Kelet-Magyarország, 2002. szeptember (62. évfolyam, 204-228. szám)
2002-09-14 / 215. szám
Fotók: a szerző 2002. szeptember 14., szombat Kfttetolffagyarcrszág HÉTVÉGE /9 MIK VANNAK A lázadó karikaturista A közönség minden este ünnepelt Nyíregyháza (KM- N. I. A.) - A világszerte ismert és elismert magyar karikatúraművészet kiválóságai is képviseltették magukat a VIDOR Fesztiválon. Folyamatosan jelen voltak az eseményeken, s megörökítették élményeiket és a részt vevő művészeket. Naponta újabb és újabb rajzaikkal találkozhatott a városlakó a nyolcvanegy helyen elhelyezett tablókon. Az egy hét alatt elkészült alkotásokból a színház galériájában is látható válogatás. A résztvevők között volt Zsoldos Péter is. Kellemes volt a meglepetés, hiszen neki nyíregyházi kötődése is van. - Az általános iskola 2-5. osztályát a megyeszékhelyen jártam. Meghatározó élményeimet a Szarvas utca környékén szereztem. Nem ebben a városban születettem, de édesapám katona volt, s ide helyezték. Úgy gondolok Nyíregyházára, hogy itt dőlt el a jövendőm, itt született meg az elhatározásom: karikaturista leszek. Az történt, hogy egy folytatásos képregényt nagyon szerettem, s mindig izgatottan vártam a következő részt. De az újság csak kéthetente jelent meg, s egyszer már nem bírtam tovább a várakozást, s megrajzoltam a folytatást. Elég jól sikerülhetett, mert felfigyeltek rám, s innen kezdve elég egyértelműen alakult a pályám. A családomban, az őseim között voltak néhányan, akik a rajzolás, a festészet mellett kötelezték el magukat. Klasszikus hagyományok A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába jártam, egy időben én is festőnek készültem, majd amikor egy utcai munka során nem festményt, hanem karikatúrát kértek tőlem, s annak nagy sikere lett, azt hiszen akkor végképpen eldőlt, milyen irányban kell folytatni a pályámat. A jó karikaturistának meghatározott látásmóddal kell rendelkeznie. Ez - szerintem - nem lehet más, mint a kisemberé. A karikatúris- ta a folyamatos lázadás állapotában van, hiszen meg kell mutatnia, mivel nem ért egyet, mit gondol másképpen. A színházi karikatúra szép hagyományokkal rendelkezik. Daumier tekinthető a legnagyobb klasszikusnak. Nálunk a karikatúra - sajnos - átpolitizálódott. Ez nem nagyon használ ennek a műfajnak, hiszen az érvényességét időben jelentősen korlátozza. Magyarországon a színházi karikatúra 1880- tól az 1940-es évekig virágzott. A VIDOR fesztiválon végzett munka nagyon érdekes. Nézzük az előadásokat, ugyanolyan befogadóként, mint a többi látogató. Aztán leülünk gondolkodni, rajzolni. A munkánk arról szól, hogy mi történt az aktuális előadáson, de a rajznak hordoznia kell olyan többletet is, ami a későbbiekben is valamilyen jelentést képes közvetíteni. Nagyon szeretem ezt a munkát, hiszen ilyenkor egyszerre vagyok szemlélődő ember és szigorú kritikus. Szerintem mindenkiről lehet karikatúrát készíteni, aki valamilyen szinten egyéniség. Még arról is, aki tudatosan bezárja az arcát, vagy megpróbál rejtőzködni. A karikaturistának egyáltalán nem hátrány, ha jó emberismerettel rendelkezik. A VIDOR Fesztivál egy pillanat alatt gyökeret vert Nyíregyházán, méltó a folytatásra Az egyik nagy sikert aratott előadásban, a Stílusgyakorlatokban: Dörner György, Gáspár Sándor, Bán János CS3 www.szon .hu Nagy István Attila Ma este a díszelőadással és a fesztiváldíjak átadásával végetér a VIDOR Fesztivál. A nyolc nap alatt 12 báb-, 26 színházi előadást láthatott a közönség. Harminchét film közül lehetett válogatni, 59 órányi zene szólt, összességében 139 program szerepelt a kínálatban. Az előadásokat 10 tagú zsűri figyelte. Öten a közönséget képviselték, öten pedig a szakmai követelményeket igyekeztek érvényesíteni. A zsűri elnöke Fábry Sándor volt.- Eddig nem kértek fel ilyen szerepre. Megtisztelőnek tartottam Tasnádi Csaba igazgató úr felkérését. Tetszett a program és a fesztivál alapgondolata. Úgy gondolom, hogy ez a választék megtiszteli a show vagy a kabaré műfajt is. Mivel az idén nem nagyon voltam nyaralni, úgy gondoltam, összekötöm a kellemest a hasznossal. Jól érzem magam a Barbisonban, így aztán Nyíregyházát és a környékét is egy kicsit jobban megismerhetem. Pihenek, úszkálok a Sóstóban, este pedig két darabot megnézek.- Mennyire jellemzi a magyar humort a fesztivál?- A VIDOR nem mutatja a magyar humor helyzetét, hiszen mindössze két magyar szerző van jelen: Pintér Béla és Tasnádi István. A szerzők többsége igazi profi: Goldonitól, Schafferen át, Raymond Queneau-ig. Nekem nem tisztem, de érdemes lenne megkérdezni, mi a helyzet a magyar színházi vígjátékkal, amelynek olyan hagyományai vannak, mint Molnár Ferenc, Csurka István és Szakonyi Károly és mások életműve. Nagyon nehéz vígjátékot írni, hiszen az mérhető műfaj. Ha a nézők nem nevetnek, akkor a szerző tévedésben van. A komoly darabnál lehet azt mondani, hogy a szerző ezt meg ezt gondolta, lehet a művet értelmezni. A vígjátéknál nincsen mese. Kellemes élmények- Egy hetet töltött Nyíregyházán. Milyen benyomásokat szerzett?- Nagyon sokat fejlődött a város. Azt látom, hogy ide áramlik a pénz, nem lehet ráismerni a megyeszékhelyre. Tavaly Beregszászon voltam egy fellépésen, s amikor visszajöttem, az volt az érzésem, hogy Párizsba kerültem. Óriási üzletközpontok, a belváros nagyon szép lett, a Sóstó még egy kicsit félálomban van, de gyönyörűen rendbehozták a fürdőházat, a víztornyot. Van még feladat bőven, de a jó adottságokat ki kell § használni. Szép, ha az ember külországo- | kát látogat, mégis az a legfonto- “ sabb, Magyarországon mi törté- £ nik: hogyan élnek az emberek. Én nem folytatok szociológiai kutatásokat, beszélgetek, megiszom egy- egy sört, hallok ezt-azt. Voltam Csengerben, megnéztük a Ma- kovecz-féle templomot, jártam Tokajban, Tállyán, Bodrogkeresztú- ron, Tolcsván. Felületes benyomásokat szereztem, de annál mégis többek, mint amikor egy-egy fellépésre eljön az ember. Hoztam kerékpárt, Sóstón is kerekeztünk, körüljártuk Nyíregyházát is.- Mi a helyzet a Fábry-show-val?- Még egy évig van szerződésem, aztán majd meglátjuk. Bóta Gábor, a Magyar Hírlap színikritikusa:- A VIDOR vígjáték fesztivál, ami nagyon jó, hiszen a vígjátékok egy része kiszorul a fesztiválokról. Jó időben van, hiszen ilyenkor több színház még „ráér”. Az nem jó, hogy túlságosan sok a régi előadás. Emiatt a szakma nem mozdul a fesztiválra. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, több újdonságnak kell lennie a programban. A fesztivál egy pillanat alatt gyökeret vert Nyíregyházán, s ez nagyon fontos, hiszen lehetőséget ad arra, hogy még alaposabb legyen jövőre a válogatás. Ez magával hozza majd, hogy nemcsak a helyi média kísérje figyelemmel a fesztivál eseményeit, hanem az országos is. A közönség érdeklődése mindenesetre már megvan, s erre érdemes építeni. Magyar Judit Katalin szakíró: Örömmel vállaltam a zsűrizést, mert más fesztiválokból a köny- nyebb műfaj marad ki. Jó, hogy van ilyen hely, ahol a vígjátékok mutatkozhatnak be. Első alkalommal egy kis színháztörténeti visz- szatekintést kaptunk, hiszen hatnyolc-tizennyolc éve futó előadásokat is láthattunk, de az évad legfrissebb bemutatóit is. Ami nagyon tetszik, hogy az egész város a magáénak érezheti a fesztivált, hiszen sok-sok kísérőrendezvény van: hangversenyek, filmvetítések, kiállítások. Nyíregyházán az is példaértékű, ahogyan a színházat felújították, hiszen arról is gondoskodtak, hogy a mozgássérültek vagy a halláskárosultak is részesei lehessenek egy-egy előadásnak. Nyíregyházán jobban lehet kerekesszékkel közlekedni, mint Budapesten. Ott sokat kínlódok, gyakran van szükségem segítségre. Számomra a VIDOR az újrafelfedezést és a kellemes időtöltést egyaránt jelentette. Örülök, hogy itt lehettem. A snagovi tóparti villák rejtélyes titka Még mindig megközelíthetetlenek azok az épületek, ahol Nagy Imrééket őrizték Még ma Is megközelíthetetlen a száműzetés helye Balogh József Úgy suhan el az autós a Ploestit Bukaresttel összekötő négysávos úton, hogy észre sem veszi: bal oldalt, az erdő mögött kastélyszerű üdülők húzódnak meg. Ha véletlenül letér az útról, akkor is csak egy éttermet fedezhet fel mélyen bent egy tó partján. Meg néhány sorompót a liget útjain, ami azt jelzi, hogy mögötte elzárt terület van. Engedély nélkül bemenni tilos, engedélyt viszont csak hosz- szas utánajárással lehet szerezni. A gazda: a román titkosszolgálat, noha ott hivatalosan azt mondják: az orosz föderáció fennhatósága alatt áll, mert azt hadizsákmánynak tekintik. Lakat a kapun Nem az, de jól hangzik. Varga Andrea történész mondja ezt, aki öt éve Bukarestben Nagy Im- re-kutató, annak a közel két évnek keresi minden mozzanatát, amit az 1958-ban kivégzett miniszterelnök száműzetésben töltött a snagovi tó partján. A sorompó után pár száz méterre lelakatolt magas vaskapu állná útunkat, de mire odaérünk, kinyílik a lakat. Egy kis kastély udvarára érünk, itt élt Losonczi Géza és családja. (Két éve Losoncziné sírva ismerte fel a helyszínt). Aztán magas betonkerítés, amin nem csak átjutni, átlátni is nehéz, de mert úgy találjuk, hogy a kastély lakóján(?) kívül nem figyel más bennünket, egy vasoszlopokból összeállított lugasra mászunk fel, hogy valamit lássunk. Piroscserepes épület látszik a fák mögött, ott élt Nagy Imre és felesége. Még beljebb - az már nem látszik - a Donáth család. Persze ott is kerítés.- Egymás közelébe sem mehettek - mondja Jánossy Ferenc, Nagy Imre unokája, aki kereken két évet töltött száműzetésben tízévesen. Egyszer meglátta az őr, hogy nagyapám kalapjával integet Donáth Ferencnek, azonnal beparancsolták a házba. Úgy éltek egymás közelében, hogy nem is láthatták egymást. A hely az unokának is ismeretlen. Egyszer engedték kis húgával együtt a nagyszülőkhöz, 1957 karácsonyán, azon kívül soha. Őket, a Jánossy családot más helyen tartották fogva. Varga Andrea mondja: ezek az épületek voltak a száműzetés helyszínei, de a terület annyira Fotó: a szerző elzárt még most is, hogy öt éve a Nagy Imre-emlékművet is máshol, ide legalább húsz kilométerre tették. Vagyis ahol a Nagy Imre Társaság, annak szabolcsi, Hajdú és Borsod megyei szervezeteinek vezetői és az Alapítvány koszorúzott, az nem az internálás helyszíne. A hiteles tanú- Olyannyira nem, hogy ott az a Szántó Zoltán lakott, aki a vád tanújaként nagyon is hozzájárult Nagy Imre kivégzéséhez - mondja a kutató. Az emlékoszlop tulajdonképpen méltó lenne a mártír miniszterelnökhöz. Snagov főterén, egy iskola előkertjében áll, csak hát ott a Szántó család élt. Ezt a tényt már akkor is tudták, amikor Göncz Árpád felavatta, de akkor már csak az avatás lehetősége maradt, vagy az, hogy nincs emlékmű. Odakerülésük története eléggé ismert. Ezúttal azonban a leghitelesebb leírást adjuk közre, amely Ion Mihai Pacepa tollából származik. Ő a Román Külföldi Információs Osztály helyettes vezetője (ez volt a DIE néven ismert nemzeti hírszerző szervezet), belügyminiszteri államtitkár és Nicolae Ceausescu elnök tanácsadója volt a nemzet- biztonság és a technológiafejlesztés területén. Pacepa 1978-ban menedékjogot kapott Amerikában. Vörös horizontok című, a 90-es évek elején megjelent könyvében írja: Az 1956-os titkos tárgyalásokon Nyikita Hruscsov és Georgíj Malenkov partnereiként részt vevő tirumvirátus (Georg- hiu-Dej, Emil Bodnaras és Nicolae Ceausescu) egyértelműen a Nagy Imre-kormány elleni gyors és határozott katonai beavatkozás mellett szállt síkra... November 4-én a szovjet csapatok nyílt támadást intéztek Budapest ellen, s november 13-án Nagy Imre menedékjogot kért a jugoszláv nagykövetségen. Georghiu-Dej elfogadta Hruscsov bizalmas követelését, hogy csalják ki Nagyot a nagyköveségről és titokban tartsák fogva Romániában, amíg megszilárdul az új magyar kormány helyzete. Az akció felelőse Ceausescu lett. Miután a budapesti román nagykövetség hivatalosan kinyilvánította, hogy sohasem emelnek majd vádat Nagy ellen, ő beleegyezett abba, hogy Romániába vigyék. Nagyot a DIE konspirációs házában helyezték el Bukaresttől északra, a Ploestibe vezető országút mentén. Itt hamarosan közölték vele, hogy le van tartóztatva. 1958. július 16-án kivégezték. Zsoldos Péter
