Kelet-Magyarország, 2002. november (62. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-23 / 273. szám
Fotó: a szerző 2002. november 23., szombat MEGYEI TÜKÖR /9 KÖZELKÉP Sokat és jól forgatja a tollat az alezredes Szőke Judit Fogta magát Tóth Sándor alezredes, megyei toborzóiroda vezető és 1998- ban, egy napon tollat ragadott. Meg sem állt addig, míg meg nem írt öt könyvet. Egyre vaskosabbak születtek, ahogy nekibátorodott. Foglalkozott kedvenc érájával, a XIX. századdal egyebek mellett zenetörténeti szemszögből. Ennél jobban csak Nyíregyháza és a megye múltbeli vonatkozásai érdekelték. Hétfőn az ötödiket, a megyénk Kossuth-emlékeit összefoglaló munkát mutatták be a szép számú nagy- közönségnek. A HEMO-ban megjelentek figyelmébe a testes, több mint 300 oldalas könyvet dr. Szabó Géza főiskolai tanár ajánlotta. A történésztanár miközben méltatta a több mint helytörténeti munkát, úgy értékelte azt, hogy vele a történettudomány is gyarapodott. Ráadásul nem is jubileológiailag (hiszen Kossuth- év van), nem is divatból,, hanem elragadtatásból, lelkesedésből, nagyrabecsülésből. Lehet-e nagyobb elismerés egy csupán (?) szabadidejében, és nem hivatásszerűen kutatónak, mint az, ha egy professzionális hozzáértő azt állítja: ezek az oldalak, szövegek és fotók öt-tíz-száz év múlva az olvasó kezébe kerülhetnek, annyira nincs benne az aktualitás, a jelenkor, csakis a múlt, csak Kossuth tisztelete. Sorba kellett állni a dedikáláshoz Az alezredes-históriaíró műve alapját képezi további kutatásoknak és tárgyilagos - anélkül közöl, hogy Kossuth-ot hősi- ségében túlértékelné. A forráselemzéseket nagyon alaposnak találta a szakember is, mondván, hogy Tóth Sándor hatalmas adatmennyiséget („félelmetesen nagy mennyiségű levéltári iratot”) dolgozott fel, még a legapróbb körülményeknek is utánajárt, s könnyedén rúgta fel a sablonokat. Egyik-másik portréja szép, önálló betéteket jelent a kötetben. Mindamellett, hogy jó kutató, még jó fotós és jó pszichológus is. A Kossuth-könyv egyéves munka eredménye - tudhatjuk meg magától a kedvtelésből kutató Tóth Sándortól. Köszönet illeti a támogatásért a főnökét, türelemért a családját, hiszen munkaidő után gyakorta nem hazament, hanem a levéltárban töltötte sok-sok szabadságnapját és az estéit. De úgy érezte, valami hajtja. Lehet, hogy a keresőszenvedély, lehet, hogy előző életében keresendő gyökerek, mindenesetre ez a végtelenül nyugodt katonatiszt konok hévvel vizsgálja a múlt nyomait. Azt is tőle tudja meg a fiatalabb nemzedék, hogy a 19. században Nyíregyháza a Kossuth-kultusz városa volt, de ezentúl is sok szállal kötődik megyénk a nagy magyarhoz. Ma sem halványul azonban a történelem vezéregyéniségének nagysága, hiszen megszámolta: megyénk 229 településéből 200-ban létezik Kossuth utca. S hogy 1902 óta tíz köztéri alkotás született róla. Tóth ales fél éven át tanulmányozta a régi újságokat ezen izgalmas célból. A könyvbemutatón békésen sorakoznak egymás mellett a könyvek. Az alezredes pedig szelíden szól el felettük, szemével simogatva őket: én a megye szellemi életének szerény munkása vagyok. „Emeltyűje műveltségnek, iparnak" Százharminc esztendeje kapcsolja vasút Kisvárdát, Rétköz „fővárosát”, Nyíregyházához A kisvárdai vasútállomás hetvenöt éve KM-reprodukciő Néző István A megye közlekedéstörténetének és Kisvárda históriájának is egyik nevezetes dátuma az idei esztendő, mivel 130 éve annak, hogy a Rétköz „fővárosát” is vasút kapcsolja Nyíregyházához, és a közbeeső más településekhez. Az 1870. évi XXVIII. törvénycikket június 25-én szentesítette az uralkodó, ez mondotta ki a Nyír- egyháza-Ungvár közötti másodrendű vasút kiépítésének szükségességét és lehetőséget. Az 1868-ban alakult Magyar Északkeleti Vasúttársaság nyert jogot a vonal megépítésére, és az állam annyira fontosnak tartotta a pálya létrehozását, hogy a társaság befektetett tőkéjének a kamataira garanciát vállalt. A cég az építkezést Gyengő László mérnökre, mint fővállalkozóra bízta, ő azonban 1871 decemberében csődöt jelentett be, félbeszakította a munkálatokat. 1872 januárjában a Pscherer N. cég kapta meg a további kivitelezés jogát, ők túllépték ugyan a kitűzött határidőt, de a vonal megépítését befejezték. A Nyíregyháza-Kisvárda közötti szakasz hivatalos bejárására 1872. november 12-én került sor, a bizottság elégedetten szemlélte az átadásra kész vonalat és a vasúti épületeket. Az átadási ünnepségeket 20-án tartották. A zászlókkal és koszorúkkal feldíszített vonat 7 óra 18 perckor indult Nyíregyházáról. A járművön minisztériumi . tisztviselők, vasúti felügyelők és mintegy 30-40 vendég foglalt helyet. Kemecsén Vitéz Mihály református lelkész köszöntötte az utasokat, amire Ivánka Imre, a Magyar Északkeleti Vasúttárdonya KM-reprodukciő saság igazgatója válaszolt. A szil- vórium és pogácsa elfogyasztása után a vonat folytatta útját Kisvár- dára. Itt mintegy kétezer ember várta a vasparipa érkezését, s amikor ez bekövetkezett, rázendített a dalárda, ez jelezte a helyi ünnepség kezdetét. Ezt követően Györgyényi Ignác prépost beszéde következett. E szavakkal kezdte mondandóját: „Uraim, kik napi örömünket meghozni siettetek, legyenek üdvözölve! A kisvárdai vasútvonal megnyitása városunk történelmében korszakot képez, azért méltó annak emlékét megörökíteni...” Valóban, a közlekedés eme vívmánya mindazt jelentette, amit a köszöntő a továbbiakban így előlegezett meg: „Mert ki ne tudná a vasutak hasznos voltát, mily hatalmas emeltyűje a műveltségnek, iparnak, kereskedelemnek?” Az üdvözlőbeszédet válaszbeszéd, és a dalárda újabb éneke követte, majd a zenészek indulót húztak, és a vendégek kocsin a Casinó termébe hajtottak. A kocsira szükség is volt, hiszen ősszel a kisvárdai közutak nem csalogatták, inkább marasztalták az azokon járókat. A korabeli nyíregyházi lap gúnyosan meg is jegyezte: „...hát még 1872 novemberében milyen volt a sártenger, nem csekély élvezetére a vasút megnyitására érkezett fővárosiaknak!” A Casinóban 160 főre készített reggeli és ebéd volt, pohárköszöntők és kedélyes mulatozás közben repült az idő, hamar eljött a délután 3 óra, amikor a vendégek ismét vonatra szálltak, és visszautaztak Nyíregyházára. A vasútvonal fejlesztése ezzel azonban még nem ért véget. 1873. február 4-én átadták a Kisvár- da-Csap szakaszt is, s hogy mennyire szükség volt a vasútra, az egy február 22-én kel levélből is kiderül: ....a forgalom olly váratlanul kielégítő, hogy naponkint 150 személy is utazik a heti vásárokat ide nem számítva. Hát még mennyi követ, épületfákat, ételneműket és állatokat szállít. ” A vasútvonal nem tartozott az ország legforgalmasabb vonalai közé, de kiemelt szerepe lett abban, hogy az ország északkeleti részének két fejlődő nagyvárosa. Nyíregyháza és Ungvár, valamint a közbeeső állomások és azok környékén lévő települések bekapcsolódtak a magyar vasúti hálózatba. Amint az idézet is mutatja, a Felvidékről és Kárpátaljáról fát, követ, sót hoztak olcsón az Alföldre, onnan élelmiszert vittek az ellenkező irányba. Kisvárda gazdaságának fellendítésében is jelentős részt játszott az, hogy a később tovább épülő vasútvonal segítségével a város és a vidék terményei, termékei távolabbi piacokra, Galíciába is eljuthattak, így Kisvárda kereskedővárosi funkciója is jobban kiteljesedhetett. Népszámlálókkal Nagy Sándor földjén Nyíregyházi szakember diplomáciai misszióban Macedónia első EU-konform népszámlálásán Marik Sándor A héten érkezett haza Macedóniából Hajnal Béla, a KSH megyei igazgatója, aki egy nemzetközi megfigyelőcsoport tagjaként részt vett az ország első EU-konform népszámlásában. A nem régen függetlenné vált dél-európai országban töltött két hét a gyakorlott utazónak számító szakember számára is bővelkedett érdekességekben. A szakmai feladat az volt, hogy a soknemzetiségű és a közelmúltban még háború sújtotta Macedóniában a nemzetközi szten- dereknek megfelelő, reális nemzetiségi összetételt mutató nép- számlálás történjen. Ez nem volt könnyű, mert a kétmilliós ország lakosságának körülbelül kétharmada macedón, egynegyede albán, a többiek török, vlach, roma, bosnyák, szerb kisebbséghez tartoznak. Már az is komoly erőfeszítéseket kívánt, hogy minden nemzetiség saját nyelvén kinyomtatott kérdőívet kapjon, s olyan számlálóbiztos menjen a helyszínre, aki az adott kisebbség nyelvét jól beszéli. Jellemző az adott helyzetre, hogy a népszámlálást tavaly kellett volna megtartani, de akkor az északi területeken még fegyveres konfliktusok zajlottak, Tetovo városát meg egyszerűen szétlőtték - a helyzet mostanra érett meg. A parlamenti választások után hat héttel került sor a nép- számlálásra. Elszorult szívvel Mi tagadás, kissé elszorult a szívem, amikor a helyszíni felkészítés során egy ENSZ-katona a taposóaknák természetét magyarázta, s megtudtuk, hogy az utóbbi esztendőben tizennégyen meghaltak, huszonnégyen komolyabban megsebesültek felrobbant aknáktól - emlékezik Hajnal Béla. 08/lAC7VB*H>g « M«6í*yAy*«N f HAJNAL B«la 04 Ynrapufa. eo narxa ncnpasa 6p PZ73S581. eo C»o*cr*o na n*&n>yaya»v aa MOMMTopMNf M H3Ö/by/5y»aH>« na rtonucoT 2Ü02 rtypwa. c* oanscrym* oo cornacnocT co 36-8 o# 3aKOwor sa nofMC na Mace/KJMüeTo. A0M8»c*MCTMTa * ct«h©«hti» bo P«nyfcnH*a Mawüflowífá. 2002 rüfl*«* (‘Coywöex íkjcmwk xa PM* 6p 43/2002) pa opuw mqh*topwh< * H«6rt.yAya«H>® na Honucm unro k* co cnpo«8A* nepwoAOT OA 1 AO ,15 2002 top»«* » nocrnom»CHort> *crpa*y»»tt>e pp 16 pp 22 HOOwapw 2002 roAKHa. Hajnal Béla macedóniai akkreditá- CiŐS igazolványa KM-reprodukci6 A szakmai feladat azonban lekötötte a nemzetközi diplomáciai misszóban résztvevőket, így a nyíregyházi szakembert is. Szkopjében találkozott a huszonhat európai országból verbuválódott ötvenegy fős stáb, amelyben négy magyar kapott helyet. Az izlandi KSH nagy tekintélyű elnöke irányította csoportot, amelyet nyolc részre osztott. Angol (és még öt) nyelven Hajnal Béla dán, észt, bolgár kollegájával délre, az ország második legnagyobb, 115 ezer lakosú városába, Bitolába került. Ott kapta meg a csoport görög vezetőjétől - aki egyébként a görög KSH nyugalmazott elnöke volt - saját körzetét, Résén kisvárosát. Gyönyörű vidék, az Ohridi és Prespa-tó közelében, fél óra járásnyira a görög határtól. A nagy almaszüret kellős közepébe csöppent - e tekintetben akár itthon is érezhette volna magát. Ám a hegyvidéki táj, a hatalmas, 6-8-10 szobás házak, amelyek mindegyike több generációnak adott otthont, mindig eszébe juttatta, hogy nem itthon jár. S ami még furcsa volt: szinte mindenki erősen dohányzott.- A munkanyelv az angol volt, helyi tolmács segített, aki egyébként fogorvosként dolgozott és jól ismerte nemcsak a többségi nemzet, hanem a kisebbségiek nyelvét is - magyarázza Hajnal Béla. - Naponta négy-hat háztartásba mentünk el, amit én választottam ki véletlenszerűen. Részt vettünk a népszámlálók munkájában, pontosabban: figyelemmel kísértük azt. A számlálóbiztosok jól felkészültek voltak, zömmel 25-30 év közötti, nyelveket beszélő fiatalok. Megjegyeztem: jól megfizették őket. A népszámlálás csak dokumentumok alapján történhetett, személyi igazolvány, útlevél vagy munkakönyv nélkül, csupán bemondásra nem fogadták el az adatokat. Feltűnt nekem, müyen büszke emberek lakják azt a vidéket. Akár török, akár albán nemzetiségű családoknál jártunk, mindenütt nagy értéknek tartották, hogy a macedón állam most először független, hiszen korábban évszázadokig török fennhatóság alatt éltek, majd fél évszázad Jugoszlávia következett. Sok, rövid idő alatt megmagyarázhatatlan ténynyel találkozott Hajnal Béla, akinek a látottak közgazdászként is feladták a leckét. A hihetetlen magas munkanélküliség ötszázalékos inflációval párosult, s a jó áruval tele boltok forgalma is nagy volt.- Feltehetően a hagyományokban, a nagy családok adta lehetőségekben, az összetartásban, a háztáji gazdaságokban van a titok nyitja - mondja a szakember. - Szoknom kellett a soknemzetiségű lakosságot is, ami egyáltalán nem volt könnyű. Tapasztaltam például, hogy az egyik számlálóbiztost nem akarták elfogadni a helyi albánok, holott albán apától, bosnyák anyától származott, kiválóan beszélte a nyelveket - de az albán írással hadilábon állt. Végül csak elsimult a konfliktus. A munka folytatódik Hajnal Béla a népszámlálás végeztével hazajött, társai közül né- hányan maradtak - véletlenszerű kiválasztással komoly ellenőrző munka következett. A finanszírozók - az Európai Unió, az Európa Tanács és az Egyesült Államok - ugyanis semmit nem bíznak a véletlenre, valóban megbízható adatokra van szükség. A nyíregyházi szakember is rengeteg tapasztalattal érkezett haza, hiszen a 3000 ott megtett kilométer, a találkozás a 75-80 háztartásba tartozókkal nemcsak statisztikai, hanem szociológiai élményekkel is felért. Jókedvvel, nyitottan A nyelv is produkált meglepetéseket. A macedón cirill betűs írás, nekünk a bolgárhoz hasonlít. Hajnal Béla arra figyelt fel, hogy vannak szavak, amelyek magyarul is, macedónul is azonos jelentéssel bírnak: például kutya, macska, szoba, séta. Szükség esetén az orosz nyelvismeretnek is hasznát lehetett venni, bizonyos területeken jól megértették. Új oldaláról ismerte meg a hagyományos balkáni állapotokat is: míg a közterületek sok helyen szemetesek voltak, a privát szféra, a lakások ragyogó tiszták. A délszaki életstílus viszont nem hozott meglepetést: szinte mindenütt vidám, jókedvű emberekkel találkozott, akik nyitottak voltak az új ismeretségre, hamar előkerült a ráki (erős pálinka), ami fogyasztásának persze mértéket szabott a munka, az esti elemzés, jelentés- írás.
