Kelet-Magyarország, 2002. november (62. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-30 / 279. szám

2002. november 30., szombat Kelet«*» Magyarország HÉTVÉGE /8 Tanító Jézus Jézus mandélionja az angyalokkal TÁBLÁT Az ikonfestő Zolcsók Miklós ikonfestő 1955-ben szü­letett Nyírbogáton. Családja vallásos ha­gyományokban élt, így - bár tanító szere­tett volna lenni - felsőfokú tanulmányait a Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán fejezte be 1984-ben. A nyíregyházi felszen­telés után Újfehértón, majd Kenézlőn szol­gált. Az ikonfestő Zolcsák Miklós első mun­kája Karos község görögkatolikus kápoljá- nak négy alapképe volt. Papi szolgálata mellett az ikonfestészetet is igazi hivatásá­nak vallja. Hodigitria Isten Anyja Szűz Mária a kis Jézussal Fotó: Elek Emii MÚZSA Dsida Jenő December A horizont ma ködökbe vesző, s a nagy világ egyetlen csöndes hómező. Pelyhet kavarva dudorász a szél és nagy titokról halkan meséket mesél. ...Merő szemekkel nézek lefele, mert énbennem talán most minden fekete, s reszkető térdem csöndben földet ér és megcsókolom a havat csak azért, - mert fehér. (1925) Fel-feldobott ku, fodedre hullva. Szeretnék gyakrabban visszajárni, mert őseimre emlékezni itt jó, s csak itt lehet Diner Tamás (jobbról) a volt Diner-féle fürdő oroszlános kifolyójánál vendéglátóival Fotók: a szerző VlNCZE PÉTER A Kisvárdáról, illetve a környékéről elszármazottak, ha viszonylag ritkán is, idő­közönként azért visszatér­nek, hogy emlékeiket felidéz­zék, s meglátogassák azokat a helyeket, amelyekhez kö­tődnek. A nagy visszatérők közül sokan időközben orszá­gosan is (el)ismertté váltak. Ilyen nagy és rendszeres visszatérők a Dinerek is. Az egy­kori várdai szeszgyárat alapító Diner család egyik élő, s ma legidősebb tagja, Diner Géza évente legalább két alkalommal (rendszerint májusban és Min­denszentek idején) ellátogat Kis­váráéra. Rögtön beleszeretett- Ma már kötődésem elsősor­ban a temetőnek, s az ilyenkor felidézett emlékeknek szól. Az 1800-as években a Felvidékről ke­rült ide Diner Ede nevű ősöm, pontosabban a dédapám, aki meglátott Anarcson egy hölgyet, illetve először a földbirtokát. Rögtön beleszeretett a földbirtok­ba, s szinte azonnal elvette tulaj­donosát feleségül - eleveníti fel az általa nem megélt, csak hal­lott családi históriát Géza bácsi, akinek idei, közelmúltbéli láto­gatása különleges volt a maga nemében. Tizenkét esztendő múl­tán újra a rétközi fővárosba tar­tott apjával Diner Tamás, a jeles fotóművész, akit újságíró felesé­ge, D. Koronyi Ágnes elkísért. Ugyancsak a családé A vendégekkel a hajdani szeszgyár jogutódjának, a Várda- Drink Rt-nek a vezérigazgatója, Szilágyi László járta körbe a vá­rost, sőt a környék falvait, hogy Diner-emlékek után kutassanak. Tamás szinte gyermeki örömmel idézte fel a fél évszázaddal ezelőtti eseményeket, gyermek­kora meghatározó élményeit, s a nevezetes helyszíneket, ahol fel­cseperedett. Anarcson a Kossuth utca 68. szám alatti épület - amely ma művelődési ház - volt a már említett Diner Ede háza. Ugyancsak a családé volt egyko­ron az a ma is lakott kis épület, amely szomszédságában a kis kápolnával aránylag gondozott. Jelenleg kocsma a valamikori áfész-iroda emeletes épülete a Vasút út 1. szám alatt (egykoron Állomás tér 1. szám volt). A mö­götte lévő területen működött Diner ék olaj ütője. Szerencsénk volt, mert ott találtuk az italbolt vezetőjét, aki szívesen kinyitot­ta az épületet, s felfedezhettük a viszonylagos épségében megma­radt emeleti részt.- Tudjátok, a régi élmények és a mai benyomások nagyon fur­csák. Egészen kis gyermekként laktam itt: Anarcson, Szabolcs- veresmarton és Kisvárdán. Hat­éves koromig nem is voltam Pes­ten. Igaz, az általános iskolát már Pesten a Sütő utcai általá­nos iskolában kezdtem el. Osz­tálytársaim mindnyájan pesti srácok voltak, akik közül egyik sem látta még, hogyan kell a va­jat köpülni vagy miként tömik a libát. Én még arra is emlékszem, dióbéllel tömték a libát, hogy szép és nagy mája legyen. Ma már nem köpül senki vajat, s tán nem is tömik a libát májára. Vagy talán mégis? Anarcs után a kisvárdai épü­letek megtekintése következett. A Szabolcs vezér úton lévő (a Várda Drink tulajdonát képező) valamikori termelőszövetkezeti iroda ugyan nem lakott, de szé­pen rendben van tartva. A kas­télyban Diner Géza idézte fel em­lékeit fiának és menyének. Szó­ba kerültek a famíliához kötődő épületek is: a mai könyvtár, amely valamikor a Kisvárdai Ke­reskedelmi és Hitel Bank Rész­vénytársaságnak adott otthont. A Szent László utcán lévő Hegedűs-féle ház is az emlékek tárháza ma már. Közben kide­rült, hogy a kitelepítések után több alkalommal is megfordult Szabolcs veresmarton Tamás, aki így idézi fel az emberöltővel ezelőtti történéseket:- A Szabó Károlyéknál eltöl­tött időre jól emlékszem. Újra megjelenik előttem Annus néni, Károly bácsi, aki fodrász volt. Eszembe villan egy bizonyos Bar- nuska, aki Szabóékkai szemben lakott, s ha csak tehettük, együtt ütöttük el az időt. Vajon él-e még Barnuska, s ha igen, vajon mit csinál ma, emlékszik-e rám? Vadul tülköltek Elmélázva említi, hogy soha nem tudja emlékezetéből kitöröl­ni a frissen tapasztott földes szo­ba illatát.- Az emlékeim állandóan kí­sértenek - meséli. - A közelmúlt­ban Budapesten autóval megáll­tam egy lámpánál. Kinézek, hát mellettem Mikó Pista várakozik. A leeresztett ablakon kikiabál­tam: „Szia Mikó, vótál Várdán? - Vótam a temetéskor - mondja, de már menni is kellett tovább, mert az utánunk következő ko­csikból vadul tülköltek ránk. Tu­dod, ebben mi a borzasztó? Az, hogy valóban csak temetéskor és a halottak napján jutunk el oda, ahova nagyon, de nagyon szeret­nénk. Szeretnék gyakrabban visszajárni, mert őseimre emlé­kezni itt jó, s csak itt lehet. A következő állomás Encsencs volt, ahol a ma már műemlék­ként nyilvántartott szeszgyári pa­tinás berendezéseket fotózta Ta­más. Hol van már az az idő (1971), amikor az első általa ké­szített fénykép megjelent egy új­ságban. Már javában készül egy különleges felkérés teljesítésére. A jövő esztendő elejére kértek tő­le a Millenárisra néhány képet. Szabolcsi akcentus Diner Tamás, a nemzetkö­zileg is jegyzett fotóművész 1946. július 17-én született Kis­várdán. Több mint három évtizede annak, hogy megvolt a tűzkeresztség: az első önál­ló fotókiállítását Jazz-Fotó címmel rendezték meg. Azóta a pantomimesek vüá- gáról is összeállított tárlatot, volt várost bemutató soroza­ta, s közel tíz különböző témá­jú kiállítás is következett a sorban. Kirobbanó sikert ara­tott az 1999-ben Tihanyban „berendezett” gyűjteményes tárlatával, s hasonlóképpen szerepelt legutóbbi, Szárnyas Angyal címet viselő kiállítása Budapesten a Godot Galériá­ban. Tamás azok közé tarto­zik, akik fővárosi emberként is mind a mai napig meg tud­ták őrizni szabolcsias akcen­tusukat, s izes beszédjükben olyan tájszavakat is előszere­tettel használnak mint lú, meg kü. Mint mondja, soha­sem igyekezett azon, hogy er­ről a születési „előjogáról” le­mondjon. Nagyon örült, hogy meg tudta mutatni feleségé­nek, Áginak a család egykori anarcsi házát, amelynek pad­lásszobai rejtelmeit emlékek után kutatva alaposan szem­ügyre vette, s persze meg is örökített. Értekeink „E házban született 1794. X. 23-án Csuha Antal az 1848-1849-es szabadságharc hon­védtábornoka ” - adja hírül egy emléktábla a nagyhalászi Csuha- Kállay kúria falán. A ház a XVIII. század végén épült, majd 1830 körül klasszicista stílusban varázsolták újjá. A műemlék jel­legű épület 1995 óta védett, a közelmúltban felújították, s több kiállítás kapott benne helyet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom