Kelet-Magyarország, 2002. szeptember (62. évfolyam, 204-228. szám)
2002-09-28 / 227. szám
2002. szeptember 28., szombat HÉTVÉGE /8 TÁBLÁT Diplomával hazatért Szabó Károly 1964-ben született Budapesten, de gyermekkorát Űköritófülpösön töltötte. A Képzőművészeti Főiskolán Svá- by Lajos volt a mestere. Szinte csak festéssel foglalkozik, korábban olajfestékkel dolgozott, mostanában megkedvelte az olaj- paszte'll-technikát. A főiskolai évek alatt több egyéni kiállítása is volt Budapesten. A diploma megszerzése után hazaköltözött Ököritófülpösre. Tizenhét éve tanít Mátészalkán. Eperkert Fotók: Elek Emil Sakkozók Fasor Olvasó alakok MÚZSA I J ü J J v/j J W Ww'JwWVWwwwwwWwwWWwW - W WWW WWWWW w'w WWW« Reviczky Gyula Szeptember végén Ősz járja megint, hervadt levelek Röpködnek a légben szerte a fákrul. Elvitte a gólya a fényt, meleget. Busuló szivem újra bezárul. Itt vagy szomorúság! lomha ködöd Elfödjön-e minden kék egü tájat?... Csüggedve a gyász érzési között, Ne reméljek-e, fényre ne várjak? Fojtsd vissza, kebel, bús érzetidet! Költő, a lemondást verd ki szivedből! Sárguljon a lomb! Mig hullva zizeg: Te dalolj a jövő kikeletről! Akik számára felértékelődött az idő A képmutatástól az iránymutatáson át a példamutatásig - szemben a rákkal Magyar Béláné és Havacs János önként segítik a klubéletet, fáradoznak a betegek sorsának jobbításán Fotók: a szerző Ladányi Tóth Lajos A rákot sokáig titokzatosság övezte. Tabutémát jelentett, kettős zárójelentések készültek, ugyanis a betegség egyenlő volt a végzettel, a halállal. Szerencsés embernek vallhatja magát az, akinek a családi körében nincs daganatos beteg, de közömbös akkor sem lehet a kórral, ugyanis az ördög nem alszik, a veszély folyamatosan fennáll, nem árt tehát résen lenni. Detonáció a fővárosban Ma már természetesen hangzik, hogy a rákbetegeknek is van országos szövetségük. Egy évtizede komoly gátakat kellett ledönteniük a kezdeményezőknek, a veszélyes vizeken evezve számtalan akadályt leküzdve érték el céljukat. Révbe sosem érhetnek, hiszen a rák ellen folytatott hadviselés végeláthatatlan, de a nemes cselekedetük révén igenis csillapíthatják a tengernyi gondot. ff ....................... Az összetartásunk üzenet volt az orvosoknak és az egészségügyben dolgozóknak. Mikéné Bodor Mária ...........................ff- Egy betegtársam 1986-ban, azaz a rendszerváltozás előtt (!) kezdeményezte, hogy a külföldi tapasztalatokat felhasználva alakítsunk egy olyan önsegítő csoportot, amely az életminőség javítását szolgálná. Azon a napon, amikor a nyilvánosság elé tártuk a Daganatos betegek és barátaik köre megalakulását, nagy volt a „detonáció” a főváros V. kerületében - idézte fel a kezdetet Mikéné Bodor Mária szociológus, a Rákbetegek Országos Szövetségének elnöke.- Olyat tettünk, amit korábban tiltottak, tűzzel-vassal üldöztek, ugyanis tilos volt arról beszélni, hogy valaki rákbeteg. Bevett szokás volt a kettős zárójelentés elkészítése, a rákbetegséget egyenértékűnek tartották a végzettel, a halállal. A legvadabb elképzelések szerint a fertőző beteget el kellett különíteni, sőt, sok esetben az unokákat eltiltották a rákbeteg nagyszülőtől. A vallásos ember istencsapásként fogta fel a kórt. Nos, mindezen együttvéve akartunk változtatni, amikor „családot alapítottunk”...- Mi, betegek, mindannyian igényeltük azt, hogy valakivel beszélhessünk „róla”, hogy kimondhassuk a problémát, hogy együtt legyünk és nyíltan beszéljük egymással. Megosztottuk egymással a bajunkat, a munkahelyi és a családi nehézségeket, illetve azt, hogy a betegség tudatában hogyan kell „képmutató” módon viselkedni. Korábban a személyiségről, mint betegről nem beszéltek, azáltal, hogy az újságban kiírták a nevünk, felvállaltuk magunkat, tudományos érdekességnek számítottunk. Az összetartásunk üzenet volt az orvosoknak és az egészségügyben dolgozóknak, és pontosan a nyilvánosság segített sokat a kezdeményezés országossá válásában. Az onkológusok Zalaegerszegtől Pápán át Gyuláig felfigyeltek arra, hogy mennyire jó mindez a betegek számára. Az őszinteség, a nyíltság és a tapintat odáig vezetett, hogy megállapítottuk: nem végzetszerű a sors, igenis meg lehet gyógyulni bizonyos esetekben. Rávilágítottunk, hogy krónikus betegként miként élhetünk együtt a bajjal. Azok, akik csak hírből ismerik a daganatos betegségeket, óvatosságból, elővigyázatosságból jól teszik, ha eljárnak az emlő- vagy éppen a prosztataszűrésre. Addig kell cselekedni, amíg nem késő. Kitörölhetetlen nyom Számszerűleg természetesen képtelenség kimutatni azt, hogy hányán hosszabbították meg életüket a közös gondolkodással, a szuggerálással és a daccal. Tizenhat önsegítő csoportból nőtte ki magát a kiemelten közhasznú szervezetnek minősített országos szövetség, és ezen belül ma már hetvennyolc szervezet működik hazánkban. A rákbetegek érdekeit képviselik, a betegséggel és a betegek életével kapcsolatos szemléletet formálják. Működtetik a Napforduló Szolgálatot, 1991 óta Budapesten, Szegeden, Nyíregyházán, Szolnokon és Szombathelyen alakították meg a missziós célt betöltő szervezeti egységeket.- Tíz éve tudtam meg, hogy én is beléptem a daganatos betegek táborába. Akkor 58 éves voltam, és a hír kitörölhetetlen nyomot hagyott a lelkemben. Hirtelen nem tudtam mit kezdeni az új helyzettel. A lelki folyamatok fázisait - a lázadástól a belenyugvásig - én is átéltem. Akkoriban ez a betegség a köztudatban egyenlő volt a halállal - emlékezett vissza Havacs Jánosné, a nyíregyházi Napforduló Szolgálaton belül működő klub vezetője. - Mindenki igyekezett eltitkolni mások előtt a betegségét, és ez az érzés bennem is megvolt. A műtétet követően a lábadozás során hosszas vívódás után (nyíltan vállalva a betegségemet) felkerestem a Napforduló Szolgálatot, aminek a létezéséről az újságból értesültem. Azóta számomra ez egy otthont jelent, ahol mindig szeretettel várnak, és ahol fontosnak érezhetjük magunkat. A betegség fogságában- Tíz éve élek a betegség fogságában, és szerencsére egyre többen vagyunk tízévesek: valamennyien küzdünk az életért, a számunkra felértékelődött időért, és ebben a küzdelemben kapunk nagy-nagy segítséget a szolgálattól. Amíg élünk - remélünk... Többet ér a gyógyszereknél- A családon belül lettem érintett közvetve a betegséggel, a saját bőrömön éreztem a hatását. A klubba olyanok járnak, akik vállalják önmaguk előtt, hogy ezzel a kórral mérkőznek, és ott az a legelemibb, ha egy független kívülálló beszélhet velük. Le kell számolni „az addig jó, amíg nem tudok róla” szemlélettel, a megelőzés miatt a nagy rohanásban célszerű megállni, és önvizsgálatot kell tartani. Persze, a másik végletbe sem kell átesni, meg kell találni az egészséges egyensúlyt - nyomatékosította Magyar Béláné.- A feleségem révén az alapítása óta ahogy tudom, támogatom a klubot, a hozzám hasonlókat önkéntes segítőnek hívják - tette hozzá Havacs János.- Ide nemcsak a betegek, hanem a hozzátartozóik is eljárnak, és sok embernek - állítom - ez a közösség mentette meg az életét. Feltöltődnek, erőt adnak és kapnak, lelki vigaszt nyújtanak, egymást oltják be az önbizalommal. Az együttlét alatt megfeledkeznek a betegségükről. A lelki tartás többet jelent a gyógyszereknél! \ Nevezetességeink Szatmárcseke kora középkori templomáról semmit sem tudunk, de a XV. században épült téglatemploma négyszáz éven át fennállt. A reformáció kálvini iránya Beregből érte el, a Kölcsey és a Kende családok pártfogása mellett, s 1594-ben Cseke már a beregi egyházmegye része volt. Később is a nevezetesebb egyházak között tartották számon, amelyben egyházmegyei lelkészavató gyűlést tartottak 1752- ben, majd 1758-ban kerületi gyűlést, 1711-ben újra szente- lési gyűlést. A jelenlegi templom tervét hihetőleg Kovács Mózes lelkész készítette, s 1869-re épült fel Fotó: Elek Emil
