Kelet-Magyarország, 2002. szeptember (62. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-06 / 208. szám

2002. szeptember 6., péntek HÁTTÉR /3 HÍREK 0 Katonatalálkozó. Az 1952-ben tiszti is­kolán végzettek részére ötvenéves talál­kozót szerveznek szeptember 25-én 10 órára a Megyei Hadkiegészítő Parancsnok­ságon. Jelentkezni a szervezőnél, Ligetfal­vi Zoltánnál (Nyíregyházi út 24.), illetve a parancsnokságon lehet. 0 Véradás. Ma Bökönyben az egészség­házban 8.30 és 13 óra között szervez vér­adást a Vöröskereszt. 0 Családi klub. A Mozgáskorlátozottak Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesüle­tének családi klubja szeptember 11-én 14 órakor tartja összejövetelét az egyesü­let székházában (Nyíregyháza, Körte u. 19-21.). NÉZŐPONT Fedezetlenül hagyva Dankó Mihály Vajon kinek higgyünk? A jelenlegi vagy a volt miniszternek? Tény, Jánosi György hivatalban lévő gyermek-, ifjúsági és sportminiszter szerint négymilliárd fo­rint értékű fedezet nélküli kötelezettség­vállalást hagyott hátra a sporttárca előző vezetése, ezért ő büntetőfeljelentést tesz. A felgöngyölített ügyek között szerepel az uszodafelújítás, a minisztériumi dolgozók jutalmazása, a budapesti sportcsarnok és a stadionrekonstrukciós program is. Deutsch Tamás szerint a felvetések egyetlen részletükben sem fedik a valósá­got. A gyanúsítgatások elmúlt négy év jó kezdeményezéseit hozzák hírbe, és külön­ben is politikai jellegű az egész. A másik részről az érkező vádak a for­rás nélküli vállalások, a pénzügyi ellen- jegyzés nélküli támogatási szerződések, a szabálytalan beszerzések - bár ismeretlen tettes ellen szólnak - az egykori vezető fejére hullnak. /Akár igaz, akár nem, mindenképpen szomorú az ügy, hisz az amúgy is zilált anyagi körülmények között lévő magyar sport húzza a rövidebbet. A megkezdett stadionátépítések, az utánpótlás-nevelés, az élsportolók olimpiai felkészülése szen­vedhet csorbát. Bár voltak kételyeink ko­rábban is a pénzek odaítélésével kapcso­latban, de legalább elindult valami. Hiába akarunk mi európai és világeseményeket megszerezni, ha a feltételi rendszerünk még azt a bizonyos béka fenekét sem éri el. Ma, amikor a televízió a szobánkba hozza a világot, még iszonyúbb látni mekkora a lemaradás. S úgy tűnik, ez a szakadék egyre csak mélyül. Évtizedes hátrányokat kellene behozni rövid idő alatt, amihez rengeteg pénz szükséges. Csakhogy, ma Magyarországon szá­mos más területen is hasonló gondokkal küszködünk. És ha az egészségügyet, vagy az oktatást állítjuk sorba a sporttal, való­színű, az előbbiek győznek. Pedig az „ép testben, ép lélek", ma sem elcsépelt mon­dás. Akkor bizony tényleg szomorú - ha igaz a vizsgálati eredmény -, hogy még a meglévő keveset is így elkótyavetyélték! Arckép: Ügyintéző Rajz: Ferter János Jól öltözött angolok Szabolcsból Biztos nyugati piacára bővíti kapacitását, foglalkoztat további dolgozókat a ruhagyár A mosolygós Gulyásné nagycserkeszről jár „elejét” varrni Fotók: a szerző Galambos Béla Nyíregyháza (KM) - Mun­kanélküliségtől sújtott me­gyénkben, nem sok cég mondhatja el magáról, hogy tartósan ezer embert foglal­koztat. Olyan meg kivált­képp kevés, amelyik ekkora létszámot hatékonyság növe­lés jegyében nem leépíteni, hanem - távlatokban biztos piacára alapozva - épp hogy növelni kíván. Nos, e kevesek közül való a hajdani VOR utód Elit Ruha­gyárból két esztendeje az évszá­zados ismertségű angol szakmai befektető - a Berwin & Berwin cégcsoport - tulajdonába került Berwin Ruhagyár Rt. amelynek öt magyarországi gyára közül a két legnagyobb Szabolcs-Szat- már-Beregben található. A vásá- rosnaményi közel hatszáz bere­ginek, a nyíregyházi több mint négyszáz szabolcsinak ad értel­mes munkát, megélhetést. W.......................... a női konfekció- termelés miatt kiemelt szerepet kapott a cég nyíregyházi gyára Turgyánné Tóth Magdolna ................................................M Az itteni dolgozók keze- munkáját is dicséri, hogy a Berwin Ruhagyár nemcsak Ma­gyarországon, hanem Európában is az egyik legfontosabb férfi konfekciót gyártó cégnek számít. Termékei kiváló minőségének Nyugat-Európa-szerte számos ke­reskedő és nagyon sok vásárló adózik elismeréssel. Fontos a dolgozó- A vállalat közel 600 ezer fér­fi és kisebb részben női konfek­ciót gyárt. Termékeink túlnyo­mó többségét a legmagasabb igé­nyeket kielégítő angol és francia kereskedelmi láncokon - mint például a Next, Armand Thiery, Devred, House of Fraser, Lafayette - keresztül, a fennma­radó 5 százalékát itthon értéke­sítjük - enged bepillantást az rt. piacainak összetételébe a vezér- igazgató Terjéki Judit. Az öt hazai telephelyén össze­sen mintegy 1600 dolgozót foglal­koztató oég az utóbbi években több száz millió forintot költött a legkorszerűbb termelőgépek be­szerzésére, varró-, vasaló-automa­tákra. A termelékenységet szolgá­ló beruházások mellett ugyanak­kor nem feledkeztek meg a dol­gozók kényelmét és közérzetét ja­vító beruházásokról sem.- Az elmúlt időszakban indí­tott női konfekció termelés miatt kiemelt szerepet kapott a cég it­teni gyára - mondja nem kis büszkeséggel a nyíregyházi gyár­igazgató Turgyánné Tóth Mag­dolna, miközben körbevezet rendről, tisztaságról árulkodó bi­rodalmán, amely kétségtelenül üde oázisként hat a Huszár-te­lepi környezetben. - Erre a cél­ra egy új szalagot állítottunk munkába, amelynek továbbfej­lesztéséhez még beruházásokra és további új munkaerőre van szükségünk. Még legalább ötven dolgozóval kívánjuk fejleszteni a létszámot, ám eddig a munka­ügyi központ segítsége ellenére kevés sikerrel jártunk. Arra a kérdésre, hogy miért lehet von­zó a nyíregyházi gyárban dolgoz­ni, az igazgató asszony a követ­kezőket sorolja: Fiatal a csapat- Egyenletes, jól tervezhető, egyműszakos, délelőtti munka­rendben dolgozunk, amely meg­felel a többséggel női dolgozók családi elfoglaltságainak. Ugyan­akkor a jelenlegi létszámunk kö­zel egyharmadát kitevő férfi dol­gozóink jelenléte mutatja, hogy a férfi ruhagyártás szakmai tra­díciói is tovább élnek. Fiatal a csapat, az átlag életkor 30 év alatti. Remélem nem tűnik öndicséretnek, ha azt mondom, egy dinamikus, sikeres gyárveze­tés irányítja a termelést. A jelen­leg összesen napi, 700 férfizakót, 3- 400 mellényt és 300 női nadrágot elkészítő dolgozóink teljesítmény­béres elszámolásban dolgoznak. Ami a szociális ellátást illeti, a Berwin Ruhagyár itt is igyekszik állni a versenyt. Étkezési hozzájárulást fizet­nek, a környező településekről bejáró dolgozóik útiköltségéhez jelentősen hozzájárulnak. Ingye­nes buszjáratot állíttattak be, amely összeszedi, műszakkezdés­re a gyárkapuig viszi, műszak végén pedig visszaszállítja a dol­gozókat a városba. Térítés mentes orvosi szűrő- vizsgálatokat és ellátást rendsze­resítettek. Ingyenes zöldszámot tartanak fönn, amelyen bárki, bármilyen kérdéssel fordulhat telefonon a gyár vezetőségéhez. Munka és család A nagyobbik üzemcsarnokban a modern ruhagyártás legújabb ragasztó-, varró-, vasalógépeinek jellegzetes hangja és nappali fé­nyességet nyújtó korszerű világí­tás fogad. Gulyás Mihályné „elejét” varr a szalag második sorának egyik munkaasztalánál.- Szeretek itt dolgozni, igazán korszerűek a munkakörülmények - mondja a mosolygós asszony. - Nagycserkeszről járok be, az au­tóbuszbérlet árának négyötödét téríti a cég. Reggel fél 5-kor kelek és a délután 2 óra 40 perckor in­dul a buszom az állomásról. Ne­gyed négyre már otthon vagyok és foglalkozhatom a családdal, harmadikos kislányommal. Cégjövő és létbiztonság A vezérigazgatót két üzleti tárgyalás között sikerül meg­kérdezni a Berwin Ruhagyár Rt. jövőjéről:- Vállalatunk célja, hogy hosszú távon jó minőségű ter­mékekkel kiszolgálja igényes, angol és francia vevőkörét. Ezért egy stabil, a céggel együtt fejlődő csapatot akarunk to­vább építeni. Ehhez a fejlődéshez termé­szetesen folyamatos munkaellá­tást biztosítunk gyárainkban, ezáltal teremtve meg dolgo­zóinknak a munkahellyel kap­csolatos létbiztonságát - fogal­mazott Terjéki Judit. ÉLETKÉPEK Nemcsak kenyérrel Bállá László Ágnes rosszkedvűen ébredt. Bánta, hogy felvirradt ez a nap, a nyolcvannegyedik szü­letésnapja. Bánta, mert oly sokban különbözik majd az előzőektől. Tavaly még ilyen­kor itt volt mellette a párja - már két hónapja a temetőben nyugszik -, s ahogy ő, Ágnes, ezen a napon kinyitotta sze­mét, már ott volt az asztalon a virágcsokor. Szűkösen éltek, férje a kis nyugdíjából fillé­renként spórolta össze a virág árát, hogy meglegyen a „meg­lepetés”, amely, persze, már rég nem volt meglepetés, hisz eddig soha nem volt születés­nap virágcsokor nélkül. De most lesz... Sok gondja volt, hiszen most egy nyugdíjból élt és ugyancsak össze kellett húzni magát, ezért furcsállta is, hogy most épp ez, a végül is jelentéktelen dolog bántja ennyire. De fájt, fájt, hogy az élet már ezt is elvette tőle, pedig az a csokor fontos helyet töltött be a még neki kijutó kevés öröm között. Már alig mozdult ki a lakás­ból. Két agyvérzése volt, meg a reuma is szörnyen kínozta, bi­zonytalanul járt, mindig félt, hogy leesik. Egy kedves szom­szédasszony szerezte be neki a városban amire szüksége volt. Őt meg zavarta, hogy ennyire le van kötelezve neki, és de­hogy is terhelte volna ilyen os­tobasággal, hogy hozzon neki virágot. Hanem a csokor utáni vágy erősebb volt benne, mint a leeséstől, a csonttöréstől való rettegés, hát összeszedte ma­gát, nekiindult. Nem messze a lakástól volt egy virágüzlet, de azok drágán adták a portéká­jukat. Ki kell mennie a piac­ra, ott mezei virágot kaphat, az olcsóbb. Csakhogy az eléggé messze volt, de... majd csak se­gít az Isten. S Ágnes keserve­sen, olykor az elbukás határán egyensúlyozva, lábának fájdal­mát pillanatonként leküzdve, de konokul számolta a lépése­ket egymás mellé. Nos, a piac. Kis alkudozás, s már kezében a búzavirágcsokor. De jaj, si­kerül-e visszafelé is olyan sze­rencsésen megtenni? Sikerült. A csokor már ott pompázott csinos vázácskában az asztalán. Ő most kicsit el­szomorodott, mert eszébe ju­tott, hogy ezeket a virágokat természetes környezetükben ő már sohasem látja, hisz nem tud kimozdulni a városból, de ezt a bánatát elnyomta egy sokkal nagyobb öröm: arra em­lékezett, ahogy párjával kart karba öltve sétált a határban, s az aranyló búzakalászok kö­zött ezek a kis virágocskák úgy hunyorogtak, mint apró kék szemek. És milyen jó ez is: mégis itt a születésnapi csokor! Igaz, a pénztárcájához mérten ez a szerény bokréta is sokba ke­rült. Sokadika volt, nyugdíjig fillérre ki volt számolva a pén­ze: ha a csokor ára még meg­volna, akkor is szűkebbre kel­lene fognia a következőkben az étkezését. De ezt a gondolatot nem engedte eluralkodnia a nehezen megszerzett kis csokor szerezte örömén. Elvégre nem­csak kenyérrel él az ember. Egy korty. Cumisüveg nélkül kisbabával útra kel­ni lehetetlen. Utána pedig haladni, hisz ha már ott van, a kicsi gyakran igény­li egy-egy kortyra. Képünk Baktalórántházán készült

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom