak. 2000 ok­tóberében eltávolították a balol­dali tüdőlebenyt. A daganat rosszindulatú volt. Vidékre költöztek A nyíregyházi társasházban nem találta a helyét, nem volt mivel foglalkoznia, nyomasztot­ta a napközbeni magány. Reme­gett az idegességtől, ha eszébe ju­tott az addigi élete, csak az alta­tó segített. Vidékre költöztek egy kisebb kertes házba. Az első puzzle-t ajándékba kapta az egyik unokájától. Egy darabig nézegette, aztán megpró­bálta a mozaikképet összerakni. Sikerült, öröme telt benne. Az­óta szenvedélyévé vált a kirakós játék. Először azt sem tudta, ho­gyan kezdjen hozzá. Az első kép két hónap alatt állt össze. Utá­na már maga ajándékozta meg saját magát a következő ezer és ezerötszáz darabossal. Van már vagy negyven különböző. Miközben illesztgeti az eleme­ket, a mozdulat odarepíti. Nap­közben dolgozik, mert lámpánál nem lát jól. Volt olyan, hogy ki­lenc óra alatt váltak képpé a pa­pírdarabkák. Az első teendő, hogy kiborítja a doboz tartalmát és a színeket, az árnyalatokat csoportosítja. Majd a szélek ösz- szeállítása jön. A keretet pedig szép lassan töltik be az elemek, amik csak egyetlen módon illesz­kedhetnek egymáshoz. Csupán türelem kérdése az egész. Apuka készített neki a hobbi­hoz speciális asztalt, hogy ne kell­jen lomolni. Amikor egy kép kész, fel is ragasztják és jöhet a következő. A beszerzési forrás a piac, ott is egyetlen kereskedő, akinél törzsvevők. Beteszik a sza­tyorba a dobozt, kifizetik és már hangzik is el a mondat: két hét múlva jövök! Aztán újat hozzon! A keresztrejtvényekért is odá­ig van Marika, már nyereményt is hoztak a helyes megfejtések, de - hiába, a rutin! - az tűd gyor­san megy. Szerkesztőségünknek írt leve­lében szabadkozott, kissé szé­gyenlősen fogalmazott: igaz, nem falrengető dolog, amit csinálok, egy kicsit gyerekesnek is tűnik, amivel szabad időmben foglalko­zok, de büszke vagyok arra, hogy meg tudom tenni és főleg örömömet lelem abban, ha kira­kok egy tájképet ezer darabból. A Guinnes-rekord egy hirtelen jött ötlet szüleménye. Érdek­lődött a csúcstartás felől, de a különleges tudakozó azt válaszol­ta, hogy csak a világ legnagyobb puzzle-kirakása létezik, az há­rom hónap alatt sikerült. Szer­kesztőségünk segített Sipos Éva közreműködésével. S-né. V. M. interneten angolul bejelentkezett a Guinnes-hez. Regisztrálták, a teendőkről néhány hét múlva ér­tesítik. Máris győztes- Gondolom, ha nincs olyan rekord, amit én szeretnék felál­lítani, akkor addig győztes lehe­tek, amíg valaki meg nem dönti a csúcsomat. Megnyugtatom Marikát. Ő máris győztes. Méghozzá olyan kategóriában, mely sehol a vilá­gon nem szerepel egyetlen rub­rikában sem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom